|
Lurkó
bossi 2011.07.02. 19:05
Sanyi bátyó! - kiabáltam.
Mi van Lurkó?
Mesélj nekem, kérlek?
Na, nem bánom, de nem alszol el.
Nem. - feleltem
Kis gyermek voltam, mikor Sanyi nagybátyám az ölébe vett, térdére ültetett, és mesélt nekem a tornácon lévő padon. Lent nyaraltam nála Dévaványán. Forró nyár volt. Az istállóban a Csillag nevű ló, mikor megérezte az illatomat, örömében nyerített egyet. Azt onnét tudom, hogy mielőtt a Sanyi ölébe ültem, bent jártam nála. Simogattam ameddig felértem, igaz néha ágaskodnom is kellett, de megérte.
Szóval Sanyi mesélt. Mesélt, mikor Ő kisfiú volt, hogy mi történt vele. Emlékszem, hogy így kezdte:
Figyelj, Lurkó, Te azt tudod, hogy hogyan lehet egy felnőtt biciklin kilencen utazni, és vigyázni arra, hogy az, az egy szem görögdinnye, amit a dinnyeföldről szedtünk egyben haza vinni.
Feleltem, hogy nem tudom, nekem még nehéz biciklizni is, a Papa biciklién is.
Közben elővette a zsebében lévő hosszú szárú pipáját, gondosan megtömködte a benne lévő dohányt,
meggyújtotta, pöfékelt egyet, kettőt, és mesélt.
Az úgy történt, hogy a Mama megkért engem, -mondja Sanyi- hogy menjek le a dinnye földre Tamáshoz, aki ad neked egy dinnyét, és hozd haza. Elindultam, tekertem, utca végén az egyik házból kijött Zsuzsi. Megkérdezte, hogy hóvá hajtok ?
Elmeséltem.
Mehetek Veled?
Persze.
Felült a vázra, mert a Papa bicije, férfi bici volt. Fogtam rendesen a kormányt, Zsuzsi beljebb fogta. Tekertem tovább, a mező felé, ott hét srác kergette a labdát. Ami, akkor ha valakinek igazi bőr focija volt, az nagy fiú volt. Látták, hogy viszem lányt, elém jöttek, megállítottak.
Hová mentek? - tették fel a kérdést.
Elmeséltem, jöttek velem, gyalog. Nem messze volt a dinnye föld, úgy fél kiló méterre, a mezőtől.
Dinnyét megkaptuk, és elindultunk Zsuzsival hazafelé. Pár métert tekerhettem, mikor kiabáltak, hogy álljak meg. Megtettem. Utolértek. Kérték, hogy vigyem Őket haza.
Na jó, de hogy?
Most nevén nevezem a fiúkat. Ültem a nyeregbe, vázon Zsuzsi, csomag tartón Pali, aki átkarolt, jobb térdén Karcsi, bal térdén Laci, nyakamba a fiatalabb Ferike, Karcsi, és Laci nyakában a két iker fiú Tamás, és Sanyi a kilencedik pedig a négy éves Józsika volt, aki elfért Zsuzsi előtt a vázon. Józsika ölébe a dinnye volt. Így indultunk el, a rögös földes úton hazafelé.
Vigyáztam a többiekre, és az egy szem dinnyére is.
Utcába értünk, már kint voltak a nagyik, és segítettek leszedni a srácokat a biciről.
Sanyi bátyámra néztem, és megkérdeztem:
Ez mese, vagy komoly.
Miért lenne mese, ez így történt, hidd el, te Lurkó. Barackot kaptam a fejemre.
Picit fészkelődtem az ölébe, fejem a mellére helyeztem, ujjamat a számba vettem, és álomba merültem.
Sanyi bátyó, bevitt a dunyhás ágyba, betakart, és ezt mondta nekem:
Aludj, jól Lurkó, álmodjál Csillaggal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Jól mesélsz, kár a hibákért:(
8 pont