|
Volt egyszer egy nyár
Eta99(MVE) 2011.07.13. 00:14
Volt egyszer egy nyár
Június,kora reggel,friss,verőfényes,
S enyhe könnyed nádringató szellő járja,
A pázsit üdén zöldell a pitypang kényes
Sárga pomponjait ,a világra tárja .
Meghajlik a harmatcsepp terhétől, és már csak
Bódultan a zümmögők nyüzsgő hadát várja,
Szelíden bókoló leander gyenge ága,
S dús hamvasan virít ciklámenszín virága.
Megbontja hirtelen, a csendet, álomba zsongítót ,
Egy trillázó vallomás,szívrepesztően, hódítón!
Cifrázza ,melódiáját íveli a csepp rigó,
Torkaszakadtából rí,invitálja párját hívón !
Füttyösen harsog,csivitel csicseregve ,
Tudatja nincs más, égre tartott csőr cseppecske,
S földre hull pár fűszál s nem jut a fészekbe.
Csillogó gombszeme rebben a két emberre.
A forrósodó nap sugara bódulat,
Még ferdén éri,csókolja az arcukat ,
S fedetlen fővel adják át magukat,
Élvezve a múló pillanatukat!
Sebesen, mint a nyíl suhantak,
magasba tartva átívelve a nádast,
A szerelmes fecskepár, násztáncát járja,
S szárnyuk légmozgást alig kavar.
Látod?Igen..felettünk bucskáznak!
Szinkronban és csodás összhangban,
Szárnyuk kitárva vitorláznak,
Cikáznak,vakító mellényben s frakkban.
A légörvénnyel, felettük a magasba hasítanak,
Csicsergésük a tszvit-tszvit-tszvit" örömteli hívóhangja,
Derűjük, a fülelő emberpárt teljesen áthatja.
Látod?Kérdi a férfi,s arca az ég kékjébe réved,
De homályosult tekintetét a szemüveg takarja,
S asszonya karját,meghatóan gyengéden ,
magához ölelve, szívéhez szorítja.
A stég lépéseik alatt cseppet inog ,
idő marta pallók szélén a fehér bot ,
Megtörve a csendet koppanva picit kong.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
összesen 78.5 pont