Kálmánember 3.
Jelige: Dávid 2011.04.14. 06:37
KÁLMÁN Dehogy. Csak egy barátomhoz utazom. De nem Bécsbe, hanem Genfbe.
PROFESSZOR Ó Genf, az is gyönyörű város. Ott is voltam számtalanszor.
BENJÁMIN (suttogva) Nem mondod el neki?
KÁLMÁN Nem bízom az öregben, flúgos.
BENJÁMIN A Medúzaemberhez megy!
Kálmán ijedten a professzorra néz.
PROFESSZOR Ó, (hangosan nevetni kezd, és nem tudja abbahagyni)
Leteszik a lábakat. Mindketten a nevető professzort figyelik. Kálmán egy finom sallert ad Benjáminnak.
PROFESSZOR Elnézést, csak, igen. A régi szép emlékek eszembe jutottak. De nem szabadna nevetnem, igazuk van.
Kálmán és Benjámin értetlenül nézik a professzort, és egymást.
PROFESSZOR Tudják a Medúzaember, azaz Joseph, már sajnos nem él. Igen, tavaly karácsonykor halt meg.
KÁLMÁN Mit beszél?
PROFESSZOR Nem tudták? Ráesett egy tehén. Tragikus.
BENJÁMIN Egy tehén? Há! Ne nevettessen már. Apa menjünk, hagyjuk itt, ez tényleg flúgos! (apjába karul, és elráncigálná)
PROFESSZOR Na mi az fiatalember, azt hiszi, hogy ugratom? Joseph Gunglitz, alias a Medúza. Én teremtettem. (a lábakra mutat) Ehhez hasonló, csak primitívebb lábakat készítettem neki.
KÁLMÁN Joseph?
PROFESSZOR Csoporttársak voltunk. Felfigyeltem erős fizikumára és neki ajándékoztam a prototípus lábakat. Felhúzta és egy hónap alatt világhírű lett. Őhozzá indult Kálmán?
KÁLMÁN Hogy halt meg? Az nem lehet. Ő, ő, nem tud.
PROFESSZOR Ugyanolyan, mint maga vagy én. Csak kiváló szerkezetű lábai voltak. Én tettem szuperhőssé.
KÁLMÁN Ez képtelenség!
PROFESSZOR Pedig igaz. Egy tehén.
BENJÁMIN Ráesett? A tehenek nem szoktak csak úgy esni.
PROFESSZOR Dehogynem. Leesett egy a platóról. Pont Joseph-ra. Szegény pára.
KÁLMÁN Milyen tehén?
PROFESSZOR Tarka.
KÁLMÁN Azt a kurva!
Kálmán fejét fogja, magába roskad. Benjámin tétlenül áll, gyűlölettel mered a professzorra, majd lehajol apjához és vigasztalja.
BENJÁMIN Most boldog? Nézze mit tett!
PROFESSZOR Ugyan, hamar kiheveri. A gyermekkori szerelmekre is mosolyogva gondol vissza az ember.
KÁLMÁN Feladtam mindenem! Az állásom, a családom, és most tessék. Kiderül, hogy egy tarka tehén nyomta agyon! Igaza volt Hergerrőderbauernek, szarházi világot élünk! (a lábakra csap)
PROFESSZOR Tudja mit mondok én magának Kálmán? Segítsen nekem. Segít az utolsó teszteket elvégezni a lábakon itt az uszodában, én pedig hálásan megfizetem magának fáradalmait. Így munkája is lesz, és közel kerül a szuperhős-bizniszhez. Mit szól?
BENJÁMIN (felvillanyozódva) Apa?
Kálmán felemeli elgyötört tekintetét a férfira.
KÁLMÁN Miben lehetnék én a segítségére? Nézzen rám!
PROFESSZOR Szedje össze magát! Nagyon is sokat fog segíteni. Maga nélkül nem sikerülhetne. Maga lesz a segédem. Megalkotjuk a világ leghatásosabb szuperhős-kombinációját, amivel akárki, ismétlem akárki a világ ura lehet. Felelősségteljes feladat, higgye el nekem.
KÁLMÁN A világ ura?
BENJÁMIN A világé!
PROFESSZOR Úgy bizony!
Kálmán felpattan, hátsó zsebéből kiveszi az ötödik év negyedik számához járó színes bézbolsapkát, és fejébe húzza. Mereven, mint egy katona megáll a professzor előtt.
KÁLMÁN Áll az alku!
Vigyorogva kezet ráznak!
BENJÁMIN Áll!
Benjámin elhúzza onnan apját, a professzornak háttal belesúg Kálmán fülébe.
BENJÁMIN Ez egy jel. Láttam, hogy néz rád! A lábakat te fogod viselni. Te leszel a következő szuperhős!
KÁLMÁN Ne bolondozz már Benjámin!
BENJÁMIN De, (válla fölött hátrales) nézd meg most is téged méreget. Nekem szemem van az ilyesmihez. Mit gondolsz, miért mondta el mindezt? Nem azért, hogy itt tartson? Gondolkozz már!
Kálmán is hátrafordul. A professzor tényleg Kálmán lábait méregeti elmélyülten. Kálmán és Benjámin az izgalomtól vigyorogva összenéznek.
Sötét!
Sejtelmes zene, mely átváltozik kopácsolássá, hegesztéssé, fűrészeléssé.
Az uszoda. Kálmán egy óriási fekete lepellel letakart állvány tetején térdel. Kopácsol, arca, kezei tiszta olaj.
KÁLMÁN Jó lesz, a tetejéből még egy kicsit. Úgy, fél fokot jobbra! Most jó!
Kálmán leugrik, felkap a szerszámosládából egy kulcsot és gyermeki ügyességgel visszaszökken az emelvényre. Ráhasal és lelógatja a kulcsot. Egy kéz az állvány alól kinyúl és elveszi, egy másikkal pedig átadja a flexet. Kálmán elveszi. Lefelé néz.
KÁLMÁN Jó?
PROFESSZOR (erőlködve, nyőgve) Még nem tudom, de szerintem ez lesz az! Áhh!
KÁLMÁN Na?
PROFESSZOR Nem akar rászorulni!
KÁLMÁN Hozzak zsírt?
PROFESSZOR Nem, nem az a baj, a menet hibás!
KÁLMÁN Kurva anyját!
PROFESSZOR Jöjjön le!
Kálmán leugrik, bemegy az állvány alá, eltűnik a fekete lepel mögött. (Csak a hangjukat halljuk.)
PROFESSZOR Jöjjön térdeljen ide! Elém! Úgy, most fogja meg. Erősen! Marokra! Ez az!
KÁLMÁN Így jó?
PROFESSZOR Jó! Azaz! Gyorsabban! Gyorsabban! Tekerje is!
KÁLMÁN Nem bírom, várjon kezet váltok!
PROFESSZOR Pont most? Már majdnem jó volt!
KÁLMÁN Pillanat, csak, na most jó. Engedheti!
PROFESSZOR Engedem! Vigyázzon csukja be a szemét, nehogy belemenjen!
KÁLMÁN Csukom!
PROFESSZOR Megy. Jó, áááááá!
KÁLMÁN Áááááááááá!
Csönd. Páros zihálás.
PROFESSZOR Köszönöm Kálmán. Kész!
A professzor óriási vödörrel a kezében kijön az állvány alól. Utána Kálmán, kezében franciakulcs, és majd’ egy méteres fogó. Megtörli homlokát.
KÁLMÁN Nem gondoltam, hogy ennyi baj lesz ezzel a kurva gépolajjal.
Kálmán a kezeit törölgeti nadrágjába, a professzor megfordul, és az állványra néz.
PROFESSZOR Én sem! Boldog ember lehet Kálmán. Sikerült!
KÁLMÁN Bizony!
PROFESSZOR No Kálmán akkor dologra!
Kálmán szó nélkül, gyermeki izgalommal felugrik az állvány tetejére, belemászik fölülről, derékig eltűnik. A professzor egy Twister társasjáték, színes pontos lapját viszi be az állvány alá. Újra kijön és pörget a Twisterhez tartozó szerencsekeréken, ami kiadja, hogy mely lábat melyik pontra kell tenni. Visszasiet.
PROFESSZOR Oké. Bal hátsót, a piros kettesre, jobb másodikat, a kék négyesre.
Kálmán erőteljesen beleng felső testével. Géphang.
PROFESSZOR Szuper Kálmán.
A professzor kiszalad, pörget, visszamegy.
PROFESSZOR Most a jobb elsőt a sárga egyesre, a bal elsőt pedig a zöld kettesre.
Kálmán kidugja nyelvét, nagyon koncentrál, felső teste bemozog. Nagyon élvezi.
PROFESSZOR Kiváló! Most az egészet cserélje inverzre.
Kálmán nem mozdul, értetlenül lenéz.
PROFESSZOR Na!
A professzor kijön az állvány alól felnéz Kálmánra.
PROFESSZOR Mit nem ért kedves?
KÁLMÁN Mit kell csinálnom?
PROFESSZOR Fordítsa meg, mindent az ellenkezőjére.
A professzor visszamegy.
KÁLMÁN (maga elé) Oké-oké-oké!
Kálmán törzse hossza, géphangok közepette, inogva megfordul.
PROFESSZOR Hibátlan! (kijön) Lejöhet, végeztünk.
Kálmán lekászálódik. Zihálva megáll az építmény előtt. A professzor megfordul az építményt nézi csodálattal. Kálmán mellé áll, mindkettejük arcán hatalmas mosoly. Férfiasan átölelik egymást.
KÁLMÁN Gratulálok!
PROFESSZOR A maga érdeme is!
PROFESSZOR A világ minden hatalma a viselője kezében van.
Kálmán is megfordul, és ámulattal nézi a gépet. A professzor Kálmán mellé áll, élesen az arcába néz, mintha meg akarná babonázni, könyökét Kálmán vállára teszi.
PROFESSZOR Gondoljon bele! Ővé a világ. A következő szuperhős!
KÁLMÁN (büszkén) Igen! A következő!
PROFESSZOR Na de sietnünk kell. Szereljük szét az állványt, tisztítsuk meg a gépet. Hajnalban viszik is Prágába.
Kálmán kiugrik az állvány alól.
KÁLMÁN Prágába? Miért viszik Prágába?
PROFESSZOR Mert ott a megrendelő. Ott a következő Medúzaember!
KÁLMÁN Elviszik? Én azt gondoltam, hogy?
PROFESSZOR Mit, hogy itthon marad ez a csoda? Á itthon nincs ilyesmire kereslet.
KÁLMÁN Van!
PROFESSZOR Ugyan már Kálmán! Segítsen inkább összepakolni!
KÁLMÁN És velem mi lesz?
PROFESSZOR Hogyhogy mi? Majd talál valami rendes munkát magának! Erős, jó fizikumú ember maga. A felesége miatt meg ne aggódjon!
KÁLMÁN (halkan, szintem magának) Azt hittem, itthon marad a gép, és egyszer majd én leszek a gazdája!
A professzor elneveti magát, Kálmán, mint aki lefagyott. A professzor odalép Kálmánhoz, és hátba veregeti.
PROFESSZOR Maga? Elismerem jó felépítésű, de azért nem az a kimondott szuperhős alkat. Na jöjjön cselekedjünk, már csak pár óra hajnalig.
A professzor tüsténkedik az állvány körül, Kálmán élettelen arccal a távolba mereng.
Sötét, halk, dinamikus zene.
Ugyan az a szín. Kálmán a jobb sarokban ül egy rajtkövön. Fejét lógatja. Olyan, mintha aludna. Csönd van. Benjámin lép be. Az állványhoz megy beles alá. Körbejárja.
BENJÁMIN (ámulatba esve) Huuuhhhh! Azt a piccccsa! Anyááááááááááááááááád!
Apjához rohan. Leguggol hozzá!
BENJÁMIN Apa-apa, nagyon jó lett!
Kálmán lassan felemeli fejét.
BENJÁMIN Apa, elaludtál?
KÁLMÁN Nem.
BENJÁMIN A Páholyi?
KÁLMÁN Elment.
BENJÁMIN Hova?
KÁLMÁN Elment, nekünk kell itt maradni, amíg a lábakért jönnek.
BENJÁMIN Kik jönnek a lábakért, és hova viszik, és miért?
KÁLMÁN Elviszik. Prágába. Oda készítettük. Ott a megrendelő.
Benjámin mérgében feláll.
BENJÁMIN De hát ezek a lábak téged illetnek apa. Te tudtál erről?
KÁLMÁN Nem tudtam. De ezek a lábak azt illetik, aki fizetett értük.
Benjámin mérgében belevágja a kezében lévő szendvicseket a vízbe, nagyot csobban.
BENJÁMIN Kibaszott professzor! Megrendelésre készít szuperhőst! Szájba kellett volna vernem. (eljátssza, ahogy többször, ököllel szájba veri a professzort)
KÁLMÁN Ő csak lábakat készít. Ennyi az egész. Mi meg elhittük, hogy a miénk is lehet. Buták voltunk!
Benjámin leül apja mellé. Átkarolja.
BENJÁMIN Igen, naivak voltunk. Pedig te tényleg hős alkat vagy. Szerintem.
KÁLMÁN Úgy gondolod?
BENJÁMIN Határozottan.
KÁLMÁN Akkor viszont tényleg kár érte.
Felóhajtanak, majd Benjámin felpattan.
BENJÁMIN Hacsak!
KÁLMÁN Mi?
BENJÁMIN Próbáld ki!
KÁLMÁN Hogyhogy próbáljam ki?
BENÁMIN Mikor jönnek érte?
KÁLMÁN Öt, fél hat.
BENJÁMIN Az még több, mint hat óra. Gyerünk, bújj bele. Mégiscsak téged illet az első éjszaka joga. Nemde?
KÁLMÁN (feláll) Nem is tudom.
Benjámin elkapja apját, és az állványig rángatja.
BENJÁMIN Én meg igen. Felpróbálod, kimegyünk vele az utcára. Tudok is egy jó helyet. Bebizonyítjuk ennek a professzornak, hogy van benned kurázsi, igaz? Szétzúzol vele mindent, és mindenkit, aki szembe mer veled szegülni.
KÁLMÁN Benjámin lassíts, ez nem biztos, hogy jó ötlet.
BENJÁMIN Dehogynem ez a legjobb ötlet! Kurva kemény leszel apa, hidd el! (az ég felé néz, kezeit széttárja) Huhuuuuuuh! Kálmááááááááááááááááááááááán!
Sötét.
Dinamikus, gyors, szuperhősös zene, ami átvált a város éjjeli zajára. Autók hömpölyögnek, panelházak zúgnak, szirénák visítanak.
Éjszaka, egy épület tetején. Sárgás fények, fémkorlát körben. Rengeteg szemét. Kálmán középen áll, a kivilágított város felé néz. Alatta az állvány. Kálmán deréktól lefelé nem látszik, az állványon körben még a fekete lepel. Benjámin próbálja lebontani a fekete takarót az állványról.
KÁLMÁN (kissé hátrafordulva) Sikerül?
BENJÁMIN Egy pillanat. Igen!
Benjámin lerántja a leplet az állványról. Meglátjuk Kálmán alatt a hatalmas, fényes pókszerű fémlábakat, melyeket apró szőr borít. Kálmán kilépdel az állványból a lábakkal. Beáll Benjámin mellé, aki szájtátva figyeli apját.
BENJÁMIN Baaahhhhzzzdmeeg apaaaa!
Kálmán ide-oda sasszézik a háztetőn, fürgén, akár egy gyík. Kálmán a fémkorláthoz, a háztető széléhez (ami a színpad széle) szalad. Hősiesen kihúzza magát, fürkésző tekintetével a várost kémleli. Kezeit széttárja. Benjámin mellé fut, lenéz, majdnem leesik.
KÁLMÁN (mint akit feltöltöttek energiával) Városlakók! Mától nem kell félnetek! (villámlik, Kálmánt többször megvilágítja, mintha vakuznának) Másodpercek alatt kiszúrom, és még csírájában elfojtok minden erőszakot, minden kegyetlenséget, minden bűnt! Mától nem kell félnetek, mától biztonságban vagytok! Elkapom minden bűnöző tökét, és úgy megszorongatom, hogy egy életre elmegy a kedve minden rossztól. Csak kiáltsatok, én meghallom, és rögvest ott termek, mert nincs előttem akadály! Kiáltsátok, hogy KÁLMÁNEMBER!
Csönd. Csak a város hangját hallani. Benjámin tapsol, fütyül, ujjong.
KÁLMÁN Csendesebben, nem hallom!
Kálmán és Benjámin fülelnek a város felé.
BENJÁMIN (suttogva) Szerintem még Megacsillag döntőt néznek. Addig szerintem nem bűnöznek.
Kálmán letekint Benjáminra.
KÁLMÁN Az lehet!
BENJÁMIN (suttogva) De az is lehet, hogy meghallották, hogy itt vagy, és már be is szartak!
KÁLMÁN Várj hallok valamit!
Benjámin fülel, Kálmán a távolba mered.
KÁLMÁN (ordít) Halló, hallóóóóó!
TÁVOLBÓL EGY ELMOSÓDOTT, ILLUMINÁLT HANG óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
KÁLMÁN Valaki segítségért kiált, hallod?
BENJÁMIN Nem! Hol?
KÁLMÁN Hol vagy?
TÁVOLBÓL AZ ILLUMINÁLT HANG Itt vagyunk lenn, nézz már le bazd meg!
Kálmán és Benjámin egészen a ház szélére megy. Lenéznek.
KÁLMÁN Segítségre van szükségetek?
TÁVOLBÓL AZ ILLUMINÁLT HANG A faszt haver, nem nézel TV-t? Hipós Márta „Csokigombóc” nyeeeeeeert! Hipós, Hipós, Hipósss! Hipppóóss! Hippóóóó!
Benjámin lázasan a korláthoz ugrik, és ki hajol.
BENJÁMIN Mit énekelt?
TÁVOLBÓL AZ ILLUMINÁLT HANG „Mesélt ilyet, mesélt olyat, mesélt sok csodát, igen mesélt sok csodát, lódított is talán. Kisfiam, így szólt hozzám a dédapám, jöjj velem,
BENDEGÚZ (halkan, majd egyre hangosabban) hagyjuk itt a város dalát, elmegyünk, s úgy leszünk, mint két jó barát! Nánáná (nem tudja tovább a szöveget, de rendületlenül folytatja)) nánánnnánáná, nánánnáná!
Kálmán csalódottan eljön a korláttól. Körbenéz. Benjámin észreveszi, hogy apja elszontyolodva hátrébbhúzódott.
BENDEGÚZ Mi az apa? Nem szereted ezt a dalt?
KÁLMÁN Ez így szar! Az embereknek nincs szükségük hősre fiam!
BENJÁMIN Miket beszélsz apa?
KÁLMÁN Nekik nem hős kell. Nekik focimeccs, Megacsillag, sör meg Hipós Márta. Még egy talkshow-ba sem hívnak szuperhőst. Prágában, Londonban vagy Genfben lehet, hogy van ilyenre kereslet. Itt inkább elégetik a hősöket fiam.
BENJÁMIN Apa, nézz már magadra. Nyolc bivalyerős lábad van. Meg kell mentened a világot! Szüksége van rád! Csak még nem tudja, hogy létezel.
KÁLMÁN És nem is fogja megtudni. Inkább összeszedem a szemetet, úgy néz ki ez az uszodatető, mint szemétdomb. Segíts!
BENJÁMIN Azonnal. Utána nem nézünk le a Megacsillag buliba?
KÁLMÁN Hogy gondolod?
Benjámin kaján vigyorral a lábakra mutat.
BENJÁMIN Na? A háztetőkön át öt perc alatt ott vagyunk! És útközben, még lehet, hogy meg is tudsz menteni valakit!
KÁLMÁN Kit, az egész ország boldog és gondtalan? Hisz nyert a Hipós Márta!
BENJÁMIN Talán pont őt, ha szét akarná kapni a tömeg!
Benjámin elmosolyodik, a vödörért rohan a sarokba. Odanyújtja Kálmánnak.
KÁLMÁN Tartsd lejjebb, még nem tudom olyan magasra emelni a lábaim!
Benjámin lejjebb engedi a vödröt. Kálmán odébb mászik, majd több lábával egyszerre, felkapkodja a szemetet a földről, és a vödörbe szórja őket. Benjámin megy utána, viszi a vödröt. Géphang, sötét.
- FÜGGÖNY -
|
Végig a nézőtéren ültem! 10 pont!