9.

                                   (Flash back. Viktor és Anita: az emlékezés)

(Ajtónyikorgás: bejön Anita)

VIKTOR            Keres valakit, szépségem?

ANITA   Ó, hát én csak…

VIKTOR            Autogramot akar?

ANITA   Boldog lennék, igazgató úr, ha…ide a lap aljára adna egyet.

VIKTOR            Újságcikk? Kegyed újságíró?

ANITA   Holnap reggel fog megjelenni. Abból az alkalomból, hogy megkapta a Titánia-díjat.

VIKTOR            Nocsak. Két teljes flekk? Ez igazán szép magától!

ANITA   Csak egy hónapja dolgozom itt a városi lapnál…De máris nagy tisztelője vagyok a művészetének.

VIKTOR            (önelégülten) Igazán?

ANITA   A legutóbbi Ibsen-rendezése nagyon érdekes volt…No és a játéka!

VIKTOR            Aranyos, ahogy ezt mondja: „érdekes”. A szép, érzéki szájával.

ANITA   …Azért vannak bizonyos fenntartásaim…

VIKTOR            S hozzá a sötét haja! Fénylik, mint a bársony.

ANITA   …Néhány kritikai észrevétel…

VIKTOR            És nem is festett. Az ajkát se rúzsozza. Tetőtől-talpig natúr.

ANITA   …Ezért is jelentkeztem be magához, hogy tisztázzuk…

VIKTOR            És a bőre! Hűvös és tiszta, mint a márvány. Jó érzés lehet megtapintani! Sugárzik magából a természetesség! Manapság, amikor üvegházban élünk, agyonstresszelve, ritka érték ez, istenbizony…Mondja, izé, Editke…

ANITA   Anita vagyok.

VIKTOR            …Mondja, Anita: nem találkoztunk mi már valahol?

ANITA   Sajnos, nem emlékszem.

VIKTOR            Egy vendégjáték után, Szegeden. Romeo és Júlia. Én diktáltam le magának azt a – hehe - szigorú, pártatlan kritikát. Halpaprikás közben, a Tisza-parton…Na, beugrott?

ANITA   Összetéveszt valakivel.

VIKTOR            (már tegezi) A szemed. Meleg barna volt és most is…Nem: most zöldeskék. Mint a tenger.

ANITA   Kontaktlencsét hordok…De, ha megengedi…

VIKTOR            Tudod, mi vagy te? Tisztára Ellida, a tenger asszonya! Aki visszafojtja vágyait.

ANITA   …Visszatérve Ibsenre, szeretném, ha ezt a néhány kritikai észrevételt…

VIKTOR            (szenvedéllyel) Megcsókolom a szemedet, zöld szemű sellő! Először a szemedet. Aztán a nyakadat, a melledet, a combodat…

ANITA   Jaj, istenem, tessék már megérteni, én csak egy kritikát szeretnék itt…

VIKTOR            A munka, a munka! Lazíts már egy kicsit, gyönyörűségem, hát nem tudsz ellazulni? Ez a mi bajunk: üvegházban élünk. Ja, ezt már mondtam... Túl nagy a nyomás rajtunk. Nem tudjuk elengedni magunk, bárhogy is szeretnénk! Nem élünk a pillanatban. Nincs rendben a libidónk, mert nem merjük megtenni, amire vágyunk!  Nem merjük kimondani…

ANITA   …Én kimondom, hallgassa csak meg a cikket…

VIKTOR            (rá se néz a cikkre) Mondd ki, tedd meg: meglátod, milyen könnyű leszel! Gyere, ülj már ide az ölembe…

ANITA   Ejnye, na, igazgató úr…Engedjen! Félórája sincs, hogy ismerjük egymást…Ott a cikk…Majd legközelebb…Beszélgetünk, jó?

Viszontlátásra, igazgató úr!

(Anita el, becsapva az ajtót. Majd ajtónyikorgás, Kriszta jön be)

KRISZTA          Ki volt az?

VIKTOR            Senki.

KRISZTA          Biztos?

VIKTOR            Egy kis újságíró-csuka.

KRISZTA          Női csuka, mi?

VIKTOR            El van ájulva tőlem.

KRISZTA          Ahhoz képest elég gyorsan távozott. Vagy nem?

VIKTOR            Itthagyta a cikkét. A tegnapi előadásról. Olvasd, ha van kedved.

KRISZTA          (hangosan olvassa) „Solness építőmester – avagy ajándék lónak ne nézdd a fogát.” (felnevet) Jó cím! (olvas) „A rendezőt rabul ejti az az ibseni gondolat, hogy a legszebb dolog a világon a légvár…Ezt olyannyira szószerint veszi, hogy fel is építi a színpadon: egy ötméteres díszlettorony formájában, ahonnan, afféle kései Dugonics Tituszként hadonászva, valóságosan is lezuhan…Városunk kultúraéhes közönsége hálás tapssal jutalmazta ezt a lábtörő dilettantizmust, melyről egy gasztronómiai kérdés jut eszünkbe: muszáj-e feltétlenül ökörré válnia annak, aki marhahúst eszik?”

KRISZTA          Ezt nevezem!

VIKTOR            Pimasz senki. Na megállj! (telefonál, mézédes hangon) Szervusz,  polgármester úr! Hogy vagy? Elmúlt a náthád? Képzeld, kérlek, mi történt! Az előbb erre csámborgott a városi lap munkatársa, egy Anita nevű csitri és valami elképesztő pimasz cikket firkantott a tegnapi előadásról. Kiröhögtet minket az egész megyével. Az önkormányzat lapjában, hát nem röhejes?? Felolvassam? Faxoljam át? Hogy? Már olvastad? Kirúgatod? Még ma? Hogy a lába se érje a földet? Oké, Pistám, oké, köszönöm… Apropó: nátha ellen a ribizke szörp a legjobb ilyenkor, télvíz idején...Ha megengeded, küldök is neked egy kilót, lefagyasztva…Na, szervusz, szervusz, tisztelettel. (leteszi) Ez a béka most megtudja, hol lakik az Isten.

                                                                       10.

                                                           (Vissza a jelenbe)

ANITA   Rosszul vagy, Viktor bácsi?

VIKTOR            Ne bácsizz!

ANITA   Baj van, Nagy Sárkány?

VIKTOR            Csak a fejem lüktet kicsit…Látszik rajtam?

ANITA   Lehetek őszinte? Úgy nézel ki, mint friss vizihulla.

VIKTOR            Fölszálltam, egész a plafonig. Onnan láttalak téged és magamat. Mint egy képeskönyvben egy régi történetet.

ANITA   Irass fel magadnak valami bogyót.

VIKTOR            Annyi bogyóm van, mint a nyű. Reggelre-estére tucat. De mindig elfelejtem bevenni. (kis szünet) Tudom, mit fogsz mondani, szépségem, ha legközelebb kinyitod a szádat: „Adós vagy, Viktor, fizess!”

ANITA   Eltaláltad: adós vagy. Már fizettél, de nem eléggé. Azt mondják, mielőtt bezárt a színház és lesitteltek, az utolsó előadáson tényleg leestél arról a megalomániás díszletről és a teljes amnézia borult rád.

VIKTOR            De már visszajött minden. Annyira, hogy mindenkiről megérzem, mi rohad benne…Odabent úgy kifejlődtek az érzékeim, mint az állatoknak…Tudod, mi volt a sitten a kedvenc időtöltésem? Behúnytam a szemem, amikor új ember jött a szobába és a lélegzetéről kitaláltam, mi volt azelőtt: zsebtolvaj, prostituált vagy politikus …(kis szünet) Hányszor eszembe jutottál ott is, de hányszor!

ANITA   Te is nekem. Az volt az első kirúgatásom. Az ilyesmi örökké megmarad. Olyan, mint a szűzesség elvesztése.

VIKTOR            Sajnálom.

ANITA   Sajnálod? Ez roppant rendes tőled.

VIKTOR            Amúgy mit vársz tőlem?

ANITA   Szerezz nekem egy állást. Akármilyet. Sürgősen.

VIKTOR            Akármilyet?

ANITA   Nem tudom a lakáskölcsönt fizetni. Még egy hónap és az utcára kerülök.

VIKTOR            Akkor ott vagy, ahol én. Kegyelmi állapot.

(Kriszta és Frici veszekedve jönnek vissza)

KRISZTA          Engedj el! Engedj el!

FRICI    Úgy éljek, Kriszta, megbánod, ha nem adod ide…(elkapja Kriszta kezét, de az kisiklik, a kezében egy CD-t szorongatva)

ANITA   Ezek birkóznak.

VIKTOR            Mi az?

KRISZTA          Magnófelvétel. Kivette a retikülömből…Az én hangom van rajta, valakivel beszélgetek és…jaj! (Frici megint elkapja, nagyot ránt rajta) Megvesztél??

FRICI    Tudni akarom, kivel hetyegsz ezen a felvételen! Tisztán hallani a nevetésedet – na, megállj!

KRISZTA          Te megőrültél – ez fáj…!

FRICI    (rángatja Krisztát) Add ide!

VIKTOR            Száz méterről is látszik, hogy házasok.

KRISZTA          Hagyj békén, vagy rendőrt hívunk.

FRICI    Azt ti nem meritek megtenni.

KRISZTA          Segítség, Viktor! Lépj már közbe…

FRICI    Ne reménykedj. Viktor el van foglalva az emlékeivel.

KRISZTA          (miután Frici pofonvágta) Megütöttél?? Láttátok, hogy megütött? Nesze, te hülye! (a CD-vel kupánvágja Fricit, aki erre a torkának ugrik)

ANITA   Nézdd már, fojtogatja!

VIKTOR            Állj le, Frici!  Érzelmeid őszintesége megható, de ez így mégse sikkes, nem gondolod?

FRICI    Az istennek se engedné el azt a nyomorult CD-t!

ANITA   Valami eszméletlen nagy disznóság lehet rajta.

FRICI    Ezért akarom meghallgatni, épp ezért...Na, végre! (kicsavarja Kriszta kezéből a kazettát) Elengedte.

KRISZTA          (tapogatja a nyakát) Őrült alak…

ANITA   (gúnyos) „A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt…”

KRISZTA          Meg akartál ölni…

FRICI    Élénk a fantáziád. Most megyek és meghallgatom. Itt szemben van egy lemezbolt.

(Frici kimegy)

VIKTOR            Gondolom, Kriszta, mégis inkább a korábbi vonattal akarsz menni.

KRISZTA          Maradok.

ANITA   Szenvedélyes egy pasas a férjed. Ritkább errefelé, mint az örvösmedve.

KRISZTA          Azelőtt sose volt ilyen.

VIKTOR            Tetszett a kis családi vitátok. Jól mutatta, milyen veszedelmes állapot a szerelem. Ha túlzásba viszik, egyenest az őrülettel határos. (kis szünet) Elárulnád, mi van azon a felvételen?

KRISZTA          Mi lenne? Te meg én - amikor utoljára voltunk együtt...

                                                                       11.

                                               (Flash back: az emlékezés)

KRISZTA                      Már egész úgy viselkedik, mint te, azelőtt. Reggelihez három tükörtojást kér, vacsorához tatárbifszteket. És sose találja a papucsát.

VIKTOR                        Egy igazi Homunkulusz. Ha Goethe látná, újjongana, hogy nemcsak a Faustban van ilyen.

KRISZTA                      Borzasztó öntelt vagy, azt tudod?

VIKTOR                        Mit gondolsz, mit tenne, ha megtudná, hogy az én teremtményem, még az ágyban is? Hogy tudat alatt engem utánoz? Hogy ő tulajdonképp nem is létezik?

KRISZTA                      Még elképzelni is rossz.

VIKTOR                        Mit bizonyít ez?

KRISZTA                      Hogy párját ritkítóan beképzelt alak vagy.

VIKTOR                        Azt bizonyítja, hogy a világ képlékeny. Hogy az emberiség – bábok gyülekezete. Érzelmet, hitet, reményt, mindent – egy pókháló láthatatlan szálai mozgatnak.

KRISZTA                      Aholis te vagy a pók, így gondolod?

VIKTOR                        Miért, talán nem etetem az egész várost a tenyeremből? Láthattad a fogadáson is, hogy pitizett a polgármester az új bemutatóért! Hogy Solness igazából is leugorjék a toronyból – ilyen még nem volt! Kész idegenforgalmi látványosság. A fél megye megnézi, csak mert veszélyes…Azt persze nem verjük nagydobra, hogy laticelre ugrik…S hozzá a főtéren a Valentin-napi népviseleti banzáj…(felnevet) A marhák!

KRISZTA                      Egyszer bele fogsz bukni ebbe és az nagy harakiri lesz. Miért kell mindig vabankot játszanod? Az emberekkel és magaddal is?

VIKTOR                        Ilyen a lapjárásom, Kriszta. Az apám nagy kártyás volt,  ulti közben azt hajtogatta mindig: mindent vagy semmit! Óvatos játékost elkerüli a nyerő lap. Csak akkor lesz szerencséd, ha megveted.

KRISZTA                      Hát ez az…Te megveted az embereket.

VIKTOR                        Olyanok, mint a tök. A tökharang. Kedved szerint kongathatod őket. Még hálásak is érte. Hisz’ üresek legbelül.

KRISZTA                      Mit gondolsz, tényleg nem sejt semmit?

VIKTOR                        Ha sejti is, sose merné elhinni, hogy igaz.

KRISZTA                      Ennyire szervilis lenne?

VIKTOR                        Ennyire gyáva.

KRISZTA                      Sejti, hogy megcsalom veled és szemet húny a dolog felett?

VIKTOR                        Ismerem ezt a tipust. Rendszerint mindent elkövet, hogy ne kelljen megtudnia a valóságot. Ha az orra előtt történne a dolog, félrenézne. Olyan, mint a haladó értelmiség.

KRISZTA                      Ezt azért mégse hiszem.

VIKTOR                        Jó, tegyünk egy próbát.

KRISZTA                      Hogy képzeled?

VIKTOR                        Mondjuk, kapjon egy levelet egy jóakarójától, amelyben kereken az áll, hogy összeszűrted velem a levet.

KRISZTA                      És ki lesz ez a jóakaró?

VIKTOR                        Én.

KRISZTA                      Hűha! (elgondolkodik) Nem túl veszélyes ez?

VIKTOR                        Attól félsz, elválik tőled? Nem lesz ekkora szerencséd.

KRISZTA                      Hogy lehetsz ennyire cinikus? Ő tisztel téged!

VIKTOR                        Fogadást ajánlottam.

KRISZTA                      Tartom…De mi lesz a büntetésed, ha veszítesz?

VIKTOR                        Elveszlek feleségül. (nevetnek)

KRISZTA                      Imádlak. Ugye, tudod? Még mindig…

                                               (Áttünés: Viktor,Frici, Kriszta)

VIKTOR                        Fricike, nem kaptál véletlenül egy levelet?

FRICI                Öö…miféle levelet? Kitől?

VIKTOR                        Egy névtelen jóakaródtól. Rövidke levélkét. Csak annyi áll benne, hogy Kriszta a szeretőm.

FRICI                No de…Te honnan tudod ezt?

VIKTOR                        A másolatát nekem is megküldte. (kis szünet) Te elhiszed?

FRICI                Isten ments! Hová gondolsz? Rögtön tudtam, hogy aljas rágalom. Hogy így akar valaki lejáratni téged. Undorító!

VIKTOR                        Felháborított?

FRICI                Nagyon. Komolyan gondolkozom, ne tegyek-.e feljelentést.

VIKTOR                        Ugyan, miért is tennél?

FRICI                Igazad van. Nem is nekem: neked kéne megtenned. Te vagy a leginkább sértett.

VIKTOR                        Azt mondod?

FRICI                Hát nem? Nyilvánvaló, hogy téged akarnak meghurcolni, besározni. Irigylik a tehetséged. A sikereid. A pozíciód.  Napnál világosabb, kérlek.

VIKTOR                        Napnál. A fényes Napnál.

FRICI                De most, bocsáss meg, sietnem kell. A próba.

VIKTOR                        Persze, a próba. Siess, barátom, siess csak…

(Ajtónyikorgás: Frici elsiet, Kriszta előbukkan)

VIKTOR                        Na, mit mondtam?

KRISZTA                      Igazad volt.  

VIKTOR                        (boldogan felnevet) Megkondult a tökharang. Nyúl úr is csak tapsifüles…Na, mi az? Miért komorodtál el? Félsz valamitől?

KRISZTA                      Attól, hogy ez örömet okoz neked…Boldog vagy, hogy megállapíthatod, mekkora lúzer a másik. Hogy mindig te vagy a nyerő…Tényleg ez a legnagyobb örömöd?

VIKTOR                        Mindenkit megszívatnak egyszer. Cserébe te másokat szívatsz. Ez alaptörvény, Kriszta… Itt van például ez a polgármester, ez a Bagyula, a mi fenntartónk. Gőze nincs a színházról, de úgy tesz, mintha értené…Holnap megláthatod, hogy tekerem az újjam köré. Ki fogom fizettetni vele előre a jövő évi támogatást.

KRISZTA                      Minek?

VIKTOR                        Mert elfogyott a pénzünk. Egy hónapja hitelből működik a színház…Sok pénzbe került a díszlettorony megépítése. De fontos. Nekem

le kell zuhannom. Ott, a nézők szemeláttára. Hogy évekig borzongva beszéljenek erről az előadásról.

KRISZTA                      Vagyis rólad. Minden mindig csak rólad, rólad, rólad…Te vagy a világ közepe, igaz?

                                               (Áttünés: Viktor és Anita)

VIKTOR                        Szervusz, Anita…Tetszik, hogy eljöttél a polgármesteri fogadásra. Azután, hogy kitették a szűröd. Bátor csaj vagy, kisanyám! Egy újságíró olyan legyen, mint a macska: ha kidobják az ajtón, másszon vissza ablakon…Jaj, de csúnyán nézel rám!

ANITA              Elvesztettem az állásom. Maga miatt.

VIKTOR                        Viszont kaphatsz egy csókot a szomorú szemedre.

ANITA              Tartsa meg magának.

VIKTOR                        Ne görcsölj már…Mindig ilyen vagy?

ANITA              Elvesztettem az állásom!

VIKTOR                        Persze, hogy elvesztetted. Ez a dolog így működik.

ANITA              Igazán? Maga egy fenevad.

VIKTOR                        Hagyjuk ezt a fellengzős magázódást. Sorstársak vagyunk.

ANITA              Sorstársak?

VIKTOR                        Te rosszat tettél velem. Én erre válaszoltam.

ANITA              Megírtam az igazat. A hivatásom…

VIKTOR                        A hivatásod?

ANITA              A közélet…kiseperni…

VIKTOR                        (kineveti) Seperni, sertepertélni? Gyönyörű…De ki látott  olyan seprüt, amelyik ne piszkítaná be önmagát?

ANITA              Téved. Mindig ki kell mondani, amit gondolunk. Mégha cserepek hullanak is miatta.

VIKTOR                        Hát most potyogtak. A cserepek. (nevet) Nem iszol egy kis rosét?

ANITA              Mindenki ilyen cinikus itt? Elképesztő.

VIKTOR                        „Elképesztő”…Ez a legerősebb jelződ?

ANITA              Még van képe gúnyolódni.

VIKTOR                        Gyűlölsz?

ANITA              Örülne neki?

VIKTOR                        Örülni? (lazán) Meglehet, Anita, meglehet. A te lelkes gyűlöletednek talán még van valami bukéja. Zamata, mint ennek a rosénak. Igazán nem kóstolod meg? Kitűnő! A polgármester pincéjéből való…(nevet, kissé kapatosan) Közmunkások szüretelték, közpénzen…

ANITA              Azt mesélik magáról: úgy gyűjti a haragosokat, mint  indián a skalpot.

VIKTOR                        Tévedsz, szépségem: nekem itt mindenki hálás.

ANITA              A barlang!

VIKTOR                        Micsoda?

ANITA              Maga barlangban él. Hívek, példaképek nélkül.

VIKTOR                        Lárifári, Dumasári, ha nagy leszel, megtudod: példaképek sose követik önmaguk.

ANITA              Sajnálom magát. Fogalma sincs, mit művel önmagával.

VIKTOR                        (gúnyos) Ez gyönyörű…Nem ülnél az ölembe?

ANITA              Először kirúgat, aztán teszi itt nekem a szépet. Miféle morál ez?

VIKTOR                        Egészséges morál. Hidd el, egészséges.

ANITA              Van egy mondás: ha csalódsz valakiben, próbálj szánakozni rajta.

VIKTOR                        (gúnyos) Jaj, de szép! Ahogy rajtad ez a mélyen kivágott trikó. Kihangsúlyozza a nyakad meg a vállad. A rövid szoknya meg frankón felturbózza az embert. Ez is a hivatásodhoz tartozik?

ANITA              Hihetetlen a szemtelensége.

VIKTOR                        A bőröd, mint a márvány…Vagy ezt mondtam már?

ANITA              Ne simogasson.

VIKTOR                        Nincs agyonkenve alapozóval, mint a színésznőké…

ANITA              Eressz el.

VIKTOR                        Ez a kis kék ér, itt a nyakadon – igazi bónusz! Elragadó!                                                                                                                      ANITA              Na jó, én most…

VIKTOR                        Csitt! Húnyd be a szemed. (csókolóznak)

                        (Áttünés: étteremben. Viktor, Kriszta, Anita és egy pincér)

PINCÉR                       Mit hozhatok?

VIKTOR                        Na, Kriszta, mit fogsz ma enni?

KRISZTA                      Mondjuk, libamellet, kapribogyóval. Szépasszony módra.

PINCÉR                       Hozom.

KRISZTA                      Nézdd csak, ki jön ott! Anita!

ANITA              Szevasztok.

VIKTOR                        Szevasz…Ti ismeritek egymást?

KRISZTA                      Osztálytársak voltunk a gimiben. Két évig én voltam a szép Anita csúnya barátnője…És ti?

VIKTOR                        Mi? Hát…Csak a sajtótájékoztatóról…Tudod, a Titánia-díj…Anita készítette a riportot.

ANITA              Merthogy…Pár hete itt vagyok a városi lapnál.

KRISZTA                      (Anitához) Úgy? A városi lapnál? Itt dolgozol és eszedbe se jut megkeresni engem? Lefokozlak, barátnőből tisztelővé…És különben? Hogy élsz? Férjhez mentél?

ANITA              Nem mentem. Nem érek rá.

KRISZTA                      Persze, a munka. Az ember mindig rohanásban van...

ANITA              Többször is akartalak hívni…

VIKTOR                        (maga elé) Uramisten, mennyire nincs esze a véletlennek! (hangosan) Tarts velünk, Anita. A vendégem vagy, itt az étlap. Rendelj valamit.

ANITA              Kösz. (nyomatékkal) Már rendeltem.

VIKTOR                        Tényleg? Vicces vagy.

ANITA              Nem vagyok az. Megtettem a feljelentést.

VIKTOR                        Mi?

ANITA              Csalás és sikkasztás miatt, ismeretlen elkövető ellen.

VIKTOR                        Miről beszélsz?

ANITA              Te és a polgármester – ti vagytok az ismeretlen elkövetők. Közpénzek elsikkasztása, okirathamisítás.

VIKTOR                        (ordít) Ezt kikérem magamnak!

KRISZTA                      Mi folyik itt?

ANITA              Sajnálom, Kriszta. Magam láttam a bizonyítékokat.

KRISZTA                      Ne őrjíts meg…Öt éve nem láttalak és most ezzel jössz? Miféle bizonyítékok?

ANITA              Fogalmad sincs semmiről. A barátod a pluszpénzek felét lenyúlja -  a polgármester zsebébe.

KRISZTA                      Egy szót se értek ebből.

VIKTOR                        Ne is hallgass rá! A barátnőd így akar karriert csinálni. Azt hiszed, ilyen könnyen csőbe húzhatsz? Korábban kelj fel, csibém!

ANITA              Megtalálták a könyvelési belégeket.

VIKTOR                        Fütyülök a belégekre! Papírokkal mindent ki lehet mutatni, és az ellenkezőjét is.

ANITA              Kriszta, azt ajánlom, vigyázz vele. Könnyen úgy járhatsz, mint én.

KRISZTA                      Miért, mi van közöttetek?

ANITA              Lefeküdtem vele.

KRISZTA                      Muszáj volt ezt elmondani?? Mindenbe belerondítani?

ANITA              Én nem tudok hazudni.

KRISZTA                      Mindig ilyen voltál. Ha megjelentél valahol és kinyitottad a szádat, ránk okádtad az igazságot. Húzz innét! Könyörgök, tűnj el!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés