III szín

(Iroda, két asztal, egy nagy szekrény tele aktákkal.

Mária dolgozik.

Klára belép az ajtón. Ránéz Máriára, aki mintha teljesen kicserélődött volna.

Mária feláll és elé megy.

Eltűnt a konzervatív öltözködés, helyette csinos dekoratív nőies külső. A haja átformálva, rövidebb.)

Klára: - Atyaég, Marcsi istenien festesz. Mi történt veled?

Mária: - Tetszik?

(Mosolyog, és közben körbefordul.)

Klára: - Most azonnal elmondod, mi történ ez alatt az egy hét alatt.

(Klára hanyagul ledobja a táskáját a székére.

Kinyílik az ajtó. Belép Ferenc egy csokor virággal.)

Ferenc: - Édes Máriám… -

(Hírtelen elhallgat, mikor meglátja Klárát.)

(Klára felhúzza a szemöldökét. Megáll a férfi és a nőket nézi felváltva, majd a szeme Klárán állapodik meg.)

Ferenc: - Ö Ö Ö Akarom mondani édes Klárám.

(Mária és Klára egymásra néznek. Klára odalép Ferenchez, aki felé nyújtja a virágot.)

Klára: - Mondja Ferenc, most akkor kinek szól ez a csokor?

(Ferenc zavartan illesztgeti a szemüvegét, ami véletlenül a virágba esik. Ügyetlenül kiveszi, mire a virágok egy része leszakad. Mária halkan, Klára hangosan nevet. A férfi zavarban van és ügyetlenül, de összeszedi a földről a leszakadt virágszirmokat.)

Ferenc: - Hát kinek, másnak, mint magácskának.

Klára: - No akkor tegye az asztalomra és menjen.

(A férfi bambán néz rájuk. Majd a virágra. Leteszi az asztalra és kimegy.

Klára Máriát végigméri majd az asztal szélére ülve kérdőn néz rá. A karjait keresztbe teszi. )

Klára: - No akkor hallgatom, mi ez a hatalmas átváltozás.

Mária: - Semmi extra, egy új ruha és némi fodrászati csoda.

( Mária a szekrényhez lép és kinyitja az ajtót. Megfordul és Klárára néz.)

Mária: - Kérsz egy kávét?

(Klára feláll az asztaltól és odamegy Máriához.)

Klára: - Csak egy ruha? Te ragyogsz! Lovagunk ezek szerint jól munkát végzett.

(Mária a csészével az asztalához megy és leül)

Mária: - Csak semmi felesleges kitaláció. Igen, neki is van köze hozzá, de mielőtt megkérdezed, nem találkoztunk és nem is fogunk.

Klára: - Miért valami baja van?

(nagy csend)

Klára: – Talán meleg a srác?

Mária: - Nem dehogy.

(Felnevet)

Mária:- Azaz nem hiszem.

(Mária végigméri Klárát.)

Mária: - No mesélj inkább, hogy sikerült az utazás?

(Klára mosolyog egyet.)

Klára: Mi tagadás, volt eredmény is. Az igazgató úr ledumált mindenkit.

(Közben az asztalához lép és a leveleit nézegeti)

Klára: - De sajnos többet nem mondhatok el. Tudod, üzleti titok.

Mária: - Rendben van.

(Mária a gép felé fordul.)

Klára: - És mi van az udvarlóddal?

Mária: - Nincs udvarló, és nem is lesz.

(Klára értetlenül néz rá.)

Klára: - Akkor minek volt ez az egész felhajtás?

Mária: - Tudod, ma egészen különleges nap van. Ma van az évfordulónk.

(Klára fintorog egyet, majd egészen halkan azt mondja.)

Klára: - Mintha ez számítana valamit.

(Mária, mintha nem hallaná, megkérdezi)

Mária: - Bocsáss meg nem hallottam. Mit mondtál?

Klára: - Semmi egyebet, csak hogy szerintem feleslegesen hajtasz olyan malmot, amiben már nincs őrlési lehetőség. Inkább légy boldog, ha másképp nem megy hát így…

Mária: - Hidd el valahol én is csak reménykedem, hogy ez a közel húsz év nem szállt csak úgy el. Vele élek és szeretném, ha ezt tiszteletben tartanád. Családom van, akikről gondoskodnom kell. Nincs időm másra.

(Klára a barátnőjét nézi, miközben Mária tovább dolgozik. Kis idő múlva nem bírja tovább és feláll. Odamegy Mária asztalához és a szélre ül. Mária dolgozik tovább. Klára egy kis idő múlva köhög egyet. Mária ránéz.)

Mária: - Mond! Érzem ám, hogy nincs vége.

Klára: - Csak egy kérdés. És bár tudom a választ, mégis megkérdezem.

(Mária hátradől a székén és Klárára néz. Vár. Klára elindul a nézőtér felé. Szemeivel körbepásztázza a nézőket, majd hírtelen megfordul)

Klára: - Szereted a férjedet?

(Mária elmosolyodik. Feláll ő is és tétován az asztal szélére ül, oda ahol eddig Klára ült.)

Mária: - Igen, szeretem. Őt is és a fiaimat is.

Klára: - Szerintem nem a fiúk számítanak. Annak idején egypár lettetek. András jó ember. Ismerem. De te lassan az évek alatt megsárgultál mellette.

(Mária maga elé néz és hallgat.)

Klára: - Nézz magadra. Egy idegen férfi pár kedves szava milyen változásra sarkallt. Szebb vagy, mint valaha. Észrevette ezt András?

Mária: - Sok a munkája. Este fáradtan jön haza. De majd…

Klára: - Tudom, de majd ma este. Hiszen házassági évfordulótok van ugye? Majd ma este minden visszaáll a helyes kerékvágásba.

Mária: - Miért mondod ezt? Nem érzed, hogy bántasz vele?

(Klára csendesen)

Klára: - Tudod, az élet fáj. Ezt neked is tudnod kéne.

(Mária szemei szomorúak, mégis támadólag válaszol.)

Mária: - Őszintén sajnállak. De mégis. A te életed talán jobb? Egyedül élsz és senkid nincs.

(Mária sírva fakad)

Mária: - Nekem legalább van, akihez hazamenjek.

(Klára csak nézi a barátnőjét. Nem válaszol. Leül az asztalához és a gép felé fordul.)

(Mária megtörli a szemét és ő is visszaül az asztalához.)

 (Csendben dolgoznak.)

(Rövid idő múlva Mária felnéz a gép mögül és a barátnője felé néz)

Mária: - Sajnálom. Őszintén sajnálom, amiket a fejedhez vágtam.

(Klára nem reagál. Dolgozik.)

(Mária feláll és a szekrényhez lép.)

Mária: - Kérsz egy kávét?

(Klára ránéz és elmosolyodik)

Klára: - Igen kérek. Köszönöm.

(Mindketten az asztal szélén ülnek.)

Klára: Azért nem baj ha még kérdezek valamit?

Mária: - Andrást hagyd ki.

Klára: Oké. András kilőve.

(Mária ránéz és egyszerre elnevetik magukat.)

Klára: - Akkor ezek szerint végeztél „Lovagias” - al?

Mária: - Igen, azt hiszem.

Klára: - Még egy kávéra sem hívott meg?

(Mária ránéz Klárára és elneveti magát.)

Mária: - Nos, ha ennyire érdekel, tudd meg, a holnapi napra beszéltünk meg egy találkozót. De persze üzenek neki, hogy tárgytalan, hiszen tisztázódott bennem minden.

Klára: - És mégis mikor üzensz neki?

Mária az órájára néz és elveszi a kávéscsészét Klárától.)

Mária: - Majd reggel. Mindjárt vége a munkaidőnek és sietek haza.

(Klára nézi Máriát, ahogy elmosogatja a csészéket és a táskáját magához veszi.)

Mária: - Te még maradsz?

Klára: - Igen van még egy kis plusz munkám, de te csak menj és ünnepeld meg az évfordulótokat.

(Mária elköszön és kimegy az ajtón. Klára utána néz .A nézőtér felé fordul.)

Klára: - Szegénykém. Ha tudná.

Felnéz az ég felé.)

Klára: - Mond Istenem, miért vagy ennyire gonosz? Nem látod, mit szenved ez a szerencsétlen nő? Légy vele könyörületes.

(Klára az asztal mögé ül és újra dolgozni kezd.)

Függöny le.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.05.07. 11:31 Gyogyo Beteszed a szeget a néző fejébe,ez jól sikerült,bár ismét gyenge a két barátnö vitája.Retórikus kérdések (szereted a férjed?) már nem mozgatnak meg nézőszíveket.A vége viszont ment még valamit.