SZEMÉLYEK

ELSŐ

MÁSODIK

ÖRGEMBER

HELYSZÍN: KOPÁR, SIVATAGOS TERÜLET

1. jelenet

Némajáték

Második

Nappal. Vakítóan fehér sziklás sivatag. Sehol egy növény. A színpad közepén lévő két szikla között egy gémeskútszerű gépezet áll. Második a ,kút’ közelében ül, mellette hever a hátizsákja és néhány rongyos fedelű könyv, címüket nem látni.

A függönyök elhúzásakor Második elmélyülten olvas. Hirtelen kisebb porvihar keveredik. Második a ruhájába temeti az arcát és közelebb húzza magához a könyveket.  A porvihar pillanatok alatt elül. Második elteszi a könyveket a zsákjába, majd feltápászkodik és odalép a géphez, mely halkan dorombol. Megvizsgálja, bekapacsol néhány gombot, egy kar segítségével felhúzatja a gép végét a földből, mintha az egy mechanikus gémeskút lenne. Felhúzza a vödröt, belenyúl, majd szomorúan csóválja a fejét, végül visszaengedi a föld alá. Nagyot sóhajt és visszaül olvasni, míg a vödör szép lassan elindul lefelé.

2. jelenet

Második

Balról belép Első

ELSŐ  (vidáman) Szervusz, öregem!

MÁSODIK  Nahát… micsoda meglepetés! Szervusz! (Második feláll, kezet szorítanak) Te itt? Hogy kerülsz ide?

ELSŐ   Gondoltam meglátogatom az én régi cimborámat,…

MÁSODIK  Kedves tőled…

ELSŐ  (a száját elhúzva) …amúgy megint sorsot húztunk a Tanácsban, és sajnos pechem volt; ebben a terminusban nekem kell szétnéznem a telepeken.

MÁSODIK  Ezek szerint Otthonról jössz.

ELSŐ  Úgy ám. Egyenest onnan. (körülnéz) Milyen Istentől elhagyott hely ez!

MÁSODIK  Igen… azért nem panaszkodom… És mi újság odahaza?

ELSŐ  (fintorog) Nem sok; mi még, úgy ahogy, tartjuk magunkat, de állítólag másutt egyre rosszabb a helyzet. Vészesen apadnak a készletek.

MÁSODIK  (szomorúan csóválja a fejét) Hát ez bizony nem jó hír.

ELSŐ  És nálad? Van valami? Mit mutat a műszer?

MÁSODIK  Ez? Az ég egy adta világon semmit. (odamegy a géphez, megint kiemeli a vödröt és Első felé mutatja) Csontszáraz. (Első odalép, megnézi) Megnézheted, porzik. Szó szerint.

ELSŐ  Nem értem. Pedig itt kéne lennie. Biztos, valamit rosszul csinálsz. (babrálni kezdi a gépet)

MÁSODIK  Ne nyúlj hozzá!

ELSŐ  Jól van, jól van. Csak megnéztem. Úgy látom, nincs gond a beállítással. (fontoskodva hátrébblép és majdnem felbukik Második hátizsákjában) Mi a…!

MÁSODIK  Juj, ne haragudj… arrébb kellett volna tennem.

ELSŐ  Mik ezek? (megelőzi Másodikat és kinyitja a zsákot)

MÁSODIK  (szégyenlősen) Ezek?... Könyvek.

ELSŐ  Könyvek? (hitetlenkedve) Mi szükséged van neked könyvekre?

MÁSODIK  Tudod, én olvasom ezeket…

ELSŐ  (gúnyosan) … Olvasod…

MÁSODIK  Igen. Tudod, időm nagy részében nincs mit csinálnom. A rádió már öt hónapja süket… nem tudom, mi történik odahaza… és itt olyan nagy a csend… a gondolataim meg olyan hangosak…

ELSŐ  (szúrósan) Remek. Ez igazán pompás!... Lehet, hogy épp miattad nem találtunk még mindig semmit!... (meglegyinti egy képzeletbeli nyaklevessel) Mert te olvasgatsz.

MÁSODIK  Nem így van. Én igenis jól ellátom a munkámat. Nem én tehetek róla, hogy semmi sincs itt.

Első elkezd turkálni a hátizsákban és kihúz egy vékonyka könyvet. Fellapozza azt a részt, ahol egy kis piros, filc könyvjelző van berakva.

ELSŐ  A kis herceg, na szép!

MÁSODIK  (szabadkozva) Igazán hasznos dolgokat ír… más helyekről. Sokat tanulhat belőle az ember.

ELSŐ  (lesújtóan) Eh! Nagy szamár vagy, öregem! (kelletlenül félredobja a könyvet) Na nézzük, mid van még itt!

Első kiforgatja a táskát, majd elkezdi kiönteni a földre a tartalmát. Második búsan próbálná összeszedni a holmijait, és kikapna Első kezéből egy kötetet, de az gyorsabb nála.

ELSŐ  Hopp!

MÁSODIK  (mérgesen) Add ide!

ELSŐ  (nevetve) Dehogy adom! (marakodnak, mint két gyerek) Mi ez? Heh! Görög mitológia.

MÁSODIK  Add már ide!

ELSŐ  Lássuk, ez hol fog kinyílni… (fél kezével felnyitja a könyvjelzős résznél, a másikkal közben visszatartja Másodikat) Hm, ez igen; Atlasz és Héraklész. (Első hangosan olvasni kezd) ,,Mikor Héraklész a Heszperiszek kertjéhez ért, megkérte Atlaszt, hogy szakítsa le neki az aranyalmákat. Atlasz bármire vállalkozott volna, csakhogy megpihenhessen egy órára. Héraklész lehajolt és átvette Atlasztól az égbolt terhét. Atlasz elment, de hamarosan vissza is tért a három aranyalmával. Nagyon élvezte a szabadságot. – Elviszem én ezeket a almákat Eurüsztheusznak – ajánlotta fel – ha tartod még néhány hónapig az égboltot. Héraklész színleg belement, aztán arra kérte Atlaszt, hogy csak egy pillanatig tartsa az égboltot, amíg ő a fejére tesz egy párnát. Atlasz beugrott: letette a három almát a földre, és újból a vállára vette terhét. Héraklész meg elvette az almákat, gúnyosan búcsút mondott neki, és odébbállt.”* (Első becsapja, majd kurtán felnevet) Látod, komám. Ez lesz, ha ki akarsz bújni a kötelességeid alól. Csak még inkább pofára esel. Amúgy meg minek olvasol te ilyeneket? (látja Második dühtől elliluló fejét) Oh, ugyan kérlek, csak nem pályaváltásra készülsz?

Második a kezeit ökölbe szorítja, de uralkodik magán és nem szól egy szót sem.

ELSŐ  Mi az, indulsz a választásokon?

MÁSODIK  (kimérten) Nem.

ELSŐ  (incselkedve) Pedig akinek ilyen megváltó gondolatai vannak… (kihúzza magát) Tán te is ,,Első” szeretnél lenni?

MÁSODIK Nem érdekel a politika.

ELSŐ  Helyes. Mindenki maradjon a maga mesterségénél. (félredobja a könyvet) Mert arra bizony születni kell.

MÁSODIK (nyugodtságot erőltet magára és elkezdi összepakolni a szétszórt holmijait) Nem kéne menned?

ELSŐ  Nekem? Neeem, bőven ráérek. (nevetve) Szerintem mások sem állnak jobban nálad.

Második nem válaszol. Első érzi, hogy az imént túlzottan elvetette a sulykot, de esze ágában sincs bocsánatot kérni. Más oldalról próbálkozik.

ELSŐ  Khm. (köhint) Egyébként… a húgod üdvözöl.

MÁSODIK  (megenyhül, mintha sose haragudott volna) Tényleg? És hogy van? Már lassan egy éve is annak, hogy utoljára láttam.

ELSŐ  (kap a szón) Ó, remekül van, mondhatom pompásan… Jól megvagyunk, pláne most, hogy… nődögél. Mert ugye tudod…?

MÁSODIK (mosolyog) Tudom.

ELSŐ  Huh, várj csak, mikorra is várja… (gondolkodik)

MÁSODIK  Márciusra.

ELSŐ  Oh, igen szóval márciusra. Most mondd meg!... Egyébként te ezt honnan tudod?

MÁSODIK  Akkor döglött be a rádió, mikor elmondta a jó hírt. Az ő hangját hallottam utoljára… Még nem is volt alkalmam gratulálni! (kezet ráznak) Büszke lehetsz!

ELSŐ  Az is vagyok. (vigyorog) De a húgod még inkább az lehet, elvégre egy Első a férje! Elhúzván a kezét észreveszi, hogy milyen koszos mindkettőjüké. Első a körmét kezdi el tisztogatni fanyalogva.

ELSŐ  Jó ég, milyen koszos itt minden!

MÁSODIK  Igen, sajnos az. De azért meg lehet szokni. (szünet) Nem vagy éhes?

ELSŐ  De, még mennyire! Mid van?

MÁSODIK Hát…  Nem túl nagy a választék.

Kitesz három, kicsi műanyag tasakot; egy feketét, egy sárgát és egy vöröset

ELSŐ  (elfintorodik) Brrr, na jó, kérek egy sárgát.

MÁSODIK  (biztatóan) Annak van a legjobb íze, úgyhogy jót választottál.

ELSŐ  (körülnéz) Nincs valamid, amire leülhetnék? (ráülne a Kishercegre) Nem akarok még koszosabb lenni.

MÁSODIK  Ne arra! Nesze, fogd! Itt a köpenyem! (előkap egy földbarna ruhadarabot)

ELSŐ  Ugyan, hagyd! Jó lesz ez is.

MÁSODIK  Fogd!

ELSŐ  De hát ez csak egy könyv.

Látja, hogy Második nem tágít, ezért elfogadja a felkínált ’széket’. Leülnek falatozni, illetve csak Első eszik, Második még kotorászik a tasakok közt. Első búsan elkezd nyammogni a saját tasakjának a tartalmán; egy furcsa mustárszerű gélen, de látszik rajta, hogy szíve szerint kiköpné.

MÁSODIK  (még mindig keresgélve) Na? Hogy ízlik?

ELSŐ  (morcosan, nyafogva) Hogy ízlene? Teljesen szintetikus!

MÁSODIK  (a vállát vonja) Ez van. Otthonról csak ilyet küldenek.

Első tovább eszik, Második pedig tovább kotorászik.

ELSŐ  Mi az, te nem eszel?

MÁSODIK  Dehogynem. Csak keresem a kávét.

ELSŐ  (felvillanyozódva) Van kávéd? Ó, olyat én is kérek!

Második kivesz két, még kisebb tasakot a táskából, az egyiket Első kezébe nyomja.

MÁSODIK   Tessék.

Első elképedve nézi, ahogy Második letépi a tasak tetejét és annak tartalmát a szájába önti

ELSŐ  Csak így… simán?...

MÁSODIK  Tudsz jobbat? Nincs mivel felhígítanom, de kell a koffein.

ELSŐ  Igaz. (elmereng, majd büszkén) Hú, te, még nem is meséltem neked: két hónapja, mikor kitüntettek, kaptam egy egész flakonnal.

MÁSODIK  (döbbenten) Tyű, de szerencsés vagy! És? Milyen volt?

ELSŐ  Nem volt túl friss, de hát ajándék lónak ne nézd a fogát… Azért megjárta.

MÁSODIK  (mereng) Hú, ha én is kaphatnék egyszer!… tudod, néha azon kapom magam, hogy már nem is emlékszem az ízére.

ELSŐ  (nevet) Megbolondultál?

MÁSODIK  (komoran) Könnyű neked; én két éve ittam utoljára. Azóta ilyen műporokon, műlöttyökön meg zseléken tengődöm. Nem is értem, hogy bírja ezt az emberi szervezet.

ELSŐ  Nyugalom. (szünet) Különben meg, ha továbbra is sokat filozofálsz, még te is kaphatsz egyet, egy előléptetéssel egybekötve… (nevet)

MÁSODIK  (mérgesen) Ne kezd megint!

ELSŐ  Jól van, na. Csak vicceltem. (szünet) Te… nem játszunk valamit? Nincs nálad kártya véletlenül? Vagy kocka?

MÁSODIK  (felderülve) Dehogynem. Van nálam mindkettő. Csak előbb még ellenőrzöm a Gépet. Feláll, ugyanúgy megnézi, mint az előbb, a gép közben végig szelíden dorombol.

ELSŐ  (reménykedve) Na?

MÁSODIK Még mindig semmi.

Elővesz a zsebéből egy pakli kártyát. Kibontja.

MÁSODIK Póker?

ELSŐ (vigyorogva) Póker.

Leülnek játszani.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés