Légvárak 5.
Jelige: Titánia 2011.03.24. 08:15
VIKTOR Bocsássatok meg. Türelmetlen voltam. Az idegeim…
FRICI S a szíved? Rendbejött?
VIKTOR Néha ficánkol. Olyankor rendre utasítom.
FRICI Szedni kéne a bogyóidat. Hol hagytad őket?
VIKTOR (elengedi a füle mellett) Folytassuk. Nézzük a harmadik felvonást. Solness jelenete Hildével. Kész vagy, Kriszta? Akkor rajta! Solness végszava: „Többé nem épít…szegény építőmester.”
KRISZTA (mint Hilde) „Dehogynem! Hisz ketten leszünk. S fölépítjük a legszebbet – a legragyogóbbat, amit ember építhet.”
VIKTOR (mint Solness) „Hilde – mondja, mi az?”
KRISZTA „Az építőmesterek – nagyon-nagyon ostobák.”
VIKTOR „Persze, hogy ostobák…De hát mondja, mi a maga szemében a legszebb? Amit együtt építenénk?”
KRISZTA „Légvár”.
VIKTOR Nem jó. Ne siess annyira. Tarts egy kis szünetet. És ne nézz oly meredten a szemembe.
KRISZTA Hát hova nézzek?
VIKTOR A szövegben is az a szerzői utasítás, hogy Hilde tétován néz.
KRISZTA Tétován.
VIKTOR Nem tudod, milyen a tétova tekintet?
KRISZTA Kire nézzek tétován? Terád?
VIKTOR Dehogyis. Valahova mögém.
KRISZTA A semmibe?
VIKTOR A magasba! Mintha látnád azt a tornyot. De hisz’ látod is…Próbáljuk ki. Ez nagyon fontos.
KRISZTA „Légvár…” Így jó?
VIKTOR Üres a tekinteted. Hideg. Akár a halaké…Te nem szereted a világot. Talán senkit se szeretsz. Így sosem fogod tudni elképzelni, hogy Solness egyszer fölér a csúcsra. No, mondd tovább.
KRISZTA „Igen, légvár! Nos, tudja-e, milyen az a légvár?”
VIKTOR „Most mondta, hogy a világon a legszebb.”
KRISZTA „Ó, hogyne, hogyne. Afféle kényelmes mentsvár.”
VIKTOR Rossz! Nincs benned szenvedély se. És nincs irónia. Egy biztosítási ügynök petyhüdt monológja, aki előre tudja, hogy nem engedik be az ajtón.
KRISZTA Na, most már elég! Szállj le rólam.
VIKTOR Elfelejtettél játszani, Kriszta. Mintha nem akarnál már semmit.
KRISZTA Igazad van. Haza akarok menni.
VIKTOR Dehogyis mész te haza, dehogyis mész!
FRICI Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, Viktor, hogy ott folytathatod, ahol tíz éve abbahagytad!
VIKTOR Pedig ott folytatom. És ti sem gondoltok másra. Bárhogy is prüszköltök ellenem… (Krisztához) Tehát úgy mondd, oly keményen, irónikusan, mintha gyémánttal akarnád megkarcolni az önbizalmát. Hideg tűzbe zárd a szenvedélyt.
ANITA Hideg tűz – ez jó…
KRISZTA (mint Hilde) „Ó, hogyne, hogyne! Afféle kényelmes mentsvár! S milyen könnyen fölépítik…Kölönösen a szédülős lelkiismeretű építőmesterek.”
VIKTOR „Mától fogva együtt építünk, Hilde.”
KRISZTA „Igazi légvárat?”
VIKTOR „Igazit. Tömör alapozásút.” (hirtelen boldogan) Amilyen a miénk is volt, igaz?
FRICI (felcsattan) A tiétek??
VIKTOR (szenvedéllyel) A mi légvárunk, Kriszta! (magához öleli Krisztát) A miénk!
ANITA Nézdd, hogy varázsol! Nézdd, hogy kábít!
FRICI Elég már! Hallod? Ereszd el Krisztát! Mert nem állok jót magamért.
ANITA Nőjjön, csak nőjjön a balhé!
FRICI (maga elé) Mindjárt átharapom a torkát.
ANITA Jó étvágyat! Azt hiszed, bűntetlenül belebújhatsz a bőrébe?
FRICI Ölelgeti! Itt, az orrom előtt is, pofátlanul…Szerinted normális ez az ember?
ANITA (némi iróniával) A Tündérkert pompás, elszabadult példánya – visszavette birodalmát…Nagyon bele tudnék zúgni újra…
(Áttünés: az előadás kezdete előtt a színpadon, takarásban)
FRICI Mindjárt kezdünk…Egy merő görcs a gyomrom… Nem fog eszembe jutni semmi.
SUTYI Mit gondolsz…kifizeti a gázsinkat? Nem ver át?
FRICI Már nem szökhet el. Láttad, nála a pénz.
SUTYI És a késem? Azt is visszakapom?
FRICI Mocorgást hallok: a közönség.
SUTYI Telt ház lesz, állítólag. Te elhiszed?
(Áttünés: Viktor, Kriszta és Anita a takarásban)
VIKTOR Mindjárt felmegy a függöny.
KRISZTA Itt a gombóc a torkomban….
ANITA Lenyelheted. Csak az első sorban ülnek. Azok is rendőrök.
KRISZTA Rendőrök? Hogyhogy?
ANITA Botrányszagot érzek.
VIKTOR Ne törődj vele, Kriszta. Csak arra gondolj, amit Hilde mond a darabban: „A királyságomat akarom. A határidő letelt”.
KRISZTA Jaj, Viktor. Én nem vagyok Hilde. Te nem vagy Solness. Csak két fölösleges ripacs vagyunk.
VIKTOR Hinned kell a csodában.
KRISZTA A csodában.
ANITA (gúnyos) Visszajött érted. Ahogy Hilde az öreg Solnessért.
VIKTOR (komolyan) Ahogy Hilde Solnessért. (átszól Sutyinak) Készen vagytok?
SUTYI Készen, főnök.
VIKTOR Fejgépek, lámpák, erősítők?
SUTYI Minden.
VIKTOR Akkor – függöny fel! (gongütés)
(Áttünés: az előadás végszavai a színpadon)
EGY HANG „Solness építőmester meghalt!”
MÁS HANGOK„A feje teljesen szétzúzódott…Egyenesen a kőbányába zuhant.”
KRISZTA (mint Hilde) „Most már nem látom fönt.”
FRICI „Borzasztó. Hát mégsem sikerült neki.”
KRISZTA „De a csúcsig följutott. S a levegőben hárfák zengtek... Ó, én építőmesterem!”
(Felhangzik egy hegedű bús tremolója, majd gyér taps a nézőtérről)
(Áttünés)
I. RENDŐR Szerinted kire illik a személyleírás?
II. RENDŐR Szerintem ő a hunyó. Az ott, a színpadon.
I. RENDŐR Hoppá. (Viktorhoz) Minden oké, művészem?
II. RENDŐR Jól érzi magát?
I. RENDŐR A vérnyomása rendben?
II. RENDŐR Ha igen, láthatnánk a személyijét?
VIKTOR Most éppen…sajnos…
I. RENDŐR (nagyon élvezi) Hoppá! Akkor most csúnya kérdést teszek fel: neve? (Viktor hallgat) Nincs neve?
KRISZTA Mit akarnak tőle?
II. RENDŐR Van egy ezresem rá, hogy ő a mi emberünk. Az ideggyogyóról.
KRISZTA Ideggyogyóról?
II. RENDŐR Aki eltűnt. A házipénztárral együtt.
I. RENDŐR Bájos, hogy tudnak csodálkozni ezek a művészek.
II. RENDŐR Szíveskedjék velünk jönni, művész úr…Hé, hová mászik? A zsinórpadlásra?
I. RENDŐR Hoppá.
II. RENDŐR De vicces.
I. RENDŐR (mobilba beszél) Itt Kovács Három záss…Jelentem: körözött személyt realizáltuk…Igen…a bontás alatt álló kultúrházban…jelenleg valami díszlet tetején…lehozni…előállítani…értettem!
II. RENDŐR (Viktorhoz) Ereszkedjen szépen lefele, papa!
VIKTOR (odafentről) Aznap este, hogy kirúgtak a színházból, fölmásztam a téglagyár kéményére. Egész a pereméig, Kriszta. A villámhárítóig…El tudod képzelni, milyen magasan volt? Férgeknek látszottak az emberek…
II. RENDŐR Kászálódjék, papa, jó? Mielőtt lezúg onnét.
VIKTOR És ott fent…rájöttem valamire…valami nagyon fontosra.
FRICI Látjátok, hogy remeg a keze, ahogy fogja a kötelet? A végén még bezárul a kör - újra lezúg.
ANITA Észnél legyél, Viktorom! Ereszkedjél szépen.
SUTYI Felőlem fönn maradhat. Csak a késemet dobja le.
VIKTOR Odafönt, ötven méter magasan…már várt rám a Hajnalcsillag…A könnyem is eleredt az örömtől!
I. RENDŐR Baromi türelmes vagyok ám…Vetted, művészem?
FRICI Kapcsold ki magad, Viktor, hallod? Elég volt.
VIKTOR Akkor jöttem rá az igazságra…Hogy miért…miért akarom én folyton a Sollnest megrendezni? Ha akkor ott lettél volna, Kriszta, megérted. Rózsállott az ég fölöttem. Valami hang azt suttogta: „úgy udvarolsz a végzetnek is, mint a szeretődnek”...Egy csöppet se szédültem odafönt…Csak a lejövéssel, csak azzal volt bajom…(felnevet) Mert akkorra odajött a rendőrség.
I. RENDŐR Még most se indul? Odacövekelt?
VIKTOR A fakabátok összevissza rohangáltak…Azt hitték, öngyilkos akarok lenni…Nem sejthették, mennyire boldog vagyok! Olyan volt…de tényleg olyan…mintha hárfák zengtek volna! (nevet) Hogy én végre…életemben először…megértettem valamit…Valami fontosat…
II. RENDŐR Szolgálati szabályzat, huszonegyes pont. Készítem a kézbilincset.
I. RENDŐR Hoppá! Amire te gondolsz, az a huszonkettes szakasz. Erőszak a közeg ellen.
VIKTOR Mert, mint egy vert hadsereg, elvonult előttem az életem…Veszélyes életem volt, folyton-folyvást hazudtam. Szenvedéllyel hazudtam – mert mindig elhittem, amit hazudtam.
II. RENDŐR Már hogy a radai rossebbe lenne a huszonkettes?
Mikor a huszonegyes??
VIKTOR …Az életem egy zsákutca volt, s ti életem negatív lenyomatai…De most visszajöttem, hogy kigyógyítsalak bennetek…Ne nevessetek…Csak egy perc kéne még! Egy percben is benne van az egész idő! Érted, Kriszta? Egy perc elég!
I. RENDŐR Hoppá! Kényszerintézkedést alkalmazunk.
VIKTOR Most menjek le? Ötvenöt évesen? Én még nem jutottam a csúcsig. Még nem tudom, ki vagyok…Nem nézhetek a tükörbe, mert rámrivall: mit akarsz te tőlem??
I. RENDŐR A maga baja. Intézkednem kell. A maga felelősségére, tata!
VIKTOR Engem senki…senki nem hozhat le innen…mint az Istent…A teremtés kezdetén.
II. RENDŐR Vicces. Nagyon vicces.
I. RENDŐR Ezt már mondtad. Inkább indíts fölfelé, lehozni.
FRICI Vigyázzon, kés van nála!
SUTYI Az én túlélőkésem. Öt rongyért vettem az Ecserin.
I. RENDŐR A rohadt életbe! (a mobilba) Itt Kovács Három Béla…Jelentem, a célszemélyt jelenleg nem tudjuk előállítani…Bevette magát a díszletbe…Erősítést kérünk…Vettem!
II. RENDŐR Kapunk erősítést?
I. RENDŐR Pszichológust.
II. RENDŐR Beszarok…Ez az a pasas, aki lelépett a gyogyóról és engedély nélkül bevette magát ide?
I. RENDŐR Az hagyján. De feljelentés is érkezett. Csalás miatt.
VIKTOR Csak egy perc kéne még… Csak egy perc – hogy akarjatok engem…(kiáltva) Miért nem akartok jobbak lenni magatoknál?? (más hangon, szelíden) Hogy is mondtad egyszer, Kriszta? Ki vagyok én? Szélkirály?
KRISZTA (szomorúan) A szélkirály.
(Mentősziréna hangja. Bejön a Doktornő)
DOKTORNŐ (felkiabál Viktorhoz) Hát itt vagy, kisszentem? Jól elkóboroltál! Gyere le szépen, arany bogaram, gyere le! Még lepottyansz nekem onnan! Ideje hazajönni, nem gondolod?
FRICI Maga kicsoda? Pszichológus?
DOKTORNŐ Én vagyok a kezelőorvosa.
ANITA Tulajdonképp mi baja?
DOKTORNŐ Mániás depresszió.
KRISZTA Súlyos?
DOKTORNŐ Nem szuicid, de menekül…Bár, fene tudja…Akkor a legválságosabb, amikor a legjobban érzi magát…Három-négy havonta visszatér a krízis…Előtte a túlmozgásos időszak, a tévképzetek…
KRISZTA Istenem.
ANITA (felkiabál) Viktor, ébredj! Nyisd ki szemed: hol vagy? Csak pár méterre a földtől. Gyere vissza közénk!
I. RENDŐR Mindjárt lehozzuk. Kés van nála. Közveszélyes. Hívom a kommandósokat.
DOKTORNŐ Hagyja csak. Majd én. (Viktorhoz) Gyere le, szívem. Arany galambom. Mára eleget játszottál. Megfájdult a fejed tőle, kicsit szédülsz is, igaz? Tedd el szépen azt a bicskát. Gyere ide hozzám, hadd masszírozzam meg a nyakad…Ki tudja nálam jobban, mikor jön a rohamod, igaz? Előbb megérzem, mint te, igaz? Ki más tudná úgy leszorítani a buksid, masszírozni a nyakincád, hogy nem kell lélegeztető se? Nyelvedre cseppenteni a tablettácskát, hogy ne fulladj a taknyodtól, drága? Én vagyok a te királynőd, gyere szépen, gyere, na.
VIKTOR Kutyabajom…Dehogyis szédülök…Dehogyis…
(Lemászik, kissé imbolyogva elindul) Lyukas az ég fölötted, Kriszta.
DOKTORNŐ Látják, már mosolyog. Ha jól kezelik, ártalmatlan…
I. RENDŐR (gúnyos) Szabad akkor a karját, építőmester úr? (veszi elő a bilincset) Művészi karperecet kap, ne féljen.
(Viktor hirtelen a melléhez kap és összegörnyed. Melléhez szorított újjai közt vér csordul. A kés a földre esik)
SUTYI A késem!
ANITA Szívenszúrta magát!
KRISZTA (Viktor fölé hajol) Mit műveltél, szélkirály??
(Áttünés: Frici és Kriszta. Kriszta jön)
FRICI Na végre…Egy órája várlak.
KRISZTA Nem kértelek rá.
FRICI Hol voltál?
KRISZTA A kórházban.
FRICI Mi van vele?
KRISZTA Hajnalban meghalt. (szünet)
FRICI Sajnálom. (szünet) Anita?
KRISZTA Már elment.
FRICI Sutyival?
KRISZTA Vele. (szünet) El se búcsúzott.
FRICI Igénytelen egy teremtés lett ez az Anita. Csak megjátszotta itt magát, hogy nem olyan bikát kapott, mint ami kijár neki. Pedig odavan a dzsigolójáért. (szünet) És mi? Nem kell válaszolnod: újra kezdjük.
KRISZTA Nem.
FRICI De miért? Mi egymáshoz tartozunk….Akarod, hogy bevigyelek a reklámpiacra?
KRISZTA Kösz. Ne fáradj. (indul)
FRICI (Kriszta elé áll) Beszélek a Mankoviccsal…Ősszel indul egy új sorozat…Fürdőruhák, szállodabelsők, túrisztika, ilyesmi…Egy összeszokott párt keresnek, akikkel nem kell egyeztetni…Az éjszakai felvételek miatt, érted…Ideális lenne, nem? Ha mi ketten újra…Ideális!
KRISZTA Az.
FRICI Hát akkor?
KRISZTA Légy szíves.
FRICI Mit légy szíves?
KRISZTA Elállod a kijáratot.
FRICI (nem mozdul) Merre mész?
KRISZTA Az ellenkező irányba.
FRICI Nevetséges vagy.
KRISZTA Te még inkább.
FRICI Te most azzal kábítod magad, hogy engem kínzol. Ez valami új. Régen nem voltál ilyen... Ez az idegbeteg alak! Ez mindenkiből a legrosszabbat hozta ki. (kis szünet)
KRISZTA Megy a vonatom.
FRICI Jó, elismerem…Én is hazudtam neked: mostanában nem megy semmi…Mindennel úgy járok, mint ezzel itt. (szünet) Nem tudom, hol rontottam el. (szünet) Félek, Kriszta! Nem tudom mitől, de félek. (szünet) Alig vártam, hogy összefussak veled. Szükségem van rád, nagyon. Nem vetted észre?
KRISZTA Dehogyisnem. Tele van a lelked szeméttel - takarítsam ki. Aztán, ha végeztem, tűnjek el. Ezt szeretnéd.
FRICI Tudod, mit? Visszaadom a bútoraidat, az ezüstneműdet, mindent…Mikor jössz érte? (kis szünet)
KRISZTA Ugye, te jelentetted fel Viktort?
FRICI Már az is baj?
KRISZTA Takarodj!
FRICI De Kriszta, tudod, hogy szörnyeteg volt! Kihasznált minket, becsapott – emlékszel a bőröndjére? Azt mesélik, tégla volt benne, nem pénz! Ilyen olcsó, pocsék egy trükk! Az orrunknál fogva vezetett, akárcsak akkor…
KRISZTA Mikor a függöny legördült, hallottam a tapsot.
FRICI Hisz’ tudod, hogy csak a rendőrök voltak. Udvariasságból tapsoltak.
KRISZTA Az első sorban a könnyeit törölgette valaki.
FRICI Hát aztán? Te akartad legjobban följelenteni.
KRISZTA A könnyeit törölgette. Tisztán láttam.
FRICI Azelőtt sose voltál szentimentális. Mi ütött beléd?
(Kriszta elmegy)
FRICI Hová mész, várj! (kétségbeesetten üvölt) Kriszta, várj! Kriszta!!
HANG (valamelyik népdal dallamára)
Kővé válik, kővé,
Kit holdkirály szeret.
Csillagok porává,
Kit szélkirály szeret.
(Vége)
|
Hát, földobtad a labdát, kedves Titánia, jó magasra. Úgy érzem magam, mint akit arra figyelmeztetnek "Hékás, ilyen színvonalú drámákat várunk a pályázatra!". Mivel én ezt az "alkotó játékot" kihívásnak tekintem, egy új dráma kidolgozáasába vetem magam. A lehető legjobb időpontban került a munkád erre az oldalra. Nem tudom, hogy motivációként, figyekmeztetésként, vagy egyszerűen csak tényleg a pályázatért. Nem is érdekel, mert ez egy színpadra vihető, nagyon jó dráma. Gratula.