Drámák : A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 4. |
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 4.
Jelige: Rudolf 2011.04.25. 11:11
(Az álom)
(A szín lassan világosodik meg. Rudolf lakosztálya: a kisasztalra könyökölve alszik. Mellette konyakos és pezsgős üvegek. Hirtelen a két Nyomozó és a Taaffe jelenik meg és, mint egy felgyorsított filmen, lábujjhegyen járva kutatni kezdenek)
TAAFFE Csak óvatosan! Fel ne ébresszék nekem. (vizsgálgatja az üres üvegeket) Alszik, mint a bunda. Nem mondom…Jól benyakalhatott...Találtak valamit?
I. DETEKTÍV (papírt húz elő a fiókból) Kézirat! Eredeti…
TAAFFE (elveszi, beleolvas) „Ünnepélyes fogadalom”… Ez felségárulás! Jól sejtettem. Itt a bizonyíték. (elteszi)
(Bejön Stefánia)
STEFÁNIA Mondja, Taaffe, mire jó ez az egész?
TAAFFE Biztos forrásból tudjuk, hogy a fenséges főherceg főbenjáró bűnügybe keveredett.
STEFÁNIA Főbenjáró? Maga szerint mi a főbenjáró?
TAAFFE Felséges asszonyom, az eddig lefoglalt iratok szerint…
STEFÁNIA (közbevág) Egy újabb penetráns nőügy?
TAAFFE Felségárulási ügyről van szó.
STEFÁNIA Felségárulás? Akkor ez valami új. Nekem eddig csak a prostikkal és az alja néppel való barátsága szúrt szemet. Az a sötét zsidólány, a Mina Pick – azt képes volt magával hozni még mihozzánk, a brüsszeli palotába is, a leánykérőbe ! Ördögi volt! Aztán az az Anna Glaser, a lótenyésztő lánya, no meg Szvetocska, a szőrös talpú szláv kötéltáncosnő, akitől gonorrheát kapott… Most meg ez a szemérmetlen Mitzi Caspar, a Madame Wolf kuplerájából! Ennek az ágyába bújik éjjelente, álruhában – mit kell itt nekem, egy király leányának, kiállnom, Istenem, borzalom! S hozzá újabban úgy vedel, mint a kefekötő…(emelgeti az üres üvegeket) Látja?
TAAFFE Roppant sajnálatos, felséges asszonyom…
STEFÁNIA Köszönöm. Megvagyok a maga sajnálata nélkül is…Azt kérdezem: konkrétan mivel vádolják? Én, a felesége, csak megtudhatom?
TAAFFE Legnagyobb sajnálatomra, nem.
STEFÁNIA Szemtelenség.
TAAFFE Sajna, államtitok tárgyát képezi.
STEFÁNIA Államtitok…Maguk, rendőrök, mindig olyan nagyképűek.
TAAFFE Felséges asszony, mond önnek ez a szó valamit: „államcsíny?”
STEFÁNIA Rudolf – és államcsíny? Ugyan már…Hogy kopasztaná meg sajátmagát egy kakas?
TAAFFE Birtokomban van a legfelsőbb parancs.
STEFÁNIA Miszerint?
TAAFFE Itt kell tartanunk, kvázi házi őrizetben. Egészen addig, míg…(megáll)
STEFÁNIA Míg?
TAAFFE Míg a legfelsőbb kihallgatás meg nem történt.
STEFÁNIA Szóval ő fogoly?
TAAFFE Átmenetileg.
STEFÁNIA Hál’ istennek, végre őfelsége is rádöbbent, hogy ez így nem mehet tovább. Csúffá vagyok téve. Egész Európa rajtam nevet.
TAAFFE Sajna, nemcsak fenségeden. Az egész osztrák arisztokrácián.
STEFÁNIA Holnap Pulába kellene utaznunk Rudolffal. Fel kell avatnunk egy újabb csatahajót.
TAAFFE Őfelsége parancsa, hogy a fenséges asszony ezúttal egyedül avassa fel.
STEFÁNIA Egyedül? Ez felettébb szokatlan.
TAAFFE Mivelhogy a trónörökös ad hoc eltiltatott a csatahajóktól.
STEFÁNIA Igazán?
TAAFFE Nem méltóztatik örülni?
STEFÁNIA Még hogy nem örülök? Mi Rudolffal már oly mértékben utáljuk egymást, hogy ez nekem valóságos felüdülés lesz…Megbocsát, vár a fodrászom. (kimegy, egy lesújtó pillantást vetve a még mindig alvó Rudolfra)
TAAFFE A bilincset. (Egyik Detektív megbilincseli Rudolfot) Felkelteni.
(A két Detektív óvatosan rázogatja, de Rudolf nem ébred fel, csak nyugtalanul forgolódik)
TAAFFE A fenébe is! (felveszi a kisasztalról a vizesüveget és arcul önti Rudolfot, aki erre már fölébred és fölül)
RUDOLF Hol vagyok?
TAAFFE A saját szobájában, főhercegem.
RUDOLF Bilincs a kezemen?
TAAFFE Remélem nem szorítja nagyon. Ugye, nem kellemetlen? Csupán a rend kedvéért…
RUDOLF Persze, a rend.
TAAFFE Ha fenséged kívánja…
RUDOLF Nem kívánom. Semmi kivételezés. (izzadó homlokát törli) Csak ez a hőség…
TAAFFE Rosszat méltóztatott álmodni?
Gyakran van így ezzel?
RUDOLF Gyakran.
TAAFFE A rossz lelkiismeret.
RUDOLF Meglehet. (kis szünet) Ez már a vizsgálat, ugye?
TAAFFE Ha készen áll fenséged, kezdhetjük.
RUDOLF Készen állok.
TAAFFE Felolvasok egy idézetet, mely a Neues Wiener Tageblatt-ban jelent meg, névtelenül. (I. Detektív kezébe ad egy papírt)
„A Habsburg Birodalom, igaz, miniatűr formában, már megvalósította Victor Hugó álmát, az Európai Egyesült Államokat…Ezért együtt kéne haladnia a nyugati demokráciákkal, ahol valódi liberalizmus uralkodik - személyes szabadság és a fajgyűlölet megvetése… Ehelyett olyan időket élünk, amikor a csuhások és a magas rangú trotlik a saját ostobaságuk szarában fetrengve, megfojtják a szabad gondolatot.” (kis szünet) Kérdésem: fenséged írta ezt le?
RUDOLF Minek kérdi, ha tudja?
TAAFFE És vállalja, ezután is?
RUDOLF Természetesen.
TAAFFE Megkérhetem fenségedet, szignálja a nevét ide?
RUDOLF Szívesen. De ha akarja, kedves Taaffe, a fenekemet is megmutatom önnek. (szignál)
TAAFFE Ezt most miért méltóztatott mondani?
RUDOLF A pozíciójára tekintettel. Hogy segítsek önnek minél sötétebb képet festeni rólam.
TAAFFE Második kérdés: megfelel-e a valóságnak, hogy ön kijelentette, miszerint: „Ausztria végzete, hogy olyan bürokrata uralkodik felette, aki tizennyolc éves kora óta egyetlen könyvet se olvasott el.”
RUDOLF (megdöbben) Jóságos ég!
TAAFFE Igen vagy nem? Egyenes választ kérek.
RUDOLF (félre) Mary, te locsi-fecsegő!
TAAFFE Ezt akkor vehetjük beismerésnek?
RUDOLF Annak veszi, aminek akarja.
TAAFFE Nagyon köszönöm, fenség….Szignó?
RUDOLF (szignálja a papírt) Kinyalhatja a fenekem, Taaffe.
TAAFFE Csak a kötelességemet teljesítettem. Megengedi? (leveszi Rudolf kezéről a bilincset)
RUDOLF A kötelesség. Ettől döglünk meg idő előtt valamennyien…
TAAFFE Sátáni szavak egy trónörököstől.
RUDOLF Szeretem a Sátánt. Jó szorosan magamhoz ölelem, hogy ne ficánkolhasson szabadon.
TAAFFE Akkor be is fejezem… Csak még egy utolsó kérdés: tegyük fel, hogy fenségedet holnap felkenik és megkoronázzák. Hajlandó-e elárulni, mi lesz az első intézkedése?
RUDOLF Átvágom a csomót.
TAAFFE Szíveskedne talán ezt pontosabban…
RUDOLF A gordiuszi csomót, maga ökör. Ami az életem.
TAAFFE (jegyzetel) A gordiuszi…nem értem.
RUDOLF Ha trónra jutok, nem habozok tovább: átvágom a csomót - kikiáltom a köztársaságot.
TAAFFE (jegyzetel) A köz-tár-saságot. Kitűnő! Készen is vagyunk. (kis szünet) Akkor, ha megengedi fenséged, átadom az ítéletet. (zsebéből újabb papírt vesz elő) Méltóztassék.
RUDOLF Már kész az ítélet? Előre megírta az apám?
TAAFFE Az Államtanács. Az ön bűnössége eddig is világos volt előttünk. Csak a végső bizonyíték. Az ön beismerése. Csak az hiányzott.
RUDOLF (átveszi, bele se néz) Kivégzés?
TAAFFE Ne tréfáljon. Fenséged a száztizenharmadik Habsburg. (pisztolyt vesz elő, az asztalkára teszi)
RUDOLF Öngyilkosság?
TAAFFE (szinte unottan) Nem sürgős. Kap rá, mondjuk, három napot. (kis szünet) Van még kérdése?
RUDOLF Távozzon!
.
(Taaffe kimegy. Rudolf felveszi a pisztolyt és a halántékához emeli. Hirtelen sötét, majd a fegyver dördülése hallatszik.)
8.
(Mitzi albérletében)
(Amikor Rudolf benyit, Mitzi épp az ablakon bekandikáló holdat nézi)
MITZI (nem is néz Rudolfra) Csakhogy megjöttél.
RUDOLF A Holdat nézed?
MITZI Most kelt fel a szatócsbolt felett. Nézz hátra a bal vállad fölött és kívánj valamit.
RUDOLF (hátranéz) Megvan.
MITZI Elárulnád, mit? (kis szünet) Fogadjunk, hogy kitalálom.
RUDOLF Ilyen átlátszó lennék?
MITZI Valami forr benned. Kifelé néha álmatagnak látszol, de belül…Ki tudja?
RUDOLF Csak nem félsz tőlem?
MITZI Te igazából senkit nem tudnál bántani…Te csak vársz valamire. Hogy történjen veled végre valami. Történjen meg az. (farkasszemet néznek) Én is így vagyok ezzel.
RUDOLF Te mire vársz?
MITZI Valahányszor leül mellém egy pasas, egy kundschaft, csak úgy átfut rajtam: mit keresek én itt?
RUDOLF Én arra gondolok: helyénvaló, hogy ez a világ el fog pusztulni.
MITZI Hűha! Rossz hatással vannak rád a kamatlábak... RUDOLF Most nagyon kívánlak!
MITZI Én is. De most mégse…
RUDOLF (szinte könyörögve) Kérlek! (vetkőzteti a lányt) Ez itt mi a válladon? Ez a kék folt? (megsimogatja) Fáj?
MITZI Fáj.
RUDOLF Egész duzzadt. Az egyik kedves vendéged volt? Aki így könnyített a viseletes lelkén? És te? Hagytad? Tűrted?
MITZI Mit tehettem volna?
RUDOLF Például feljelented a rendőrségen.
MITZI És mit képzelsz, kit vittek volna be? Engem! Azt hitted, legálisan csinálom? (homlokon csókolja Rudolfot) Látod, ezt szeretem benned: a naivságodat…Most miért nézel ilyen fájdalmasan?
RUDOLF Elképzeltem, milyen brutális lehet az a fickó, amikor téged ütlegel. Ordít, mint egy állat.
MITZI Nem ordít. Mosolyog. Elérzékenyül, miközben a kezemet csavargatja.
RUDOLF Miért nem hagyod abba ezt az egészet?
MITZI Ne nevettess. Éhen haljak? Rafaelt is én tartom el.
RUDOLF (felnevet)
MITZI Mit nevetsz?
(Kintről éles füttyszó harsan)
MITZI Ez ő.
RUDOLF Kicsoda? A verőlegény?
MITZI (felpattan) Muszáj mennem. (magára kapja a ruháit)
RUDOLF Hozzá? Szó se lehet róla! (megfogja Mitzi karját)
MITZI Ne bolondozz! (kirántja a karját)
RUDOLF Képes lennél most együtt lenni vele?
MITZI Nincs jelentősége. Mert rád fogok gondolni közben.
RUDOLF Te! (pofon vágja a lányt, aki szomorú pillantást vet rá és kimegy. Rudolf kétségbeesetten áll, nézi a Holdat)
(Rafael jön be)
RAFAEL (évődik) A kamatlábak hőse. Bámulja a holdat.
RUDOLF Na, isten áldja. (Indul ki)
RAFAEL Várj csak, barátom. Várj, ne siess annyira. Mutatok valamit. (Előhúz egy órát az ágy alól) Íme, itt van. Elkészült.
RUDOLF A dinamitbombája?
RAFAEL Megbízhatóbb, mint az, amelyik anno a cárt megölte. Ezer jancsiszöggel van töltve.
RUDOLF Ezt nevezem! Ezer vak halál – az emberiség felszabadításáért.
RAFAEL A kezelése pofon egyszerű. Ha itt ezt a kis pöcköt kihúzod – (mutatja) – látod? Ezzel lehet beállítani. Próbáld meg. (Rudolf kézbeveszi, állítja) Hallod, hogy ketyeg? Egész jól áll a kezedben!
RUDOLF (nézi a zsebóráját) Pontos, mint egy svájci óra. Nos? Mikor robbanjunk ? Öt perc múlva jó lesz?
RAFAEL (megijed) Ne tréfálj, ember. Add csak ide.
(Rudolf, kezében a bombával, eltávolodik)
|