I. jelenet

(Dave jelenik meg a színpadon, egy aktatáskát ölel úgy, mintha az legalább egy pokoli sok pénzt érő drágakő lenne. Lassan jár, nehogy megbotoljon. Leteszi a táskát az asztalra, és lassú mozdulatokkal felkattintja a zárat. Arcán őrületes koncentráció és görcsös odafigyelés. Lassan felnyitja a táskát és kivesz belőle -mintha csak tűzszerész lenne és egy bombát tartana a kezében - egynéhány összekapcsolt papírt. Azokat az ágyra helyezi, és miközben eltávolítja a táskát az asztalról, le nem veszi a papírokról a szemét. Miután megszabadult a táskától gondosan visszahelyezi a papírokat az asztalra, és hatalmas műgonddal felemeli az első oldalt. Olvasni kezd. Egy nő tűnik fel az ajtónál, ami a lakás többi részébe vezet. Két bögrét tart a kezében, köntöst visel.)

Cynthia:     Szervusz, Dave! (odalép a férfihez, az fel sem néz)

Dave:         Szervusz, Cynth! (a nő megcsókolja, de ő még erre is csak lázasan olvas tovább)

Cynthia:     Kérsz kávét?

Dave:         Igen.

Cynthia:     Mindjárt gondoltam… (megemeli az egyik bögrét, és leteszi a papírra)

Dave:         Jézusisten, mit csinálsz? (lekapja a bögrét a papírról) Majdnem foltot hagyott! Így is volt rajta egy kis pára, nézd, ott van, de az ugye elmúlik? Egyetlenem, legközelebb szólj, ha valami ilyesmire készülsz!

Cynthia:     Mi az?

Dave:         Az életem…

Cynthia:     Szerencsés fickó vagy… nem fért el egy oldalon.

Dave:                Legközelebb legalább előre figyelmeztess, ha egy életbevágóan fontos iratra akarsz kávéfoltot tenni!

Cynthia:     Remélem, édesem, tudsz instant kávét főzni…

Dave:                Nem azért mondom drágám, tudod, hogy mennyire imádom a kávédat! Csak ez egy halálosan fontos irat és nem akarom, hogy bármi baja essék.

Cynthia:     És mit kell vele tenned?

Dave:         Alá kell írnom.

Cynthia:     Na hát akkor írd alá, zárd el a tökéletesen biztonságos aktatáskádba és felejtsük el az egészet.

Dave:                Várj! Élcelődés volt a hangodban. Igen… A „tökéletes” szónál. (hátrébb húzódik) Áh! Szóval tudod a kombinációmat?

Cynthia:     Itt egy toll, írd alá, és tényleg felejtsük el!

Dave:                (már éppen aláírná, amikor hirtelen felemeli a tollat) Édesem, ez töltőtoll!

Cynthia:     Na és?

Dave:         Könnyen elmaszatolódhat! És lehet, hogy folyik is!

Cynthia:     Úgy látom, ma egy kicsit feszült vagy.

Dave:         Emlékszem erre a tollra! Ezzel írtad a múlt héten azt az üdvözlőlapot! A „sok boldogságot” T betűje teljesen elfolyt! Mi van, ha ez újra megtörténik?

Cynthia:     Biztosan leszakadunk a pályáról és belerepülünk a napba. Hozok egy másikat.

Dave:                Köszönöm, tudtam, hogy rád mindig számíthatok. (Cynthia átmegy a másik szobába) Mellesleg kinek küldted azt az üdvözlőlapot?

Cynthia:     (kk.) Katie-nek, mert eljegyezték.

Dave:         Katie-nek?

Cynthia:     (visszajön egy tollal) Tudod, az „Ó”-lábú Katie.

Dave:         Ja, persze! Eljegyezték? Ilyen lábakkal? Ki az a barom?

Cynthia:     A barom két kaszinó tulajdonosa, négy étterme van, három szállodája és egy apró olajmezője.

Dave:         Csak egy?

Cynthia:     És halálosan szerelmes Katie-be. (nyújtja a tollat)

Dave:         Mondom én, hogy barom!

Cynthia:     Na, akkor aláírod?

Dave:         Ez milyen toll?

Cynthia:     Tegnap vettem, még nem próbáltam ki, te írsz vele először.

Dave:                Akkor járasd be! (Cynthiaaz asztalhoz lép és a kis notesztömbre firkál)

Cynthia:     Tök jól fog. (mutatja neki a tömböt) Na, megfelel?

Dave:                Igen, tényleg szép. Ez jó lesz. (megszagolja) Álljunk meg egy szóra! (közben Cynthia elsétált a kávéjához) Ez illatos!

Cynthia:     Tényleg?

Dave:                Nem írhatok egy hivatalos papírra dinnyeillatú tollal! (nyújtja Cynthia-nak, aki kifelé menet kikapja a kezéből)

Cynthia:     Már érzem, hogy a Föld két méterrel közelebb csúszott a naphoz. (ki)

Dave:         Na, és hogy néz ki a fickó az apró olajmezőjével?

Cynthia:     (kk.) Nem tudom, nem engem jegyzett el!

Dave:         Ez a szerencséje, édesem. Ki nem engednélek a kezeim közül még egy

                 aprócska olajmezőért sem!

Cynthia:     Ezt örömmel hallom. Igyál a kávédból, jéghideg már! (Dave gondosan kortyol az irattól távol) Tessék. (lerak egy ceruzatartó poharat, az teli van tollakkal)

Dave:         Mi ez?

Cynthia:     Válaszd ki, melyik a legideálisabb!

Dave:                (először csak válogat, majd Cynthia-hoz fordul) Tudod, azon is gondolkoztam már, hogy itt azért elég meleg van, mi van, ha nem szárad meg? Berakom a borítékba, és összemaszatolódik az egész…

Cynthia:     Na akkor biztos mind meghalunk…

Dave:                Gondolj bele, ha elmaszatolódik a nevem; ha egy picit megremeg a kezem, amikor aláírom, nincs javítási lehetőség! Los Angeles-ből küldték ajánlva, és egyetlen példányom van.

Cynthia:     Akkor tényleg vigyázz, mert ilyen páratartalom mellett elképzelhető, hogy a papír szublimál.

Dave:         Nem mondod, hogy nincsen itthon egy normális toll!

Cynthia:     Nagyon feszültnek tűnsz. Idd meg a kávéd. Szerintem ilyen labilis idegállapotban nem szabadna ennyire égetően fontos iratokat aláírni.

Dave:                (gyors, határozott mozdulatokkal előszedi a táskát és belerakja a papírt, elpörgeti a zárat, és mielőtt lerakná a táskát az ágyra, Cynthia-ra pillant) Azért a zárat… majd átprogramozom… (felhörpinti még a maradék jéghideg kávét, és elindul a bejárati ajtó felé) Elrohanok, befizetem azt a néhány csekket, amit a múltkor a kezembe nyomtál. Azt hiszem, megvannak még valahol. (tapogatja a zsebeit)

Cynthia:     Nem kell sietni, nem sürgős…Végül is csak egy hónapja kértelek meg, hogy fizesd be…

Dave:         (megtalálta a csekket) Akkor sietek…

Cynthia:     Ezen a pár órán már tényleg nem múlik semmi… (Dave elindul, már félig kint van, amikor eszébe jut az aktatáska, ránéz a nőre, felkapja az aktatáskát és ki) Várj! (Dave visszajön) El is felejtettem, amit kérdezni akartam, mert megzavart ez az okirat-ügy… Tetszik ez a szandál? Ez a legújabb kollekció, van még vörösben, meg bézsben…

Dave:         Persze, jó.

Cynthia:     Várj! Nem túl vastag a talpa?

Dave:                Nem! Mért lenne már vastag? Hárommillió különböző stílusú, de ugyanilyen talpvastagságú cipőt gyártottatok már!

Cynthia:     Nem, mert ez egészen más. Nulla egész háromtized centivel növeltük felül és alul egyenletesen elosztva. És tudod, hogy az ilyen fontos változtatásoknál a férfiak véleménye is döntő fontosságú…

Dave:         Emiatt nem érdemes izgulnod, gyönyörű a cipő.

Cynthia:     Várj, drágám! És a pántja nem túl hosszú? (Dave leteszi a táskát)

Dave:         Már miért lenne hosszú? Tökéletes, hiszen te csináltad.

Cynthia:     Örülök, hogy tetszik.

Dave:         Rohanok! Csókollak! (ki, a táska nélkül)

Cynthia:     (rápillant a táskára, de csak átnéz rajta töprengve, aztán hirtelen Dave után kiabál) De biztosan nem túl sok rajta a díszítés? (a férfi elment, így kezébe veszi a bögréket, de csöngetnek, mire ő elindul ajtót nyitni, fény az aktatáskán)

II. jelenet

(Cynthia egy konyhai kötényben tesz-vesz, amikor Dave érkezik meg, és lerogy a

kanapéra.)

Cynthia:     Mi történt, Dave?

Dave:                Nem fogod elhinni! Bemegyek a postára, előveszem a csekket, végre nálam van. Benyúlok az aktatáskámba a pénztárcámért… és hoppá… nincs sehol az aktatáskám!

Cynthia:     És erre akkor jöttél rá, amikor kinyitottad…

Dave:                Erre kimegyek a kocsihoz. A csomagtartóban sincs. Bevallom neked, pánikba estem. Aztán rájöttem, hogy biztosan itthon hagytam, nem találtad meg?

Cynthia:     Én? Hova gondolsz? (Dave keresni kezdi az aktatáskát)

Dave:         Akkor meg hova lett? Nincs itt! Nem rakhattad véletlen valahova?

Cynthia:     Hacsak a fazékba nem, a csirke mellé…

Dave:         És járt itt valaki?

Cynthia:     Igen, amíg főztem, három különböző brigád tört be a lakásba. Felajánlottam nekik a plazmatévét, de mindegyik csak az aktatáskádat kereste.

Dave:         Szóval nem jött senki.

Cynthia:     Csak a gázbojler-szerelő.

Dave:                Hogy?! Te csirkét főzöl, amikor életem legfontosabb okirata az asztalon hever és egy idegen garázdálkodik a lakásban millió papírral, amire véletlenül felcserélheti az enyémet?!

Cynthia:     Miért lett volna az asztalon?

Dave:         Mert itthon hagytam, és ismerlek, drágám…

Cynthia:     Nem is tudom a kombinációt. (Dave nem hiszi)

Dave:         És papírokat rakosgatott ki az asztalra, igaz?

Cynthia:     Igen, de nem voltam itt, amikor elrendezte a papírmunkát.

Dave:         Miért, hol voltál?

Cynthia:     Épp a mártást készítettem.

Dave:         Mártást?

Cynthia:     Olyan lesz az ebéd…!

Dave:                Addigra én már halott vagyok. Utol kell érnem őket! (előkapja a telefonkönyvet) Nem lehet olyan sok cég a gázbojler-szerelő címszó alatt. (lapoz) Három oldal…!

Cynthia:     Drágám…

Dave:         Ezt például tök feleslegesen írták ide!

Cynthia:     Egyetlenem, ez…

Dave:         Sikerült szétválogatni a lényegest a lényegtelentől.

Cynthia:     De teljesen feleslegesen…

Dave:                Dehogy felesleges! Nézd meg, már csak ezernégyszázkilencvenhat szám van! Végighívom gyorsan mindet, (tárcsáz) éslekérdezem, hogy voltak-e ezen a címen ma, (Cynthia elővesz egy névjegykártyát a fiókból, mutatja, de Dave nem figyel rá) aztán… Halló, jó napot, David Higgs vagyok, és arról szeretnék érdeklődni, (meglátja a névjegykártyát) hogy… (némán leteszi a kagylót) Mi az?

Cynthia:     Egy névjegykártya.

Dave:         Igen? És… kié?

Cynthia:     A szerelő hagyta itt.

Dave:                Miért nem szóltál hamarabb? (olvassa) El kell rohannom, itt a cím rajta! Köszönöm.(ki)

Cynthia:     Így a benzinköltséget növeled, és nem a telefonszámlát. (Dave vissza, a telefonkönyv mellől felkapja a kulcsot)

Dave:                Csak a kocsikulcs… itt maradt. (ki, fény az aktatáskán az ágy mellett, Cynthia észreveszi; felteszi az asztalra és felkattintja; fény le)

III. jelenet

(Dave tér haza, csüggedt, nem járt sikerrel. Lerakja a kulcsot az asztalra, azon van az aktatáska, fel sem tűnik neki. Rátámaszkodik, belép Cynthia.)

Cynthia:     Na, mi volt?

Dave:         Tragédia. Egy kisebb fajta tragédia.

Cynthia:     Annyira azért csak nem volt szörnyű.

Dave:                El se tudod képzelni. Három tucat ezerdarabos irathalmot nézettek át velem, de nem találtam semmit. Aztán közölték, hogy esetleg belekeveredhetett a megsemmisítésre váró iratok közé. Átvezettek egy másik terembe. Na most, hatalmas szerencse, hogy pedánsak és precízek annyira a központban, hogy ezer lapos stócokban gyűjtik a papírokat, így újabb negyven kupacot kellett átnéznem, egyenként, mindenféle nyomorult számlát, értesítést és leírást. Volt ott még valami Walter nevezetű srác, akit segítségnek küldtek a tizenötezredik oldal után. Na a vége felé már csimbókokban állt égnek a haja és csak a nevemet dadogta.

Cynthia:     Nem mondod!

Dave:                Természetesen nem találtam meg. Aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha az a barom aktatáskástól vitte el a papírt. Ezt amint elmondtam, egy másik terembe vezettek át, többezer aktatáskához…

Cynthia:     És ott megtaláltad!

Dave:                Kinyitottam szépen, egyenként az összeset, tele voltak mindenféle kacattal. (szünet) Sehol semmi…

Cynthia:     Sajnálom, édesem.

Dave:                Ezek után, hogy elveszett az irat, végem. Láttam egy kiásott gödröt, épp javítják az utat két háztömbnyire. Elugrom oda, bevetem magam a gödörbe és megkérem a munkásokat, hogy hányják rám a földet. Tiszta ügy. Ők is nyernek rajta, elfoglalok egy csomó helyet, kevesebbet kell dolgozniuk.

Cynthia:     Fél hat van, már haza mentek.

Dave:         Látod, még ehhez is peches vagyok.

Cynthia:     Hozok egy ásót.

Dave:                Tudtam, hogy mindig számíthatok rád.(Cynthia ki) Azon is gondolkoztam már, hogy a szomszédnak tudod, van egy légpuskája, azzal lőtte le tavaly azt a verebet.

Cynthia:     (kk.) Emlékszem rá, a tetem a mi kertünkben landolt, azóta nem vagyunk

                 vele beszélő viszonyban.

Dave:                Nem egészen… Azóta nem szólsz hozzá, amióta fenékbe lőtte a postást.

Cynthia:     (kk.) Ja, igen. Mert elázott az újság. Eszembe nem jutna ezért meglőni valakit.

Dave:         De az azért tényleg elég nagy hiba!

Cynthia:     (kk.) És miért adná oda éppen neked azt a puskát?

Dave:         Hát, ha másért nem, a szent cél érdekében.(főbelövést imitál)

Cynthia:     (visszatér egy bödön csokoládéval) Úgy emlékszem, mintha sose kedveltétek volna egymást.

Dave:         Te miről beszélsz? Imádom az öreget.

Cynthia:     Eddig egyetlenegyszer beszélgettetek, amikor ide költözött. „-Jó napot, uram. Örülök, hogy végre elkelt a ház. Mivel foglalkozik?” „-Az örvényférgek testnedv-kiválasztási szokásait tanulmányozom.” „-Á, remek.” És innentől kezdve nem szóltatok egymáshoz. Csokit?

Dave:         Már csak az kéne! Te, kié ez a táska?

Cynthia:     A tiéd.

Dave:         És mi van benne?

Cynthia:     Gondolom, a szerződés. (csend)

Dave:         Szóval te belenéztél az aktatáskámba?!!!

Cynthia:     Azt hiszem mégiscsak szükséged van egy kis csokira.

Dave:                (kinyitja a táskát)Hála istennek megvan.(bezárja, magához öleli) Mostantól ki nem adom a kezemből.

Cynthia:     Jó ötlet. Így legalább nem lopják el holmi gázbojler-szerelők.

Dave:         Hol volt?

Cynthia:     Az ágy mellett. Amikor megjött a szerelő, odébb rakta.

Dave:         Rendes srác.

Cynthia:     Aha.

Dave:         Akkor én… most… őrzöm.

Cynthia:     Jó ötlet, épp ezt akartam javasolni.

Dave:                Megjött már a posta?(Cynthia felemel egy adag levelet, odaviszi Dave-hez, aki csak szorítja a táskát és rázza a fejét, hogy a leveleket nem tudja elvenni, így a nő a szájába nyomja azokat és elindul ki)

Cynthia:     Ha az előétellel végeztél, még maradt egy kevés jéghideg csirke az ebédből. Nagyon finom, legalábbis Stew’ azt mondta.

Dave:         Stew’?

Cynthia:     Stew’.

dave:          Stewart, az unokaöcséd? És… kérdezett valamit?

Cynthia:     Megkérdezte, hogy mi van velünk, meg hogy miért nincs még kész a terasz.

Dave:         Tehát utalt rá.

Cynthia:     Dehogy, nem azért mondta. Nagyon aranyos volt.

Dave:         A csörgőkígyó is aranyos, amikor még csak csörögsz vele.

Cynthia:     Tényleg szóba se hozta.

Dave:         Csak utalt rá…

Cynthia:     Azt mondtam, hogy egy hatalmas üzlet van készülőben, egyetlen aláírás kell hozzá.

Dave:         Ez így is van.

Cynthia:     Habár azt megjegyezném, hogy ha legközelebb családtagtól kérsz kölcsön, ne újságold el neki, hogy milyen csodálatos teraszt építesz a pénzből.

Dave:         Gondolom csodálkozott azon, hogy még nincs kész.

Cynthia:     Hát igen…

Dave:                De ebből a projektből visszafizetem neki! Nehogy megsértődjön ránk, és veled szakítsa meg a kapcsolatot miattam!

Cynthia:     Nehogy már…

Dave:                Mellesleg ennek fogalma sincs arról, mennyi időbe telik megszervezni egy ilyen terasz-ügyet.

Cynthia:     Sokba, de talán nem négy évbe.

Dave:         Stew’-nak egyáltalán semmi köze az építőiparhoz.

Cynthia:     Szerencsés ember.

Dave:         Tehát egyszer csak betoppant és közölte, hogy enni akar.

Cynthia:     Nem egészen… Bejött, megjegyezte, hogy milyen fenségesek az illatok és hogy ő milyen éhes.

Dave:                Az ingyenélő!Jó, tudom, mire gondolsz most, de te is tudod, hogy az csak egy félresikerültmunka volt. Különben jól megy az üzlet.

Cynthia:     De attól, hogy Stew’-nak visszafizeted a kölcsönt, még nem lesz teraszunk.

Dave:         (megpaskolja a táskát)Ne izgulj, a profitból kijön az is.

Cynthia:     Ha aláírod…(elindul ki)

Dave:                Beviszem az irodába, és dedikálom.(Cynthia ki, Dave lassan leteszi a táskát és két lába közé szorítja; átlapozza a leveleket, a legtöbbet félredobja, egyet kibont, olvas) „Küldök hivatalos meghívót. John”Miféle meghívót? (átlapozza a leveleket, nem talál semmit) Egyetlenem, csak ezeket a leveleket hozta a postás?

Cynthia:     (kk.) Meg egy csomagot. Ott van az asztal alatt.

Dave:                (felkapja a csomagot és kinyitja; egy doboz van benne, ami úgy néz ki, mint egy tégla; egyetlen oldalán van valami írás) Azt mondja… (olvas) igen, ivászat… legénybúcsúztató Eddy-nek… 22.-e 8 óra… a szokotthelyen… Hányadika van?

Cynthia:     (kk.) 22.

Dave:         És hány óra?

Cynthia:     5 perc múlva fél nyolc.

Dave:                Ó, basszus!Basszus! Drágám, el kell rohannom, Eddy-nek ma van a legénybúcsúztatója, és teljesen kiment a fejemből!(kapkodva készülődik)

Cynthia:     (kk.) Kapaorrú Eddy?

Dave:                Igen, persze. Figyelj, vettem egynéhány filmet, rakd be, ami megtetszik, (Cynthia be) én maximum fél órát maradok, aztán jövök haza.

Cynthia:     Azt hiszem, ma a „Gyilkos kedélyek”-et nézem meg.

Dave:                Mondom, nem maradok tovább fél óránál. Csak előtte beugrok az irodába, (felkapja a táskát) aláírom a papírt és beteszem a széfbe.

Cynthia:     Te, és visszaküldeni nem kell? Őrzésre adták?

Dave:         Igazad van, vissza is küldöm.

Cynthia:     Akkor biztosan elkésel.

Dave:         Az is igaz. (ki, fény le)

IV. jelenet

(Dave az ajtónál fekszik hason és alszik, amikor Cynthia menetkészen megjelenik. Szétrántja a függönyt és a kikészített, érintetlen ágyneműket elrakja.)

Dave:         Mit keres itt ez a rengeteg fény?

Cynthia:     Mit keres itt egy alvó ember a lábtörlőn?

Dave:         Az alvó ember talán nem ért el a kanapéig.

Cynthia:     Én is erre tippeltem. Pedig még az ágyneműt is kikészítettem neked.

Dave:         Puhább volt a padló, mint amire számítottam.

Cynthia:     Fél egyig vártalak, addig négy filmet néztem meg, a legjobb talán a „Fékezhetetlen gyűlölet” volt.

Dave:         Jó cím.

Cynthia:     Egykor aztán lefeküdtem, és ahogy elnézem, te alig egy órája estél be.

Dave:         Nem tudom, az időérzékemet valahol útközben elvesztettem.

Cynthia:     Merre jártál?

Dave:                Hát, először úgy volt, hogy elmegyek az irodába,… azt már nem tudom, miért.

Cynthia:     Hogy aláírd a papírt.

Dave:                Milyen papírt? Na, mindegy. Az iroda valahogy kimaradt, aztán még sok minden…

Cynthia:     Ezek szerint jól sikerült a buli.

Dave:         Lementünk, iszogattunk a srácokkal…

Cynthia:     Narancslét? (Dave lassan rázza a fejét) De hiszen te még sosem ittál!

Dave:         Na és az áfonyaszörp? Az neked semmi?!

Cynthia:     Alkoholt.

Dave:         Jó, eleinte borzalmas volt, de aztán úgy… megszoktam.

Cynthia:     Jól hallom, David, ezt te mondtad?

Dave:                Egy valami viszont nem hagy nyugodni. Olyan mintha elfelejtettem volna valami fontosat.

Cynthia:     Mit főzzek?

Dave:         Whisky-t.

Cynthia:     Látom, nagyon rákaptál.

Dave:         Lehet, hogy a ribizliszörpnél jobb… meg talán az áfonyánál is.

Cynthia:     Tudod mit, ma csinálj magadnak kávét, nekem rohannom kell úgyis. Fontos megbeszélés lesz a cégben. Igazgató-választás. Rohanok, majd jövök!

Dave:         Oké, hajrá! (üt egyet a levegőbe) Sok sikert. (fény le)

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.27. 12:54 Gyogyo Eddug nagyon tetszik! Kiváncsian nyitok rá a következő oldalra. Gyuri

2011.04.03. 16:52 kodrane Jól indul!