Függöny fel.
I szín:
Iroda, két asztal, egy nagy szekrény tele aktákkal. Az irodában két nő, Mária és Klára dolgozik csendesen.
Mária épp tegnap lett 40 éves, férjezett két nagy gyermeke van.
Öltözéke átlagos, nem hivalkodó, festeni nem szokta magát.
Klára 38, elvált. Gyermeke nincs, egyedül él. Csinos, kicsit extravagáns öltözéke, felkelti a férfik figyelmét. Festi magát és csillogó ékszerek is ékesítik.
Egy férfi lép az irodába és egyenesen Klárához lép. Több dioptriás szemüveget hord, rendezetlen, vicces öltözékben.
Férfi: - Szép reggelt gyönyörűm.
Klára: - Jó reggelt Ferenc, megjött a mai posta?
(Odanyújtja kezét a levelekért, amit elkap a férfi és megcsókol.)
(Mária közben szorgalmasan gépel tovább figyelemre se méltatva őket.)
Mária: Magának is jó reggelt, Ferenc.
(Kicsit halkan, de érezhetően érdes hangsúllyal mondja.)
(A férfi Mária felé néz, szalutál és újra Klára felé fordul.
Édesded hangon…)
Férfi: - Kedvesem, nincs kedve ma velem ebédelni?
Klára: - Köszönöm Ferenc, de nem. Ezt már megbeszéltük egyszer. Egyébként is, mit szólna a felesége?
Férfi: - Tudja, hogy csak magácska lehet az én feleségem.
Klára: - Ja persze, már mondta, hogy egyedülálló. Nem is értem miért hagynak a nők parlagon egy ilyen klassz pasit.
(Halkan felkuncog…)
Férfi: - Klárika, ezek szerint reménykedhetek?
(Klára ránéz és elmosolyodik.)
Klára: - Ferenc, dolgoznék, ha lehet.
Ferenc: - Rendben édes kis hölgy. Majd később még keresem.
(Áll és nézi a nőt. Nem mozdul. Klára egy idő után kérdőn ránéz.)
Ferenc: - Netán zavarom?
Klára: - Mit gondol?
(A férfi bugyután rugózik egyet és elindul az ajtó felé.)
Ferenc: - Már megyek is.
(Az ajtónál megáll, és egy sóhajjal visszanéz. Idétlen mosolya Máriát is megnevetteti.
A férfi zavarba esik, elköszön, és lógó orral kimegy az irodából.
Mária felnéz a gép mögül.
Először a becsukódó ajtóra néz, majd a kolléganőjére.)
Mária: - Látom, nem adja fel.
Klára: - Ne is mond, tegnap este az ablakom alatt szerenádozott. Semmi gond nincs vele, csak épp elhozta a nagypapától örökölt nagybőgőt és úgy tett mintha hegedű lenne. Látni kéne a ház előtti fagyalt. Benne van minden testrészének a lenyomata.
Mária: - És?
(Mosolyogva félbehagyja a munkát.)
Klára: - Bandi bácsi, a gondnok nyakon öntötte az emeltről egy vödör vízzel.
Nevetnek.
(Klára feláll és az asztalt megkerülve a szélére ül épp Máriával szemben.)
Klára: - Inkább te mesélj, mi volt este? Felköszöntöttek otthon?
(Mária fintorog, de nem néz fel a gépből. )
Mária: - Semmi extra. Kaptam két puszit és ennyi.
Klára: - Még egy csokor virágot sem kaptál?
(Mária újra fintorog egyet.)
Mária: - Hagyjuk szerintem. Nem ér annyit, hogy beszéljünk róla. Ő már csak ilyen marad.
Klára: - És mi van Ő vele?
(Mária Klárára néz és feláll.)
Mária: - Kérsz egy kávét?
(Sietősen a szekrényhez lép és a kávégéppel vacakol.)
Klára: - Hahó… itt a föld. Kérdeztem valamit?
(Mária megfordul, és az ajtóra néz. )
Mária: - Pszt, halkabban már.
Klára: - Ugyan már, nem hall senki. Nos? Legalább tőle volt valami köszöntésféle?
(Mosolya zavarba hozza Máriát. Ő is elmosolyodik és rögtön el is pirul.)
Mária: - Küldött egy virtuális csokor virágot. Tele repkedő szívecskékkel.
(Klára szemei kitágulnak. )
Klára: - És?
Mária: - És mi?
Klára: - Mégis hogy reagáltad le?
Mária: - Megköszöntem.
(Klára értetlenül néz rá.)
Mária: - Mi mást kellett volna még csinálnom? Repkedjek, mint a szívecskék?
Klára: - Nem is tudom.
(Maga elé néz.)
Klára: - Talán egy köszönömnél többet is adhattál volna.
Mária: - Klári! Szerinted meddig beszélget velem egy ilyen korú pasi?
Klára: - Nos ki tudja, merre vitorlázhat ez a hajó…
Mária: - Miket beszélsz te… Mégis mit gondolsz, mi lenne, ha ez otthon kiderülne?
(Maga elé néz, és lelkiismeret furdalással mondja:)
Mária: - Nem is értem miért hagytam magam rábeszélni, hogy egy ilyen oldalra felmenjek.
(Klára a barátnője mellé ül és maguk elé néznek egy percig.)
Klára: - Hallottad, hogy levitték a sertéscomb árát a piacon?
Mária: - Tessék?
Klára: - Tudod, a pörköltnek valót.
Mária: - Te most mégis miről beszélsz?
Klára: - Mégis miről beszéljek, hogy végre észrevedd, ez rólad szól…
(Hallgatnak. Klára előrelép a színpad eleje felé. Lenéz a nézőtérre. Sétál, miközben beszélni kezd.)
Klára: - Nos akkor nézzük a tényeket. Élsz egy gyönyörű házban, van férjed, két nagy gyereked, munkád… szóval mindened megvan.
(Megáll. Csend.
Megfordul és megvárja, míg Mária rá néz.
Halkan folytatja.)
Klára: - És még sincs semmid. Mond, igazán boldog vagy? - (szünet. Mindketten elmerengenek.)
Klára: -Nem hiányzik az érzés, hogy élsz? Hogy nő legyél?
(Kitárt karokkal a nézőtér felé megy)
Klára: Hogy egyáltalán nőnek érezd magad?
(Mária elgondolkodik, és a kávéját kevergeti.
Hallgatnak.
Mária lassan előrelép az asztaltól.)
Mária: - És azt hiszed, ez egy jött ment kapcsolattal helyre állna?
Klára: - Nem, nem hiszem. De legalább egy kicsit élnél. Nézz magadra.
(Végigméri a barátnőjét. Aztán magát. )
Klára: - Lassan utolérlek korban, de a különbség egyre nagyobb lesz köztünk.
(Mária végignézi barátnőjét.
Lenéz és a lábát kicsit megemeli.)
Mária: - Igen, ami a különbséget illeti... Az én cipőm már nem csillog annyira…
(Klára a saját melleire néz.
Mária követi kolléganője tekintetét.)
Klára: - Ugye itt is van némi eltérés?
(Mária nevetni kezd.
Odaadja a kávés csészét Klárának, és nevetve az asztala mögé megy.
Leül a székre és a monitorra néz.
Klára elviszi a csészéket és visszaül a helyére.
Dolgoznak.)
Klára: - Mi lenne ha…
(Mária közbevág.)
Mária: - Nincs ha.
Klára: - Emlékszel Zolira? Ő is például alig volt huszonöt éves.
(Merengve a nézők felé néz.)
Klára: - Istenem az a test. Izom-izom hátán. És a feneke. Hmmmm.
Mária: - Na igen, aztán a randin kiderült, hogy ő egészen másképpen értékeli a nőket.
Klára: - Most mi bajod? Semmi kivetni való nincs abban, hogy valaki az én tangámra gerjed. Nála ez amolyan előjáték volt. Nem is hinnéd, mennyi pasi rohangál otthon tangában, miközben a felesége éppen bevásárol.
(Nevetnek.
Szünet…
Klára feláll és nyomatékkal mondja.)
Klára: - Neki ez okoz boldogságot.
(Újra felnevetnek.)
Mária:- Te szégyentelen nőszemély…
(Kis szünet után.)
Klára: - Miért, talán te tudod, hogy a párod mit hord, miközben te nem vagy otthon?
Mária: - Érdekes amit mondasz. A napokban éppen egyik kedvenc alsóneműmet kerestem.
(Kis szünet)
Mária: - Majd belenézek András nadrágjába, hátha rábukkanok.
Klára: Nevess csak ki. De ha egyszer majd korábban érsz haza és a nagytükör előtt épp pózol benne, akkor jussak eszedbe.
(Nevetve sértettséget mutat Klára)
Mária: - Mikor indulsz vidékre? Jó hosszúnak tűnik ez a te kis kiruccanásod.
Klára: - Hidd el, szívesebben maradnék, de a főnök ugye…
(Mosolyog.)
Mária: - Igen ez a fránya főnök. Még jó hogy csak pár napra mentek.
(A telefon hírtelen megszólal. Klára felveszi és közben magát nézegeti…)
Klára: - Halló tessék… Igen igazgató úr már becsomagoltam. Rendben van. Köszönöm, hogy hívott. Reggel akkor találkozunk.
(Leteszi a kézi beszélőt.
Dolgoznak tovább.
Klára az órára pillant.)
Klára: Lassan mehetünk is haza.
Mária: - Igen… mehetünk haza.
(Készülődnek, de Klára nem hagyja szó nélkül)
Klára: - És mond, mégis miben maradtatok? Lesz valamikor randi?
Mária: - Dehogy lesz. Jóval fiatalabb nálam és elég, ha csak néha beszélgetünk.
Klára: - Na igen, egy beszélgetés közben biztos recepteket cserélgettek, az esti filmről megbeszélitek, hogy Isaura már megint Leonsio karjaiba hullott…
(Nevetnek…)
Mária: - Most miért vagy ilyen piszok?
Klára: Drágám, megkérlek egy szívességre, ne vidd túlzásba a rosszalkodást, míg nem vagyok…
(Mária felnevet.)
(Felkapják a táskájukat, és az ajtóban összeölelkeznek.)
Klára:- Na, aztán semmi jót ne halljak rólad… És kérlek, beszélj vele. Minél többet.
(Kimennek az ajtón.)
(Függöny le.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Jól katakírozoll jellemek.A párbeszéd enyhén laza,valamit sejtet.Olvasom tovább.