Drámák : Nem vagytok a magatokéi 3. |
Nem vagytok a magatokéi 3.
Jelige: Hegyek 2011.03.22. 06:50
HARMADIK FELVONÁS
Kórházfolyosó. A bal szélen kopott, kék ajtó, rajta számjegy. Mellette illemhely férfiak számára. Középen fehér ajtó „ÜGYELET” felirattal, alatta kis táblácska a rendelési időkkel. Mellette jobbra automata. Fehér falak, tilos a dohányzás jelzés. Fémkukák
A színpad jobb szélén portáspult, mögötte Portás ül, újságot olvas. Kisrádió szól a pultján, az 50-es, 60-as évek slágereivel. Az ajtó két oldalán egy-egy fehér, négyszemélyes pad. A bal oldalin három, a jobb oldalin kettő beteg ül, hallgatnak. A bal oldali pad mögött függöny nélküli ablak, odakint sötét van, téli délután
Erzsébet Attilát támogatva jobbról megközelíti a portáspultot. A fiú nótázik, a karjait emelgeti, botladozik. Erzsébet körülnéz, felméri a terepet
ERZSÉBET (a portáspultra téve kézitáskáját) Jó napot kívánok! (Megvárja, amíg az újság mögül Portás előkerül) Jó napot kívánok! Vizsgálatra jöttünk, itt kell jelentkeznünk?
PORTÁS Igen, hölgyem, itt kell, csak nem vele! (Attila felé bök, majd visszabújik az újság mögé)
ERZSÉBET És vele hol kell?
PORTÁS (nyomatékosan) Hölgyem, vele sehol. Vigye innét, legyen szíves, amíg - már megbocsásson -, de az ismerőse nem idegesít fel itt mindenkit.
ERZSÉBET (Attilához) Egy kicsit maradj csendben most! (Vissza Portáshoz) Igen, tudom, hogy hangoskodni is szokott, de most tényleg meg kellene vizsgálni, mert elfertőződhet a sebe.
PORTÁS Mindig ezt mondja, hogy bejusson ide, és összetörjön mindent!
ERZSÉBET (szelíden) Értem,Uram, de nézze meg a karját. Akárhogyan is viselkedett eddig…
ATTILA (a dalolászásból hirtelen váltva) Miért, hogy viselkedtem? (Szinte ráfekszik a pultra, Portás szeme közé néz)
PORTÁS (felpattan) Papírjai sincsenek! Állandóan itt ólálkodik a váróterem bejáratánál, koldul, és azt lesi, mit lehetne ellopni!
ATTILA Merje még egyszer mondani!
Erzsébet közéjük áll, visszafogja Attilát. Portás lekapcsolja a rádióját
ERZSÉBET (nyugodt hangon) Lehet, hogy a viselkedése nem a legmegfelelőbb, de a sebe most komolynak látszik. Higgyen nekem. (Attilához fordul) Attila, mutasd a karod!
Attila odatolja a karját Portás orra elé. Közben újabb betegek érkeznek mögöttük a pulthoz
ERZSÉBET Itt vannak a papírjaid, ugye?
ATTILA Hát persze! (Kutat a dzsekijében és a farzsebében) Pedig itt voltak! Biztosan kiestek, amikor jöttünk! (Portásra vigyorog)
PORTÁS Na, persze! (Újra bedühödik, kiabál, a folyosón mindenki odanéz) Hívom a rendőrséget, ha nem viszi el innen! Egyébként is, ki maga? Mi köze ehhez a semmirekellőhöz? Maga tisztességes állampolgárnak látszik!
ERZSÉBET (határozottan) A fiú velem van.
Csend
ERZSÉBET (higgadtan) Nekem itt vannak a papírjaim. Az enyémekkel bemehetünk? (Átnyújtja a TAJ-kártyáját)
PORTÁS (füstölögve, alulmaradva) Be, be… Csak vigye már innen!
ERZSÉBET (udvariasan) Köszönjük szépen.
Erzsébet arrébb húzza Attilát, a többi jelenlévő továbbra is elhűlve nézi őket. Megközelítik a félig üres padot
ATTILA (rikkantva) Olyan jó, hogy velem vagy!Nem vagyok végre egyedül! Erzsébet, Erzsébet… Nagyon szép név!(A közönséghez) A Bibliában is benne van, régen amikor hittanra jártam, tanultuk, hogy van valami Erzsébet abban is. Talán Keresztelő Szent János anyja volt? Ugye az?
ERZSÉBET (feldobódva) Igen! Te jártál hittanra?
ATTILA Hát persze! Mindig én csöngettem a templomban is! Persze mindig ránk is szóltak, hogy ne röhögjünk! Azok voltak a szép évek! Aztán szétesett a családunk. (Letörve) Akkor lett vége mindennek...
ERZSÉBET (visszafogottan) Engem sajnos nem vittek templomba gyerekkoromban… Szép emlékeid lehetnek… Szerintem örülhetsz ennek.
ATTILA (vigasztalódva) Tényleg jó volt! Rengeteget gitároztam akkoriban! Nagyon jól ment!
ERZSÉBET Újra és újra meglepsz! De jó, hogy tudsz gitározni!
ATTILA (ránéz, csendesebben) Miért? Azt hitted, hogy olyan furkó vagyok, hogy semmihez sem értek?
ERZSÉBET (megijedve) Dehogyis! Rögtön tudtam, hogy te egy nagyon sokoldalú valaki vagy! (Szünet) Persze, akkor is értékes lennél a szememben, ha nem lenne olyan különösebb tehetséged egy dologhoz sem…
ATTILA (büszkén) Nagyon jól ment! Ígéretes kissrác voltam!
Kinyílik az orvos ajtaja, egy beteg jön ki rajta, Róbert kíséri
RÓBERT (mindenkihez) Jó napot kívánok! Van, aki ide vár?
Erzsébet felpattan, odaszalad
ERZSÉBET Jó napot kívánok! Ezt a fiút kellene ellátni, mert komoly seb van a karján! (Attilára mutat)
RÓBERT Rendben, Hölgyem, máris megvizsgálom.
ATTILA (közelebb jön, majd mintha egy földönkívülit látna) Na, nézd csak! Egy új orvos!
RÓBERT (Attilához, hivatalosan) Régóta ide jár talán?
ATTILA Hát eddig még nem sikerült idáig bejutnom, csak egyszer! Aztán megint kidobtak. Ez a nyomorult portás miatt! (Feléje bök) Őt bezzeg nem cserélik le!
PORTÁS (bosszúsan) Ne sértegessen, fiatalember!
Portás újra bekapcsolja a rádióját
RÓBERT (nyugodtan) Jöjjön, megnézem a sebét.
Róbert és Attila bemegy a rendelőbe, Erzsébet sétálgat, nézelődik. Portáshoz újabb betegek jönnek, majd megtelik velük a jobb oldali pad
Balázs balról az automatához érkezik, érmét dob be, egykedvűen nézegeti a betegeket. Észreveszi, hogy Portás magához inti. Miután megkapja az italt, délcegen odasétál
BALÁZS (rágózva) Na, mi az? Történt valami?
PORTÁS (gyorsan) Megint itt az a koszos kölyök az utcáról! Tudod, melyik!
Balázs bólint
PORTÁS Képzeld, egy nő van vele, megmutatta a papírjait, és muszáj volt őket beengednem.
BALÁZS (unottan) De kinek a papírjait?
PORTÁS Hát a nőét.
BALÁZS (grimaszolva) Ja, kicsoda az a nő? Valami rokona?
PORTÁS Mit tudom én! Nem akarta megmondani, amikor kérdeztem.
BALÁZS Hát ez érdekes… Megnézem magamnak azt a nőt. (Kacsint) Kíváncsivá tettél!
PORTÁS (legyint) Á, semmi különös! Épp ez a furcsa. Normálisan van felöltözve, se nem hajléktalan, és nem is olyan őrültnek látszó. Legalábbis ránézésre. Döntsd el te magad! (Erzsébetre mutat)
Balázs Erzsébeték felé fordul, majd vissza Portáshoz
PORTÁS De, ki tudja! Hát, ha a rokona ez a gyerek, akkor szégyellheti magát, annyi szent. Ha meg a fiúja, akkor meg még inkább!
BALÁZS Hány éves lehet?
PORTÁS Harmincöt körül. Miért?
BALÁZS (huncutul) Csak úgy! (Legyint) Öreg!
Nyílik a rendelő ajtaja, Attila sápadtan kijön, odavánszorog a jobb oldali padhoz, egy régóta ott ülő beteg gyorsan feláll, átadva a helyét. Attila észre sem veszi. Balázs és Portás messziről figyeli őket
ERZSÉBET Minden rendben? Ellátták a karod?
ATTILA (nyűgösen) El.
Rita lép ki, körülnéz, ki vár a rendelőbe, majd becsukja az ajtót
ERZSÉBET (aggódva) Fájt? Ugye fájt?
ATTILA (megenyhül) Nem, nem. Csak azt mondta az orvos, hogy jobb lenne, ha összeszedném magam.
ERZSÉBET Miért? Mondtad, hogy direkt ütötted be a karod?
ATTILA (lemondóan) Kérdezte, én meg mondtam.
ERZSÉBET Szerintem jól tetted, hogy mondtad.
ATTILA De hogy szedheti össze magát az ember, ha nem lát kiutat, igaz? (Szünet) Gyere, ülj le ide. (Átadja a helyét)
ERZSÉBET (nyugodtabban) Maradj csak, köszi. Mit mondott még az orvos?
ATTILA Hát hogy maradjunk még itt, mert még nem végeztünk.
ERZSÉBET Hogyhogy nem?
ATTILA Azt mondta, mindjárt kijön.
ERZSÉBET (elgondolkodik, majd kisvártatva) Úgy örültem, amikor mondtad, hogy szerettél gitározni. Biztosan találsz örömet még másban is, ha ilyen szépérzéked is van, hogy zenével foglalkoztál.
ATTILA (ránéz, majd komolyan) Milyen jó, hogy itt vagy. (Szünet, majd felugrik, mindenki őket nézi) Megölelhetlek? Ugye megölelhetlek?
ERZSÉBET (zavarba jön, majd nevetve) Már megint kezded? Miért akarsz megölelni?
ATTILA (hozzáhajol) Árad belőled a szeretet.
Balázs odamegy Attilához
BALÁZS Kérem, halkabban társalogjon, zavarja a rendet!
ATTILA (felnéz, majd hangosan feljajdul) Jaj-jaj-jaj! Már megint egy kedves ismerős! Már csak te hiányoztál!
BALÁZS Igen, mi már találkoztunk! Maradjon csöndben, amíg szépen mondom!
ATTILA (színészesen meghajol) Parancsára!
Balázs balra távozik. A rendelő ajtaja újra kinyílik, Róbert kijön. Odaér Erzsébetékhez
RÓBERT (szigorúan) Hölgyem, tudnánk négyszemközt beszélni?
ERZSÉBET (meglepetten) Persze. (Elindul a rendelő felé)
RÓBERT Ne oda! Ott az asszisztensem!
ERZSÉBET (zavarában a haját állítgatja) Jól van. Akkor hová?
Róbert a színpad bal szélére mutat, átmennek. Attila az automatához megy, ütögetni kezdi, közben krákog
RÓBERT (nagy levegőt vesz) Azt szeretném kérdezni, hogy milyen jövőt szán ennek a fiúnak?
ERZSÉBET (megrázza a vállát) Csak kívánni tudom neki, hogy rendbejöjjön az élete. Meg elhoztam a kórházba. Ennyi.
RÓBERT (hűvösen) Az nem lesz elég. Így is késő már, szerintem. Valahogy ki kellene végre találni, hogy segíthetne rajta, ha már idáig eljutott a fiú.
ERZSÉBET Értem már. Azt hiszi, hogy a rokona vagyok. Pedig nem vagyok az.
RÓBERT (csodálkozásában háttal a falnak dőlve) Micsoda? Maga nem is a rokona, és behozta ide? (Szünet) Talán a barátjának a rokona?
ERZSÉBET (mosolyog) Nincsen barátom. És ezt a fiút ma látom először.
RÓBERT Elképesztő! Hol szedte össze? (Attilát figyeli) Mert most már csak arra tudok gondolni, hogy magára akaszkodott.
Attila nem bírja kiszedni az automatába ragadt pénzt
ATTILA Hogy az a…! (Az automatához) De nem fogsz ki rajtam! Akkor is kiverem belőled!
Portás észreveszi Attilát, hogy az automatát rongálja, kapkodva, hangosan telefonál
PORTÁS Te, Balázskám, gyere már ide még egyszer! Ez a mihaszna most meg az automatát akarja szétszedni!
ERZSÉBET (Róberthez) Szó sincs róla, nem akaszkodott rám. Megkért, hogy vigyem el egy kórházba. Az aluljáróban szólított meg.
RÓBERT Hány órakor futott bele?
ERZSÉBET Négy óra felé.
RÓBERT (megáll, az órájára néz, majd nyomatékosan) De most már fél hat van… Gondolom, nem így tervezte a napját.
ERZSÉBET Hát, egy koncertre akartam elmenni. De nem baj. Ennek, úgy érzem, több értelme volt.
ATTILA (széttárva a karját, hangosan gondolkozva) Megsajnálta és felhozta ide. Tiszta sor. (Szünet, majd maga elé meredve) A baj csak az, hogy legközelebb is idejut a fiú! Vagy egy másik kórházba. Rajtuk sajnos már nem lehet segíteni.
Rita kilép a rendelőből, odalép Róberthez, vár
RÓBERT (Erzsébethez, nem törődve Ritával, fájdalmas hangon) Mert maga hazamegy, a fiú meg kimegy innen, és megint a kocsmában köt ki! Az ilyen embereken már nem lehet segíteni!
ERZSÉBET Ezt én másképp látom.
RÓBERT (hirtelen felé fordul) Hogyan? Mit tud tenni maga érte, ha hazamegy? (Keserűen) Mert tényleg szép, hogy rászánja az estéjét, de aztán?... Hogy segít neki, ha nincs vele?
ERZSÉBET Imádkozom érte.
Rita a szája elé teszi a kezét, és a köpenyébe rejti a mosolyát. Róbert szeme elkerekedik
RÓBERT És gondolja, hogy az használ majd?
ERZSÉBET Igen, biztosan.
Csend
RITA Doktor Úr, hova rakjam ezeket a kartonokat?...
RÓBERT (halkan) Jöjjön, megmutatom.
Róbert és Rita visszamennek a rendelőbe. Balázs megjelenik balról
BALÁZS (karját a csípőjére teszi) Na, kölyök, most már húzzál innét! Hagyd ezt a gépet is, mert többször nem szólok rád, csak úgy kipenderítelek innen, hogy többé még a környékre sem mered tolni a képed!
Portás is közelebb jön, Balázs mögé áll. Erzsébet is odamegy. Több beteg jobbra elhagyja a folyosót, szabadon hagyva a bal oldali padot
ATTILA (színlelve a megbántottságot) Na, de kérem! Hol van az előbbi udvarias hangnem?
ERZSÉBET (Attila vállára téve a kezét) Gyere, Attila, üljünk le oda! (Az üres padra mutat)
Róbert kilép a rendelőből, elindul feléjük
BALÁZS Jobb lesz, ha hallgatsz a hölgyre, mert különben kiraklak innét.
Róbert Balázs és Attila közé áll
RÓBERT (Balázshoz) Mindjárt megbeszélem vele a dolgot, rendben?
BALÁZS (nyel egy nagyot) Igen, Doktor Úr.
Portás és Balázs visszamennek a pulthoz. A folyosón már alig várakoznak néhányan
RÓBERT(Attilához) Figyeljen ide! Beszédem van magával! Hogy hívják?
ATTILA (mosolyogva kezet nyújt) Harmath Attila. 23 éves, anyja neve…
RÓBERT (meglepődik, de megrázza a kezét, majd türelmesen) A hölgy… (Félig Erzsébethez fordul, de zavarba jön. Utána a nőhöz kedvesen) Ne haragudjon, még be sem mutatkoztam.
Erzsébet kezet nyújt Róbertnek, Attila kíváncsian figyel
RÓBERT Kormos Róbert.
ERZSÉBET Horváth Erzsébet.
RÓBERT (Attilához) Szóval, Erzsébet elmondta, hogy az aluljáróban találkoztak.
ATTILA Így volt. Erzsébet nagyon rendes volt velem.
RÓBERT És maga azt mondja, hogy már ebből a kórházból is kidobták párszor a viselkedése miatt.
ATTILA (feszült figyelemmel) Igen. De miért fontos ez?
RÓBERT Örülök, hogy most nem dobták ki, és itt van.
Attila meglepődik, elfordítja a fejét. Szünet. Egyik kezével piszkálni kezdi az automatába szorult érmét
Csend
ATTILA Meghívhatom egy üdítőre? Végre sikerült kibányásznom ezt az érmét.
RÓBERT (barátságosan) Igen… Úgyis szomjas vagyok. (Attila mögött Erzsébethez fordul, rákacsint)
Az automata nagy robajjal kidobja a palackot. Attila büszkén Róbert felé nyújtja az üdítőt
RÓBERT Köszönöm. És most meséljen magáról! Hová valósi?
Balázs balról megjelenik, elhalad mellettük
ATTILA Piliscsabáról.
Balázs megtorpan, melléjük áll, figyel
RÓBERT Azt mondják, az szép hely.Különösen a Klotildliget rész. Még nem jártam ott.
ERZSÉBET Tényleg gyönyörű hely! És a piliscsabai rész is szép. Ott van a legszebb kálvária, amit valaha láttam. (Hirtelen elnémul)
RÓBERT (mosolyogva) Ha maga mondja, elhiszem! (Nevet)
ATTILA Rengeteg haverom volt ott! Állandóan csak pengettük a húrokat, meg csajoztunk. Lehet, hogy újra gitároznom kéne!? (A társaság közepére áll) A hegyekről nem is beszélve! Akkorákat kirándultunk, hogy mindig este értünk haza! És a levegő is friss volt és tiszta... (Szünet) Kegyetlen jó volt lenézni fölülről a tájra... Azt érezted, minden a tiéd!
BALÁZS (lelkesen) Én is odavalósi vagyok! (Attila mellé áll) Mi meg mindig fölültünk a vonatokra! És csak ritkán buktunk le... (Attilához) A piliscsabai srácok nagyon belevalóak! Ugye, kölyök?(Mosolyog)
ATTILA De bele ám! (Nevet)
Balázs továbbmegy, Portással vált pár szót. Rita is kijön, odamegy Róbertékhez
RÓBERT (Attilához) A gitározást én is meg akartam tanulni. Még nem adtam fel teljesen!
RITA Na, hiszen! Majd behozunk egyet ide neked! (Nevet)
RÓBERT Miért is ne? Olyan monoton itt néha! (Nevet)
Súlyos sérüléssel egy beteget hoznak hordágyon. Róbert odarohan, hogy kinyissa a rendelő ajtaját. Rita utánasiet
RÓBERT (visszaszól) Elnézést! Azonnal jövünk!
Róbert beengedi a betegszállítókat, becsukja maga és Rita mögött az ajtót. Erzsébet Attilával odamegy az üres padhoz, leülnek. Attila a kötést tapogatja a karján
ATTILA (Az ajtó felé int a fejével) Rendesnek látszanak.
ERZSÉBET Szerintem is.
ATTILA Jólesett, hogy ez az orvos kijött beszélgetni velünk.
ERZSÉBET Nekem is. (Szünet) Azt szeretném mondani, hogy itt szeretnélek hagyni vele. Nekem hamarosan haza kell mennem. Tudod, vidékről utaztam fel.
ATTILA (feláll) Máris elmennél?
ERZSÉBET Hát. Már későn van. Még megvárom, hogy mit mond neked az orvos. Aztán elindulok.
ATTILA (eltűnődik, majd felélénkülve) Várj, hozok neked valamit!
Attila elszáguld balra, Erzsébet meglepetten néz utána, majd a táskájában kezd kotorászni. Portás otthagyja a pultot, odajön
PORTÁS (nyugodtan) Nem fog visszajönni.
ERZSÉBET Miből gondolja?
PORTÁS Kirohan az épületből, meglátja a szemben lévő presszót, aztán már azt is elfelejti, miért indult.
Csend
PORTÁS Ne haragudjon azért, ahogy az elején beszéltem.
ERZSÉBET Semmi baj, rossz tapasztalatai voltak.
PORTÁS Hát, igen. (Vakargatja a tarkóját) Nehéz ezekkel az ifjakkal…
Nyílik az ajtó, Róbert jön ki. Forog, Attilát keresi
RÓBERT (Erzsébethez) Hát a fiú?
PORTÁS Egyszer csak kiszaladt a kórházból.
ERZSÉBET Azt mondta, hoz nekem valamit.
PORTÁS Épp mondom, hogy szerintem a kocsmában van már.
RÓBERT Nem, szerintem nem. Vissza fog jönni!
Rita lép ki a rendelőből, mögötte az ápolók elviszik a hordágyas beteget
RITA (Róberthez) Mit lehet tenni akkor Attilával?
RÓBERT Meg kell próbálni egy kezelést. Hátha itt tartható. Lelkileg egy kicsit rendbe jönne.
ERZSÉBET Tudna vele beszélni?
RÓBERT (lelkesen) Megpróbálom!
PORTÁS Megkérdem, van-e hely a másodikon! (A pulthoz siet, telefonál)
RÓBERT (Portás után néz, majd nevetve) Szépen felforgattak itt mindent! Maga, meg ez a fiú!
ERZSÉBET Nem volt más választásunk! (Nevet)
Attila ragyogó arccal beszalad, teásdobozt lóbál a kezében. Megáll Erzsébet előtt, megöleli, átadja a dobozt
ATTILA Köszönöm szépen, amit értem tettél!
ERZSÉBET Nagyon szívesen. Mindannyian kerülhetünk nehéz helyzetbe… (Feláll) De most mennem kell. Nagyon szurkolok neked, és gondolni fogok rád!
ATTILA (szomorúan) Ne menj el még, kérlek! Maradj még egy kicsit!
RÓBERT El kell mennie. Késő van. (Erzsébethez, aggódón) Haza tud még jutni?
ERZSÉBET Persze! Van még egy buszom.
RÓBERT Akkor jó. (Mosolyog) Örülök, hogy találkoztunk. (A kezét nyújtja) Talán még hallok magáról.
ERZSÉBET (mosolyog, fogadja a kézfogást) Én is örülök. Viszlát.
Portás leteszi a telefont, odajön hozzájuk. Balázs is megjelenik
PORTÁS Doktor Úr, van hely a másodikon. Akár benn is maradhat a fiatalember.
ATTILA (megretten, majd hátrál a kijárat felé) Azt nem! Jaj, azt nem! Én nem maradhatok itt! (Tovább hátrál a kijárat irányába, megbotlik közben a pad lábába) Jól vagyok! Higgyék el, jól vagyok! Majd boldogulok magam!
RÓBERT (nagyon komolyan) Attila, figyeljen! (Közelebb lép hozzá) Ma még egy esélyt kapott az élettől. Nézze meg, ma többen nagyon rendesek voltak magával. (Erzsébet felé fordul, majd vissza) Maga szerint ez véletlen? Nem inkább egy jel? Talán úgy találja, hogy mindennek egyáltalán nem volt értelme? (Szünet) Ne legyen hálátlan. Vállalja a kezelést, és bármikor bejöhet ide hozzám is, ha beszélgetni van kedve. Mi hiszünk magában. Talpra fog állni, ha tényleg akarja.
Attila leül a padra. Fejét a kezei közé veszi, a térdére könyököl
Csend, a többiek egymásra néznek, várnak
ATTILA (feláll, feléjük lép, majd megadóan) Rendben! Maradok. (Szünet) De Erzsébet! Ugye beszélünk még?!
ERZSÉBET (megkönnyebbülve) Hát persze! Majd hívom a kórházat! (Megöleli Attilát, szünet) Tudod-e, hogy nekem is sokat jelentett ez a nap?
ATTILA Gondolom ilyen problémás emberrel még nem találkoztál azelőtt, igaz?
Erzsébet elgondolkozik, pár másodpercig távolról az étteremben hallott popsláger szól, majd a zene hirtelen abbamarad
ATTILA Imádkozz értem!
RÓBERT (bíztatóan) Fog, fog, nekem mondta! (Erzsébethez) És remélem, értem is fog! (Komolyan Erzsébetre néz)
Erzsébet bólint. Attila és Róbert kezet ráznak. Egy ápoló érkezik balról, Portás odainti
ERZSÉBET (lassan elindul, majd visszafordul kétszer) Viszontlátásra! Jó éjszakát! (Integet)
Mindenki Erzsébetet követi a szemével. Lendületes, akusztikus gitárzene indul. A nő elhagyja a színpadot
RÓBERT (Attilához) Attila, ma végre nyugodtan aludhat. Jó éjszakát!
Róbert, Rita, Portás és Balázs együtt nézik, ahogy az ápoló Attilával elhagyja a folyosót. Portás a pulthoz megy, leül, olvasni kezd. Balázs balra elhagyja a színpadot
RÓBERT (elgondolkozva, a közönséghez) Igen. Az igazi érdekek valóban egybeesnek…
Rita bemegy a rendelőbe. Róbert lehajtott fejjel ácsorog még egy kicsit, majd lendületesen az asszisztens után indul. Becsukja maga mögött az ajtót
A fények lassan kialszanak. Függöny. Fél percig még lágy gitárzene hallatszik
|
Köszönöm az értékelést!