Pista bátyám, a Pipafüst Doyenje. Ősfüstölő. Személyesen ismerem, nagyra tartom, és mélységesen tisztelem Őt. Csodálom egészséges humorát, éleslátását, örök, fiatalos optimizmusát. Szóvirágait, szófordulatait pedig érzésem szerint egyetemeken kéne tanítani, mert a mai fiatalok, tisztelet a kivételnek, lassan elfelejtik, mi is az a magyar nyelv. Mi is az az édes anyanyelv!

Hölgyeim és uraim! Radnai István! 

István! Mondj néhány szót magadról:

1939-ben születtem, nálunk még béke volt, némi társasági élet. Így rengeteget voltam felnőtt társaságban.

9-10 éves koromban egy versemet, az Édes hazám Magyarország címűt, elégettük!

A gimnázium elvégzése után dolgoztam, bankban, külkereskedelemben, ipari cégeknél, amelyeknél az export-import ügyek pénzügyeit intéztem illetve vállalatszervezési, ellenőrzési kérdésesekkel foglalkoztam – némi rálátást szereztem a gazdaságra és az emberek életére, érdeklődésére.

Az 1970-es évek óta publikálok, rangos folyóiratokban is,

Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz? Egyáltalán, mióta írsz?

Írni kell, kitör belőlünk és a vers – eltekintve az ifjúkori ujjgyakorlatokat, önmagát írja.

Amióta emlékszem, hogy megtanultam olvasni!

Mindig érdekeltek a művészetek?

A zene éppúgy, mit az irodalom, a képzőművészet csak befogadóként.

Kinek a ráhatására kezdtél írni? Ki a kedvenc szerződ. költőd?

Nem volt ráhatás, magam vittem, mutogatta az írásaimat, főleg versek voltak.

Költők, később szerkesztők véleményezték, sőt közölték őket.

Minden jó vers és jó költő érdekel, tanulmányozom, a Nyugatot, Baudelaire-t, Apollinaire-t nem lehet kikerülni.

Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók?

Fantázia nélkül nincs irodalom, de egyetlen utopisztikus-scifi jellegű novellát írtam csupán.

A szerelem mellett, hiszen ezeket a verseimet közölték leginkább, a táj és a művészet voltak bevallott verseim tárgya.

Politikai töltésű ’90 előtti verseim elvesztek.

Globalizált és csalásra épülő mai világunk ellen felemelem a szavamat – leginkább írásban, de a riportokban is!

Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert és becsült vagy kevésbé becsült személyt mutatsz be írásodban? Természetesen álnéven?

Minden szereplőnek van modellje, magam vagy a környezetem, olykor a hírek szereplői – akár a bulvár szereplői!

Nem hiszem, hogy „pozitív hősökként”…

Ha van ilyen eset, volt, hogy magára ismert valaki?

Sosem ismer magára! Egyetlen családi vonatkozást kivéve…

Ki az általad megformált legkedvesebb figurád? Melyik a legkedvesebb saját versed?

A marcipán! De sajnos a cukortól eltiltottak!

A legutóbbi jó vers, amire aztán a továbbiakat építem.

Ha van kedves figurád, nem gondolkodtál még a róla írott sorozaton?

Ritkán fűzök fel prózámban egy szálra. Akkor is csak egy-két novellának van közös hőse, regényt nem tervezek, drámát sem.

Hogy fogadod a téged ért, esetleges negatív kritikákat?

Nem tudnak beskatulyázni, ami NEKIK kellemetlen, mert sémákban gondolkodnak a szerkesztők! A tudatlanoknak megbocsátom a dicséret és a kritikát egyaránt!

Volt, hogy vérig sértett?

Van elég vérem, lehet, hogy vérmes vagyok? Bicskázók közé nem járok, kocsmába is ritkán.

Hatására eszedbe jutott-e, hogy abbahagyd az írást?

Magamnak tartozom vele!

A családod olvas téged?

Olykor és szubjektív a vélemény, ha valaki féltékeny a sikereimre…?!

Volt olyan, hogy nem tetszett nekik, amit tőled olvastak?

Nem egy esetben!

A település, a szűkebb környezeted ahol élsz, tudja azt, hogy te író vagy?

A kerületi antológiában szerepeltem, az internet pedig lebuktat, mindig a saját polgári nevemen írtam. A neten „rapista” nicknevem: szóösszevonás, a mögöttes értelmével nem törődöm!

Egyáltalán, írónak, költőnek tartod magad?

Igen, és hivatalossá is fogom tenni!

Kicsit későn jelennek meg a könyveim, mivel a ’80-as évek vége felé nem készültem el a szerkesztéssel, amikor a Magvető irodalmi vezetője, Alföldy Jenő felkért!

2010-ben BŰNKEHELY címmel verseskötetem jelent meg, az idei Könyvhéten kerül bemutatásra VALAHOL című novelláskötetem.

Mivel 40 évesnél hosszabb pályámra is visszatekintek, még az idén kiadjuk VÁLOGATOTT VERSEIMET, novelláim közlését is folytatom.

Tervezek egy kötet, amelyben a festmények által ihletett verseimet szedem csokorba!

Az anyag annyira bőséges és sokak véleménye szerint egységes „életmű”, hogy nem tarthatom magam távol a közönségemtől.

A mai olvasó hozzáállását az internetes portálokon teszteltem.

Az írást tehát hivatásomnak tekintem, függetlenül attól, hogy megélhetésemet a gazdaság más területein alapoztam meg. Voltam gazdasági újságíró, tisztségviselő voltam egy tőzsdei cégnél, valamint egy szövetkezetnek, utóbbinak elnöke is voltam, sok vesződést jelentett 502 lakásos lakásfenntartó szövetkezetet vezetni.

Így ma már csak a harmadik megbízatásomat, egy kereskedelmi profilú szövetkezet igazgatósági tagságát töltöm be.

Szerinted mitől író az író, költő a költő? Mikor mondhatja valaki magáról azt, hogy ő bizony író?

Ha irodalomnak, művészinek és karakteresnek számít, amit elkövet!

Mit írsz jelenleg?

Verset és novellát, kötetbe rendezem őket!

Mi a legnagyobb csalódásod ebben a „szakmában”?

A hozzáértő szerkesztők hivatalnokokra váltása!

Mi a legnagyobb elismerésed, szintén itt?

A rendszeres publikálás mellett, a jó szereplés rangos pályázatokon.

Mire vágysz még?

Gina Lollobrigidára! És a rendszeres megjelenésre a nyomtatott sajtóban, valamint a könyvpiacon és némi honoráriumra!

Elégedett vagy-e egyáltalán?

Kivel és mivel? A világgal semmi esetre sem, a magam karrierjével – talán!

Hogy látod a könyv, az írás jövőjét?

Kihagyhatatlan, a neten is könyvet, folyóiratot olvasnak, egy bizonyos szellemi szint feletti embertársaink. De szeretik ágyba vinni, mint a szép nőt.

Szerinted mi a nehezebb. Megírni egy jó könyvet, vagy végigolvasni egy rosszat?

Az utóbbitól megment, hogy nem vagyok hivatásos kritikus!

Foglalkoztat a mai magyar, vagy a nemzetközi politika?

Soha nem űrhajósnak készültem!

Ha igen, írsz róla?

Minden írásomnak erős töltése van, előbb utóbb, ha másképp nem, a végén kiderül, még a szerelmes versnek látszó írásokban is.

Van most szólás- és véleményszabadság szerinted?

Van, de nem fizetik, ha nem tetszik a fizimiskám vagy a stílusom, beleértve a kritikát!

Ha a hecckampányról kérdezel, egyesek szégyellhetik magukat, amiért rossz hírünket keltik, a madár sem a saját fészkébe…

Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak?

Pesszimizmusra van okunk, tehát legyünk optimisták!

Az esztétikai értékeket ne becsülje le senki! A művészet a katarzis által fejti ki a hatását!

Következő vendégem, ha vállalja ezt a beszélgetést, Németi Bálintné Kodrán Erzsébet.