T Á V I R A T I rész - Ismerkedés - 1918 ( augusztus ) Szent István havának 18. napján vagyunk. Kellemes idő van. Ragyogóan süt a nap. A sétányt a fiatal leányok és fiatal fiuk lepik el. Egy társóságban van Eugén is, mint ifjú végzős katonai kadét, sétálgatnak a tó körül. A társóság egy padra leült, és nézik a tavon úszó hattyúkat, vadkacsákat. Időnként, "kacsáznak". / ezt lapos kővel szokták játszani, cél az, hogy a kő hányszor pattan a víz fel színén / Evvel is telik az idő. A társóságban Eugén barátja Vilmos nyert. Az ő köve pattant legtöbbször. Eugén, és fiúk az arra sétálgató, nevető hölgy csoportra lett figyelmesek, hogy milyen jó kedvűek a lányok. Különösen egy fehér bőrű, hosszú vörös hajú lány keltette fel Eugén érdeklődését. Mikor Eugén a követ hajította, közben a leány nézte, és elrontatta, így nem nyerte meg a versenyt. A mellettük elsétáló leány, kissé hátra fordította a fejét, és nézte a rápillant Eugén. A két szempár egymásra talált. Bocsánat, szólalt meg Eugén, megtörülte a nedves kezét, elköszönt a társóságtól, és a leány után ment. A lány is vissza marad a többiektől. A két fiatal a kölcsönös szimpátia hatása alatt volt. - Kisasszony engedje meg,hogy bemutatkozzam - kezdte Eugén - Nevem von Vorbeihalten Eugén gróf. - Saint-Cyr katonai iskola végzős hallgatója vagyok. Örülők, hogy megismertem, bocsásson meg hogy is hívják ? - Kegyednek csak Eugén. - Kegyedet hogy szólíthatom, Kisasszony. - Erzsébetnek. - Erzsébet elhívhatom, holnap késő délután úgy 17 óra körül egy kelleme sétára. - Éppen ráérek, semmi elfoglaltságom nincs ebben az időben. - Akkor holnap itt e parkban találkozunk. A többi hölgy a lemarad Erzsébetnek kiabál. Erzsébet jöjjön már, mert be kell érnünk a Leányotthonba. - Megyek már. Erzsébet csatlakozott a többiekhez. Eugén még nézte a távozó hölgyet, és ő is sietett a társaihoz. Másnap : A fiatalok találkoztak, és ígéretét betartva a parkban sétáltak. Hosszan beszélgettek, és jobban megismerték egymást. Egy fél év múlva Eugén kivett egy tiszta szobát, hogy sokkal jobban megismerje Erzsébetet. Erzsébet még nem akarta ezt a fajta ismeretséget, de a férfi rafináncia és, e gyönyörű női test jobban megismerése hajtotta Eugént. Végül is Erzsébet beleegyezett a titkos találkába. Itt szerelmesek lett egymásba. Ezután is találkoztak, de már ritkában. Eugént a katonai elfoglaltsága, Erzsébetet a leány kollégiumi tanulmányai kötötték le. A levél váltás egyre sűrűbb volt a két fiatal között. Erzsébet sikeresen vette a kollégiumi vizsgákat, jutalmul Apjától kapott egy Kúriát, amelyt a saját nevére keresztelt. Eugén, szintén a katonai tanulmányait kiváló eredménnyel zárta, és eredménye után őrnagyi rangot kapott. 2010. 07. 17. II. rész. - Távirat - Erzsébet kúriában egy kis hétvégi összejövetelt tartott Bánhegyi Erzsébet báróné. A teremben a környező kúriák tulajdonosai voltak. Folyt a kacagás, mulatozás, evés, ívás. A társóság jó kedvű volt. Egyszer egy hírnök jelenik meg az ajtóban és keresi von Vorbeihalten Eugén grófot. Báróné a hírnököt a grófhoz vezeti, aki átadja a táviratot és távozik a teremből. Gróf a távirat kinyitása után hirtelen az arca elsápad. Teremben most csönd az úr és feszült figyelemmel mindenki a grófot figyeli. Majdnem egyszerre kérdik, hogy mi baj van grófom? Gróf tájékoztatja a terembe lévőket, hogy sajnos mennem kell,mert a hazám Németország hadat üzent Belgiumnak. Gróf meghajol a társóság előtt és elköszön. Báróné utána szól : Várjon Eugén lekísérem. Lépcsőn lefelé menet a báróné megkérdi a grófot, hogy - Mikorra kell a gyülekező helyre érnie ? - Csak négy nap múlva - feleli a gróf. - Akkor, miért nem marad még nálam és köszön el kellő képen Tőlem? - Sajnos nem lehet, mert sok dolgot kell még elintéznem. Báróné átöleli a grófot és fülébe súgja : vigyázzon magára és jöjjön vissza. Kúria lépcsőjéhez értek. Gróf beszáll a hintóba és int a kocsisnak, hogy mehetünk. Báróné előveszi a keszkenőjét és integet. - Hintó után kiállt! - Mi lesz még grófom? - Benacrichtigungen es dan, sequentia, sequentia, sequentia, de már csak a hang jön vissza, mert a hintót a ködben nem látni. Báróné még mindig a lépcsőn áll és a hintó után néz, de már alig látja. A hintó végleg eltűnt a ködben. / Benacrichtigungen es dan = majd meglátja sequentia = ami következik / Érd.2010.06.01 II. rész. - Front - Eugént és a hadtestét a frontra vezénylik. A rábízott egység keményen védte a harcvonalat, de a felderítőket kellett ki küldeni. Így megtudták, hogy figyelni az ellenség mozgását. Eugén, mint őrnagy két katonát küld ki erre a feladatra. Az első pár visszajött. Kiküld még két katonát, de azok már nem tértek vissza. Az ellenség ősztűz alá vette őket. Hajnal négy óra lehetett. A pontos időt nem igazán tudták meg állapítani. A hadtest egy darabig állta a süvítő rakéták, bombák, gránátok támadását, de nem bírták sokáig. Elvéreztek. Sok volt a halott, és a sebesült. Eugént is eltalálta egy gránát, mélyen beleállt a jobb lábába. Kórházba vitték. Csak úgy tudták megmenteni az életét, ha levágják a sérült részt. Térde fölött kellett eltávolítani, mert elfertőződött. Sikerült a műtét, de élt. Ez fontosabb volt mindennél. Igaz, hogy nem volt meg a két lába, de élt. Mikor jobban lett táviratot küldött a grófnénak. A táviratban ez állt: "Kedves Erzsébet! Megsebesültem, sajnos a fél lábamat levágták, de ÉLEK! Ha akar, akkor Felsőzsolcay Honvéd kórházba megtalál. Kézcsókkal hű Barátja Eugén" III. rész. - Kórház - Báróné, mikor megtudta a hírt, hogy Eugén a kórházba van azonnal szólt az inasnak. János szóljon a lovásznak, hogy készítse elő a hintót. Inas ment, és a hintó félórán belül, Kúria előtt állt. Erzsébet beszállt a hintóba, és kiadta az útirányt. Felsőzsolcay Honvéd kórház. - Igen báróné. - Indulj János, de siess! Az út hosszú volt, és fárasztó. Egyszer álltak meg pihenni, de csak annyi időre, hogy lovakat cseréltek. Kórházhoz értek. Báróné megkereste a vezető orvost. Eugén után érdeklődött. Nővér elvezette a bárónét az őrnagy szobájához. - Eugén maga az. Mihelyst benyit az ajtón. - Igen. - Feleli a félig bekötözött férfi. - 'Hál Istennek, hogy él. - Igen. Egy kicsit én is aggódtam. Erzsébet finoman és érzéssel átöleli a férfit. Finoman még. Drága. Egy kicsit még fáj. Bocsánat. Semmi baj, csak óvatosan. A betegágynál hosszan elbeszélgettek. Báróné látta, hogy barátja verejtékezik, és melege van. Homloka teljesen forró. Lázas! Gyorsan hívta az egyik ápolót. Kiküldték a szobából, amit Ő nagyon sérelmezett. Hisz mégis csak az Ő Barátja. Jogában van bent lenni. Úgy gondolta. A folyóson fel alá sétált. Az egyik szintén súlyosan sebesült beteg rászólt: - Hölgyem megkérném, hogy ne sétáljon, legyen szíves, mert idegesít. - Bocsánat. - szólt a báróné halkan. - Köszönöm, s a beteg aludt tovább. Nyílik az ajtó. Most már bemehet. Szólt a nővér. Halkan, fel ne ébressze, mert most hat a nyugtató, és a lázcsillapító. Báróné bement, és egy papír darabkát tett az asztalra. Az üzenet ez volt: ,,Eugén ne ijedjen meg. Nem megyek haza, amíg maga fel nem gyógyul. Itt vagyok Ön közelébe, egy szálláshelyen foglaltam szobát. Holnap újra meglátogatom. Erzsébet. 2010-07-03. IV. rész - Bejelentés - Másnap vissza ment, és látta, hogy már jobban van a barátja. Eugén félévig volt a kórházban. Báróné mindennap meglátogatta, látta a gyógyulását. Eugén mankóval hagyta el a katonai kórházat. Őket Erzsébet hintója várta, és a Kúriába vitte az utasokat. Erzsébet befogadta a barátját a házba. Szerette, így elhatározta, hogy hozzá megy feleségül. Felvette ezt barátjának, de nem sok sikerrel járt a felvetésével. Úgy érezte Eugén, hogy nem méltó Erzsébethez, mert sérült, féllábú. Ez a sérülés máshol nem okozott problémát. Egyik nap Erzsébet bejelenti Eugénnak, hogy várandos. Szolgák őrültek a hírnek, sőt Eugén is mankóval "táncolt". Boldog volt. Kilenc hónap múlva Erzsébet báróné ikreket szült Eugén grófnak. 2010-07-04 V. rész - Baleset - Még tartott a háború, de Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni a biztonságosnak vélt Svájcba. A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen cseperettek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát. A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt, mellette a két mankó. Mivel a gyermeket hatévesek voltak, így nem tudtak segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte Joachimt, hogy menjen, és keresse meg Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Erzsébetet megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta. - Édesanyám, édesanyám. - Mi van kisfiam? - Édesanyám jöjjön gyorsan (Joachim, a sietségtől, és a rémülettől már alig kapott levegőt, alig tudott beszélni.) - Nyugodtan kisfiam, így nem értek egy szót se. - Édesapánk, édesapánk elesett a Kék teremben. Ott fekszik a földön. Nem tud felállni. - Akkor menjünk gyorsan. Kék terembe értek. Erzsébet és a nevelőnő Eugén hona alá nyúlt, és felemelték, fotelba helyezték, hogy pihenjen. - Mi történt Drágám? - Képzelje Erzsébet ... Erzsébet int a nevelőnőnek, hogy távozzanak, és folytassák a foglalkozást. Nevelőnő, szólt a gyermekeknek, s visszamentek a parkba. - Kérem, folytassa Eugén. - Szóval, át akartam menni a termen. Éppen Ön felé tartottam, mikor a lábam alól kicsúszott a talaj. - Hol? - Ott. (Mutat Eugén a mankójával az egyik pontra.) - Erzsébet megnézi a pontot. - Aha, meg van, itt egy vízfolt, biztos ez volt az oka, hogy elesett Ön Kedvesem. Megrázta a csengőt. Szolgálólány bejött. - Magdolna, kérem ezt a vízfoltot, törülje fel! - Igen asszonyom. Közben Erzsébet megkérdi Eugént. - Nem fáj semmi Kedvesem? - De igen - feleli-, a hátsom egy kicsit, sajog a fejem, de csak tompán. Magdolna később visszajött, és feltörli a vízfoltot. - Magdolna, kérem, szóljon az orvosnak, hogy jöjjön, hívatom. - Igen, asszonyom. 2010-07-08. VI. rész - Gyermekek felnőttek - Doktor megérkezett. Megvizsgálta Eugént. - Asszonyom, semmi gond. Le kell kicsit fektetni, pihennie kell. Minden jel arra mutat, hogy agyrázkódás. Hamar el fog múlni. - Köszönöm, doktor. Magdolna, kísérje ki a Doktor urat. Doktor elköszönt és távozott a Kúriából. Minden nap magántanár érkezett, aki tanította a két gyermeket. Joachim éles eszű, gyors felfogású diák volt. A hajózás után érdeklődött. Tanulmányai a Tengerészeti, hajózási főiskolán folytatta. Itt évfolyam első volt, és magasan kiemelkedett az iskolában. Iskolája, mivel kiváló eredményt ért el, doktorátussal vizsgázott. Őt Magyarországra a SCHLICK-NICHOLSON WAGON, HAJÓ és GÉPGYÁR Rt-nél helyezte el, mint tervező mérnők. Joachimnak nagy része volt a ,,Günyü" nevű vontatógőzös tervezésében. Karola a szépségével, és a csinosságával tűnt fel. Habár Ő nem volt oly éles eszű, mint a testvére, de azért Ő sem marad alul a többiekkel szemben. Karolát egy Leánygimnáziumba íratták be. Az iskolában a kormány határozat értelmében létrejött a ,, leánylíceum", ami azt jelentette, hogy a szaktantárgyak mellett, és a latin helyett franciát, olaszt vagy angolt lehetett tanulni. Karolát a francia nyelv érdekelte. Gimnázium elvégzése után teljesen polgári pályát választott magának. Tanítónő lett. Apja erős tiltakozása ellenére. Eugén büszke volt a fiára, de leányára nem, mert Ő csak egy tanítónő. Neki teljesen más pályát választott volna, ha rajta múlott volna. Eugén elképzelése szerint a leányának, ha már dolgozni akart, akkor az államigazgatásban lett volna a helye. Ehhez némi összeköttetése is meg volt, hogy oda helyezzék. A másik elképzelése, az volt, hogy leány gyermeke hozzá megy egy jó módú, rangos férfihoz, és mint családanya éli le az életét. Az élet nem így hozta. Élet furcsasága, az volt, hogy mind a két testvért Magyarországon találta meg a munka lehetőségét. Joachimmot a hajógyárba, mint első számú tervező mérnök, Karola a szegedi egyetem francia tanára lett. Sajnos ez elég szomorú távirat érkezett a testvérekhez. Táviratban ez állt: ,,ÉDESANYÁTOK BÁNHEGYI ERZSÉBET 1932. augusztus 8-án elhunyt" Mihelyt megtudták a hírt a két gyermek haza utazott Édesapjukhoz, Svájcba VII. rész - Erzsébet halála - Egy hét múlva a testvérek haza érkeztek. Édesapjuk elmesélte, hogy mi történt. Mind tudjátok az utóbbi időkben Édesanyátok nagyon, betegeskedett. - Ezt nem tudtuk Édesapa. - szólalt meg Karola. - Kérem, folytassa Édesapánk Már az utóbbi időkben az agya sem volt tiszta, képes volt fantáziálni, és álladóan mellé beszélt, és súlyos tüdőgyulladása is volt. Abból alig gyógyult ki. Egyszer, Édesanyátok emlékezik vissza, ezt mondta, hogy Eugén drágám már sokkal jobban érzem magam, kicsit kimegyek lovagolni. Nem bírtam visszatartani. Nem tudtam. Eugén elsírta magát. A testvérek is sírni kezdtek. Édesapánk kérjük, ne sírjon, most már visszahozni nem tudjuk Édesanyánkat. Már nem. Eugén lassan letörli az arcáról a könnyeket, és folytatja. Még szipog, nehezen ejti a szavakat. - Jól van Kedvesem, de vigyázzon Magára, tudja... - Tudom, Drágám, higgye el nem lesz semmi baj. - Addig én kint leszek a teraszon, és ott fogom várni, visszajön. - Jól van Drágám, vigyázok, és hamarosan visszajövök. Ezek voltak az utolsó szavai. Egy utolsó ,,búcsúcsók," de már éreztem, hogy valami baj lesz, mert ez nem olyan volt, mint máskor. Ez olyan furcsa volt. Bár tiltakoztam volna, és nem engedtem volna, el akkor itt ülne közöttünk Édesanyátok. Csak János jött vissza, és hozta a hírt, hogy a ló rosszul lépet. Az úton volt egy gödör, letakarva, és a szerencsétlen ló nem vette észre. Ló felborult Édesanyátok rosszul esett a fejére. Sajnos. Bárcsak ott lehettem volna, hogy tudtam volna segíteni. Édesapám kérem, ne sírjon, ezen már nem tudunk segíteni. Karola átöleli Édesapját, és Ő is sír. Joachim megpuszilja Édesapja ősz fejét, letérdel, majd átöleli a két testet, és Ő is sír. 2010-07-11.