Egressy (ügyvédhez) Folytassa, kérem.

Ügyvéd Ennyi volt, Egressy bácsi. Felolvastam mindent. Ja, és… (eszébe jut valami, egy borítékból kulcsot vesz elő) Ez a kulcs a magáé. Annak a bizonyos lakásnak a kulcsa. (az asztalra teszi)

Hang (köhint) Ügyvéd úr! Mesélnék valamit magának! Persze csak ha érdekli. Annyit mondok, igen érdekes história.

Egressy (mérges) Még mindig itt? Igazán elkotródhatna!

Ügyvéd (csendre inti az urat) Hallgatom!

Hang De attól tartok, ha elmondom, az Egressy úr nagyon megharagszik rám.

Ügyvéd Ne is foglalkozzék vele. Mondja csak bátran.

Hang Rendben van. Szóval… a történetem úgy két hónappal ezelőtt kezdődött…

Változik a szín

A színpad hirtelen kiürül, csak Egressy és Mariska van jelen. Mariska az ágy szélén ül, varrogat. Egressy belép az ajtón. Sáros csizmát, kalapot, és mellényt visel, kezében husáng.

Komor a hangulat a szobában. Mariska a könnyeivel küszköd

Egressy (csípősen) Mi a csuda ütött beléd? Mit szipogsz?

Levágódik az asztal melletti székre

Mariska Ugyan miért! Tudod azt nagyon jól!

Egressy Még mindig amiatt búslakodsz? (morog) Felejtsd el, megmondtam!

Mariska Csak tudnám miért vagy ennyire kőszívű!

Egressy Miért-miért? Mert nekünk is alig van. Kérjen anyád hitelt az Ödönkétől! 

Mariska Már hogy kérne, mikor egy lyukas garasa sincsen? Az utcán kéreget szegény.

Egressy (egyre dühösebb) Mit bánom én! Csináljanak, amit akarnak! Engem pedig hagyj végre békén, asszony!

Mariska Te kérdezted, mi a bajom…

Sértődötten félrerakja munkáját.

Egressy iszik. Nagyokat nyel, megtörli a száját, hangosan lecsapja a poharat

Egressy (meglágyulva) Gyere ide, Mariskám… na, gyere már!

Mariska lassan feláll, odamegy

Mariska Mit akarsz?

Egressy (kinyújtja a lábát) Fogd meg… és húzd le!

Mariska Húzd le magadnak! Nem vagyok én cseléd!

Egressy feldühödik, a husánggal nagyot csap a padlóra

Egressy Hogy merészelsz nekem ellent mondani, mi? Mikor olyan nagylelkűen kihúztalak a sárból, a piszokból? A penész enne és a nyomor, ha nem könyörültem volna meg rajtad. De már bánom! Őszintén mondom, bánom! Az Ödönkével bizonyára jobban jártam volna!

Mariska Még mindig nem késő! Csak el kell engedned, én pedig máris küldöm az Ödönkét. Az öcsém minden bizonnyal szíves-örömest teljesíti valamennyi kívánságodat! Csak hozzá kell tenned azt a szót, hogy kérem!

Egressy (feláll, karját ütésre emeli) Nem mégy te sehová, asszony! Azt hiszed, ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem? Hát nagyon tévedsz!

Mariska Én? Úgy látom, te akarsz mindenáron megszabadulni tőlem! Emlékezz csak, már a piacon se akartál magaddal hozni!

Egressy De nem ám! Az az átkozott Rozi jól a csőbe húzott. Még hogy értékes ajándék! Egy frászt…   

Mariska (közelebb megy) Ne átkozódj, csak ne átkozódj, Ernő! Az anyám nevét a szádra ne vedd! Az anyám egy szent, neki köszönhetek mindent! Csak egyvalamit nem, téged! Szánom azt a napot, amikor elkísértem a piacra. Hogy tört volna ki a nyakam, mikor az út porába léptem!

Egressy Ha csak ezen múlik, megkaphatod!

Az asszony felé kap, megragadja a nyakát, szorongatja.

Az asszony hörög, morog, levegő után kapkod. Egressy azonban nem enged, kegyetlenül markolja tovább. Végül Mariska elenyészve a földre rogy. Egressy elengedi. Aztán csak nézi-nézi az élettelen testet, cseppet sem bánkódik. Végezetül jókorát belérúg

Változik a szín

A színen sötét van. Csak a gyertya pislákol. Egressy és az Ügyvéd az asztal mellett kuporognak, Kató a sut mögött hallgatózik

Hang Nos, Ügyvéd úr, ez így történt, szóról-szóra. Nekem aztán elhiheti.

Ügyvéd (zavartan) De mégis… honnan tudja ezt ilyen pontosan? Miért higgyek magának?

Hang (torkát köszörüli) Hm… mert hát… én lennék a… Mariska!

Egressy Ne tréfálj ezzel, Boriska, tudjuk jól, hogy ki vagy! Mariskát meg nem kell hánytorgatni, hagyjuk ott, ahol van! Úgyis odavaló!

Hang Akkor mondd meg nekem, ugyan honnan tudnám ezt ilyen pontosan, ha nem én lennék a Mariska?

Egressy Mit tudjam én! Biztosan leskelődtél, ahogy szoktál.

Hang Ne légy nevetséges, Ernő! Én mindent tudok rólad! Hallod? Mindent! Mondd csak el az Ügyvéd úrnak, hogyan végeztél velem? A saját két kezeddel!

Egressy iszonyú zavarban van

Ügyvéd (keményen) Nos, Egressy bácsi, igaz, amit ez a…. a szellem mond? Tényleg úgy történt? Megfojtotta?

Egressy Csak nem hisz ennek a láthatatlan egyénnek, Ügyvéd úr? Ennek a senkinek? Azt állítja, hogy ő Mariska, ugye? De mivel tudná ezt bizonyítani? Mi? Semmivel!

Kató (előjön) Igaza van a papuskának… miért nem mutatja meg, hogy tényleg ő a mama? Jöjjön elő, hogy lássuk, kicsoda!

Egressy Így igaz. Gyere elő, akkor talán el is hisszük, amit mondtál.

Ügyvéd Nos… a többség ezt akarja, hát akkor lássuk végre!

Hang Legyen, ti akartátok! De aztán nem megijedni!

Hang előjön a falak mögül, alakját fehér lepel takarja. Kató felsikolt

Kató Jesszusom, ez tényleg a mama! (elájul)

Hang Nos… elhiszitek, hogy az igazat mondtam? Ha jót akar magának az Ügyvéd úr, egy fillért se adjon az Egressy úrnak, mert ő a halálom okozója! Nem érdemli meg. Sőt, a maga helyében…

Egressy megindul felé. Ebben a pillanatban visszatér az áram, újra világosság. Megtorpan

Egressy No fene, te tényleg a Mariska vagy!

Hang Mégis, mit gondoltál? Persze hogy én! Visszajöttem, mert a végrendeletem hamis, nem érvényes. Értette, Ügyvéd úr? Érvénytelen. Nem felhasználható. Tépje szét, vagy dobja el, de nem felhasználható. (a földön fekvő Katóhoz surran, megpuszilja) Ég veled, kislányom, boldogulj, ahogy tudsz! (Ügyvéd felé) Maga pedig… Kérem, hagyja futni szegény bolondot, megtört jellem, és én úgy döntöttem… megbocsátok!

Egressy (könnyeivel küzd) Tényleg… Drága Mariskám? Megbocsátasz?  

Hang Megbocsátok. És most engedjetek, mennem kell… már várnak odaát.

A feje fölé néz.

Ebben a pillanatban éles fénycsóva világítja be a színt, ami aztán egy nyalábbá tömörül. A Hang megáll középen, a fény egész lényét bevilágítja. Aztán valami isteni hatalomnál fogva felemelkedik, majd lassan eltűnik

Ügyvéd A mindenségit! Ez tényleg a néhai Egressyné volt.  

Egressy Úgy ám, fiacskám, méghozzá az én feleségem! (büszke)

Ügyvéd Na igen… De hallotta az asszonyságot, ezt most szét kell hogy tépjem. (előveszi a végrendeletet s széjjeltépi) Így ni! Most már az ő lelke is megbékélhet, hiszen az akarata immár beteljesült.  

Egressy Bizony! Ez lett Mariska végakarata! Mert ennek így kellett történnie! Most pedig… folytatódjon minden a jól megszokott, kitaposott úton. 

Lassan ébredezik a földön fekvő Kató, kinyitja a szemét, felül

Kató (fejét fogja) Jaj, papuska… olyan furcsa rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy megjelent a mama, és mindenkit ijesztgetni kezdett. Aztán megjött az Ügyvéd úr is, és… (körbenéz, meglepett) Maga itt? Akkor az egészet mégsem álmodtam?

Egressy De nem ám! S ha tudnád, édes lányom, mi mindenről maradtál le! El se hinnéd!

Ügyvéd Bizony… a Mariska néni végleg eltávozott. (sóhajt) Azt hiszem, bátran elmondhatom mindenkinek, hogy igen aktív szereplője voltam egy szellemes történetnek!

Függöny!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés