Kéknefelejcs! Ő a női lélek szakavatott ismerője! Írásaiban elmeséli, elénk tárja a nőkre leginkább jellemző viselkedést, a nők nőkhoz való viszonyát. És!!!! Nő létére meglepő módon otthonosan mozog a politikában! Elképesztő tárgyilagossággal és kíméletlen éleslátással tárja fel és írja meg politikai életünk fonákságait, hazugságait. 

Hölgyeim és uraim!

Anna Viola, Kéknefelejcs!

Anna! Mondj néhány szót magadról:

Skorpió jegyében született, 57. évemben járok vénleányként. Tekintve, hogy soha nem akartam férjhez menni – nem is bántam meg. Fiatalon ugyanis úgy körüldongtak, hogy mindig rosszul választottam.

Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz? Egyáltalán, mióta írsz?

Negyvenkilenc éve írogatok, mivel az általános iskolában kitaláltam, hogy az iskolai híreket négy példányban, kézzel másolva szerkesztem meg, s kézről-kézre járva olvasták. Természetesen keresztrejtvényt is szerkesztettem – a megfejtés jutalom nélküli  volt.

Kinek a ráhatására kezdtél írni? Ki a kedvenc szerződ, költőd?

Élő személy nem hatott rám. Hat-hétéves koromban a kert végében, a patak partján „faltam” a könyveket, válogatás nélkül. Amit olvastam, kedvemre elképzeltem, lerajzoltam, remek fantáziám volt. Rengeteg kedvenc szerzőm van, a verseket sohasem szerettem.

Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók?

Sok-sok „élő” mozaikból rakom össze írásaim témáját.  Tehát mindig igazak, megtörténtek, de nem biztos, hogy csak egy személy élte át/meg őket.

Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert és becsült vagy kevésbé becsült személyt mutatsz be írásodban? Természetesen álnéven?

Álnéven soha nem írtam és nem írok. Messzemenően elítélem az effajta ténykedést. Viszont általam nem becsült személyről írtam már, de az ellenségemnek is elismerem jó tulajdonságait. Vagyis megvan bennem az a képesség, hogy különválasszam az értelmet az érzelemtől.

Ha van ilyen eset, volt, hogy magára ismert valaki?

Furcsa módon sokan azt hiszik, hogy magamról írok, pedig csak villanásnyit szoktam előfordulni az általam leírtakban.

Ki az általad megformált legkedvesebb figurád? Melyik a legkedvesebb saját versed, prózád?

Miután férfi mellett nőttem fel és férfiak között dolgoztam, kedvenc témám a nők egymás közötti versengése. Hogy mire nem képesek, ha a másik nőnek például szebb a kisujján lévő köröm...

Ha van kedves figurád, nem gondolkodtál még a róla írott sorozaton?

Egy másik oldalon írogatok sorozatot a női dolgokról.

Hogy fogadod a téged ért, esetleges negatív kritikákat?

 Összeolvasok az illetőről innen onnan s rögtön kiderül miféle ember is valójában és hova kell rakni az agyamban. Legtöbbször jókat nevetek az irigységből fakadó rosszindulatú megjegyzéseken.

Volt, hogy vérig sértett?

Nem, mert elítélem és helyre teszem az illetőt. Ha továbbra sem nyugszik, levegőnek nézem, mert többé soha nem érdekel. Hasonló a hasonlóval alapon barátkozom s ajánlom  ezt azoknak is, akik engem cikiznek.

Hatására eszedbe jutott e, hogy abbahagyd az írást?

Soha, sőt!

A családod olvas téged?

Nincs családom.

Volt olyan, hogy nem tetszett nekik, amit tőled olvastak?

Igen volt. Nagyon  kemény tudok lenni, kimondom, leírom a véleményem, körtönfalazás nélkül s ez nem mindenkinek tetszik.

A település, a szűkebb környezeted ahol élsz, tudja azt, hogy te író vagy?

Tudják, de sohasem dicsekszem, nem tömjénezem magam,  nem  hívom fel a figyelmet nap mint nap, hogy itt vagy ott megjelent valami írásom. Aki akar, megtalál.

Egyáltalán, írónak, költőnek tartod magad?

Írni tudónak tartom magam.

Szerinted mitől író, az író, költő a költő? Mikor mondhatja valaki magáról azt, hogy ő bizony író?

Magáról soha ne mondja senki. Az olvasottsága, a reagálások, a népszerűség megadja ezt a tiszteletet.

Mit írsz jelenleg?

Morzsákat gyűjtök, nyitott szemel járok szemlélődve és összeállnak a látottak.

Mi a legnagyobb csalódásod ebben a „szakmában”?

Az, hogy igazán soha nem tudtam belőle megélni. Mindig két-három mellékállásra volt szükségem szellemi szabad foglalkozásúként, hogy kifizethessem a közüzemi számláimat. Ma egyre nehezebb... és nemcsak nekem.

Mi a legnagyobb elismerésed, szintén itt?

Finom, kellemes ez az oldal, örülök, hogy véletlenül rátaláltam és befogadásra leltem.

Mire vágysz még?

Magam teremtette lelki békére, nyugalomra.

Elégedett vagy egyáltalán?

Nem. Soha, semmivel nem vagyok elégedett, magammal aztán különösen nem.

Hogy látod a könyv, az írás jövőjét?

Elszomorít a minap hallott hír, hogy a gyerekeket nem tanítják írni-olvasni, csak a számítógép ismeretét oktatják a jövőben. Pedig azok, akik ezt kitalálták tudhatják mit veszíthetnek el a jövő generációi. Ez pedig bűntény.

Szerinted mi a nehezebb. Megírni egy jó könyvet, vagy végigolvasni egy rosszat?

Mindenolvasó vagyok, mert ugyebár egy mondat minden rossz könyvben, cikkben is felfedezhető, amiért érdemes volt végigolvasni. Ha van megfelelő téma, nem nehéz összehozni egy jó könyvet.

Foglalkoztat a mai magyar, vagy a nemzetközi politika?

Igazából csak a politika érdekel. Többször indítottak országgyűlési és önkormányzati képviselőjelöltként – anyagi támogatás nélkül. A Hazáért Érdemrend tulajdonosa vagyok. Tizenhat éven át tizenhét féle lapba írtam, főleg politikai témájú cikkeket. Egy-egy világpolitikai esemény felröppentésénél mindig a háttér érdekel. Kit, mi motivált ebben? Lehet, hogy a döntéshozatal előtt leszakadt egy inggombja és nem volt, aki felvarrja. Vagy mint Kennedy a Kuba elleni bojkott előtt hozatott egy csomó szivart magának. Hosszan lehetne sorolni.

Ha igen, írsz róla?

Lásd fenn.

Van most szólás és véleményszabadság szerinted?

Az mindig volt és van, csak nézzük meg magunkat utána.

Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak?

Megköszönöm a rám fordított időt, a tárgyilagos hozzászólást. Akinek nem tetszenek az írásaim, azok lapozzanak és leljék örömüket abban a cikkben, amelynek stílusa hozzájuk közelebb áll.

Köszönöm a megkeresést.