|
Egy boldog nyár
B. Haraszin erzsébet 2011.07.18. 10:30
Egy boldog nyár
Egy nyári reggelen sétáltál a réten,
Megláttalak és beléd szerettem.
A harmatos réten tovalibbenve,
Egy-egy mezei virágot óvatosan téptél le.
Engem észre sem vettél, már egy egész
Csokor mezei virággal tovalibbentél.
Ahogy néztem utánad sóvárogva,
Arra gondoltam, bárcsak én lennék karodban,
Gyönyör arcodat lágyan simogatva.
Azután megláttál és megálltál rám mosolyogva,
S szívemet a boldogság, mint balzsam simogatta.
Bátortalan léptekkel hozzád közeledve,
Csak csodáltalak a mezei csokorral kezedben.
Majd bátorságot merítve lassan közeledtem,
Jó reggelt, szép leány! - így köszöntöttem,
Jó reggel ifjú! - ne félj tőlem,
Gyere, sétáljunk egyet az üde, harmatos réten!
Nevetve mentünk tova a réten, s úgy néztük
A szálló fecskéket a gyönyörű kék égen.
Akkor megéreztem, ez nem lehet más
Csak tiszta, szívből jövő vallomás.
Mire véget ért a nyár,
Mi ketten egy jegyespár voltunk már.
Karácsonykor esküvőre mentünk,
S egymásnak örök hűséget esküdtünk,
Így teltek az évek, évek után,
A sok nyár, nyár után.
Már nemcsak egy házaspár voltunk,
Hanem egy boldog, nagy család,
Előttünk játszottak az unokák, dédunokák.
S mi mindig boldogok voltunk,
Mert szívünkből soha el nem múlt
Ez a régi, gyönyörű, boldog nyár.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
összesen 74 pont