Tegnap jelent meg a Mórickában

Kedves Pali bátyám!

Most érkezett az örömteli, mindannyiunk által várva várt nagyszerű hír. Ki kell függeszteni a középületekben a nemzeti együttműködés nyilatkozatát. Legalább ötvenszer hetven centis színes nyomatként kell kirakni június 5-étől, a parlamenti deklarációt minden államigazgatási épület méltó helyére. A - „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” - mondattal kezdődő nyilatkozat, mint olyan, minden magyar ember egységes véleményét és óhaját tükrözi. Ezt már a miniszterelnöki szóvivő jelentette ki, utalva arra – gondolom én – na, hülye magyar, kezdd el megzabálni, amit főztél. Miről is van szó? Egész pontosan arról, hogy  „A központi államigazgatási szervek és területi, helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű területi együttműködési államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei (a továbbiakban együtt: szerv) által feladatuk ellátása során használt középületekben ... a szerv vezetője által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelő jól látható helyen ki kell helyezni a Nyilatkozatot.” No Pali bátyám! Ez aztán legényes mutatvány lesz, akárki meglássa! És meglássa, mert ki lesz függesztve. Most még csak ez, aztán később…. hm.  A feleségemnek épp a minap mondtam, hogy milyen bitang jól nézne ki, hogyha sárgára festett konyhánk faláról, demokratikusan megválasztott, Nagy Szellemi Vezetőnk, CsoVi (Csodálatos Viktor) - mosolyogna rám, míg elkészítem reggeli kávénkat. A gyerekszobában pedig frankón eltudnám képzelni frissen megválasztott, jóságos tekintetű Köztársasági Elnök urunk portréját, amint szemeit őrizőn emeli lányaim ágyára. Esküszöm, minden este azt kérdeznék a lányaim. - Apa, Pali bácsi mesél majd nekünk? – Persze kislányom, hogyne mesélne! Pali bácsi is, Viktor bácsi, meg mindenki, aki épp erre jár, és rászavazunk. Mert mesélni, azt aztán tudnak! - na és a klotyóban…! No, hát ugye oda már csak lefutott vitézek kerülhetnének. Gondolok itt Fletó úrra, netán Ibolya asszonyra, esetleg Gábor vitézre. De mit szólnának a tisztelt hölgyek és urak, ha mondjuk..., a spájz mélyéből elővarázsolnám Józsi bátyánk portréját, és hát ugye… a tartályra esetleg. Szóval, tetszik érteni, nem? Hogyhogy melyik Józsi bácsi? Hát mindegyik? Hogy nincs akkora tartály? Persze, hogy nincs! Lassan lakásom sem lesz, mert ugye a bank… hogyhogy melyik bank? Hát, amelyiket a mi pénzünkből húztak ki a szarból, az. Hogy mindet kihúzták? No, azért annyi hitelem nekem sincs. Visszatérve a képnézegetés öröméhez. Anyósom szobájában viszont csak egy kép jöhet szóba! Ő pedig, Sanyi bácsi. Igen, Pali bátyám! A jóságos, sejtelmes tekintetű, ugyanakkor a bűnelkövetőkkel könyörtelen, Sanyi bácsi fotója. Hadd szarja magát össze minden reggel a kedves mama, amikor rákacsint a zsandárminiszter! Ne csak én hugyozzam magam össze, amikor belépek a lakás többi helységébe, nem igaz? De most félre a tréfával, drága Pali bátyám! Ez arra emlékeztet engem, amikor az átkosban kellett kifüggeszteni az iskolákban a kisdobosok hat és az úttörők tizenkét pontját. A katedrák fölött, a hivatalokban, a közintézményekben, és minden épkézláb helyen ott lógott Lenin, Marx és Engels képe. Az asztalokon pedig csak egy szobor lehetett. Lenin. Bronzból kiöntve, esetleg fából megfaragva, de volt egy ismerősöm, ő, gyufaszálakból mintázta meg a „jó öreget”. Akkor szabadult, amikor a komcsik, akarom mondani a szegfűsök bezárták a Lipótot. Nem Lenin szabadult akkor, hanem az alkotó. Hisz előbb-utóbb minden alkotó a Lipóton végzi. Úgyhogy most felesleges alkotni, mert nincs Lipót, bezárták. És íme, a nagy mutatvány, mely azért elgondolkoztatja a magamfajta parasztot. Lehet, hogy a gondolataim miatt egyszer a Lipót helyén végzem? Vagy másik zárt helyen? Á, az nem koncepciós per lenne, mert demokráciában olyan nincs. Törvény lenne. Mert törvényt lehet sőt, kell alkotni, még a demokráciában is. Ez lenne, a Fogd be törvény. Fogd be, mert ha nem fogod be, akkor mi fogjuk be! Na, a mutatvány, amiről beszélni akarok! Beszélni, míg lehet. - A BKV a 2009-es évet 23 milliárd 525 millió forintos veszteséggel zárta, amely 17 milliárd forinttal rosszabb, mint az egy évvel korábbi - derül ki a BKV 2009. évi beszámolójából. A beszámoló szerint az értékesítés nettó árbevétele 71,6 milliárd forint volt, 451 millióval kevesebb, mint 2008-ban. – mennyivel is húzták ki a közlekedésieket az adófizetők pénzéből tavaly? Hatvan milliárddal? Oszt mindek? Hogy bizonyos körök azt a pénzt is ellopják? Na jó, befogom, mert most már biztos, hogy nem lesz lopás. Mit tetszik mondani? Hogy kukacos a narancs? Oszt miért baj az? Én is kukacos vagyok, még sem lopok. De most olyat mondok, amitől letetszik hidalni, drága Pali bátyám! Amikor ezeket a sorokat írom – 2010. június 05-én – a magyarorszag.hu kormányzati portálon, még mindig Gyurcsány Ferenc, Magyarország Miniszterelnöke. Esküszöm, hogy így van! Ott a képe, ott a neve, tévedés kizárva. Valószínű, hogy a honlap szerkesztői átaludták a dicsőséges forradalmat, mely így már egyértelműen csendesre sikeredett. Olyan csendesre, hogy ők például nem hallottak róla. De most félretéve a tréfát! Gondolja már bele magát abba, hogy milyen rosszul eshet Nagy Szellemi Vezetőnknek, hogy a kormányzati portál megfeledkezett róla is, és csodás tetteiről is. És nem elég, hogy megfeledkezett, de odáig süllyedt, hogy azt az antitalentum Fletót tartja még mindig népünk vezérének. Felháborító és vérlázító! Hogyhogy mindegy ki van fent a honlapon? Hát magának mindegy, hogy szegfűt eszik, vagy narancsot? Ja, hogy maga nem eszi a gyümölcsöt! Húsevő! Úgy könnyű! Ja, értem! Csak szeretne húst enni, csak hát ugye, kicsi a nyugdíj. Addig örüljön, míg van nyugdíj. Lassan minimálbér sem lesz. Illetve, az lesz, csak senki sem tudja mekkora, mert ugye az adó. Még szerencse, hogy a luxusadót sikerült eltörölni. Ezzel legalább segítik a minimálbéres vállalkozókat. Nem kell plusz adót fizetniük repülőjük, esetleg helikopterük után, na és nyugodtam motorcsónakozhatnak is, mert azt sem sújtják mostantól adóval. Szóval, azért gömbölyödik a kormányzat új politikája, csak győzzük kivárni a számunkra kedvező döntéseket.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, mostantól azt kéne még elintézni, hogy minden igaz magyar ember rózsaszínű szemüvegen keresztül láthassa a narancssárga napfelkeltét. Ehhez nem kellene más, csupán tízmillió rózsaszínű napszemüveg. A többi adva vagyon. És az is egy komoly vagyon lesz, amelyet a szemüveg szállítója fog megkeresni, ha elnyeri rá a kormányzati megbízást. És miért ne nyerné el, amikor a versenytárgyalásra egy ugyanolyan narancssárga napszemüvegben érkezik majd, amilyen a rózsaszínű lesz. Rózsaszínű keret, sötét üvegekkel. Fantázianeve: Magyar jövő.