Kicsi a világ

A férfi a hőség elől menekülve, szinte átbukott a kis, budai presszó ajtaján. Odabent halkan duruzsolt a légkondi, az utcára száműzve a meleget.

- Végre, emberi hőmérséklet! – mormogta maga elé, miközben táskáját a földre rakta, és lehuppant a pult előtti magas székek egyikére. Meglazította nyakkendőjét, megtörölte gyöngyöző homlokát, megigazította orrára csúszó szemüvegét. Komótosan körülnézett.

Kevesen voltak a helységben. Mellette, két székkel arrább, egy fickó újságot olvasott. Az ablak melletti asztalnál fiatal pár bújt össze. A fiú valami vicceset súghatott a lány fülébe, mert az hangosan kacarászott. A vécéajtó mellett, idősebb úr szürcsölte kávéját, közben egy folyóiratot lapozgatott.

- Parancsol? – kérdezte a szőke pultos lány mosolyogva.

- Egy kávét és egy ásványvizet kérek. – mondta a szemüveges, és visszamosolygott a nőre.

A mellette ülő farmeros, pólós fickó letette újságját, és felé fordult. Amikor találkozott a tekintetük, akkor a férfi iszonyatos zavarba jött, mert a másik úgy méregette, mintha akarna tőle valamit. Megint körülnézett, aztán a látványtól megnyugodott.

- Ez nem lehet buzi bár. – futott át az agyán. Igaz, arról nem volt fogalma, hogy miről ismerszik meg a buzi bár, de jó volt azt hinnie, hogy ez nem az. Azért a biztonság kedvéért átült egy másik székre. 

A fickó még mindig őt bámulta. Már kezdett kínossá válni a dolog, amikor a pólós megszólalt.

- Juhos Feri?

- Igen, - válaszolta tétován – de nem emlékszem, hogy…

Be sem tudta fejezni a mondatot, mert az idegen leugrott a székről, és a nyakába borult.

- Feri! Ferikém! Ezer éve nem láttalak! Mi van veled, vén csavargó?

- Nem is tudom…, ne haragudjon, azt hiszem, összetéveszt valakivel. – hebegte, és lefejtette magáról az ölelő karokat.

- Na ne szórakozz édes öregem! Nem ismersz meg? Bandi vagyok!... Na?!

- Bandi? – kérdezte, és alaposan szemügyre vette az alacsony, tömzsi, bajuszos fickót.

- Lakatos Bandi! Gimnázium… Na?

- A fal mellett! Második pad! – mutatott rá ujjával, és örömmel borult most már ő is a másik nyakába. – Ez nem igaz édes öregem, csakugyan te vagy az?

- Na, mit szólsz? Bejössz ide, én meg itt ülök, kávézom, erre leülsz mellém! Fantasztikus, nem? Mutasd magad, hadd nézzelek!

Megragadta a kezét és megforgatta, mint valami manekent. Közben egyfolytában nevetett.

- Bizonytalanná tett a szemüveged! De tényleg te vagy az, tényleg te! De jó, hogy látlak, öreg cimbora! – ölelte meg ismét.

- Ezt el sem hiszem édes öregem! Kicsi a világ! Bemenekülök ide, mert dög meleg van, erre itt van az én drága komám egy kávé mellett! – kiáltotta a férfi, és ő is belemélyedt régi barátja vizslatásába.

- Meg egy kis konyak mellett. Csak az íze miatt. Tudod, mint régen, a csehóban!

- A Tök Ászban! Ettünk-ittunk, jól éltünk! Pedig csak diákok voltunk, nem igaz?

- Dehogynem! Hohó, de milyen jól éltünk! És azóta is! Egyre jobban! – mondta a bajuszos, és beleivott a poharába. - Hány éve már, hogy nem találkoztunk Ferikém? Huszonöt?

- Van az, huszonhat is, vagy huszonhét, hogy nem láttalak! Mesélj Bandi, mi van veled?

- Üzleteket kötök, utazgatok, járom a világot. És te?

- Én vállalkozom édes öregem! Most is itt voltam a Minisztériumban, Kápolnássy államtitkár uramnál. Tudod, hogy van az, Bandikám! Dörgölődni kell ide, jattolgatni oda, akkor csurran-cseppen valami. De neked meséljem?

- Ne hülyéskedj már Ferikém! Kápolnássynál? Öregem, tényleg kicsi a világ! Ő a nagybátyám!

- Ez fantasztikus! Na mesélj, mit tudsz a többiekről? – kérdezte kíváncsian, és cigarettára gyújtott.

- Ne is kérdezd! A jó múltkor, Mexikóban futottam össze a Karády Marival! Odament férjhez.

- Ez most komoly? – csodálkozott a férfi. - A Karády, Mexikóban? Pedig milyen szerelmes voltam belé! Atyavilág!

- Csak ő nem volt te beléd! – röhögött a másik, felidézve a közös emlékeket. – De tényleg kicsi a világ édes öregem, te el sem hiszed, mennyire kicsi! A Temessi Gabi Alaszkában aranyat ás, a Szödi Zoli meg Isztambulban tölti börtönbüntetését.

- Hogy te mikről tudsz? – csodálkozott a szemüveges, és belekortyolt a poharába.

- Nem akarlak elkápráztatni, de szinte mindenkiről tudok egy sikamlós történetet. – súgta bizalmasan Bandi, mintha bárkit is érdekelne, hogy miről beszélnek.

- Na mesélj! – vigyorgott a másik, és már előre örült, hisz osztálytársa úgy maradt meg emlékezetében, mint valami nagydumás, link nőcsábász.

- Figyelj öregem! – kotorászott zsebében a bajuszos. Egy névjegykártyát vett elő, barátja kezébe nyomta. - Megadom a telefonszámom, két hét múlva ismét erre járok, és dumálunk egy nagyot. Oké?

- Én most is ráérek! – mondta a férfi, és a zsebébe süllyesztett cimborája elérhetőségét. – Ne kímélj, mesélj!  

- Most nem cimbora! Most egy Istennővel van randim. – mondta, és kacsintott egyet, amolyan cinkos kacsintással, amilyet csak a férfiak tudnak produkálni bizonyos helyzetekben.

- Te, te nagy kujon, te! – nevetett fel Feri, és elővette a tárcáját. – Te már a suliban is hajtottad a nőket, mi?

- Tudod milyen vagyok cimbora! – kacagott a tömzsi, és beletúrt gyérülő hajába. – Nem tudok ellenállni a jó nőknek! Az igazán jó nőknek! – hangsúlyozta - Na, már jön is! – intett fejével a bejárat felé.

Az ajtón két nő lépett be. Az egyik alacsony, jellegtelen, középkorú asszony, a másik középmagas, barna bombázó. Mind a két nő elindult a pult felé.

- Melyik az? – kérdezte a férfi rosszat sejtve.

- A barna, a piros ruhás. Jó nő mi? – kacarászott a bajuszos.

- Tényleg kicsi a világ. – mondta a férfi, és azt hitte, menten megüti őt a szél.

- Egy Istennő, mi! – mondta a másik, és felemelkedett ültéből.

- Ahogy vesszük. – felelte sápadtan. – Ő a feleségem.