Szereplők:

Mary Blood -harmincas éveiben járó hosszú hajú, újságírónő

Dracula – hosszú hajú férfi, negyven körüli, sármos

Jack – harminöt éves férfi, Catherine vőlegénye

Catherine- harmincéves nő, Mary barátnője

Pincér – harmincas, jóképű, filozofikus alkat

1. felvonás

Helyszín: elsötétített szoba, közepén koporsó, mellette asztal fehér virágokkal.

Dracula a koporsó tetején ül, kezében egy kehely.

Dracula:

Szívemben még él a fájdalom. Az, az érzés, amit akkor éreztem, mikor elveszítettem őt. A karjaimban hajtotta fejét örök nyugalomra, s a karjaimban halt meg a szerelem. Megfagyasztotta szívemet a gyász. Éjről éjre csak kóborlok, s keresem szerelmem újjászületett lelkét, valahol, a semmiben. Mert nekem már semmi nem létezik. Nincs hang, nincs csend. Nincs nappal, s nincs éjjel. Nem érzem a vér ízét, csak vegetálok. Élek. Így 150 éve.

Leugrik a koporsóról, a nézők felé indul. A színpad szélénél leguggol, az egyik nézőhöz fordul:

Ön tudna élni szerelem nélkül? Képes lenni mosolyogni a világra, amikor a nő, akit szeretett eltávozott. Örök pihenőre tért? Tudna szenvedéllyel vérre szomjazni, amikor nincs miért élnie? Meghalt minden. - feláll, elindul- Meghalt minden. A vér mindent megold – megemeli a kelyhet – Hm, persze. Bármennyi vért iszom, a szívemben fájdalom van. Mély, s egyre mélyebb fájdalom. Nem tudok tenni ellene. S lehet, nem is akarok. Gyönyörű volt, kicsit félénk, s a bőre színe halovány. Csodálatos teremtése a világnak…Szerelmem…Az érzés még itt van a lelkemben, s napról napra csak feszíti azt.

Elkezd világosodni a szín.

Dracula:

S megint egy újabb álmatlan nappal. Megint egy újabb szenvedés. – belekortyol a kehelybe, a koporsóhoz lép, felemeli tetejét, a nézők felé int- Vidám, szép napot, rám vár a rettegés. - belefekszik a koporsóba, lecsukja fedelét.

Változik a szín. Világos teázó, egy asztalnál két fiatal nő ül. A pincér bejön, leteszi asztalukra a teát, magukra maradnak.

Mary:

Mesélj, hogy telt az éjszakád? Nagyon forgolódtál az ágyadban. Többször felébredtem.

Catherine:

Igen, tudod, van valami, amit szerettem volna már elmondani, de soha nem tudtam.

Mary:

Ugyan, már a legjobb barátnőm vagy, vajon mi lehet az a nagy dolog, amit nem tudsz nekem elmondani? Férjhez mész Jackhez? – csend. Kínos csend.- Úristen, te férjhez mész Jackhez? Szuper, ennek igazán örülök. Mesélj!

Catherine:

Örülsz neki?

Mary:

Miért mit vártál? Ha te örülsz neki, én is örülök.

Catherine:

De ez azt jelenti, hogy elköltözöm tőled. És egyedül maradsz a lakásban.

Mary kicsit elgondolkodva:

Erre nem is gondoltam.

Catherine:

Mi lesz veled? A lakbér meg egyebek?

Mary:

Nem fontos, az a lényeg, hogy boldog vagy.

Catherine:

Vagy talán örülsz is, hogy elmegyek és szabad lesz a lakás? – mosolyogva, csipkelődően kérdezi.

Mary:

Ó, igen, kedves barátnőm. Most már kedvemre felhozhatom magamhoz a Szerelmem…

Catherine:

A nem létező, meg nem született férfit?

Mary:

Igen, azt a drágát.

Catherine:

Most komolyan, tényleg nincs olyan pasi, aki tetszene neked?

Mary:

Nincs.

Catherine:

Biztos?

Mary:

Van egy visszatérő álmom. Magas, átlagos testalkatú, gyönyörű sötét szemekkel, hosszú hajjal. Álmomban gyakran meglátogat. Beszélgetünk, és napról napra, illetve éjjelről éjjelre egyre jobban vonzódom hozzá. Kicsit fura ez az álom. De, tudod, az a férfi…

Catherine:

Igen? Az a férfi?

Mary:

Ha találkoznék vele a valóságban, vágynék rá, hogy a párom legyen.

Catherine:

És ha sosem találkozol vele? Megmaradsz magnak?

Mary:

Te ezt nem értheted. Neked ott van Jack. Egymásra találtatok, szerelmesek vagytok. Én viszont még sosem éreztem szerelmet, és valahol mélyen belül, mégis mindig szerelmes vagyok. Nem tudom neked elmagyarázni ezt az érzést.

Catherine:

Nem vagy túl sokat egyedül?

Mary:

Ennek semmi köze az egyedül léthez.

Catherine:

Más harmincéves nők, már akár a második férjüket is fogyasztják, neked pedig még senki sem volt az életedben. Szerinted ez normális?

Mary:

Nem tudom. Lehet, hogy igen. Tudod, az ősi egyiptomi misztériumokban is szerepel, hogy az ember harmincéves kora alatt tanuljon, fejlődjön, mert a felett jön az igazi felelősségvállalás, akkor érik igazán felnőtté.

Caherine:

Jaj, Mary, a könyveid nem elbutítanak téged?

Mary nevet:

De, igen. Hamarosan az újságírói Purlitzer díjam mellé kitehetem a falra: Mary Blood a legbutább filozófus, akit a könyvei tettek azzá.

Catherine:

Igen, de írd mellé azt is, hogy erre én felhívtam a figyelmedet, de nem hallgattál rám.

Mary:

Igen, kedves, ezt is mellé írom. Találkoztok ma Jackkel?

Catherine:

Igen, majd este jön értem, elmegyünk vacsorázni. Van kedved velünk tartani?

Mary:

Szeretnéd, ha tartanám a gyertyát?- felkacag

Catherine:

Igen, még a szobában is…

Mary:

Óh, ez kedves meghívás, nem utasíthatom vissza.

Catherine:

Mennem kell, rohanok dolgozni. Délután találkozunk.

Mary:

Rendben. Szép napot neked!

Megjelenik a pincér. Megáll Mary asztalánál:

Pincér:

Hozhatok még valamit?

Mary:

Van még egy kis időm. Kérhetek még egy teát?

Pincér:

A megszokottat vagy hozzak valami különlegeset?

Mary:

Ez a napom úgy érzem nem átlagos hétköznap lesz, hozzon valami különlegeset.

Pincér:

Valami elképzelése van? Gyümölcsös, fekete, zöld, fehér?

Mary:

Magára bízom.

Pincér:

Már tudom is, mire van szüksége…- elsiet.

Mary egyedül marad a gondolataival. Felteszi laptopját az asztalra és írni kezd. Néhány perc múlva megjelenik a pincér, hozza a teát.

Pincér:

Parancsoljon Hölgyem, a teája. Igazi különlegesség.

Mary kezébe veszi a csészét, arcát az illatos gőzbe teszi.

Ez nagyon kellemes. Köszönöm.

Pincér:

Nem is kíváncsi a nevére?

Mary:

Miért neve is van? Ez aztán különleges tea lehet, ha még nevet is kapott.

Pincér:

Különleges bizony. Úgy hívják: Blood of Mary

Mary felnevet:

Ez bizony tényleg különleges. És tud valamit ez a csoda tea?

Pincér:

Valóra váltja szívének legféltettebb vágyát. Gondoljon rá, miközben elkortyolgatja, és meglátja úgy lesz.

Mary:

Köszönöm, ez nagyon jó lesz. Aztán, ha beválik a szer, majd beszámolok róla.

Pincér elindul, majd hátrafordul:

De aztán, úgy legyen…

Mary kortyolgatja a teát, s közben álmodozik, néha leír egy-egy szót. Amikor megitta a teát, laptopját a táskájába teszi, fizet, és elmegy.

A helyszín változik, Maryék lakása tárul fel a nézők előtt. Világos színű fal, tarka, vidám kiegészítők.

Mary ül az ágyon, előtte a laptop, de inkább álmodozik, mint ír.

Csörren a kulcs, megérkezik Catherine.

Caherine:

Mary, te már itthon vagy? Nem mentél be vagy már haza is jöttél?

Mary:

Beszaladtam, aztán úgy gondoltam, inkább itthon dolgozom. Úgy érzem, alkotói válság. Nem tudok mit írni. Kuszák a gondolataim, szétestem kicsit.

Catherine:

Nemsokára jön Jack, készülődj, és tényleg gyere el velünk vacsorázni. Ki tudja, mit hoz még az este.

Mary:

Én ma találkozom életem hercegével.- mosolyog

Catherine:

Történt valami?

Mary:

Igen. A teázóban készített a pincér nekem egy különleges teát, Bood of Mary névvel, és azt mondta kortyolgassam el, miközben arra gondolok mi a szívem legnagyobb vágya.-kacag.

Catherine:

És te, megittad?

Mary:

Persze. Finom és különleges volt.

Catherine:

Nem lehet, hogy attól vagy kedvetlen, és nem alkotói válságba kerültél?

Mary:

Nem tudom, de kíváncsi vagyok, vajon használ-e a praktika?

Catherine:

Ugye nem azt mondod, hogy vársz valamit ettől a butaságtól?

Mary kivesz a szekrényből egy fekete ruhát, maga elé tartja, mosolyog:

Ki tudja, mit hoz még az este?

Catherine:

Néha nem igazodom el rajtad. Egyik pillanatban alkotói válság, a másikban pedig szenvedély.

Bonyolult nő vagy te, tudtad?

A nézőkhöz fordulva: Bonyolult egy nő, de tényleg. A legjobb barátnőm, együtt lakom vele 5 éve, de még mindig tartogat meglepetéseket. Nem lehet kiismerni. Fantasztikus újságíró. A legjobb talán a szakmában. Megbízható, őszinte, becsületes, de néha, ha szóba kerül a férfi téma, úgy gondolom, valami nincs rendjén vele. Szerintem nagyra teszi a mércét, és komolyan, attól félek, vénlány marad.

Nyílik az ajtó, Mary lép be a szobába. fekete térdig érő ruhában, összefont hajjal, egy fekete medállal a nyakában.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés