2010.06.09. 06:04, S. Szabó István
Csak egy történet
Balaton part, tömegnyomor.
Lehuppanok Gombás láb és Sörpocak közé. Nyaraltál már negyvenszer negyven centin, lótuszülésben?
Tudod, amikor a rezsód zsibbadását a tarkódon érzed.
Tehát ott billegek a faroson, amikor megszólal Sörpocak. – Most jó, ne mozogj! Most van árnyék!
Figyeled a karriert? Még oda sem értem, és máris én vagyok a napernyő.
Aztán megszólal Gombásláb. – Fiatalember! Bekenné a hátamat? – Nézzél már rám! Én! Fiatalember!
Tudod mekkora háta volt? Mint egy futballpálya. Ráment az egész délelőttöm.
Miközben kentem a hátát, hesszöltem az embereket.
Part, kigyúrt fickó. Tudod, most kente be a hóna alját és még mindig csíp. Csajozik. Nézi, hogy őt ki nézi. Aztán amikor rám kacsint, akkor dobom a hátast, mert ez nem csajozik, hanem hapsizik.
Mellettem nagyfater, önéletrajzi ihletésű mesével altatja az unokát. – Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez is meglőtte, ez is meglőtte, ez a hülye meg feleségül vette.
Végre megjönnek a haverok.
Büfé. Százméteres sor, a büfé zárva.
Beállok izzadt hónalj mögé, büdös száj elé. Azért érzed már a feelinget, Ráadásul előttem kettővel, alacsony, kalácsképű, sunyin ereget.
Öregem! Eljutottam arra a szintre, hogy láttam a szagokat. Tudod, amikor kimész ősszel a kertbe, és térdig ér a köd. No, itt is, csak itt magasabban volt a horizont.
Közben jön egy krapek, előrefurakszik, de kap egy pofont, és visszakullog a sor végére. Később derül ki, hogy ő a büfés.
Part, sörözünk.
Ittál már meleg sört? Na jó, ittál. Egy üveggel. De mi, mint igazi férfiak, vásároltunk egy négyzetmétert. Tudod, milyen a meleg sör? Mint nő nélkül randizni. Az illúzió megvan, a többit intézd magad. Tudod, amikor a csaj felhívja a krapekot. – Drágám, este nyolcra ott vagyok nálad, aztán dugunk. Ha késnék, kezd el egyedül.
Szóval piálunk, egyszer csak megszólal a Zsoci. – Szaaarnom kell!
Imádok vele dumálni, mert mindig elhúzza az első szótagot, és olyan, mintha egy kórussal beszélgetnék.
- Kétszáz méter a klotyó, húzzál bele! – mondom neki.
Se perc alatt megjárja. – Zááárva!
- Szar ügy, akkor marad a bermuda - mondom neki.
- Beeemegyek a vízbe!
- Meg ne próbáld, a medence tele van emberekkel! Nézd, ott is fuldoklik kettő!
Ennek aztán ugathatsz! Beúszik a bóján túlra.
Jön vissza. Angeló lökdös a könyökével. – Figyejjé má, figyejjé má, figyejjé má!
Zsoci úszik és valami örvényt, vagy mit kavarhat maga mögött. Követi őt a csomag.
Huhu, huhu! Szólni kéne neki, mert minek vitte be, ha egyszer kihozza, nem igaz?
Oké! Viszont ha kiabálunk, akkor odafigyel mindenki. Így egy megoldás maradt. Felálltunk, ugráltunk és integettünk. Majd csak észreveszi.
Igen ám, de az emberek azt hitték, hogy elkezdődött a tíz perce beharangozott tóparti torna. Egyre többen gyűltek körénk, és azt csinálták, amit mi. Ugráltak és integettek.
Már mintegy kétszázan metakommunikáltunk, Zsoci úszott, mögötte a csomag.
Ekkor jöttek meg a japánok. Külön busz, negyven japán hajlong, mosolyog és fényképez.
Figyeld a képet. Mi már háromszázan metakommunikálunk, negyven japcsi fényképez, Zsoci úszik, mögötte a csomag.
Már egészen közel járt, amikor felüvöltöttem. – Zsoci, fordulj meg! – Kb. háromszázan üvöltöttek utánam, mert azt hitték ez is a torna része.
Zsoci megfordult, és marhára megijedhetett, mert úgy úszott, mint Cseh Laci az olimpián. Mögötte a csomag.
Mögöttem meg már fogadásokat kötöttek, hogy ki ér partra hamarabb. Zsoci, vagy a csomag.
Láttad a cápa című filmet? Tudod, amikor jön az állat. Na, itt is kitört a pánik. Családapák rontottak be a medencébe, és tépték ki gyermekeiket, a nők pedig kifelé menekültek.
Egyszer csak a Zsoci lebukott a víz alá., és ott úszott tovább.
A parton olyan csend volt, hogy viharjelzésnek tűnt, amikor kétszáz méterrel arrább a vízi biciklis eltrottyantotta magát.
A Zsoci úgy vágott ki a víz alól, mint a Rambó a mocsárból.
Körülnézett, majd szélesen elvigyorodott, mert a csomagot sehol sem látta.
A fején volt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves istván,
köszönöm a felvidítást! Ötletekben gazdag vagy, ennyi biztos!
Szeretettel: Mila