Megjelent tegnap, a Mórickában.

Kedves Pali bátyám!

Ahogy a nagy pulykanemesítő, és zongoravirtuóz, Alexej Alekszejevics Tyumin mondaná: a szar akkor is szar marad, ha szépen csomagolják. Márpedig a kétharmadba csomagolt szar, már az elején kezd büdösödni. Az egész úgy kezdődött, hogy a Fityisz alelnöke, - gyermeteg lelkesedésében, vagy bódult állapotában? - majdhogynem bedöntötte a forintot. Ugyanis gyanútlanul kijelentette, hogy közel az államcsőd, és ehhez a görög mintát hozta alapul. Nosza, ugrottak is egy hátast a devizahitelesek, borult a tőzsde, és végre valahára, minden nemzetközi sajtóorgánum, velünk volt tele. Másnap – elmés eszmefuttatásával – beszállt mellé a Miniszterelnöki szóvivő, és ettől lett egy olyan, de olyan nemzetközi pénzpiaci káosz, hogy bróker legyen a talpán, aki megtudta volna mondani, mit hoz a másnap reggel. Mit hozott volna? Megnyugtató magyarázkodást a kormány részéről, és köpködést az ellenzéki oldalról. Na ja kérem! Ellenzékből könnyű ám! Erről mondjuk, a Fityisz tudna bővebben értekezni, de most mással van elfoglalva… No de ne vágjunk a dolgok elébe. Elég, ha Brüsszel elébe vág, nem igaz? Ugyanis Miniszterelnökünk ezek után elkövette azt a hibát, hogy meglátogatta ügyeletes főnökeinket, akik enyhén szólva, kurvára nem örültek az előző hét óta közszájon forgó kormánypárti okoskodásoknak. Úgy értelmezték valahogy, mintha hazánk frissiben választott kormánya nem akarná törleszteni országunk hiteleit. Ugyanis a kormányfő által beharangozott hiánycél felpuhítás – az IMF által meghatározott 3.8 százalékos GDP-arányos hiánycélt, 7 százalékra emelték - erre engedett következtetni. Nem tudni mi történhetett az EU fővárosában, elég az hozzá, hogy vezérünk hazajött, és bejelentették, hogy továbbra is tartani akarják a 3.8 százalékot. - Ez ám a nagy durranás! Gordonka hízott vagy fél kilót, az tuti! - Igen ám, de ez áldozatok nélkül nem valósulhat meg! Ugyanis ha nem mondtam volna drága Pali bátyám, a választások előtt nem erről volt szó! A választások előtt azt mondta új királyunk, hogy neki és kormányának sem az EU, sem az IMF nem főnökei, és neki senki sem dirigálhat. És bejött neki! Igaza van! De milyen igaza! Nem dirigálnak, csak kérnek. Kérik, hogy tedd ezt, tedd azt, mert ha nem teszed, akkor jön az irgum-burgum. Össze is ült a kormány, tanácskoztak vagy három napot, aztán egy szép júniusi délutánon előhúzták a cilinderből a másik mutatvány. Abban bízva, hogy ez tetszeni fog ennek is, tetszeni fog annak is, és jól jár vele ez is, meg az is. Kitalálták, hogy a kampány során beígért adócsökkentést két év alatt hajtják végre, mindannyiunk nagy örömére. Csakhogy, ebből a nagy-nagy örömből megint kifelejtették azt a másfél millió minimálbérest, akiket meglehetősen sanyarú életre ítélt ez a nagyszerű demokrácia. Ugyanis az elkövetkező évtől megadóztatják a minimálbért, és ugyanakkor elvonják az adójóváírás intézményét. Sőt, tovább megyek, kedves Pali bátyám! Egységesen 16 százalékos adót vezetnek be, amely kurva szépen hangzik, annak, aki eddig is jól keresett, és 36 százalékkal adózott. Ő most ezen az egészen keres durván 20 százalékot. A minimálbéresek, - az adózás alól eddig felmentettek - ezentúl befizetnek, és a kiskeresetűek, akiktől eddig 17 százalékot vontak,kapnak ugyan egy százalékot, cserébe viszont ők is elveszítik az adójóváírást. És még mondja valaki, hogy nem érzékeny szociálisan, demokratikusan megválasztott kormányunk. Dehogyisnem! Hisz a nyugdíjakhoz és a segélyekhez nem nyúltak! Úgyhogy dolgos romáink nyugodtan hűsölhetnek tovább, a lúvé ezek után is érkezni fog a számlájukra. Na jó, ez így, ebben a formában azért nem…., mert a családi pótlékon változtattak valamelyest. Akinek a gyermeke meghatározott óra szám felett mulaszt, annak a szülei majd természetben kapják a családi pótlékot. Ebbe csak az a szar, hogy marha nehéz lesz a répát meg a tejet behajigálni abba a kurva játékgépbe. Ez pont olyan okos húzás, mint a parkolási díjak kordába szorítása. Hu, volt az ötletből jó két órás tévéműsor, hogy milyen fasza lesz, és hogy mennyire lesz megreformálva az egész nyomorult rendszer. Kitalálták, hogy egy óra parkolás nem kerülhet többe, mint két liter 95-ös benzin átlagára. Sőt, azt is megszavazták egymás között – ugye drága Pali bátyám, milyen csodás intézménye demokráciánknak, a választók jó indulatából szerzett kétharmad – hogy nem fizetés esetén a pótdíj elévülhet, és kamatmentes. Hoppá, Pali bátyám, hoppá! Tetszik figyelni!? Nem fizetés esetén…. Vagyis, régi jó magyar szokás szerint, megint a sumákok, a nem fizetők járnak jól! Őket nem terheli semmiféle szankció. Aki tisztességesen fizet, az meg fizessen, ha már olyan hülye, hogy fizet. Egyébként megnyugtatásként közlöm, ezek után két helyen lett olcsóbb a parkolás Budapesten. A budai várban, és a Citadellánál. Akkor meg minek volt ez a nagy felhajtás? Azt hittem, ezek lesznek annyira gráll lovagok, hogy nem húzzák le az autósokról a harminchatodik bőrt, és talán ez a kormány könnyít majd a sorsukon. De hát miért könnyítene, nem igaz? Akinek kocsija van, az fizessen! Ez az elv, ettől nincs kormány, amelyik eltérne. Apropó, fizetés, meg autós, meg benzin. Úgy tudom, - de javítson ki Pali bátyám, ha nem igaz - hogy a benzin mindenkori árába – több éve - beleépítettek valamiféle adót, amit az utak felújítására, karbantartására kellene fordítani. Hol a pénz? Mert az utakban nincs benne, az biztos. Tehát? Csak nem azt is ellopták? Közben az is kiderült, hogy a kormány számol egy bizonyos banki adóval, melyet a bankoknak kell majd a nyereségük után befizetni a nagy közösbe. Van rá egy négyzetméter söröm, drága Pali bátyám, hogy ez az összeg is a hitelesek zsebéből lesz kigazdálkodva, mint eddig minden. Hisz hazánkban bankot nem érhet veszteség. Vagy ha mégis, akkor majd az adófizetők pénzéből kártalanítják. No, egy szó, mint száz, megint eljutottunk arra a szintre, hogy nem irigylem kedves mindnyájunkat, kik ebben a gyönyörű országban létezünk. Azt azért előrebocsájtom. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy csodálatos esztendők jönnek, és négy év múlva azt mondjuk majd: érdemes volt bizalmat adni nekik, mert a döcögős kezdés ellenére, jól játszottunk a végére. De azért félek, hogy nem így lesz. És azért általában, - ezt talán maga tudja a legjobban Pali bátyám - be szoktak jönni a félelmeim. Kívánom, most az egyszer ne így legyen!  

Kézcsókom Margit néninek!

Zsocikám nagyon várja, hogy megadóztassák a minimálbérét. Akkor kevesebb nettó után fizet majd kölöktartást a dagadt Macának, Karcsika után. Ja kérem! Vannak még örömök!