12.

                        (A szín sötét. Rudolf hálószobája. Éjjel. Hallani, ahogy az ajtót

                         felfeszítik.)

RUDOLF                                              (hangja) Ki az? Hogy merészelnek ?

(A szín megvilágosodik: a felriasztott Rudolf kiugrik az ágyból. Taafe ront be, a két rendőrnyomozóval, akik körbeveszik Rudolfot) Vagy úgy... Megbilincselnek?

TAAFFE                                              Ráér, császári felség...Ráér.

RUDOLF                                              Csak a rend kedvéért, gondoltam.

(izzadó homlokát törli) Ez a hőség...

TAAFFE                                              Rosszat méltóztatott álmodni?

RUDOLF                                              Máris felébredtem volna?

TAAFFE                                              Ebben biztos lehet. Ez itt most nem álom.

RUDOLF                                              Akkor hát...megkezdődött a vizsgálat?

TAAFFE                                              Réges régóta tart.

RUDOLF                                              Elkészült a vádirat?

TAAFFE                                              Folyamatban.

RUDOLF                                              S ez most a letartóztatás.

TAAFFE                                              Nevezhetjük annak is. De valójában csak védőőrizet.

RUDOLF                                              Nincs szükségem védelemre.

TAAFFE                                              Téved, fenség. Nagyon is szüksége van...Képzelje, azonosítottunk egy anarchistát!

RUDOLF                                              Na és?

TAAFFE                                              Az az ember a külső hasonlatosság okán fenségednek adta ki magát – s tudja, hol? A vadászkastélyban!

RUDOLF                                              Mayerlingben?

TAAFFE                                              Úgybizony. Már forró nyomon volt! Megtévesztette a személyzetet s befeküdt fenséged ágyába...Megrendelte a reggelit is...

RUDOLF                                              Kapucinert, öt tojásból rántottával.

TAAFEE                                              (meglepve) Pontosan.

RUDOLF                                              S utána bevedelt még tíz kupica Jägermeistert.

TAAFFE                                              Érdekes...Honnan méltóztatik tudni ezt?

RUDOLF                                              Elfogták?

TAAFFE                                              Sajna, egyenlőre kereket oldott...A nyomában vagyunk. (kis szünet) De könnyen baj történhetett volna. (kis szünet) Mert megtaláltuk a dinamitot is.

RUDOLF                                              Az ágyam alatt.

TAAFFE                                              Ezt is tudja?? Bámulatos!

RUDOLF                                              Gondolom, nem azért jött, hogy a képembe csodálkozzék.

TAAFEE                                              Nos, a vizsgálat...(abbahagyja)

RUDOLF                                              Nemde, már be is fejeződött.

TAAFFE                                              A főhercegek tanácsa vétkesnek találta önt.

RUDOLF                                              Felségárulás?

TAAFFE                                              Szótöbbséggel.

RUDOLF                                              Nocsak! Volt, aki apám ellen mert szavazni?

TAAFFE                                              A lényeg az, hogy...

RUDOLF                                              Ne is folytassa. Mi az ítélet?

TAAFFE                                              Később dönt az Államtanács.

RUDOLF                                              Ez Ausztria végső szava?

TAAFFE                                              Kivéve, ha ön megköveti a legfelségesebb apát. Feltétel nélkül. Térdre borulva.

RUDOLF                                              Térdre borulva. És akkor ő végre szóba áll velem. Megengedi, hogy tovább bogozgassam ezt a csomót. (felnevet)

TAAFFE                                              Nevetni méltóztatik?

RUDOLF                                              Képzelje, mi történt volna, ha Krisztust elfelejtik megfeszíteni. (kis szünet) El tudja képzelni? (szünet)

TAAFFE                                              Ez a válasz?  

RUDOLF                                              Ez.

TAAFFE                                              Engedélyt kérek, hogy távozzak. Fenséged, sajna, egyenlőre házi őrizetben marad.

(Taaffe és a nyomozók kimennek, kívülről bezárják az ajtót)

(Hátulról Bratfisch ugrik elő)

BRATFISCH                             Hogy nyúvadna meg az egész világ!

RUDOLF                                              Hallgatóztál?

BRATFISCH                             Én mindig hallgatózom.

RUDOLF                                              Igaz: én kértelek rá...Ments meg tőlük, Bratfisch!

BRATFISCH                             Felőlem máris indulhatunk.

RUDOLF                                              Hová?

BRATFISCH                             Trentinóba. A hegyek közé. A családomnak van ott egy kis birtoka. Ott nem ismernék fel.

RUDOLF                                              Felvesztek vendéglősnek?

BRATFISCH                             Szakácsnak.

RUDOLF                                              S ott megszabadulnék az álmaimtól?

BRATFISCH                             Garantáltan.

RUDOLF                                              Hogyan?

BATFISCH                                           Napközben főzi majd a fokhagymás stájer dödöllét és sétál a tiszta levegőn. Úgy alszik majd utána fenséged, mint a bunda!

RUDOLF                                              Fenségem? A dödöllét? (nevet) Elkéstünk, Bratfisch. Ez a tanagra-figura, amivé lettem, már örökre a nyakamon marad.

BRATFISCH                             Elég a tökölődésből, már bocsánat...Alámerülni, gyorsan! A cselédlépcső felé még tiszta a levegő...

            (Egy tisztán csengő, légies hang csendül fel hirtelen)

RUDOLF                                              Hallod?

BRATFISCH                             Nem én.

RUDOLF                                              Az anyám dala! Kisgyerekkoromban gyakran dúdolta. (elhal a dallam)

BRATFISCH                             A fenébe is, ne vesztegessük itt az időt. Induljunk!

RUDOLF                                              Hová?                                                              BRATFISCH                            Mayerlingbe! Az erdő! Onnan felszívódni könnyű.

RUDOLF                                              Menjünk. (Gyorsan eltűnnek jobbra, a szín közben sötétbe borul)

(A függöny legördül, egy rikkancs fut be a színre balról)

                                                                                                                                             RIKKANCS                   Itt a Tageblatt! Szenzációval a WienerTageblatt!  Mayerlingben főbelőtte magát a trónörökös    ! Szenzációóó! Szenzációóóó!

BRATFISCH (szemből jön be) Ide egyet.

RIKKANCS                               (odaadja a lapot, rohan tovább, át a színen) Szenzáció, szenzációóó! Megrendült a Monarchiaaa!

BRATFISCH (fennhangon olvassa) „Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a császári és királyi fenség önkezével adta le a lövést és a halál pillanatok alatt beállt...A boncolás eredménye kimutatta...kimutatta, miszerint az egyértelműen laposabb agytekervények és az agykamra tágulata kóros jelenségek, amelyek a tapasztalat szerint...a tapasztalat szerint abnormális elmeállapottal járnak együtt...” Micsoda marhaság! (tovább olvas) „...Tehát feljogosítanak a feltevésre, hogy a tettre...a tettre elmezavaros állapotban került sor.” (gombóccá gyúrja az újságot és a nézők közé hajítja) Pancserek!

RUDOLF                      (hangja, hátulról) Jól áll a dolog, Bratfisch?

BRATFISCH      (hátraszól) Kitűnően, fenség, megnyugodhat. Minden rendben. Maga már ott fekszik, átlőtt koponyával a halottas ágyon.

(Eltűnik a függöny mögött, mely újra felgördül)

                                                           13.

            (A Kígyókocsma, a sebesült Katonákkal. Idő: 1915. Jön vissza a Pincér.)

PINCÉR                       Záróra, uraim, záróra! Elhagyni a helységet!

(Féllábú katona feláll, sántikál kifelé. Az arctalan katona nem mozdul, lehajtott fejjel ül tovább)

PINCÉR                       (odamegy az arctalanhoz, megrázza) Zár a kocsma, hé! Távozni, kremalássan, távozni!

I. KATONA                   Már eltávozott. Nem látja? (kisántikál a színről)

(Közben megszólal a pódiumon a gramofon: az elsötétedő színen Mitzi kaján, fiatal hangját halljuk)

MITZI (hangja)   Kibújok a bőrömből,

                                   Megtegyem-e még ma?

                                   Ihaj-csuhaj, emberbőröm

                                   Levedlem én még ma...

                                               S z e r e p l ő k:

RUDOLF                                  osztrák-magyar trónörökös

BRATFISCH                 Rudolf kocsisa

MIZZI CASPAR             prostituált

MARY VETSERA          bárónő

STEFÁNIA                               főhercegnő, Rudolf felesége

TELEKI                        gróf

KÁROLYI                                 gróf

TAAFFE                                   belügyminiszter

AZ AGG KOSSUTH

RAFAEL                                  anarchista

ORVOS

PINCÉR

KÉT SEBESÜLT KATONA

RIKKANCS

MULATOZÓK ÉS DETEKTÍVEK

Történik Bécsben, 1888-89-ben és 1915-ben

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.25. 13:40 keknefelejcs/Viola Anna 10 pont (Jó a befejezés is, ha már az ígéret nem teljesült, amit Zita halála után 10 évvel nyilvánosságra hoztak volna.)