KÁROLYI                     Mint a gyalogság főfelügyelője, a véderőtörvény megszavazása után katonailag biztosítod a detronizálást.

RUDOLF                      Vagyis az apám lemondatását?

TELEKI             Pontosan.

KÁROLYI                     Hogy az országgyűlés már másnap királyt választhasson – téged.

(Rudolf hallgat, újra koktélt kever, iszik)

TELEKI             Mi a probléma, Rudi?

RUDOLF                      Képtelenség. Lehetetlen.

KÁROLYI                     De miért?

RUDOLF                      A császár olyan intézmény, amit kétségbe lehet vonni, de megdönteni? (a medvefejre néz) De megdönteni?

TELEKI             (Károlyihoz) Nem akar elolvasni semmit. A medvére figyel, látod? Mintha itt se lennénk…

KÁROLYI                     (Rudolfhoz) Oda akasztattad, a falra? Hogy örökké Görgényre emlékeztessen? A halálfélelmedre?

RUDOLF                      (nézi a medvét) Mintha most is vér jönne belőle…Ti nem látjátok?

(Odalentről, a Burg udvaráról pattogó zene, majd vezényszavak hangzanak fel)

KÁROLYI                     Mi ez?

RUDOLF                      A császár sétára indult.

TELEKI             (Károlyihoz) Hallod? Nem lenne jó itt találkozni vele.

RUDOLF                      Maradhattok. Engem nem szokott látogatni.

TELEKI             Mégis, jobb ha megyünk. Isten áldjon. (indul kifelé)

KÁROLYI                     (Rudolfhoz) Beszélni fogok Tisza ellen. Ez lesz a nyitány. A jel! Akkor végleg döntened kell. Világos?

TELEKI             Vigyázz magadra.

KÁROLYI                     (Rudolfhoz) Tudod, mit? Te írod meg a beszédemet! A te stílusod a legjobb! Szólj, ha elkészültél.

KÁROLYI                     Addig is, minden órában gondolunk rád. (patetikusan) Megsemmisítő szónoklat lesz, abban biztos vagyok!

(Károlyi és Teleki el)

(Rudolf egy fiolát vesz elő meg injekciós tűt, izgatott, a keze remeg, ahogy felszívja a fiola tartalmát és beadja magának. Aztán lehuppan egy székre, megkönnyebbülten hátradől, lehunyja a szemét. A szoba homályos sarkából, mint egy árnyék, egy öregember jön elő: a 86 éves Kossuth Lajos)

RUDOLF                      (behunyt szemmel) Öreg Kossuth! Régóta itt vagy?

KOSSUTH                    Nem vagyok itt. Senki sincs itt.

RUDOLF                      Tudom, tudom...                                                                      KOSSUTH        Most épp Turinban hűsölök, a kedvenc gesztenyefám alatt...           RUDOLF           Téged olvastalak az előbb. Szöget ütött fejembe egy mondatod. Azt írod: ha az ember a szakadék szélére ér és belenéz, nem lát semmit, ennek köszönheti, hogy nem esik bele. Hogy lehet ez?

KOSSUTH                    Mostanában már hamar fáradok. Vas megye küldöttsége arra kért, beszéljek rá egy lemezre, hogy megörökítsék a hangomat...Negyedórát beszéltem bele a szerkentyűbe és már elfelejtettem, miről beszélek...Én, aki egy nap alatt tűzbe hoztam a fél országot...

RUDOLF                      Azt írod: az idő elmélyíti a sebeket...Mondd: nem fordítva van ez?

KOSSUTH                    Az idő – maga a betegség. (nézi a kitömött medvefejet)

RUDOLF                      Félelmetes, ugye?

KOSSUTH                    Mondom: maga a betegség...

RUDOLF                      Legyőztem. És néha mégis félek tőle. Ha eszembe jut az a nap. 

KOSSUTH                    Nem néztél bele a szakadékba.

RUDOLF                      Még nem határoztam.

KOSSUTH                    Dehogynem. És mégsem teszed meg.

RUDOLF                      Rettegek, hogy megteszem. De attól is, hogy nem teszem meg.

KOSSUTH                    A rettegés az okos emberek normális állapota.

RUDOLF                      Féltél, amikor 49-ben kihirdetted a trónfosztásunkat?

KOSSUTH                    Előtte két éjen át le se hunytam a szemem.

RUDOLF                      Egyik beszédedben mégis azt mondtad: „Az Úristen csak öt percre tegyen bátorrá minden embert s a világszabadság ki lesz víva”…

KOSSUTH                    Jaj, fiam, ki az Úristen? Egy szócső. A félelem arcára húzott maszk.

RUDOLF                      És a barátaim? (nagyot sóhajt) Mit szólsz hozzájuk?

KOSSUTH                    Úgy tesznek, mintha nem tudnák magukról, amit én.

RUDOLF                      S te? Te mit tudsz róluk – beszélj!

KOSSUTH                    Üvegfigurák. Könnyen megbillennek, mint a repedt talpú pohár.

RUDOLF                      Rettegek a szeretetüktől...Olyan az, mint Nesszosz vére. S mégis azt képzelem: közöttük egyszerre értelme lesz mindennek. (kis szünet) El kell vállalnom, igaz?                                                                                                                                                                            KOSSUTH        Az a Magyarország, amiről ők álmodoznak, már nem létezik.

RUDOLF                      Hogyhogy? (Kossuth hallgat) És te?                                          KOSSUTH        Én is úgy teszek, mintha létezne.

RUDOLF           De miért? Miért? (Kossuth hallgat)         Hogy is mondtad? Az idő: maga a betegség?                                                                                       

(A másik irányból bejön az Orvos, megáll a színpad szélén, figyeli Rudolfot)

KOSSUTH                    Fúj a szél az Alpok felől. Fázik a lábam. Kezd hideg lenni a gesztenyefa alatt… (visszamegy, eltűnik a sötét sarokban)

RUDOLF                      (szemrehányón) Fázik. Ő fázik – a magyarok Mózese! (észreveszi az Orvost) Mit óhajt, doktorom?

ORVOS                        Megvizsgálni, fenség. Bátorkodom megkérdezni: kivel méltóztatott beszélgetni az előbb?

RUDOLF                      Ön nem látta őt?

ORVOS                        Jaj, de vicces! Olybá tűnik tehát….

RUDOLF                      Szeretnék, mi, ha megbolondulnék? Vallja be, szeretnék.

ORVOS                        Fenséged humora kiváló. Nem győzöm élvezni. S különben? Hogy érzi magát?

RUDOLF                      Három napja nem bírok aludni. És látomásaim vannak.

ORVOS                        (kedélyesen) Látomásai? Csak természetes…Azért mérünk egy kis vérnyomást. Ha megengedi. (a szíjat Rudolf karjára csavarja, pumpál) Hát, igen.

RUDOLF                      Jó magas, mi?

ORVOS                        Legutóbb jobb értéket mértünk.

RUDOLF                      Legutóbb minden jobb volt. Európa egészsége, akár az enyém, napról-napra romlik.

ORVOS                        Én óvakodnék ezt ilyen kategórikusan…

RUDOLF                      Mit maszatol, maga nem miniszter! Maga a nemi betegségek kiváló tudósa.

ORVOS                        Jaj, fenség, miből gondolja, hogy…

RUDOLF                      Mit jajveszékel? Azt hiszi, nem tudom, mi bajom? Az idő: maga a betegség. Önmagában is van annyi, mint egy heveny nemibaj, a legszebben kifejlett fajtából. Az idő, akárcsak a gonorrhea, igazi Habsburg-betegség: alattomos és kegyetlen.

ORVOS                        Rég ki méltóztatott heverni azt már…Hát vannak még alhasi fájdalmak?

RUDOLF                      Főleg, ha szeretkezem.

ORVOS                        Fejfájás? Hányinger?

RUDOLF                      Ha apámra gondolok, szinte mindig.

ORVOS                        Ezért méltóztatik túladagolni a morfiumot? (Rudolf szemhéját vizsgálja) Naponta fél kapszulát engedélyeztem…S fenséged a dupláját adja be magának! Az alkoholról nem is beszélve! Szándékosan rombolja az egészségét…(meghajol) Megbocsát, ezt jelentenem kell. Államérdekből. (meghajol, kisiet)

RUDOLF                      (nagyot húz egy konyakosüvegből) Államérdekből...  (meghúzza a szobacsengő zsinórját, az ajtórésben Bratfisch feje jelenik meg) Mitzihez megyünk, Bratfisch – hozd a kopott ruhát, a fiákert!

BRATFISCH      Mitzihez, fiáker, kopott ruha. (el)

                                                                       6.

                                                           (Mitzi lakásán)

(A sötét színen csengetés. Kivilágosodik: Mitzi nyit ajtót Rudolfnak)

MITZI                Gyere be. (Rudolf otthonosan körülnéz, leül az ágy szélére)Azon gondolkoztam, ki lehetsz te valójában?

RUDOLF                      Mi lennék? Mondtam már: bankhivatalnok. Láthatod…(mutatja könyökvédős zakóját)

MITZI                Nem hiszem…Eszembe jutott, hogy simogattad te azt a könyvet abban a lebujban. Nem úgy, ahogy egy bankhivatalnok a pénzt számolja…Miről szólt az a könyv?

RUDOLF                      A…madarakról.

MITZI                (mosolyog) A felhőmadárról?

RUDOLF                      A törpepacsirtáról.

MITZI                Különös hivatalnok vagy te. Messziről látszik rajtad: nem tartozol azok közé, akik eladják magukat.

RUDOLF                      (sóhajt) Mennyire tévedsz!

MITZI                Te valami egészen más vagy. Nem akarod elárulni, ki vagy?

RUDOLF                      (feláll) Sajnos, mennem kell.

MITZI                Maradj, csak maradj. Nem faggatlak többé…

(Valaki nyitja az ajtót, Rudolf megint felugrik)

MITZI                Csak Rafael az, a bátyám.

RUDOLF                      Jónapot, Rafael.

RAFAEL                       Jónapot, uram.

MITZI                Ez itt Rudolf.

RAFAEL                       Látom. Egy strici.

RUDOLF                      Nézze, én egy bankban dolgozom és…

RAFAEL                       Bankban dolgozik? A finánctőke kiszolgálója? Akkor maga nemcsak a húgomat zsákmányolja ki! Maga az emberiség elnyomorítói közé tartozik!

RUDOLF                      Nézze csak, kérem…

RAFAEL                       A finánctőke a tőke legvisszataszítóbb formája. A legképmutatóbb, legalávalóbb emberfaló!

MITZI                Állítsd le magad, Rafael!

RUDOLF                      (Rafaelhez, enyhe gúnnyal) Érdekes, amit mond, uram…Habár, személyemet illetően kissé túloz. Nem falok embert…csupán kamatlábakat számolok naphosszat.

RAFAEL                       Kamatlábak?? Azok a legrosszabbak! Gyilkos kések az elnyomottak szívében…Ne higgye, hogy a magukfajta uzsorások megúszhatják a nagy leszámolást!

RUDOLF                      Leszámolást mondott?

MITZI                Nehogy komolyan vedd…Rafael csak beszél, beszél, de arany szíve van. Él-hal a családjáért.

RUDOLF                      Látszik rajta.

MITZI                Csak van ez a mókás hobbija, hogy szabad idejében anarchista. Ők úgy képzelik, jobb lesz a világ, ha néhány bankárt meg arisztokratát hidegre tesznek.

RAFAEL                       Meg a császárt. Meg azt a léha trónörököst, a Rudolfot…Ők a jéghegy csúcsai. Ha őket likvidáljuk, összeomlik ez az egész idétlen kóceráj, amit államnak és jognak neveznek.

RUDOLF                      Katekizmus, második fejezet.

RAFAEL                       Mi?

RUDOLF                      A forradalmak váteszétől, a jó öreg Bakunyintól tetszett idézni. „A rombolás öröme alkotó öröm” – mint ugyanitt olvasható.  

MITZI                Így beszél egy bankhivatalnok? Megeszem a piros csizmám talpát…

RAFAEL                       Tetszik nekem ez az ember, fene tudja, miért, de tetszik…Mondja, hallott már maga a dinamitról? Tudja, mi az? A történelem ura, maga az isten! Tíz méteren belül cafatokra tép minden királyt, császárt, cárt és főherceget! Hamarosan megtudják az urak, hol lakik az isten!

RUDOLF                      Hamarosan?

RAFAEL                       Talán már holnap. Magam vágom a legfőbb ingyenélő fejéhez!

RUDOLF                      A Hofburgban?

RAFAEL                       De még mennyire! Kis szerencsével két legyet üthetek egy csapásra és a trónörökösből se marad sok. Minden a feje tetejére áll majd. Még a Nap is másként fog sütni, meglátja! Micsoda öröm lesz! Kitör az általános felkelés, az emberek összeölelkeznek! Mindenki testvére lesz mindenkinek!

MITZI                Mindenkinek? Biztos jó lesz az? Ki fog akkor a szegény prostiknak fizetni?

RAFAEL                       Hoppá! Tudod mit, Mitzi, megiszom vele a pertut!

MITZI                A pertut. (egy tálcán italt és poharakat hoz)

RAFAEL                       (tölt) Prosit, Rudi! A testvériségre!

RUDOLF                      Prosit.  (isznak)                                                                                   RAFAEL           (vizsgálgatja Rudolfot) Hoppá! Tudod-e, csak a bajuszod kéne megnövesztened, hogy hasonlítsunk egymásra. A hasonmásom lehetnél.            RUDOLF           Most borotváltattam le.

RAFAEL                       Mit szólnál, ha megkérnélek, hogy növeszd meg újra?

RUDOLF                      Hát…nem is tudom…

RAFAEL                       Többen mondták rólam, hogy az alakom hasonlít a trónörököséhez...De neked se kell szégyellni a fizimiskádat! Te is eléggé emlékeztetsz rá – a dinamit szempontjából bizonyosan.

RUDOLF                      A dinamit szempontjából?                                                                    RAFAEL           Ritka lehetőség, mondhatom! Jó, ha tízévenként adódik egy ilyen tökéletes mimikri.                                                                                                   RUDOLF           Azt mondják, a végzetnek nagy esze van...Főleg, ha besegítenek neki.                                                                                                             RAFAEL           Be foglak mutatni az Anarchista Nagytanácsnak. Akkor beléphetnél közénk. Jó lenne? Örülsz neki?                                                                                           RUDOLF           Mondja, Rafael úr, mit csinál majd, ha eldobta a bombát? 

RAFAEL                       Hazajövök ide, a kishugomhoz, aki már vár a reggelivel.

RUDOLF                      Gondolom, kapuciner és három tojásból rántotta.

RAFAEL                       Ötből.

RUDOLF                      S utána leönti két-három kupica Jägermeisterrel.

MITZI                Lemegy neki lendületből tíz is.

RUDOLF                      Talán még imádkozni is szokott lefekvés előtt, igaz?

RAFAEL                       Honnan tudod?

RUDOLF                      Az anarchisták és utcalányok erényes emberek…De miért marad mindenki rab, aki erényes? Gondolkozott már ezen, Rafael úr?

RAFAEL                       Istenemre,  mekkora anarchista lenne belőled!

MITZI                Tévedsz. Rudi sosem lesz anarchista.

RAFAEL                       Ne beszélj bolondokat. Miért ne lehetne?

MITZI                Mert szereti a madarakat.

RAFAEL                       Madarakat? Érdekes.

MITZI                Van neki egy felhőmadara.

RAFAEL                       Hoppá.

RUDOLF                      Galenda miramare. Ez a tudományos neve. Én fedeztem fel. De közönségesen csak a törpe pacsirta névre hallgat. A balkáni és az ibér pacsirta rokona. Igen rejtőzködő életet él.

RAFAEL                       Aha. Szóval tudós vagy… Tehát szegény vagy. Ezért kell neked mellette még a kamatlábakkal is bíbelődnöd. Hogy megélj valahogy. Meg, hogy a Mitzi kundschaftja lehess…Na, ugye, hogy rájöttem, ki vagy? Igenis, az ilyenekből lesznek a legjobb anarchisták. (újra koccintanak) Prosit!

MITZI                Tudjátok, mit szeretnék most? Elsétálni hármasban a Práterbe…Nézni a sok bámészkodó népet, felszállni az Óriáskerékre, mikor feljön a Hold…Még sosem ültem az Óriáskeréken…Azt mondják, mikor átfordul veled a kerék, oly édes szédület fog el, jobb, mint a részegség. Mintha picit meghalnál ... Nevetsz magadon, hogy milyen közel vagy a Holdhoz…Elég hozzá ötven méter magasság! Ma szabadnapom van, menjünk most oda, jó? Elviszel, Rudi?

RUDOLF                      (feláll) Majd legközelebb.

MITZI                Már menned kell? Ilyen hamar?

RAFAEL                       Mert a finánctőke rabszolgája szegény.-Jobb, ha nem tartóztatod. Még kirúgják és akkor mivel fizet neked? Törpe pacsirtával? (Nevet és sötét.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés