Szereplők:

Egressy bácsi

Kató, a lánya

Ügyvéd úr

Mariska néni (azaz a Hang)

 

Egy vidéki parasztház hajléka. Pufók, dunyhákkal, párnákkal megrakott ágy, virágos ágytakaróval. Fából tákolt asztalka, székekkel. A sarokban seprű és vödör, néhány kacat. A falon óra, mellette kantár lóg. A szobát csupán néhány bútor gazdagítja.

Alkonyodik. Ernő bácsi az asztalnál üldögél, előtte kenyér és kolbász, poharak, kancsóban bor. Eszik. Kicsit borús hangulata ellenére is, jó étvággyal eszik. Közben erősen gondolkozik, egy-egy falatját percekig rágja. Néha az órára pislant. Sóhajtozik.

Egressy Hej… ha ezt a drága Mariskám tudná, hogy a halála kész főnyeremény! (a kolbászba harap) Isten nyugosztalja! Végre nem kell szorítkoznunk, nem kell kéregetnünk senkitől! (ismét az órára néz) Jöhetne már az a fránya ügyvéd, mindjárt sötét lesz, és amilyen nyámnyila, még kísérhetem egészen a főútig.

 Ajtó nyílik. Vézna, csontos lányka lép be, ódivatú ruhában, rövid, csutak hajában masni.

 Kató Megjöttem, édesapám. (üdvözli, megpuszilja)

Egressy Látom, lányom, látom! (tovább falatozik)

 A lány leül az ágy szélére, elkomorul.

 Egressy No… hát mért lógatod az orrod?

Kató Mert olyan elképesztő dolgot hallottam!

Egressy Mégis… mit hallottál?

Kató Azt beszélik a faluban, hogy az édesapám… szóval hogy a papuska végzett a mamával. Azért hunyt el.

 Egressy némán eszik tovább. Kicsit fanyarul.

 Kató Igaz ez, papuska?

 Egressy hallgat. A lány felugrik.

Kató Az istenért, kérem… árulja el az igazat! Valóban úgy történt, ahogy mesélik?

Egressy (nyugodt, teli szájjal) Miért, mit mesélnek?

Kató Csak azt, hogy… megfojtotta.

Egressy (legyint) Ah… mendemonda.

Kató (nagyot sóhajt, visszaül) Akkor nem igaz. Hála istennek! Tudtam én, hogy a papuska nem képes ilyesmire. Nem is tudom, miért hiszem el, amit mondanak. 

 Vihar készül, hatalmas erejű szél csapkodja az ablakot. Kató odarohan és becsukja

 Kató Ha látná édesapám azokat a felhőket! Elámulna!

Egressy Nem hinném… (tovább eszik)

 Közben felettük az ég nagyot dörren. Egressy továbbra is nyugodt, a lány ezzel szemben egyre izgatottabb

 Kató Nem értem, hogy képes ilyen nyugodtan enni, miközben odakint egyre jobban dúl a vihar.   

Egressy Ha majd annyi idős leszel, mint én, megérted, lányom. Amúgy voltam ennél szorultabb helyzetben is.

Kató Tényleg?

Egressy Úgy ám! Például amikor az anyáddal ismerkedtem!

Kató Na ne mondja…

Egressy Hidd csak el. Tudod, az úgy kezdődött…

Változik a szín

Egressy felugrik az asztal mellől, nyomban egy utcán találja magát. Néhány évvel fiatalabb. Emberek jönnek-mennek. Az utcán asszonyok sorakoznak, kezükben kosár, portékájukat kínálják. Némelyikük vizslató szemmel fürkészi a jól öltözött férfit, meg-megérintik

Egressy El a kezekkel, asszonyok! (rácsap)  

1. asszony No, nézzétek csak, de finnyás az úrfi! (kacagnak)  

Egressy Dehogy vagyok finnyás! Csak allergiás.

2. asszony És ugyan mire?

Egressy A fehérnépre. (belenéz az egyik kosárba) No… hát mennyiért adja ezt a kelmét?

2. asszony Huszonöt fillér az ára.

Egressy (sandán) Biztos hogy annyi?

2. asszony Biztos. Még mielőtt megkérdezné az úr… nincs alku! Ennyi az ára. Se több, se kevesebb!

1. asszony Úgy ám! Nincs alku!

Egressy No, ha ennyi… akkor tartsa meg magának!

Tovább megy, megáll a harmadik asszony előtt, belenéz az ő kosarába is

 Egressy Hát maga mennyiért adja ezt a kantárt?

3. asszony Negyven fillérért.

Egressy Biztos benne?

 A nő bólint. Egressy menne, a nő azonban utána kiált

3. asszony De ha annyira szeretné, adhatom olcsóbban.

Egressy  Nocsak? Azt hittem, nincs alku.

3. asszony Nincs is. Viszont, ha megveszi, adok mellé egy igen szép ajándékot. (vigyorog)

Egressy (tétova) Miféle ajándékot?

3. asszony Egy igen értékes, és nagy becsben tartott ajándékot. Kend is meglátja, milyen jó üzletet kötött velem. Még áldani fog ezért.

  Egressy gondolkozik

 Egressy Ezt alaposan át kell gondolni. Csak úgy… ukk-mukk-fukk… nem ugorhatok bele semmibe.

3. asszony Mit kell ezen annyit gondolkozni? Egyszerű eldönteni. Kell vagy nem?

Egressy De mégis… miféle ajándék az?

3. asszony (vigyorog) Majd meglátja… annyit mondok, hogy igen féltve őrzött!

Ernő félve előhúzza erszényét, kivesz belőle negyven fillért, átadja

Egressy No jó… legyen. Adja azt a kantárat.

3. asszony (elveszi a pénzt, átadja az árut, vigyorog) Isten fizesse meg a jóságát, uram!

Egressy No persze, persze… de lássuk már azt az ajándékot!

3. asszony Ó, hogyne! (hátra kiált) Mariska! Mariska!

Mariska előjön. Kissé ágrólszakadt, kócos, maszatos

Mariska Mit kíván, édesanyám? (gyanúsan Egressyt szemléli) Bántotta? Megverjem?

3. asszony Nyugalom, kislányom. Az úr nagyon kegyes volt hozzánk. Megfizette.

Egressy (kikerekedett szemekkel) Ő lenne az én ajándékom?

Az asszony bólint, vigyorog

Egressy Nekem viszont nem kell!

3. asszony Ismeri a mondást ugye? Ajándék lónak ne nézd a fogát! Örüljön inkább hogy ilyen takaros menyecskét kapott ajándékul. Adhattam volna az Ödönkét is.

Mariska És bizony Ödönkével nem járt volna jól. Még pukedlizni sem tud.

3. asszony De hát te sem tudsz, Mariska!

Mariska És az mit számít?

3. asszony Igaz. Viszont remekül tud főzni!

Egressy Mit bánom én hogy mit tud és mit nem! Egy biztos, ilyen asszony nem kell!

3. asszony Ne válogasson annyit, kifizette, tehát a magáé!

Mariska (vigyorog) Meglássa, milyen hálás leszek érte! Ha óhajtja, megtanulok pukedlizni is. (simul) Sőt… ha óhajtja, megtanulhatok még mást is!

Egressy (elhúzódik) Vigye innen a koszos mancsát, asszony!

Mariska Nem lesz az koszos, ha végre vízhez jutok.

Egressy Végre? Hogyhogy végre? Mikor tisztálkodott utoljára?

Mariska (a fejét ingatja) Nem tudom… mikor is, mama?

3. asszony Elfelejtetted? Szent Ilona napján.

Egressy Hiszen az már két hónapja volt!

Mariska Így elszaladt az idő? Hogy repülnek az évek!

3. asszony Majd az úr szépen lecsutakol!

Egressy (kicsit szúrós) De le ám! Majd meglássa, milyen hálás lesz érte!

Maga után húzva Mariskát, el

Változik a szín

Egressy ismét otthon. A konyhaasztal mögött ül, és még mindig falatozik. Kató az ablaknál áll, a vihart figyeli. Besötétedett

Kató Sose mondta, hogy a mama ilyen családból származik.

Egressy Hát, az ember nem szívesen dicsekszik az ilyesmivel. (a kezét dörzsöli) Na de most már örülhetünk, anyád végre elment. Végre megszabadultunk tőle.

Kató Hogy mondhat ilyet? Úgy beszél, mintha csak elutazott volna.  

Egressy Egyre megy! Ha elutazott volna, se akarnám már látni.  

Kató Ezek szerint nem hiányzik…

Egressy De nem ám…

Dörgés hallatszik. A lámpák elaludnak, aztán ismét vissza

Kató Sosem szerette?  

Egressy nem szól, tölt magának a borból, iszik. A lámpák ismét hunyorognak

Kató Akkor miért vette el? (tovább faggatja)

Egressy Mert kénytelen voltam. Rám kényszerítették. Az a nyavalyás Rozi túljárt az eszemen.  

A lámpák pislognak, Kató előveszi a szekrényből a mécseseket, az asztalon meggyújtja. Ebben a pillanatban el is alszanak, csak a gyertya ég. Kívülről rekedtes hang áramlik befelé

Hang Légy átkozott, Egressy! Légy átkozott!

Kató felkapja a fejét

Kató Hát ez meg ki a fene?

Egressy (legyint) Ah… csak a szomszéd Boriska lesz az.

Kató De mért átkozódik?  

Egressy (zavarban) Mert nem adtam meg a tartozásomat. Kereken húsz fillért.

Kató Hiszen az rengeteg!

Hang (közbeszól) Hallod Ernő? Légy átkozott!

Egressy Hallom, már hallom. (morog)

Hang És nem félsz, attól hogy úgy jársz, mint a szegény Mariska? Odalent a hideg koporsóban, férgek és patkányok között?

Egressy Nem. Ugyan mért félnék? Nincs rá okom.

Hang Pedig igencsak jól tennéd!

Egressy No hiszen!

Kató Papuska! Adja már oda azt a nyavalyás húsz fillért! Még a végén árva maradok!

Egressy Nincs nekem annyi pénzem. Ha végre megjön az ügyvéd, és felbontja anyád végrendeletét, akkor majd lesz pénzünk. 

Hang Mit hallok? Végrendelet?   

Egressy Jól hallotta, Boriska! Majd megadom a tartozásom. Addig maradjon csöndben, és menjen haza szépen. Ne háborgasson minket!    

Hang (kínzottan nevet) Boriska? Nem… én nem vagyok Boriska!   

Kató Akkor mégis… kicsoda?

Dörgés. Aztán zörgés. Az ajtón. Senki nem mozdul, mindenki megkövülten áll. Ismét zörögnek

Egressy No… eridj lányom és nyiss ajtót!

Kató Én?

Egressy Te vagy a lányom, nem? Eridj, hát!

Kató már menne, de az ajtót belökik. A küszöbnél egy sötét alak áll, csak a körvonalai látszódnak

Ügyvéd Bejöhetek?

Egressy Már bejött.

Az alak belép, fény borul lényére

Ügyvéd A végrendelet miatt jöttem. Hogy felbontsuk.

Egressy Maga az, Ügyvéd úr? Halálra rémisztett…

Az Ügyvéd leül az asztal mögé, a mécsest félretolja. Papírokat vesz elő, amit nagy gonddal igazgat

Ügyvéd Nos, Egressy bácsi, akkor felbontanám Mariska néni végrendeletét.

Egressy buzgón bólogat, leül mellé.

Egressy Persze, persze!

Ügyvéd A nyilatkozatot most nem olvasom, az csak pusztán formaság. Meg hát… amúgy se látok. (vihog, a papírját a mécses felé tartva gyorsan végigszalad rajta) Tehát… a Mariska néni végakarata szerint, Egressy Ernő Tihamér Jácintra hagy kerek ötszáz pengőt, valamint…

Egressy (felugrik, az asztalra csap) Micsoda? Csupán nyavalyás ötszáz pengőt? Hát a többit hová dugta el a vén csoroszlya?

Hang Elhallgass, Egressy! Jobb, ha csendben maradsz…

Ügyvéd (felkapja a fejét) Hát ez meg…?

Egressy (félre) Csak a szomszéd Boriska.

Ügyvéd És még fenyegetőzik.

Egressy (a Hang felé) Hallod Boriska? Tanúim vannak!

Ügyvéd Tanúi?

Egressy Kató is itt van. Ott ni! Ki se meri dugni az orrát. (vigyorog, s mutatja)

Ügyvéd (legyint) Hagyja, a lányok már csak ilyenek! Bátortalanok. Inkább folytassuk. Még nincs vége. (tovább olvas) A papír szerint ugyanis a megboldogult Mariska néni az özvegy Egressy Ernő Tihamér Jácintra hagyja budapesti lakását, valamint lányára, Egressy Kató Katinkára további ezerötszáz pengőjét, a kedvenc takaróját, nyoszolyáját és a baldachinos ágyát! (összehajtja)  

Kató (előjön a sut mögül) Hű, milyen nagylelkű volt a mama, igaz papuska? Ha már a drága takaróját is rám hagyta!

Egressy Az semmi, édes lányom… na de az az ezerötszáz pengő… az már valami! Csak tudnám hová rejtette el az anyád! (dörmög, miközben körbenéz)

Hang (szemtelen) Ne keressétek, úgyis felesleges! Biztonságos helyen van.  (nevet)

Egressy Csend legyen ott! Nem kellene beleavatkozni mindenbe! 

Ügyvéd Úgy van! Különben meg… ha olyan nagyszájú az asszonyság, mért nem bújik végre elő!

Hang Úgyse látnátok! Hisz korom sötét van.

Kató Szerintem meg nem sokáig.

A lámpák ismét hunyorognak, de végül is sötét marad.

Mindenki ujjong, aztán ismét csend

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés