Játszák:-Piroska

                                                                -Farkas

                                                               -Vadász

                                                               -Nagymama

                                                               -Anyuka

                                                               -Mókuska

                                                               - Nyuszika

                                                               -Őzike

                                                               -Ravaszka

                Szín: Erdő. A szín mélységében két részre van osztva, az első rész egy kb negyven centis emelvényen. Jobbra elől Piroskáék konyhája, balra kissé mélyebben a nagymama  szobája. Mindkét  ház külsejét körfüggöny jelképezi, melyen fák vannak, s amikor lassan láthatóvá válik középen megjelenik az ajtó, belépéskor a függöny teljesen szétsíklik, kitakarva nagymama szobáját illetőleg. Középen a fák között egy ágból font hátas lóca, éppen az emelvény belső szélénél, párhúzamosan azzal. Amikor, majd a farkas ki lesz kötve, akkor teste alsó része lelóg ezzel is könnyítve a szereplő kibújását anélkül, hogy a nézőtérről észrevehető lenne.amint látni fogjuk a játék fontos tartozéka. A lóca és a Piroskáék konyhája közt lesz a tó, ugyancsak azért, hogy ,amikor a

farkas beleesik ne látszodjon. Amokor a tóhoz ér a farkas, akkor azon a részen elcsúsznak a fák, csak a kék ég lesz látható, a tó két szélén fűzfák. Függönylábakból kialakított  fák, melyek adott esetben szétsiklanak felfedve az erdő mélységét , az elején sugallva sürűségét. A fák tövében virágok, legyenek igaziak is, melyeket majd Piroska leszaggat.

A fák közt időnként megjelennek bábok  (mókus, nyuszika , őzike, melyeket az a színész mozgat, aki éppen nincs a színen.)

A játékot úgy építettem fel, hogy ugyanabban a pillanatban mindig két játékossal megoldható legyen az illető jelenet.

Amikor tehát az egyik színész játszik, a másik éppen öltözik, adott esetben bábot mozgat.

    Jelmezek:-Piroska, amikor a nézőtér felől jön hétköznapi játszóruha, kislányos, de még nincs semmi piros rajta, haja kettős copfba fonva, vagy lófarokban. Mielőtt indulna nagyihoz piros köténykét, valamint fejkendőt köt. Arca szép pirospozsgás.

                            -Nagymama: Hosszú pongyola, melyet a farkas magára fog venni, barna, vagy fekete főkötő, esetleg hárászkendő, amikor megjelenik fején mindig szűrke paróka, eltúlzott nagy keretes szemüveg.

                            -Farkas:Egész testű maszk, amelybe a színészek könnyen ki-bebújnak, elől testhosszban czipzáros, vagy tépőzáras, majd később, amikor, felfalja nagyit, akkor a színész szivacsot dug a jelmez alá, amikor Piroskát is felfalja, még egy szivacs következik, mindenkor legyen észrevehető a bendő növekedése. Szájában hatalmas kilógó fogak, melyeket olykor egy reszelővel hegyez. Farka nagy, lompos, olykor kézbe veszi, hizelgések közben azzal játszik, néha megcsiklandozza vele Piroskát. Megjelenése ne legyen ijesztő-rémisztő. Viselkedésével alakítsa a rosszat.

                            -Vadász: Zöld terepszínű kezeslábas, a gyors felőlthetőség kedvéért bő. Mindenkor kalap és vadászpuska.

                            -Anyuka: Háziruhában, fehér köténnyel, fején konytyrakötött kendő, bármilyen színű a piros kivételével.

                            -Bábok: Nem kivágott lapos kartonbábokat képzelek el, hanem, kitömötteket, melyeket a mindenkor éppen kuliszák közt levő színész mozgathat.

    Kislány: (a nézőtér felől érkezik, napjaink divatja szerint őltözve, de szoknyácskában, nem muszály piros legyen, majd piros lesz a kötényke és a fökötője, mondjuk, hogy gördeszkán, ha ez nem lehetséges, akkor gitárral  a  széksorok között, esetleg még görkorcsolyázhat körülötte néhány gyerek, akik késöbb visszavonulnak, gitározik, csak dudol, akár rendezői utasításra énekel egy gyerekdalt, időnként megáll, a gyerekekhez szól, ilyenkor  prózában ) Szervusztok, gyerekek ! (tovább,ének ,egy gyerekhez) Szia,kicsikém ! (m.f.) Nocsak ! Szervusz! Meglepődtetek ? (nyílván néhányan azt válaszolják, hogy igen) Igen ? Miért ? (m.f.) Miért lepődtetek meg ? Hiszen magam is olyan gyerek vagyok, mint ti! Na, lehet, hogy kicsit nagyobb de...még én is gyerek vagyok. Ti szerettek játszani ? Igen? (igenlésre válaszolva ) Én is szeretek! Tehát gyerek vagyok ! Énekelni is  szerettek,meg táncolni is ? (énekel valami hasonlót)

                Szervusztok gyerekek,

                Mondom ma nektek,

                Dalom és táncom

                Értetek járom,

                Nektek varázsolok

                Szép mesevilágot.

(prozában) Jajj ! Majd elfelejtettem! Hát a mesét szeretitek-e ?

(igenlésre ) Na ugye! Persze,hogy szeretitek! Melyik gyerek nem szereti a mesét? Az remek !Mert én nagyon szeretem! Nem is hiszem,hogy van olyan kisgyerek,aki nem szereti!  Én a legjobban imádom a mesét, legjobban !(énekel) 

A mese az szép,

           A mese szórakoztató,

           Tanító,

           És néha bizony:

           Altató.

(prózában) Bizony a mesék szépek és tanulságosak. Ti tudjátok, hogyan kezdődnek a mesék? Nem! Úgy látom nem tudja mindenki . Igaz nem mindenki tudja? Ezen mindjárt segítünk! Na, jól figyeljetek. (hatalmas kögyvet vesz kézbe, leül a színpad feljáróra)  Ez a nagy mesekönyv ! (kinyitja ) És úgy kezdődik, hogy : (enyhén titokzatosan ) „Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyeken erről volt, mert ha nem lett volna nem mesélnék, volt egyszer egy...

    Mókus : (kidugja fejét a főfüggöny résén, mintha egy ágon ülne, mintegy a mese folytatásaként aránylag izgatottan) Piroska !

    Piroska : (Felkapja fejét) Szia mókuska ! Mi baj?

    Mokus: Nagy baj van!

    Piroska: Na,mondd már!

Mókus : Búsan dalolnak az erdő madarai.

Piroska: Miért szomorúak?

Mókus:Azt siránkozzák, hogy szegény nagymamád beteg !

    Piroska: Beteg nagymama?

    Mókus :Igen ! Már az állatok is beszélik! Engem küldtek, mert az ágak hegyén a leghamarább érek ide.

    Piroska: Azt nem tudom, mert nekem az őzike mondta, neki a rigó, neki a kakukk (kezd hadarni) neki nyuszika, neki a pacsirta, neki a szarka, neki a fülesbagoly, neki...nem is tudom, hogy ki...

    Piroska: (közbevág) Rendben mókuska! Nyugodj meg!
    Mókuska: (hebeg)De ho...ho...hogyan nyugodjak meg, amikor minden állat olyan ideges, amiért a nagymama, olyan beteg.  Majd mindjárt nem kapok levegőt. (Piroskára néz)Na, mit állsz itt, mint száraz fa az erdő szélén? Igyekezz! Biztosan szüksége van valamire!

    Piroska: Gondolod?

Mókuska: Természetesen! ’Sze egy beteg embernek az is már  fél gyógyulás, ha meglátogatják.

    Piroska: Hát még nagymamának, aki az erdő mélyén él egyedűl.

    Mokus: Na látod?

    Piroska: Szegény nagymama ! Hiszen én vagyok a kedvenc

unokája. Nekem mindig nagyon szép ajándékot vásárol. Én pedig nála tőltöm a vakációkat. Ott mélyen az erdőben van egy kis házikó . Tudjátok, nagypapa erdész volt. Ő épített , egy erdészlakot, (kezd mesélni), hogy ne kelljen naponta annyit mennie, míg eléri az erdőt. Aztán, amikor meghalt nagypapa, a nagyi már úgy szerette az erdőt, hogy hiába unszoltuk mondván költözzön hozzánk, mert ő nem akart. (a főfüggöny szétsiklik) Azt mondta az erdőben szereti a legjobban. (észbe kap, felugrik) De mit is fecsérelem itt az időt ? Hiszen a mókuska azt mondta, hogy az én drága nagymamám nagyon beteg ! (kiált a ház irányába) Édesanyám ! (elsiklik a kis körfüggöny Piroskáék konyhája elől, édesanyja éppen egy kis fazék fedelét köti le. ) Édesanyám !

    Anyuka : Mi baj, Piroska ! Miért rohansz úgy? Ugy-e megütötted magad játék közben ?

    Piroska: Nem ütöttem meg magam , anyuka. Hanem a nagymama beteg.

Anyuka: Tudom, kislányom ! Az imént volt itt a vadász és mindent elmondott. Most éppen egy kis húslevest pakolok ebbe a  kosárba. (beleteszi a levesesfazakat a kosárkába ) Tudod mennyire szereti.

Piroska: Jajj, én úgy sajnálom ! Édesanyám ! Elmehetek

hozzá ?

    Anyuka : Persze, hogy elmehetsz. Elviszed neki ezt a kis kosárkát. Tettem egy kis kalácsot is. Meg egy üveg finom bort. Az  majd erőt ad neki. Na ! Kösd fel ügyesen piros köténykédet, meg a fökötőt is!

    Piroska: Igazad van, anyuka, hiszen ezeket nagymama vette nekem  a múltnyári vásárban. (felköti azokat,  egy kézitükörben nézegeti magát ) Jól van így, édesanyám?

    Anyuka: (igazít még néhányat Piroska ruháján )  Nagyszerű, kislányom ! (nyújtja a kosarat ) Itt a kosárka, az alamizsnával. Indulj! Eredj szaporán, ha igyekszel odaérhetsz, mielőtt beáll a hőség!

    Piroska : Már indulok is (kilépik az ajtón, anyukája utána)

    Anyuka: (utána lépik) Aztán szépen rendesen menj ne szaladgálj, mert kiömlik a leves. Vigyázz a kosarat ne verd a fáknak mert eltörik az üveg, s kárba vesz a bor! Ha pedig odaérsz ne bámészkodj össze-vissza a szobában. Először is, ahogy belépsz kivánj illedelmesen jó reggelt!

    Piroska: Bizzad csak rám édesanyám! Majd úgy járok el mindenben, ahogy te tanítottál!

    Anyuka: És menj csak az ösvényen! Nehogy elbodorogj!

Könnyen eltévedhetsz az erdöben, s kitámad valami vad.

    Piroska: De hiszen az iskolában azt olvastuk, hogy a vadak nem támadnak. Én nem is félek tőlük. Még a farkastól sem.

    Anyuka: Jó, jó! Csak vigyázz!                                                   

Piroska: Megértettem, édesanyám ! Majd  vigyázok ! (ugrálva halad a fák közt, dalol) Hamar oda érek, hiszen nincs messze, (közben az ösvényen néhány fa szétsiklik, a lány halad az erdö mélysége felé, eltünik egy fa mögött, másik fa mögül feltűnik a... )

    Farkas: (zsugorodott, megviselt, éhes, itt még nem vette észre Piroskát) Jajj! Mindjárt éhen döglök ! Már napok óta nem zabáltam semmit! Bizony, bizony mondom nektek: farkas legyen a mancsán, aki ezt hosszú ideig bírja.A  legborzasztóbb az éhség! Főleg egy farkas számára! (eltünik egy fa mögött)

    Piroska : (ugrálva megjelenuik ) Menyi szép virág. Szedek egy csokorral. Biztosan örülni fog neki nagymama! Nagyon szereti a virágokat. (leszakít egyet) Né, ott az még szebb! (odaugrik, leszakítja) Amott egy még szebb! Másik is! Molyen gyönyörű virágok! (miközben  tépegeti ide-oda ugrál, vidám,e gyszer csak megáll, ijedten körültekint ) Jujj! Hol az ösvény ? Istenem, most mi lesz velem? Azt hiszem eltévedtem. (Elindul egy irányba ) Talán erre találom a jó utat! (megy az erdő mélysége felé)

    Farkas: (ismét megjeklenik) Bizony,bizony! Mondom nektek, hogy nagyon megéheztem ! Most akár egy ökröt is fel bírnék falni. (észreveszi Piroskát, amint a háttérben egyik fa mügül ki, a másik mögé be) Nocsak, no ! (feni a  fogait egy nagy reszelővel) Alighanem meglesz az ebédem. Nem olyan nagy, de azért bizony, bizony jó falat. (feni fogait) Bizony, bizony, hadd kerülök elébe ! He,he,he! (eltünik egy fa mögött )

    Piroska: (nézelődve előre jön, szipog ) Mi lesz most velem ?

Nem hallgattam, anyukám szavára, s eltértem az ösvényről. Pedig

én igazán csak néhány szál virágot akartam szedni, hogy kedveskedjek nagymamának. Mi haszna ? Most eltévedtem

(mocorgás hallatszik az egyik fa mögül, arra néz ) Jujj! Most mi lesz velem ? Ki van ott?

    Farkas: (előugrik egy fa mögül ) Én! Hát ki lenne? Egyet se búsulj ! (Piroska összerezzen,felsikolt ) Majd  én eligazítlak !

    Piroska: (ijedten,hebeg) De... Azt nem lehet!

    Farkas:  (elfordul,feni a fogát) Nem valami nagy, de azért jó falat.Bizony, bozony, jó falat ! És mondd csak  te falat,...izé mármint te kislány, miért ne igazíthatnálak én el ?

    Piroska: Mert anyukám azt mondta,hogy idegenekkel ne álljak szóba!

    Farkas:Nodehát...hogy...hogy is mondjam, én nem vagyok idegen!

Piroska: Nekem az vagy, mert nem ismerlek! Igaz, hogy egy kicsit hasonlítasz, ahhoz a rajzhoz a meséskönyvemből! De az csupán csak rajz! Nem lehet valakit egy fénykép után ismerősnek tekinteni!

Farkas: Nem, persze, hogy nem! Úgy látom te egy okos kislány vagy! Viszont  ezen segithetünk ! Mert szépen bemutatkozunk egymásnak. Nos (mélyen nyájasan meghajol )Én

vagyok a Lompos.

    Piroska: Lompos? Pedig úgy hasonlítasz a farkashoz! Szerintem te  a farkas vagy!

    Farkas: Pontosan. De...izé...Lompos a nevem. Mármint a keresztnevem! A Farkas, pedig a családnevem! Pontosbban Farkas koma. Na most már érted? És te? ( férre) Nem mint  hogyha ez olyan fontos volna. De ha már megesz valamit az ember...akarom mondani a farkas, akkor legalább tudja, hogy ki az! Nemdebár ? (Piroskához) Mondd csak, te ki vagy?

    Piroska: Én Piroska vagyok !

Farkas: (megjátszott csodálkozással) Nocsak,nocsak ! Tényleg?

Piroska: (még mindig ijedten) Ühüm!

Farkas: Piroska ? Értem, hiszen piros a köténykéd, piros a fökötő...cskéd (arcát csiklandozza farka hegyével), meg szép piros pozsgás az arcocskád! (megcirogatja farkával) Te vagy a megtestesült Piroska! (nyájasan ) És mondd csak Piroska ... (férre) Kissé meg kell nyugtassam,hiszen egy megijedt gyerek nem a legjobb falat ! (Piroskához) ...mi járatban, az én birodalmamban?

    Piroska: De hiszen ez nem is a te birodalmad. Ez a vadász

bácsi birodalma! És a nagymama birodalma.

Farkas: És az enyém ! (ismételten megcirogatja) No, persze megosztva! Azaz a vadászbácsié, a nagymama...Apropo, ki az a nagymama?

Piroska: Hát az én nagymamám ! Nem hallottad? Nagyon beteg.
    Farkas: Mintha valamit hallottam volna! (ravaszul) Ja’tényleg! Én is ugy hallottam, hogy nagyon beteg.

    Piroska: Hozzá megyek ! Viszek neki mindenféle finomségot, hogy minél hamarább meggyógyuljon.

    Farkas: Igen? S miféle finomságot. (Férre) Mert én is már nagyon megéheztem ! Bizony,bizony! (Piroskához) No, mondd csak, mi van a kosárkádban?

    Piroska: Finom húsleves !

    Farkas: Az ugyan finom, bizony, (férre) De te finomabb vagy, bizony, bizony! Egy farkas mégsem ehet leves! Még akkor sem, ha az tyúkhúsleves! (Piroskához) Na és még mi van a kicsi kosérkádban?

Piroska: Hát van még finom borocska,  hogy nagymama erőt kapjon tőle.

Farkas: (kissé lehangoltan) Ja’! Borocska! Az finom, bizony! (férre) De te finomabb vagy, bizony, bizony! Meg aztán éhgyomorra nem megy a bor! (Piroskához) Na és még mi finom van kosárkádban ? (férre ) Mindjárt éhen halok!

    Piroska: Még van finom kalács, nagymamának uzsonnára.

    Farkas: Hát, bizony, bizony a kalács is finom. (férre) De egy farkas mégsem ehet kalácsot! Nemdebár? (nyájasan Piroskához fordul) Na és hol lakik nagymamád, Piroska?

    Piroska:A nagy tisztás szélén! Három hatalmas tőlgyfa alatt

áll a házikója. Tudod hol van ?

    Farkas: Már hogy ne tudnám ! Méghogy én ne tudnám? (férre) Minden bokrát, ösvényét ismerem, hiszen egész nap itt bújkálok a vadász elől! ( Piroskához)

    Piroska: Kérlek vezess oda! Félek, hogy egyedül nem találok el!

Farkas: (tetszik a gondolat, kisé tétovázik,aztán ) Sajnos nem tehetem. Nekem most fontos dolgom van az erdő egy másik felében. De ha akarod, elmagyarázom.

    Piroska: (bizonytalanul) S gondolod, hogy odatalálok ?

    Farkas: (hizelgőn) Egész biztosan ! Akit én eligazítok,                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         az mindig odatalál! (férre )Ahová én akarom! (Piroskához) Na ide figyelj ! (magyarázata közben végig széles mozdulatokkal hadonászik) Elindulsz itt a két fa között ! Világos eddig?

    Piroska :Eddig világos !

    Farkas: Továbbá,  a harmadik kettős bükknél balra fordulsz, aztán kétfányit méssz hátrafelé...

Piroska: (szavába vág) Hátra felé?

Farkas: (ravaszkodik) Bizony-bizony! Ahogy mondom! Hátrafelé! Aztán enyhén jobbra, nem sokat ,érted? Csak egy kicsit, utána mész, amíg elhagysz tizenkilenc fát és egy bokrot! Remélem tudsz tizenkilencig számolni.

Piroska:Tudok, persze ! Még húszig is !

Farkas:Az remek !Látom,hogy okos kislány vagy! Egészen jó falat... izé...(férre)Én hülye,majdnem elszóltam magam! (Piroskához)Akarom mondani egészen jó falatokat viszel nagymamádnak.Hát igyekezz!Ha arra mész,amerre az  irányt mutattam,nemsokára elérsz egy kis patak csobogásához,ott megpihensz.

Piroska: De, hiszen most mondtad,hogy igyekezzek!

Farkas: Persze! De addigra megszomjazol.Csak nem akarsz szomjan halni! Tehát megpihensz egy kicsit, iszol a patak forrásából! Nagyon jó víz van, egészen felfrissít! Na onnan elmész egy nagy odvas fa melett, megállsz, szétnézel, ha netalántán nem látnál semmit még jobban szétnézel! Mert, ha úgy nézel szét, ahogy (széles mozdulatokkal, látszik,hogy szédíti a leánykát) szét kell nézni, akkor nemsokára  meg is látod nagymama házát. Na megértetted?

Piroska: (kevés meggyöződéssel) Meg !

Farkas: Akkor eredj !

Piroska: Köszönöm Lompos Farkas ! Nem is vagy te olyan rossz, mint, ahogy az emberek mondják. Azt sem tudom, hogyan hálálhatnám meg segítségedet.

Farkas: De tudom én ! Majd meglátod! Bizony-bizony! Most nincs idő magyarázkodni. Igykezz, mert sokat bódorogtál ám it, s nagyon várhat a nagymamád.

Piroska: Jajj, biztosan már aggódik , szegény. Tehát... elindulok itt a két fa között...(már megy is) Viszlát Farkas koma! (eltűnik egy fa tövében)

Farkas: (összedörzsöli mancsait, feni a fogait is karmait is,közben ujjong) Végre úgy tűnik jól megtömhetem a bendőmet.

Mert én kerülő útra igazítottam Piroskát. Így én előbb érek nagymama házikójához! Mire Piroska odaér addigra már jól belakmározok a nagymamából! Ami azt illeti öregecske már, de

ahogy a mondás mondja :”Öreg tyúkra fő jó leves „ Majd megrágom valahogy! Elvégre egy farkasnak is enni kell valamit, hanem éhen döglik, nemdebár? Bizony-bizony. He-he- he !

( egy kis háttérzene, madárcsicsergés, eltűnik a fák mögött, azok kezdenek széthúzódni, lassan elcsúsznak nagymama háza elől, (majd egyik mögül ismét előbukkan a farkas) He-he-he! Itt lakik nagymama! Milyen csend van a ház körül. Biztosan lefeküdt már Hát persze, hiszen beteg. Beteg? Jajj, ördögömre mondom,  még elrontom a gyomrom! Ehh! Nem vagyok gyomorfájos! De éhes az igen! Na lássuk! (körülnéz,a házhoz lopozkodik, bekopog)

    Nagyi: (bentről) Ki az? Ki kopog?

    Farkas: Piroska va...(észbe kap, vékonyra váltja hangját)

Piroska vagyok ! A te kedvenc unokád ! A te legkedveltebb unokád !

    Nagyi: Jaj, te vagy kisunokám ?

    Farkas: (megfeledkezik a hangjáról) Én bi...(m.f.) Én bizony, kedves nagymama ! Nyisd ki az ajtót! Hoztam neked mindenféle finomságot.

    Nagyi: Igen?Miféle finomságot hoztál,Piroska?

    Farkas:  Finom tyúkhúslevest !

    Nagyi: Az biza finom lehet ! S há” még mit?

    Farkas: Továbbá hoztam finom bort !

    Nagyi: A’biza jó lesz.Egy kis erőt kapok tőle.

    Farkas: Legtovábbá...azaz végül is hoztam uzsonára való

finom kalácsot. Éppen ma sütötte édesanyám! (férre)Nocsak,hogy ez honnan jutott eszembe? Ha nem vigyázok még  a végén elérzékenyülök! (nagyihoz, vékony hangon) Bizony-bizony!

    Nagyi: Hát még a kalács is ? Hogy is bírtál el olyan sokat?

    Farkas: Alig !Alig bírtam! (liheg) És nagyon elfáradtam.

(még erősebben liheg ) Hallod,hogy lihegek ? Tulajdonképpen már alig lihegek.Olyan fáradt vagyok,hogy ha nem engedsz be rögvest,akkor már nem is fogok lihegni,ugyanis itt rogyok össze!

 Na (nevetségesen,vékony hangon könyörög) kinyítod az ajtót?A te legkedvesebb unokádnak? (liheg)

    Nagyi: Nincs kulcsra zárva !Csak a kilincset kell lenyomnod.

    Farkas: (feni a fogát,férre)Vagy úgy ? S én itt színészkedek, mint egy hülye farkas! Itt röhögtetem magam! (lenyomja a kilincset) Lámcsak (nyitja) tényleg nincs bezárva ! (ahogy belépik elcsúszik a gömbfából rakott falat ábrázoló függöny, láthatóvá válik nagyi szobája.

    Nagyi: (Olyan helyzetben fekszik,hogy nem látja a belépöt) Gyere csak nyugodtan. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok felkelni.

    Farkas: Nahát ! Már bent is vagyok !

    Nagyi: Tedd csak ide az asztalkára, amit hoztál, s a tálkába tölts egy kis levest.

    Farkas : (még mindig vékony hangon) Ide az asztalkára ?

(természetes hangján)Ide az asztalkára, mi?

    Nagyi : (felsikolt) Jajj, Istenem !

    Farkas: (gunyosan) A finomságokat, mi?

Nagyi: Ki van ott ?

Farkas: Még töltsek is finom tyúkhúslevest, mi? Milyen tyúkhúslevest,drága nagymama ?

Nagyi: (megfordul) Egek, mi lesz most velem? Te vagy az?

Farkas: Én ! Ismersz ?

Nagyi: Mán hogyne ismernélek ! Hiszen te lopkodod el az esztenákról a bárányokat. S most oda vetemedsz, hogy egy védtelen öregasszonyra támadj?

Farkas:Hát tudja nagyi,megcsappantak a jószágok is,a bárányokat is már jobban őrzik azok a nagy komondorok, úgyhogy...

Nagyi: (elhúzódik,kezét védekezően felemeli ) Talán... Csaknem...

    Farkas: Bizony-bizony! Megeszlek!! (közeledik)

    Nagyi: Ne !

    Farkas: Fölösleges könyörögni!Ellenállni meg egyenesen  oktalanság. (odaugrik az ágyhoz)Hamm! (rövid dulakodás,mialatt a nagymamát alakító színész lecsúszik az ágy túloldalán,farkas a hasi bevágáson keresztül jókora szivacsot gyömöszöl a „gyomrába”) Hamm ! Hamm! (megfordul,nagyot böfög)Ezzel hát megvolnánk! (surolja nagy bendőjét) Lássuk a következő fogást! Mindjárt megérkezik Piroska is! Az lesz még csak a finom falat! (meglátja nagyi rokolyáját,főkötőjét a széktámlán) Készüljünk csak fel a fogadtatásra! (magára veszi a szoknyát, nagyi bluzát, felköti kendőjét,felteszi a szemüveget is,illegeti magát a fali tükörben)Nahát! Egészen jól áll nekem!Mintha tényleg nagymama lennék,hát nem ? De hülye vagyok,még elfog az érzékenység. Pedig megboldogult nagyapámtól tudom,hogy az érzékeny farkas éhen döglik. Bizony-bizony! Na,lássuk csak! (befekszik az ágyba, kezdi probálgatni a jajgatást ) Jaaaajj! Ez mintha nem hasonlít eléggé!Juuuuhaaahaaaaj ! Ez azért már túlzás!Aki ennyire beteg az már halott. Ohhh,jajjaj! Na,mintha kezd sikerülni.(magára húzza a paplant,csak az orra,meg a nagy szemüveg látszik ki,közben a szöveget is kezdi probálgatni,nagyit utánozva) Ki,az? Juuhaajj!Te vagy kisunokám Bejöhetsz ! Nyitva....(a hangja elhalkul helyét horkolás veszi át,egyre erősödik,majd a fal eltakarja nagyiszobáját,zene,madárcsicsergés)

    Piroska: (megjelenik,szétnéz ) Nem is tudom, jó úton

járok-e! (megjelenik egy bábnyuszika ) Szia nyuszika !

Nyuszika:Szervusz,Piroska !Mit keresel te az erdő sötét mélyén ?

Piroska: Jajj, nyuszika, ne is kérdezd! Képzeld eltévedtem! S úgy meg vagyok ijedve. Nem találok a nagymamához vezető útra.

    Nyuszika: Egyet se búsulj! Majd én elmagyarázom neked!

    Piroska: Nagyon hálás lennék, nyuszika!

    Nyuszika: Na, menj ügyesen itt előre, majd,amikor elérsz egy villámsújtotta, öreg bükkhöz, ott fordulj balra. Nemsokára fogsz találkozni őz barátommal, ő onnan,  majd eligazít.

    Piroska. Rendben,nyuszika! Már indulok is!Köszönöm a segítséget!Szia ! (eltűnik egy fa mögött )

    Nyuszika: Szervusz ! Oh,szegény kislány!Egyedül egy ilyen nagy rengetegben!(el)

    Őzike: (kis idő múlva megjelenik, zörrenésre felkapja fejét, meglátja a közeledő Piroskát) Nocsak! Hát mit kereshet Piroska egyedül az erdőben? (elébe ugrik) Szervusz Piroska!

    Piroska: (zaklatott, kissé liheg) Jajj, őzike! Éppen téged kereslek! Szia !

    Őzike: Nos, mi baj? Talán eltévedtél?

    Piroska: (szégyenlősen) Azt hiszem, igen!

    Őzike: Na majd én eligazítalak! Jól figyelj! Ha erre méssz, nemsokára elérsz egy nagy tölgyfához,melyen oduk vannak. A mókus család lakik benne! Sajnos ők nem tudnak útba igazítani, mert mogyoró gyűjtésen vannak.                      

Piroska: Akkor én kit kérdezek meg ott?

Őzike: Nyugalom ! A fa tövében van egy kotorék, abban lakik Ravaszka, a róka.

    Piroska: És gondolod, hogy ő majd útba igazít,

    Őzike: Egész biztosan eligazít, csak jól vigyázz !Tudod, miért hívják őt Ravaszkának ?

    Piroska: Biztosan,mert ravasz !

    Őzike: Bizony!Nagyon ravasz! De te okos kislány vagy!Könnyen túl járhatsz az eszén.Csak az ellenkezőjét kell tedd,annak amit Ravaszka mond. Egyszerű,nem! Tehát, ha ő azt mondja menj balra,te mész jobbra, ha ő azt mondja menj...

    Piroska:...menj jobbra....

    Őzike:Nem!

Piroska: Hanem?

Őzike: Ő azt mondja menj előre,te pedig mész hátra! Na ő most mondja,hogy menj jobbra, te meg mész balra!

    Piroska: Úgy vélem elég világos! Kösz a segítségedet, Őzike!Rohanok is,hiszen már így is sokat késtem!Nagymama nagyon várhat,már! Nem elég, hogy beteg ,most értem is aggodjon! Szia !( indul, még visszakiált) És kösz! (eltűnik)

    Őzike: Szegény kislány! Pedig ő nem szokott eltévedni!

Ejne,ejnye! (belépik egy fa mögé)

    Piroska: (nemsokára kilépik egy odvas fa mellettt ) Azt hiszem ez az a mókuslakta tölgy. Imhol a kotorék is,  de hol lehet ravaszka?

    Ravaszka: (csak a hangja hallatszik) Ki keresi ?

    Piroska: (összerezzen, naivan válaszol) Én !

    Ravaszka: (morgolódva előbujik a fa mögül) Én, én! Mi az, hogy én? (szemeit törli)

    Piroska: Mármint én, Piroska !

    Ravaszka: Ja’! Vagy úgy!

    Piroska: Ne haragudj, hogy megzavartalak, délutáni álmodból...

    Ravaszka: Dehogy zavartál !Csak kiültem ide a (mutat a fa mögé)teraszra egy kicsit szúnyókálni. De, mondd csak, mit keresel egyedül ebben a félelmetes rengetegben.

    Piroska: Nagymamához igyekszem, de...

    Ravaszka: ...eltévedtél!

    Piroska: El! Kérlek segíts rajtam !

    Ravaszka: Segítek,persz,hogy segítek! ’Szen tudod,hogy jó lelkem van!

    Piroska: (meggyöződéstelenül) Ühüm!

    Ravaszka: Miért? Nem így van?

    Piroska: De,de!Persze, hogy így van ! Hiszen az iskolában is tanultuk!

    Ravaszka: Na ugye! S most azt akarod,hogy én megmutassam a helyes utat,ugyebár?

    Piroska: Azt,ha...lennél kedves!

    Ravaszka: De megigéred,hogy szentűl betartod az utasításaimat,mert ha nem úgy eltévedsz,hogy soha ki nem találsz ebből a sürű rengetegből.
    Piroska: Betartom, persze! Szóról,szóra!

    Ravaszka:Csak azért  mondom ! Nos ide figyelj! (a nagymama házával ellenkező irányt mutatja) Ha ezen az ösvényen mész, mire eldalolsz egy népdalt, máris megérkezel nagymama házikójához. Na indulj, mert most már nagyon álmos lettem!

    Piroska: Indulok is! Nagyon....

    Ravaszka: Ne köszönd! Eredj! (piroska belépik egy fa mögé) Lesz itt, holnap kalamájka, amikor hét megye erdészei fogják keresni ezt a kislányt. Milyen jól fogok szórakozni! Na de 

most szúnyókáljunk még egyet! (lefekszik a fa tövébe, nemsokára, már hórkol is)

    Piroska: (megjelenik az előbbi fa mögül,lábújjhegyen közeledik ,halkan ) Aludj csak nyugogtan! Nem fogsz te szórakozni! (eltünik,zene,madárcsicsergés, enyhe szél susug, eltűnik az odvas fa,mások csúszkálnak előre,majd szét,ismét előbújik a tisztás,ahogy Piroska énekelve megjelenik , a nyagymama háza elől is ellebbennek a fák. (ujjongva) Ime,nagyi

háza.Számomra ez a legszebb látvány a mai napra !  (közeledik, először halk,majd egyre hangosabb horkolás hallatszik) Mi ez a csúnya fürészelés? Mintha horkolás lenne!De hiszen ez nem egy nagymama féle horkolás! Bár...ki tudja?Biztosan azért horkol így,mert beteg. (bátrabban közeledik) Először mégis kopogtatok! Nehogy megijedjen,ha egyből felverem álmából! (kopogtat,  először megszakad a horkolás, csámcsogás,majd folytatódik )Nahát !Jó mélyen alszik!Már sajnálom is felkölteni! Dehát... (kopog,majd erősebben)

    Farkas: Na,mi az? Ki az ör...(vékony hangon) Ki az?

    Piroska: Elég furcsa hangja van nagymamának! Biztosan a betegségtől! Piroska vagyok! A kis unokád!

    Farkas: Jaj, drága kisunokám! Már hogy vártalak! Gyere hát be! Nyítva van az ajtó, csak le kell nyomnod a kilincset, s máris beléphetsz. Nagyon le vagyok gyengülve, nem tudok elédbe jönni!

Piroska: Csak maradj az ágyba nagymama! (belépik) Szervusz! Remélem nem súlyos a betegséged! (a takaró egészen fel van húzva az orrára is, egyelöre így folyik a párbeszéd)

    Farkas: Jaj,dehogynem! Azon is csodálkozok, hogy még életben találtál. Már azon is gondolkoztam,hogy hátha nem

találsz életbe.Nézd,olyan hidegrázásaim vannak,hogy egészen fázok! Látod,hogy be kellett takarozzak?

    Piroska: Szegényke! Na,de most itt vagyok , drága nagymama. Nyugodj meg! Hoztam mindenféle finomságot. Anyukám egész délelőtt főzött, hogy a legjobb falatokat hozhassam el, hadd gyógyulj meg minél hamarabb.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés