Velem fut nevetésed
oldwolf 2011.07.16. 16:38
Legyezve círógat a június veres, ébredő hajnala...
Velem fut nevetésed
Belesve éber álmot bont a nap,
arcomon pír-pásztázó sugara
meleget bólint, legyezve cirógat
a június ébredő, veres hajnala,
kótyagos felkelésre nógat,
újabb dalra híva zajos rigókat.
A fényes kikelet párát üldöz,
langy lavór vízben tükröz
szemeddel álmodott ábrázatom,
csókot a kelő szél küldöz
felém lebbenő illatokkal
hintázva, tovaáll káprázatom.
Ma eljössz, egy éve várom már,
künn, erdőszélen les a határ,
ráncos derekú diófa alatt
kezünk, szánk egymásra talál,
fellázít képzetem valósága,
mert nekem csak ez maradt.
Bólogat, leng, dülöngél a kalász
heves kánikula pocsolyát aláz
itt lenn, sok fehér bodzaernyő,
ott fenn kutyafejű méreg-felhő,
futok, velem fut nevetésed,
hull a porban megmártódzó eső.
És ott állsz a záporban, odaérek,
kérlek maradj velem madárlélek,
reppen, két levél eltakarja
sajgó húrjaimat, hallik az ének,
megszűnik, illan a nemlét,
s eggyé tesz szerelemkarja.
|
összesen 119.5 pont