Második felvonás

Színhelyugyanaz, közben eltelt pár nap.

A színen Yvette van, csípőre tett kézzel szemléli a falakon a képeket; mindenütt nevető emberek, szép virágok, pompás madarak.

Péter (jön be) Helló, tisztaság királynője! (Körbenéz, megtorpan) Hát ez meg?

YvetteTetszik?

PéterAz attól függ.

YvetteMitől?

PéterHogy központi utasítás volt-e, vagy maga stréberkedett.

YvetteÉn voltam.

Péter És ez mi a csudára jó?

YvetteNálam otthon bevált!

Péter No, fene!

YvetteTeleaggattam a lakást ilyen vigyorgó fejekkel, és sosincs rossz kedvem.

Péter(mutatja, hogy nem komplett)

Yvette(a szeme sarkából észleli) Kellene ide még valami!

Péter Egy bomba!

Yvette(legyint) Lehet, hogy kirakok néhány inspiráló tace-paot.

PéterMég csak az kéne! (hőköl, Yvette-t fixírozza)) No, nem! Nehogy azt mondja, hogy magánál az is bevált?

YvettePedig így van!

Péter És mifélék? Mondjuk, mi van az előszobában?

YvetteAz elmenős oldalon: Legyen sikered és szerencséd!

PéterÉs a hazajövős oldalon?

YvetteIsten hozott!

Péter (gúnyosan) Csak ennyi? Semmi olyan, hogy „Érezd magad otthon!”

Yvette (duzzogva) Igenis van más, de azt most már nem mondom meg!

PéterKár! Már hajlottam volna, hogy követem.

Yvette (kéretősen mórikálja magát)

Péter (odalép hozzá, megfogja a vállát) Ugyan, mondja már meg, hogy mi van az „Isten hozott!” mellett!

YvetteSör a hűtőben!

Péter(elképed) Ezt nem is akarom érteni!

Yvette Nem komolyan ám! De ettől mindjárt vidám leszek.

Péter Hogy-hogy?

Yvette Nevetnem kell, mert nem is szeretem!

Péter(megint mutatja, hogy nem komplett) És azért van sör a hűtőben? Hátha egyszer betoppanok magához…

YvetteA hűtőben egy cédula van.

PéterNo! Sör a sarki közértben?

YvetteSipirc mérlegelni!

PéterEzek után meg se merem kérdezni, hogy mi van a hálóban?

Yvette (nevet) Richard Gere fotó!

Péter Az ággyal szemben?

Yvette Ott is!

PéterVagyis nem én vagyok a zsánere. Megyek, a Dunába ölöm magam! (felkap néhány mappát, kimegy)

Yvette (szedegeti a holmiját, dalra fakad) Egy esős vasárnap délután… la-la-la-la-la… köröttünk lágyan zümmögő a… (kis szünet és kiáltva) Csönd! (tánclépésekkel kifelé)

(Kivágódik az ajtó, Edit néz be.)

Edit Szia, hát itt vagy? (bejön)

(Összepuszilkodnak.)

EditYvette, segíts!

Yvette Bármiben, tudod!

Edit Nem bírom már tovább!

Yvette (átöleli) Mi a baj? Andi?

Edit Nem!... Nem! (sóhajt) Tibor!

YvetteSzeret!

Edit De nem mondja!

Yvette Sértődött.

Edit A semmiért.

Yvette Féltékeny.

EditAh! (könnyes szemmel) Segíts! Tudom, hogy beszélgettek…

Yvette(átöleli ismét)

EditMegteszed?

YvetteDe még mennyire!

EditKöszönöm.

YvetteEddig is csak miattad nem szóltam, pedig nagyon felnyitottam volna a szemét.

EditElhiszem. Most viszont én kérlek!

Yvette Rendben! Annál is inkább, mert akkor még két emberrel teszek jót.

EditHogyan?!

Yvette Ne mondd, hogy nem tudod!

EditEsküszöm!

YvetteA kis bestia és Péter.

EditNem!

YvetteHalálosan odavannak egymásért, de Péter miattad nem szól, nem lép, a kislány meg… Gondolhatod!

Edit Istenem!

Yvette Bizony! (mímeli, hogy feltűri a ruhája ujját, harci pózba áll) Hát akkor csatára fel! (Editre mosolyog) Győzni fogunk!

EditKöszönöm. (kifelé indul) De tapintatosan!

YvetteAz sokáig tart!

EditNem baj! Csak tapintatosan.

Yvette Te tudod! (szedegeti a holmiját)

Edit(körbenéz) Istenem! Ezek a fotók! Mindjárt sírnom kell! (kisiet)

Yvette Mi a baj velük? (nézegeti a képeket)

Tibor(jön be) Jó napot!

YvetteJó napot, Tiborkám! Magának hogy tetszenek a képek?

Tibor(körbe néz) Ezek most kerültek ide, vagy csak leporolta őket?

YvetteNahát! Hogy maga milyen vakegér!

TiborDe Yvette!

YvetteAkkor csak vak!

TiborAz se jogos!

YvettePedig igen! Nem lát az orránál tovább!

Tibor (udvarias, de kissé ingerült) Hagyjon, kérem, ezzel a nézelődéssel Az ablakot se értem!

Yvette (nagyot sóhajt, kifelé indul) Csak ne kellene tapintatosan! Na, viszlát, Tiborka!

Tibor Pá-pá!

Yvette (az ajtóból visszanéz) Azért szóljon majd, ha világosan akar látni! (kimegy)

Tibor (belemélyed a munkába)

Emese(robban be, nagyon szélsőséges az öltözete, a haja vad csigákban) Helló, Tibi bá’!

Tibor (letolja a szemüvegét) Helló, kislány!

Emese (odamegy Tiborhoz, az asztal sarkára könyököl, egy almát rágcsál) Mizu?

Tibor Milyen értelemben?

EmeseCsak úgy! 

TiborCsak úgy? Fogalmam sincs!

EmeseÉs általában?

Tibor(leveszi a szemüvegét) Ki vele!

Emese Hajtson már rá erre a vén tyúkra, aki lenyúlja Pétert!

TiborNa, de kérem! Nagyobb tiszteletet Editnek! Ő egy úrinő!

Emese Úrinő?! Hogy tiszteljem, amikor elhappolja előlem a legjobb srácot?!

Tibor Ja, kérem, a szerelem útja kiszámíthatatlan. Ámor nyila, mint tudjuk…

EmeseIgen erős szemüveg kellene az öcskösnek, mert itt mellé lőtt, de alaposan!

Tibor Kegyed helyezkedett talán rosszul…

Emese(legyint, az almacsutkát a szemetes felé dobja, de mellé esik)

TiborNa, látja! Nincs alapja Ámorkát cikizni!

Emese Ámor ide-oda, nincs szeme ennek a fiúnak? (bekap egy rágót)

TiborPéterünknek, ugyebár?

EmeseEnnél dögösebb már nem tudok lenni!

Tibor(végignéz a lányon) Hátha ő éppen az egyszerűség híve?

EmeseGondolja?! (felvillanyozódik) Meséljen erről!  

Tibor Miről, kérem?

Emese Mit szeret Péter?

Tibor(felpattan, összeszed néhány papírt, sietve kifelé indul) Máskor, kislány, most dolgom van. (el)

Emese (utánozza Tibort) Dolgom van, kérem… Essen le a gatyád! (Péter asztalához lép, végigsimogatja, leül a székre, lehunyja a szemét, közben kihúzogatja a rágót)

Yvette(jön be, kutatva-nézelődve körbejár a szobában) Te itt? Szia!

EmeseCsókolom! 

YvetteNem láttál egy vaskos kulcscsomót?

EmeseNem, azt nem!

YvetteLátsz te egyáltalán valamit?

EmeseEzt most hogy tetszik…?

YvetteHogy tetszik?! Miért nem tegezel?

EmeseTiszteletem jeléül. Az anyám lehetne!

YvetteŐt is magázod?

EmeseDehogy!

YvetteAkkor nem tiszteled?

EmeseNe tessék már kötözködni velem… (majdnem elsírja magát) Van úgyis elég bajom!

YvetteA szerelem nem baj!

Emese Honnan…?

YvetteCsak a vak nem látja…

Emese Annyira? (felsír)

YvetteA helyedben én örülnék!

EmeseCsakhogy én nem vagyok mazo! Én boldog akarok lenni!

Yvette(átöleli a lány vállát) Az leszel nemsokára! De most még nem mondhatok többet. (kifelé indul) Biztos, nem láttad a kulcsaimat?

EmeseKérdezhetek valamit?

Yvette Persze.

Emese(végigmutat magán) Péternek tetszhet ez a stílus?

YvetteNem hiszem! Ő a tiszta forrás híve!

(A szín elsötétedik, majd kis idő múlva ismét világos lesz.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés