KÁLMÁN Viszlát! Vigyázzon magára. Talán pár év múlva rólam is könyvet ír majd. Hisz láthatta, létezem. Itt állok maga előtt!

Kálmán visszamegy az üvegbódéba. Leül a papírcetlit szorongatja. Mosolyogva hátradől, lábait feldobja az asztalra. A cetlit gondosan a könyvbe teszi, mint ez könyvjelzőt, a könyvet pedig inge alá rejti. Fejét hátrahajtja, szemeit becsukja. Mosolyogva álmodozik.

Sötét.

A szín kivilágosodik. Kálmán a bódéban ül. Alszik. Egy hajlott hátú idős bácsi, bőrszatyorral a kezében, lassan betotyog a színre. Kinyitja a bódé ajtaját és bemegy.

IDŐS BÁCSI  (kiabálva) Kálmán, Kálmán menjen haza! Megjöttem Kálmán! Itt vagyok, keljen fel!  

Az idős bácsi pattintós dobozt, mint amilyen Kálmánnak is van, vesz ki a bőrszatyorból és beteszi a hűtőbe. Kálmán felriad. A bácsira néz. Feláll, öltözködni kezd.

KÁLMÁN (kiabál, s közel hajol a bácsi füléhez) Dódi beszélnem kell veled! Kérdezni akarok valamit!

Dódi befejezi a pakolást, felegyenesedik és Kálmánra néz.

DÓDI Szevasz, szevasz.

Dódi megfordul, és óvatosan leereszkedik a székre. Kálmán figyeli a férfit. Dódi elszellenti magát. Kálmán  kijön a fülkéből, előre megy a fülke ablakához. Behajol, bedugja fejét. El akar kezdeni beszélni, de fintorogva kihúzza magát a fülkenyílásból. Bekopog.

KÁLMÁN Dódi, Dódi!

Dódi felnéz rá.

DÓDI Szevasz Kálmán, szevasz.

Kálmán újra bekopog.

KÁLMÁN Dódi, akarok valamit kérdezni! (Dódi felnéz rá.) Figyelsz?

DÓDI Hogyne Kálmán, hogyne.

KÁLMÁN Dódi, holnap el kéne cserélnünk a műszakot. Én jönnék reggel, te meg este.

Dódi lehajtja a fejét.

DÓDI Szevasz Kálmán, szevasz.

Kálmán bedugja a fejét a fülkébe.

KÁLMÁN Dódi, tudom, hogy hallottad. Nagyon fontos lenne. El kell utaznom valahova.

DÓDI Kálmánkám én nem tudok két műszakot egybe lenyomni. 68 éves vagyok, nem bírok ki 16 órát ezen a széken.

KÁLMÁN Dódi. Figyelj kérlek. Ez nekem most nagyon fontos. Figyelj, mondok valamit, de ezt ígérd meg, hogy senkinek nem fecseged el. Megígéred?

Dódi bólogat.

KÁLMÁN De megígéred?

Dódi bólogat.

KÁLMÁN Becsszó? (Dódi folyamatosan bólogat.) Így görbülj meg?

Dódi feláll, kissé odafordítja Kálmánnak hajlott, kérdőjelalakú hátát.

KÁLMÁN (Suttog.) Szóval, arról van szó, hogy megtaláltam a Medúzaembert. Az imént itt járt egy férfi, aki megadta nekem a pontos genfi címet, ahol találkozhatok vele. Holnap hajnalban akarok indulni úgy, hogy a családom ne tudjon róla. Ha innen megyek el munka után, akkor senkinek sem fog szemet szúrni. Meg aztán nem is azzal van a baj, hogy nem megyek haza, hanem azzal, hogy a feleségem nem engedne el. Tudom, tudom, ne mondj semmit. Figyelj Dódi, nekem meg kell találnom őt érted? Érzem, hogy az embereknek szükségük van egy (körbenéz, és még halkabbra veszi) hősre, aki könnyebbé és jobbá teheti az életüket.

Kálmán várakozó tekintettét Dódira szegezi.

DÓDI Mondhatod Kálmán figyelek.

KÁLMÁN Dódi most mondtam el. Semmit sem hallottál?

DÓDI Dehogynem kristálytisztán hallok mindent, csak mond már, hogy mit nem szabad elfecsegnem.

Kálmán felegyenesedik, kihúzza fejét a bódéból.

KÁLMÁN Dódi fontos dolog miatt Genfbe kell utaznom. El tudjuk cserélni a műszakot?

Dódi bólogat.

DÓDI Nem.

KÁLMÁN Dódi, megígérem, hogy még ma beszélek a Mészáros Margitkával, ha bevállalod.

Dódi izgatottan, fiatalosan felpattan.

DÓDI Azt is mond meg neki, hogy az Fábiánné iránt már rég nem érzek semmit, csak egy futó kaland volt. Mindig is őt szerettem. Meg azt is mond meg neki, hogy nézze a Kívánságkosarat, mert küldök neki valami kivételesen szépet.

KÁLMÁN Megmondom, megmondom, de akkor elcseréljük.

Dódi megrázza Kálmán kezét, s közben mélyen vigyorog.

DÓDI El Kálmán, el.

KÁLMÁN Kösz, Szevasz! (Kálmán el.)

DÓDI Szevasz Kálmán, szevasz!

Sötét!

Kálmánék konyhája. Ágota egy széken ül szemben a falra szerelt TV-fel. Két lábát feldobta egy székre. Veszekedés és együgyű beszéd ömlik a TV-ből, Ágota elmélyülten nézi.  Benjámin jön be a színre. Elmegy anyja mögött, a hűtőhöz lép. Felnyitja, kaját vesz ki belőle és bedobja a mikróba. A mikró hangos. Ágota cüccögve hátrafordul és felhangosítja a TV-t, ami már szinte ordít. Benjámin felnéz a TV-re, majd anyjára. Csalódottan megrázza a fejét. Csilingel a mikró. Benjámin kiveszi a kaját. A fiúkból kikap egy kanalat, szájába teszi. Odamegy a TV-hez, lehalkítja. Anyjára néz.

BENJÁMIN Így mindenkinek jobb.

ÁGOTA Jó étvágyat!

Benjámin elmegy, menet közben eszik.

BENJÁMIN Kösz.

Ágota tovább nézi a TV-t. Belép Kálmán. Feleségére néz. Felsóhajt. Eljön az asztalig. Megáll előtte, szatyrát az asztalra teszi. Ágota nem néz rá, le sem veszi szemét a képernyőről. Kálmán rosszallóan feltekint a készülékre. Ott ragad a tekintete. Elfintorodik, hunyorog, s kissé előre dugja fejét, hogy jobban lássa.

KÁLMÁN Te mit nézel?

Ágota odanéz Kálmánra, figyeli őt. Kálmán a TV-t nézi. Ágota visszafordul a TV-hez.

ÁGOTA TV-t.

Kálmán a hűtőhöz sétál. Kivesz belőle egy doboz tejet. Pohárba tölti, kakaóport kever hozzá, s az egészet bedugja a mikróba. A mikró hangos, Ágota felerősíti a TV-t, ami ordít.

KÁLMÁN Ordít!

Ágota ügyet sem vet rá, figyeli a műsort.

KÁLMÁN Ordít a televízió, vedd halkabbra! (Közelebb megy Ágotához. ) Ágota! Mindenhol süketekkel vagyok körülvéve?

ÁGORTA Nem Kálmán, nem mindenhol, csak, ha ötpercenként bekapcsoljátok a mikrót, akkor nem hallom, hogy mit beszélnek.

KÁLMÁN Most kapcsoltam be ma először. De akkor iszom hideg kakaót. (Elmosolyodik.) Most azt is szeretem.

Kálmán kiveszi a mikróból a kakaót, leül az asztalhoz Ágota mellé. Leteszi a kakaót, majd felpattan és a szekrényhez megy. Hangosan matat benne. Ágota többször hátrafordul, hogy megnézze mit zajong a férfi. Kálmán visszaszökken az asztalhoz leül, és szívószálat dug a bögrébe. Kedélyesen szívogatja a kakaót, ami hangosan hortyog. Ágota Kálmánra veti feszült tekintetét.

ÁGOTA (Kioktató hangnemben, mintha egy óvódásnak magyarázna.) Kálmán szépen megkérlek arra, hogy ne itt idd a kakaódat, mert már szétrobban a fejem, az örökös szittyogástól, ráadásul nem hallom a műsor tanulságát, kvázi fölöslegesen néztem meg ezt az egy és negyed órát, kvázi honnan tudjam, ha ilyen helyzetbe kerülök, mint ezek a szerencsétlen, hányattatott sorsú nők, hogy miként járjak el, ha nem hallom a megoldást, a végét, a legfontosabb momentumot a műsorból!

Kálmán bólogat, erélyesen hátradől a székén, és halkan, szívószállal issza a kakaót. Ágota visszafordul a TV-hez, de addigra vége a műsornak, a főcím zenét halljuk. Ágota kikapcsolja a TV-t,  az asztalra csapja a kapcsolót, felpattan a székből és a hűtőhöz megy. Kálmán megint hangosan szürcsöli a kakaót, lábait feldobja az asztalra és hintázik a széken. Ágota feltépi a hűtő ajtaját. A fagyasztóból egy jó adag csülköt vesz ki. Kálmán mosolyogva figyeli feleségét, s közben, mint egy gyermek szürcsöl. Ágota egy óriási bárdot vesz ki az egyik szekrényből és indulatosan darabolni kezdi a csülköt, aminek néhány levágott darabja repked a konyhában, pattog és pörög a padlón. Kálmán jókedvűen követi szemével a pillangóként szálló csülök darabokat, s jókat derül, mikor egy-egy hangosan a földön koppan.

Benjámin jön be. Kezében üres tányér. Hirtelen félrerántja fejét, mert egy felé száguldó csülök-üstökös majdnem eltalálja. A mosogatóba teszi a koszos tányért, majd Kálmánhoz lép. Ágota hangosan püföli a bárddal a csülköt.

BENJÁMIN Szia apa!

Kálmán mosolyog, s kiissza az utolsó csepp kakaót is a pohárból, majd az asztalra teszi.

KÁLMÁN Szeeeevasz!

BENJÁMIN Na szeeeeeevasz!

KÁLMÁN Szeeee-eee-eee-vasz – Szee-eee-eee-vasz!

BENJÁMIN Szeva-szeva-szevaaaaaaaassssssz! Mi újság?

Kálmán felnéz Ágotára, aki harcol a csülökkel. A nő megtörli orrát, majd tovább vagdossa a húst. Kálmán felpattan átöleli fiát és arrébb hívja.

KÁLMÁN Nem találod ki ki járt ma nálam.

BENJÁMIN Na ki?

KÁLMÁN Na? Ki?

BENJÁMIN Ki? Na!

KÁLMÁN Ki? A Hergerrőderbauer. Na?

BENJÁMIN Ki? A Hergerrőder?

KÁLMÁN Na?

BENJÁMIN Az a faszi, aki gepárd, a farkas és a medúza-sorozatot fordította?

KÁLMÁN és BENDJÁMIN És a Tepertős gyilkos és a kutyaszán expedíció írója!!!

KÁLMÁN Igen!

BENJÁMIN Ilyen nincs! Ezt nem, ezt nem hiszem el, le kell ülnöm. Atyaééééééég!

Kálmán hátrafordul, hogy ellenőrizze Ágota nem hallgatózik-e. Ágota serényen vagdalja a csülköt, egyre dühösebb a húsdarabra.

KÁLMÁN És ez még semmi. De mit kaptam tőle.

BENJÁMIN Aláírást? Csak azt ne mond, hogy van aláírásod Hergertől.

KÁLMÁN Nem. Azt elfelejtettem. Hogy lehetek ilyen hülye!

BENJÁMIN No, de mit adott?

Kálmán benyúl az inge alá és kiveszi a könyvet. Kinyitja, két ujjal felemeli a cetlit és fia kezébe adja, aki áhítattal veszi el tőle.

BENJÁMIN (motyogva olvassa a címet) 15, Genf. (elhűlve maga mellé engedi a papírdarabot, majd felemeli és újra ránéz, megint leengedi) Ez az ő címe? Ez az ő címe!

KÁLMÁN Így már gyerekjáték lesz megtalálnom, most már semmi nem választhat el tőle!

Ahogy ezt kimondja Kálmán, egy jókora csülökdarab tarkón találja. Fájdalmasan dörzsöli tarkóját. Hátranéz Ágotára, aki odasiet és felkapja a földről a veszélyes csülökdarabot.

KÁLMÁN (fájdalmas hangon) Látod fiam, pár év múlva az ilyeneket meg sem érzem majd. Sőt ennél keményebb tárgyak foszlanak majd atomokká, mikromolekulákká, ha nekiütköznek a testem bármely pontjának. És tulajdonképpen, hogy egészen őszinték legyünk, még azt sem kell megvárnom, hogy nekem ütközzenek, mert bármi felém haladó tárgy vagy test azonnal kivédetik, elháríttatik villámgyors reflexem és feszített éberségemnek köszönhetően. Sebezhetetlen, bevehetetlen árnyék leszek fiam, egy élő árnyék.

BENJÁMIN (mint, aki látja maga előtt a sebezhetetlen Kálmánt) Igen. Ez tényleg nagyon komoly lesz. Ebből szenzáció lesz. Huhhúúúúúúúú. Alig akarom elhinni. Genfbe mész a Medúzaemberhez. Az én apám! Egy portás a semmiből és tessék, egy csapásra genfi tanonc.

Kálmán csak együgyűen, büszkén mosolyog és bólogat. Benjámin szelíden odanyújtja Kálmánnak a cetlit. Ágota óvatosan sompolyog feléjük; hallgatózik. Kálmán elveszi a cetlit és beleteszi a könyvbe. Ágota megáll mögöttük.

ÁGOTA Kálmán feltettem a babot főni. Kell neki jó pár óra.

Kálmán megfordul, s idiótán mosolyog a nőre.

KÁLMÁN Rendben. Lassú tűzön, hogy jó puha legyen. (Benjáminra néz.) Minden jó puha.

Benjámin és Kálmán bólogat.

ÁGOTA Kálmán?

KÁLMÁN Tessék!

ÁGOTA (Erősebben és fenyegetőbben.) Kálmán?

Ágota közelebb kép a férfihoz és közelről kémleli arcát.

KÁLMÁN Tessék!

ÁGOTA Kálmán? Kálmán! Kálmááááááán. (Ágota elfordul, arcát kezeibe temeti, leül az asztalhoz, sír.)

Kálmán és Benjámin összenéz. Kálmán a nőhöz megy, megáll fölöttes, s vigasztalón lehajol hozzá.

KÁLMÁN Most mi bajod?

Ágota könnyes szemeit Kálmánra emeli.

ÁGOTA Kálmáááán! (Levegő után kapkod, s újra eltakarja arcát.) Kálmááán!

KÁLMÁN Nyögd ki végre miért sírsz! Hallod?

ÁGOTA Tudtam, hogy valami nem stimmel. Tudtam. Már a bajuszból tudnom kellett volna, már a bajuszból. (Benjáminhoz fordul.) Te meg falazol neki?

Benjámin megijed.

BENJÁMIN Félre érted anya. A bajszát azért vágta le, hogy fiatalabbnak tűnjön és tetsszen neked.

ÁGOTA De Kálmáááááááán!

KÁLMÁN Igen kizárólag azért!

ÁGOTA Akkor mi az a cetli a könyvben Kálmááááááán?

KÁLMÁN Könyvjelző, mi lenne?

ÁGOTA (még mindig sír, mint egy nyűgös kislány) És miért van a könyvjelzőn egy cím?

Kálmán és Benjámin összenéznek.

BENJÁMIN Mert megszűnt itthon a kiadó, amelyik ezeket a könyveket kiadja, és csak eredetiben lehet megrendelni őket Genfből. És ezt írta fel apa. Nem?

KÁLMÁN Eredetiben sokkal jobbak ezek a könyvek. És nem is drága, csak 5 Euro darabja.

BENJÁMIN Postaköltséggel 25.

ÁGOTA (felpattan, arcát megtörli) A bab! (a kályhához fut, megkeveri a levest)

Kálmán Benjámin fülébe súg.

KÁLMÁN Éjjel összepakolom a cuccom és holnap hajnalban az uszodánál találkozunk.

Finoman eltaszigálja Benjámint, aki bólogat és kifelé indul.

BENJÁMIN De jó illata van ennek a levesnek. Mennyi idő, még készen van?

ÁGOTA Most ettél!

Kálmán leül az asztalhoz.

ÁGOTA (kavargatja a levest, fűszereket kotorászik a szekrényben. Egy nagy köcsög van a szekrény tetején. Nem éri el, hiába nyújtózik.) Kálmán vedd le nekem a sót, kifogyott.

Kálmán kicsit elkalandozott, de azonnal felkapja a fejét. Felnéz a sóra. Fürgén felugrik a székre, majd onnan az asztalra. Az asztal szélére lép. Koncentrál, karjaival lendületet vesz, térdeivel rugózik. Elugrik, s a konyhapulton landol. Egyik kezével erősen megkapaszkodik a konyhaszekrény ajtajának kilincsében, a másikkal elkapja a sót a szekrény tetejéről, s melléhez szorítja. Ágota odafordul. Kálmán, még az ugrás lendületétől lelép a konyhapultról, végigbukfencezik a konyhaasztalon, majd felpattan. Ágota közönyösen nézi, majd felsóhajt és visszafordul a leveshez. Kálmán arcán büszke vigyor. Ágota hátrafordul.

ÁGOTA Most szórakozol még, vagy idehozod azt a sót, hogy beletehessem már?

Kálmán nekilendül, át akar gurulni az asztal alatt, hogy pontosan Ágota lábánál álljon meg. Át is gurul, de Ágota lábánál a sótartó köcsögöt úgy földhöz veri, hogy az ezer darabra törik, a só pedig szétömlik a konyhapadlón.  Ágota felkiált.

ÁGOTA Híííííííjjj!

Kálmán próbál gyorsan felállni és eliszkolni onnan.

ÁGOTA Mit csinálsz te, eszednél vagy? (Kálmán rákjárásban próbál távolodni a dühös nőtől, aki föléje hajol, úgy pöröl vele.) Nézd meg mit csináltál! Nézd meg megint mit csináltál!

Ágota ütni kezdi Kálmánt, aki fejvesztve, kúszva menekül a földön. Beszalad Bendegúz és Benjámin, de mindketten megtorpannak a bejáratnál, s lemerevedve figyelik, ahogy anyjuk üti apjukat.

ÁGOTA Mit csinálsz te?

Ágota kegyetlenül püföli, móresre tanítja Kálmánt a félbehajtott és jól megtekert konyharuhával. Benjámin apja segítségére sietne, de Bendegúz elkapja és visszatartja, majd lassan kiráncigálja a színről.

Kálmán jajgatásával sötétül el a szín.

Kálmán zseblámpával világít körbe az uszodában. A vízforgató halk morajlása, csapcsöpögés, kékes visszfények a víztől. Apró, kékvizű, simatükrű medence. Kálmán óvatosan járja körbe. Apró neszt hall. Odavilágít. A sarokban egy alak rejtőzik, óriási fémszerkezet mögött. Kálmán elordítja magát, közben felkapcsolja a villanyt.

KÁLMÁN Ki van ott?

Nem érkezik válasz. Kálmán a szín jobb oldalán, félszegen toporog, a bal sarok felé néz, ahol egy idős, ősz hajú, férfi bujdos. Kálmán reszketve tartja maga elé a zseblámpát.

KÁLMÁN Ki az ott? Mit csinál maga?

Az apró termetű bácsi lassan feláll, és magabiztosan kijön a fémszerkezet mögül. Kálmán maga mellé engedi az elemlámpát és hunyorogva közelebb megy.

KÁLMÁN Professzor úr? Mit tetszik itt csinálni?

PROFESSZOR Jó estét! Ismerjük mi egymást?

KÁLMÁN (kinyújtja, elkapja és jól megrázza a férfi kezét) Baranyai Kálmán a nappali portás.

PROFESSZOR Dr. Páholyi Dezső az éjszakai őrült.

Kálmán a sarokban álló óriási fém-bőr szerkezetre néz. Elvarázsolja a látvány. A professzor is hátrafordul. Kálmán megvakarja a fejét.

KÁLMÁN Professzor úr mi ez a gép?

A professzor a géphez lép. Ráteszi kezét, és finoman megpaskolja.

PROFESSZOR Ezek egyelőre csak lábak. Egy fenevad lábai.

Kálmán hunyorogva a professzorra néz.

KÁLMÁN Professzor úr kérem azt ugye tudja, hogy nem tartózkodhat itt ilyenkor. Engem ezért kirúghatnak.

Professzor közelebb lép Kálmánhoz, szinte belehajol az arcába.

PROFESSZOR Mit is mondott, hogy hívják?

KÁLMÁN Baranyai Kálmán.

PROFESSZOR Kálmán tudja, hogy ezek a lábak gigászi erővel hatolnak át mindenen? Tudja azt például, hogy földön, vízen és levegőben is képessé teszik viselőjét haladni?

Kálmán ámuldozva.

KÁLMÁN A levegőben is?

PROFESSZOR Természetesen. Ezen dolgozom. Illetve csak dolgoznék, ha hagynának. De mindenhonnan csak kitiltanak.

KÁLMÁN Igen, ilyen világot élünk. Kitiltanak, betiltanak, eltiltanak. A fiamat is folyton letiltják az internetről. Mindent tiltanak.

PROFESSZOR Még az egyetem is. Pedig én ugye itt dolgozom. És nem kísérletezhetek kedvemre.

KÁLMÁN Ez valami borzasztó. Nem lehet valamit tenni?

PROFESSZOR Nem sajnos. Azt állítják, hogy a találmányaim feleslegesek, haszontalanok pedig, ha tudnák.

KÁLMÁN Mindenesetre itt sem maradhat, mert nekem mennem kell. Segítek kivinni a masinát.

A professzor szedelőzködni kezd. Kálmán odaáll, ketten felemelik a gépet. Kálmán háttal, a professzor előre, haladnak balról jobbra kifelé. Nehéz gép, fújtatnak mindketten. Így egy örökkévalóság is kevés lenne, hogy kiérjenek. Megállnak.

KÁLMÁN (zihálva) Ez tulajdonképpen mi?

PROFESSZOR Lábak.

KÁLMÁN Áhá. Jó nehéz lábak. Miért nem csinál könnyebb lábakat?

PROFESSZOR Erősnek és testesnek kell lennie, ennek is megvan a funkciója.

KÁLMÁN Mi a funkciója?

PROFESSZOR (kissé unottan) Hogy erős és testes legyen.

KÁLMÁN Erős és testes. (megáll, és a professzorra néz) És minek kellenek ilyen erős és testes lábak?

Leteszik a gépet, a professzor fújtat.

PROFESSZOR Ezeket bárki felveheti. Aki csak akarja. Feltéve, ha elég edzett hozzájuk.

Kálmán csodálattal nézegeti a gépet, lehajol hozzá.

KÁLMÁN Mit mondott? Tehát a lábak viselője képes mindenen áthatolni, ami csak útjába kerül?

PROFESSZOR (térdeire támaszkodva, levegő után kapkod) Tulajdonképpen igen!

KÁLMÁN Ez valami zseniális? És ezt nem támogatja az egyetem? Szégyellhetnék magukat. Pfej.

PROFESSZOR Hát igen. Mindannyian áldozatok vagyunk. Én a rendszeré, ön is, a rendszer pedig önmaga rabja.

Beront Benjámin. Apjához szalad.

BENJÁMIN Apa! Már negyed órája várok rád. El fogunk késni.

KÁLMÁN Benjámin. Nézd, bemutatom neked Dr. Páholyi Dezső professzorurat.

Kezet ráznak.

BENJÁMIN Apa sietnünk kell.

KÁLMÁN Jó, jó, csak előbb ezt vigyük ki innen.

Mindhárman felemelik és elindulnak kifelé a súlyos lábakkal. Valamivel gyorsabban haladnak, mint az imént.

BENJÁMIN Mi ez apa?

KÁLMÁN Lábak.

BENJÁMIN Aha, és hova visszük őket.

KÁLMÁN Csak ide valahova, hogy ne legyenek szem előtt.

Megállnak, forgolódnak, keresik a helyet, ahová le lehetne tenni, de minden hely foglalt. Ide-oda sasszéznak, de sehol nincs akkora hely, ahol elférne.

BENJÁMIN Apa így még a bécsi vonatot sem fogod elérni.

PROFESSZOR Ó Bécs, az gyönyörű város. Voltam ott többször is. Mit csinál ott? Csak nem itt hagy minket?

Még mindig tartják a lábakat. Kálmán a fülén veszi a levegőt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés