RUDOLF                                  Öt percre állítottam be. Elég idő, végiggondolni az életet...Mert egyetlen percben is benne van az egész időd…Tehát?

RAFAEL                                  (utánaszalad) Állítsd le, te őrült!

RUDOLF                                  (kitér előle, körbefut a szobán, még egyre kezében a bomba) Nem felesleges tovább élni, jóember? Mindent megsúgott a telihold!

RAFAEL                                  Őrült! (Feltépi az ajtót és elmenekül, Rudolf nevet, ledobja a bombát. Nyílik az ajtó: Mitzi jön vissza)

MITZI                            Mi történt?

RUDOLF                                  Elkergettem a bátyád. Vinnyogott, mint a tejes malac.

MITZI                            Nem a bátyám. A férjem.

RUDOLF                                  Szóval ő az, aki ver? A drabális felszabadító?

MITZI                            Az álmai szépek.

RUDOLF                                  Hogyne – gyönyörűek! (a bombára néz: most jut eszébe) Nicsak, életben maradtunk! Nem robbant fel, pedig már eltelt az idő…

MITZI                            Hogy robbanna, mikor az éjjel kiloptam belőle a dinamitot? (nevetnek, összeölelkeznek, sötét)

                                                                       9.

(A szín megvilágosodik, újra a Kígyókocsmában vagyunk. Rudolf, Mary és Teleki egy asztalnál. A szomszéd asztalnál mulató társaság: két férfi, egy nő. Odakintről tűzijáték rakétái ropognak.)          

MARY                                      Bumsztratta! (iszik)

TELEKI                                    A császár születésnapja.

RUDOLF                                              Én meg azt álmodtam, főbelőttem magam.

TELEKI                                    (nem veszi komolyan)  Ejnye-bejnye. Ezért vagy adós még mindig a beszédemmel… Azt hittem, ma elhozod.

RUDOLF                                              Az elektromos kiállításra kellett készülnöm. Hosszú beszédet tartottam ott.

TELEKI                                    Ott álltam a tömegben, hallgattalak „A villamosság a demokrácia egyetlen reménye” – kitűnő gondolat! Kár, hogy a császár nem volt ott.

RUDOLF                                              Ki nem állhatja az elektromosságot.

MARY                                      Biztos, mert láthatatlan. (vihog, már kissé kapatos)

RUDOLF                                              Pedig nemsokára minden európai lakásban világítani fog.

TELEKI                                    Na, ez az, ami nem tetszik neki. De mit várhatsz tőle? Negyven évvel ezelőtt embereket akasztatott.

RUDOLF                                              Most könyvet üldöz.

TELEKI                                    Ráadásul a tiédet. (könyvet vesz elő) „Ausztria-Magyarország és szövetségesei”…Írta egy bizonyos Julius Felix, Párizsból.

RUDOLF                                              (felderül) Megvetted?

TELEKI                                    Kéz alól – a vámparancsnoktól. (Rudolf felnevet) Ne nevess! A postán minden példányt elkoboztak. (beleolvas) „Mindaz a kultúra és civilizáció, amit az emberiség ötezer év alatt létrehozott, a németekkel kötött szövetséggel most egy Bismarck nevű úr játékszerévé vált…embermilliók tömeghalála fenyeget…Van-e hát hálátlanabb sors, mint együtt ugatni a porosz buldoggal? Van-e nagyobb csapás a porosz-olasz-osztrák szövetségnél? Ausztria ellenségévé válik minden barátjának és áldozatává a tűzvésznek, amely Magyarországgal együtt elnyeli…” Rudi, ez irtózatos prófécia! Meggondoltad te ezt?

RUDOLF                                              (szinte boldogan) Vállalom a kiátkozást.

TELEKI                                    Nagyon könnyelmű vagy, azt tudod? Így felhívni  magadra a figyelmet! Éppen most, amikor…(Maryra néz, nem folytatja)

RUDOLF                                              A legfontosabb, hogy apám is kezébe kapja, a sajtszagú aktái mellé.

TELEKI                                    Azt hiszed, nem fogják kideríteni, ki az a Julius Félix?

RUDOLF                                              (vidáman) Boldog Gyula – az én vagyok! Ha rájönnek, boldogan vállalom. Induljon vizsgálat, vádoljanak meg. (egyre izgatottabb) Vegyen észre végre az apám, aki ifjúkoromban csak úgy hívott: „az én kis nyomorultam”…Döbbenjen rá, hogy ez az ország csak egy díszlet a halál házában!

TELEKI                                    Megijesztesz, barátom…Minek kiabálsz?

MARY                                      Igen, valahogy mostanában mindent eltúloz…Beszéljen a fejével, gróf úr.

RUDOLF                                              „Légy átkozott, hogy tiszta maradhass” – ez a jelszavam: Heine mondása…Világos, ugye, mit jelent ez?

TELEKI                                    Legközelebb majd kifejted. (óvatosan körülnéz, feláll) De most, megbocsátasz, el kell rohannom… Szervusz, kérlek, szervusz, krisztihand, kisasszony. (el)

RUDOLF                                              A jó öreg Pista bátyó. Hogy inába szállt a bátorság!

I. FÉRFI                                               (a szomszéd asztalnál) Nagy humbuk ám ez az elektromosság!

VADÁSZKALAPOS                   Csak úgy tesznek, mintha, mit tudom én, mekkora szenzáció lenne... Pedig már a rézbőrűek ismerték, az Amazonasnál. Elektromos angolnát fogdostattak az istenkáromlókkal.                                             FÉRFI                          Meg az ilyen ingyenélőkkel, mint maga. (röhögnek)

RUDOLF                                              (Maryhoz) Ingyenélő, hallod? Rólam beszél.

MARY                                      Mi? Ezek prolik.

RUDOLF                                              Azt a tésztaképű alakot nézd.

MARY                                      A vadászkalapban?

RUDOLF                                              A hadgyakorlaton még zupás őrmester volt.  Szőke parókában.

MARY                                      Egy szót se értek ebből...

RUDOLF                                              Jegyzetel, látod? Feljegyzi a szavaimat. Ahogy szorgalmas ügynökhöz illik. Megszolgálja a pénzét. Nem ingyenélő, mint én. Ma ilyen emberek viszik előre a világot.

MARY                                      Jaj, miket beszélsz.

(A háttér asztalánál a jókedvű társaság a Kígyókuplé első versszakát ismételgeti)

KÓRUS                                               Kibújok a bőrömből,

                                                           Megtegyem-e még ma...                                              

(Mitzi jön ki a pódiumra)

I. FÉRFI                                               Ez Mitzi Caspar!

VADÁSZKALAPOS                   Mitzi Caspar, énekelj!

TÖBBIEK                                             Mitzi, Mitzi, énekelj! (megszólal a zene)

MITZI                                       (énekel) Kibújjak a bőrömből

                                                                           Legyek szabad még ma?

MARY                                      (Rudolfhoz) Majd kiesik a szemed, úgy bámulod!

Lefeküdtél vele? Szerintem lefeküdtél.

MITZI                                       (énekel)  Ihaj-csuhaj, osztrák bőröm

                                                                           Levedlem én,

                                                                           Levedlem én még ma!

                                                                           Ihaj-csuhaj, császár-bőröm,

                                                                           Császár-bőröm…

(a zene hirtelen abbamarad, a Pincér odarohan)

RUDOLF                                              Miért hagyták abba?

PINCÉR                                               Nem lehet, kremalássan, ezt nem lehet.

RUDOLF                                              Hogyhogy? Tilos?

PINCÉR                                               A második strófa. Tegnap óta.

RUDOLF                                              Betiltották?

PINCÉR                                               Belügyminiszterileg.

RUDOLF                                              (feláll) Hozza a számlát. Az egészre. Ma mindenki az én vendégem.

NŐ                                                      (a Férfihöz) Látod, Gusztl? Ilyen egy igazi úriember… (Rudolfra mosolyog)

RUDOLF                                              (bankjegyeket szór az asztalra) És ilyen az én Bécsem. Azt játssza, hogy boldog és szabad – de megrémül, ha emlékeztetik is rá.

BRATFISCH                             Derék, jó nép ez. Csak egy alapelve van: legyen az idő meleg és a sör hideg.

RUDOLF                                              Gyerünk. (beszállnak a fiákerbe)

BRATFISCH                             Irány a Burg hátsó lépcső?

RUDOLF                                              Előbb hazavisszük a baroneszt.

MARY                                      (meg se mozdul) Meg akarsz tőlem szabadulni?

RUDOLF                                              Ma valahogy…fáradt vagyok, tudod.

MARY                                      Hazudsz. Az előbb, amikor énekelt, fel voltál villanyozva...(sír) Azt hiszed, hülye vagyok?

RUDOLF                                              Ne bőgj.

MARY                                      Múltkor azt mondtad, tetszem neked.

RUDOLF                                              Most is tetszel.

MARY                                      Igenis, én mindenkinek tetszem! Tizenkét évesen úgy felizgattam Pió atyát, a nevelőmet, hogy idegösszeroppanást kapott. Tizenöt voltam, amikor a pármai herceg párbajozott értem, első vérig…

RUDOLF                                              Jó, hogy mondod. Férjhez is adatlak hozzá…

TÖBBEN                                              Mitzi, Mitzi! Gyere elő!

(Mitzi újra megjelenik a dobogón és új dalt énekel)

MITZI                                       (énekel)  Fridánál voltam az éjjel,

                                                                           Hozzámegyek kéjjel,

                                                                           Mert ily csoda-kurva, bíz’a

                                                                           Nem élt még, mint Frida,

                                                                           Mint a Frida.

TÖBBEN                                      Mint a Frida! (tapsolnak) Mint a Frida! Mint a Frida!    

MARY                                      (irigyen) Mondhatom, közönséges.

RUDOLF                                              (kitör) Közönséges? Lehet! Igen, közönséges! Ez közönséges szerelem! (Otthagyja Maryt és a konflist, odarohan Mitzihez, összeölelkeznek. Nevetés, taps. Sötét.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés