| 
             T Á V I R A T  
             
             
            I rész - Ismerkedés -  
             
            1918 ( augusztus ) Szent István havának 18. napján vagyunk. Kellemes idő van.   Ragyogóan süt a nap. A sétányt a fiatal leányok és fiatal fiuk lepik el. Egy   társóságban van Eugén is, mint ifjú végzős katonai 
            kadét, sétálgatnak a tó körül. A társóság egy padra leült, és nézik a tavon   úszó hattyúkat, vadkacsákat. Időnként, "kacsáznak". / ezt lapos   kővel szokták játszani, cél az, hogy a kő hányszor pattan a víz fel színén /   Evvel is telik az idő. A társóságban Eugén barátja Vilmos nyert. Az ő köve pattant   legtöbbször. Eugén, és fiúk az arra sétálgató, nevető hölgy csoportra lett   figyelmesek, hogy milyen jó kedvűek a lányok. Különösen egy fehér bőrű,   hosszú vörös hajú lány keltette fel Eugén érdeklődését. Mikor Eugén a követ   hajította, közben a leány nézte, és elrontatta, így nem nyerte meg a   versenyt. A mellettük elsétáló leány, kissé hátra fordította a fejét, és   nézte a rápillant Eugén. A két szempár egymásra talált. Bocsánat, szólalt meg   Eugén, megtörülte a nedves kezét, elköszönt a társóságtól, és a leány után   ment. A lány is vissza marad a többiektől. A két fiatal a kölcsönös szimpátia   hatása alatt volt. 
             
            - Kisasszony engedje meg,hogy bemutatkozzam - kezdte Eugén 
            - Nevem von Vorbeihalten Eugén gróf. 
            - Saint-Cyr katonai iskola végzős hallgatója vagyok. 
             
            Örülők, hogy megismertem, bocsásson meg hogy is hívják ? 
             
            - Kegyednek csak Eugén.  
            - Kegyedet hogy szólíthatom, Kisasszony. 
            - Erzsébetnek. 
             
            - Erzsébet elhívhatom, holnap késő délután úgy 17 óra körül egy kelleme   sétára. 
            - Éppen ráérek, semmi elfoglaltságom nincs ebben az időben. 
            - Akkor holnap itt e parkban találkozunk. 
             
            A többi hölgy a lemarad Erzsébetnek kiabál. Erzsébet jöjjön már, mert be kell   érnünk a Leányotthonba.  
            - Megyek már. 
             
            Erzsébet csatlakozott a többiekhez. Eugén még nézte a távozó hölgyet, és ő is   sietett a társaihoz. 
             
            Másnap :  
             
            A fiatalok találkoztak, és ígéretét betartva a parkban sétáltak. Hosszan   beszélgettek, és jobban megismerték egymást. Egy fél év múlva Eugén kivett   egy tiszta szobát, hogy sokkal jobban megismerje Erzsébetet. Erzsébet még nem   akarta ezt a fajta ismeretséget, de a férfi rafináncia és, e gyönyörű női   test jobban megismerése hajtotta Eugént. Végül is Erzsébet beleegyezett a   titkos találkába. Itt szerelmesek lett egymásba.  
            Ezután is találkoztak, de már ritkában. Eugént a katonai elfoglaltsága,   Erzsébetet a leány kollégiumi tanulmányai kötötték le. A levél váltás egyre   sűrűbb volt a két fiatal között.  
             
            Erzsébet sikeresen vette a kollégiumi vizsgákat, jutalmul Apjától kapott egy   Kúriát, amelyt a saját nevére keresztelt. 
            Eugén, szintén a katonai tanulmányait kiváló eredménnyel zárta, és eredménye   után őrnagyi rangot kapott. 
             
            2010. 07. 17. 
             
            II. rész. - Távirat -  
             
            Erzsébet kúriában egy kis hétvégi összejövetelt tartott Bánhegyi Erzsébet   báróné. A teremben a környező kúriák tulajdonosai voltak. Folyt a kacagás,   mulatozás, evés, ívás. A társóság jó kedvű volt. Egyszer egy hírnök jelenik   meg az ajtóban és keresi von Vorbeihalten Eugén grófot. Báróné a hírnököt a   grófhoz vezeti, aki átadja a táviratot és távozik a teremből. Gróf a távirat   kinyitása után hirtelen az arca elsápad. Teremben most csönd az úr és feszült   figyelemmel mindenki a grófot figyeli. Majdnem egyszerre kérdik, hogy mi baj   van grófom? Gróf tájékoztatja a terembe lévőket, hogy sajnos mennem kell,mert   a hazám Németország hadat üzent Belgiumnak. Gróf meghajol a társóság előtt és   elköszön. Báróné utána szól : Várjon Eugén lekísérem. Lépcsőn lefelé menet a   báróné megkérdi a grófot, hogy 
             
            - Mikorra kell a gyülekező helyre érnie ? 
             
            - Csak négy nap múlva - feleli a gróf. 
             
            - Akkor, miért nem marad még nálam és köszön el kellő képen Tőlem? 
             
            - Sajnos nem lehet, mert sok dolgot kell még elintéznem. 
             
            Báróné átöleli a grófot és fülébe súgja : vigyázzon magára és jöjjön vissza.   Kúria lépcsőjéhez értek. Gróf beszáll a hintóba és int a kocsisnak, hogy   mehetünk. Báróné előveszi a keszkenőjét és integet. 
             
            - Hintó után kiállt! 
            - Mi lesz még grófom? 
             
            - Benacrichtigungen es dan, sequentia, sequentia, sequentia, de már csak a   hang jön vissza, mert a hintót a ködben nem látni. Báróné még mindig a   lépcsőn áll és a hintó után néz, de már alig látja. A hintó végleg eltűnt a   ködben. 
             
            / Benacrichtigungen es dan = majd meglátja 
             
            sequentia = ami következik / 
             
             
            Érd.2010.06.01 
             
            II. rész. - Front -  
             
            Eugént és a hadtestét a frontra vezénylik. A rábízott egység keményen védte a   harcvonalat, de a felderítőket kellett ki küldeni. Így megtudták, hogy   figyelni az ellenség mozgását. Eugén, mint őrnagy két katonát küld ki erre a   feladatra. Az első pár visszajött. Kiküld még két katonát, de azok már nem   tértek vissza. Az ellenség ősztűz alá vette őket. Hajnal négy óra lehetett. A   pontos időt nem igazán tudták meg állapítani. A hadtest egy darabig állta a   süvítő rakéták, bombák, gránátok támadását, de nem bírták sokáig. 
            Elvéreztek. Sok volt a halott, és a sebesült. Eugént is eltalálta egy gránát,   mélyen beleállt a jobb lábába. Kórházba vitték. Csak úgy tudták megmenteni az   életét, ha levágják a sérült részt. Térde fölött kellett eltávolítani, mert   elfertőződött. Sikerült a műtét, de élt. Ez fontosabb volt mindennél. Igaz,   hogy nem volt meg a két lába, de élt. Mikor jobban lett táviratot küldött a   grófnénak. 
             
            A táviratban ez állt: "Kedves Erzsébet! Megsebesültem, sajnos a fél   lábamat levágták, de ÉLEK! Ha akar, akkor Felsőzsolcay Honvéd kórházba   megtalál. 
            Kézcsókkal hű Barátja Eugén" 
             
            III. rész. - Kórház -  
             
            Báróné, mikor megtudta a hírt, hogy Eugén a kórházba van azonnal szólt az   inasnak. 
            János szóljon a lovásznak, hogy készítse elő a hintót. Inas ment, és a hintó   félórán belül, 
            Kúria előtt állt. Erzsébet beszállt a hintóba, és kiadta az útirányt.   Felsőzsolcay Honvéd kórház. 
            - Igen báróné. 
            - Indulj János, de siess! 
            Az út hosszú volt, és fárasztó. Egyszer álltak meg pihenni, de csak annyi   időre, hogy lovakat cseréltek. Kórházhoz értek. Báróné megkereste a vezető   orvost. Eugén után érdeklődött. Nővér elvezette a bárónét az őrnagy   szobájához. 
            - Eugén maga az. Mihelyst benyit az ajtón. 
            - Igen. - Feleli a félig bekötözött férfi. 
            - 'Hál Istennek, hogy él. 
            - Igen. Egy kicsit én is aggódtam. 
            Erzsébet finoman és érzéssel átöleli a férfit. Finoman még. Drága. Egy kicsit   még fáj. 
            Bocsánat. Semmi baj, csak óvatosan. A betegágynál hosszan elbeszélgettek. 
            Báróné látta, hogy barátja verejtékezik, és melege van. Homloka teljesen   forró. Lázas! 
            Gyorsan hívta az egyik ápolót. Kiküldték a szobából, amit Ő nagyon   sérelmezett. Hisz mégis 
            csak az Ő Barátja. Jogában van bent lenni. Úgy gondolta. A folyóson fel alá   sétált. Az egyik szintén súlyosan sebesült beteg rászólt: 
            - Hölgyem megkérném, hogy ne sétáljon, legyen szíves, mert idegesít. 
            - Bocsánat. - szólt a báróné halkan. 
            - Köszönöm, s a beteg aludt tovább. 
            Nyílik az ajtó. Most már bemehet. Szólt a nővér. Halkan, fel ne ébressze,   mert most hat a nyugtató, és a lázcsillapító. 
            Báróné bement, és egy papír darabkát tett az asztalra. Az üzenet ez volt: 
            ,,Eugén ne ijedjen meg. Nem megyek haza, amíg maga fel nem gyógyul. Itt   vagyok Ön közelébe, egy szálláshelyen foglaltam szobát. Holnap újra   meglátogatom. 
            Erzsébet. 
             
            2010-07-03. 
             
            IV. rész - Bejelentés -  
             
            Másnap vissza ment, és látta, hogy már jobban van a barátja. Eugén félévig   volt a kórházban. Báróné mindennap meglátogatta, látta a gyógyulását. 
            Eugén mankóval hagyta el a katonai kórházat. 
            Őket Erzsébet hintója várta, és a Kúriába vitte az utasokat. Erzsébet   befogadta a barátját a házba. Szerette, így elhatározta, hogy hozzá megy   feleségül. Felvette ezt barátjának, de nem sok sikerrel járt a felvetésével.   Úgy érezte Eugén, hogy nem méltó Erzsébethez, mert sérült, féllábú. Ez a   sérülés máshol nem okozott problémát. Egyik nap Erzsébet bejelenti Eugénnak, hogy   várandos. Szolgák őrültek a hírnek, sőt Eugén is mankóval   "táncolt". Boldog volt. Kilenc hónap múlva Erzsébet báróné ikreket   szült Eugén grófnak. 
             
            2010-07-04 
             
            V. rész - Baleset -  
             
            Még tartott a háború, de Eugén annyira megerősödött, hogy el tudtak költözni   a biztonságosnak vélt Svájcba. A család ott is vett egy Kúriát, amely szintén   Erzsébet nevét viselte. Karola és Joachim a két gyermek, már szépen   cseperettek. Már elég nagyok voltak ahhoz, hogy megértsék Apjuk hiányosságát.   A gyermekek és a német nevelőnő kint a kertben játszottak. Egyszer csak egy   nagy jajgatásra lettek figyelmesek. Siettek a házba, a kék teremből jött a   segítségkérés. Mikor beléptek, akkor látták, hogy az Apjuk a földön feküt,   mellette a két mankó. Mivel a gyermeket hatévesek voltak, így nem tudtak   segíteni Édesapjukon. Nevelőnő megkérte Joachimt, hogy menjen, és keresse meg   Édesanyjukat, és mondja el, hogy mi történt, de siessen. Erzsébetet   megtalálta a virágos kertben, éppen a futórózsáit öntözte, és ápolgatta. 
             
            - Édesanyám, édesanyám. 
            - Mi van kisfiam? 
            - Édesanyám jöjjön gyorsan (Joachim, a sietségtől, és a rémülettől már alig   kapott levegőt, alig tudott beszélni.) 
            - Nyugodtan kisfiam, így nem értek egy szót se. 
            - Édesapánk, édesapánk elesett a Kék teremben. Ott fekszik a földön. Nem tud   felállni. 
            - Akkor menjünk gyorsan. 
             
            Kék terembe értek. Erzsébet és a nevelőnő Eugén hona alá nyúlt, és   felemelték, fotelba helyezték, hogy pihenjen. 
             
            - Mi történt Drágám? 
            - Képzelje Erzsébet ... 
             
            Erzsébet int a nevelőnőnek, hogy távozzanak, és folytassák a foglalkozást.   Nevelőnő, szólt a gyermekeknek, s visszamentek a parkba. 
             
            - Kérem, folytassa Eugén. 
            - Szóval, át akartam menni a termen. Éppen Ön felé tartottam, mikor a lábam   alól kicsúszott a talaj. 
            - Hol? 
            - Ott. (Mutat Eugén a mankójával az egyik pontra.) 
            - Erzsébet megnézi a pontot. 
            - Aha, meg van, itt egy vízfolt, biztos ez volt az oka, hogy elesett Ön   Kedvesem. 
            Megrázta a csengőt. Szolgálólány bejött. 
             
            - Magdolna, kérem ezt a vízfoltot, törülje fel! 
            - Igen asszonyom. 
             
            Közben Erzsébet megkérdi Eugént. 
             
            - Nem fáj semmi Kedvesem? 
            - De igen - feleli-, a hátsom egy kicsit, sajog a fejem, de csak tompán. 
             
            Magdolna később visszajött, és feltörli a vízfoltot. 
             
            - Magdolna, kérem, szóljon az orvosnak, hogy jöjjön, hívatom. 
            - Igen, asszonyom. 
             
            2010-07-08. 
             
            VI. rész - Gyermekek felnőttek -  
             
            Doktor megérkezett. Megvizsgálta Eugént. 
             
            - Asszonyom, semmi gond. Le kell kicsit fektetni, pihennie kell. Minden jel   arra mutat, hogy agyrázkódás. Hamar el fog múlni. 
            - Köszönöm, doktor. Magdolna, kísérje ki a Doktor urat. 
            Doktor elköszönt és távozott a Kúriából. 
             
            Minden nap magántanár érkezett, aki tanította a két gyermeket. 
             
            Joachim éles eszű, gyors felfogású diák volt. A hajózás után érdeklődött.   Tanulmányai a Tengerészeti, hajózási főiskolán folytatta. Itt évfolyam első   volt, és magasan kiemelkedett az iskolában. Iskolája, mivel kiváló eredményt   ért el, doktorátussal vizsgázott. Őt Magyarországra a SCHLICK-NICHOLSON   WAGON, HAJÓ és GÉPGYÁR Rt-nél helyezte el, mint tervező mérnők. Joachimnak   nagy része volt a ,,Günyü" nevű vontatógőzös tervezésében. 
             
            Karola a szépségével, és a csinosságával tűnt fel. Habár Ő nem volt oly éles   eszű, mint a testvére, de azért Ő sem marad alul a többiekkel szemben.   Karolát egy Leánygimnáziumba íratták be. Az iskolában a kormány határozat   értelmében létrejött a ,, leánylíceum", ami azt jelentette, hogy a   szaktantárgyak mellett, és a latin helyett franciát, olaszt vagy angolt   lehetett 
            tanulni. Karolát a francia nyelv érdekelte. Gimnázium elvégzése után teljesen   polgári pályát választott magának. Tanítónő lett. 
             
            Apja erős tiltakozása ellenére. Eugén büszke volt a fiára, de leányára nem,   mert Ő csak egy tanítónő. Neki teljesen más pályát választott volna, ha rajta   múlott volna. Eugén elképzelése szerint a leányának, ha már dolgozni akart,   akkor az államigazgatásban lett volna a helye. Ehhez némi összeköttetése is   meg volt, hogy oda helyezzék. A másik elképzelése, az volt, hogy leány   gyermeke hozzá megy egy jó módú, rangos férfihoz, és mint családanya éli le   az életét. Az élet nem így hozta. 
            Élet furcsasága, az volt, hogy mind a két testvért Magyarországon találta meg   a munka lehetőségét. Joachimmot a hajógyárba, mint első számú tervező mérnök,   Karola a szegedi egyetem francia tanára lett. 
             
            Sajnos ez elég szomorú távirat érkezett a testvérekhez. 
            Táviratban ez állt: 
            ,,ÉDESANYÁTOK BÁNHEGYI ERZSÉBET 1932. augusztus 8-án elhunyt" 
             
            Mihelyt megtudták a hírt a két gyermek haza utazott Édesapjukhoz, Svájcba 
             
             
            VII. rész - Erzsébet halála -  
             
            Egy hét múlva a testvérek haza érkeztek. 
            Édesapjuk elmesélte, hogy mi történt. 
            Mind tudjátok az utóbbi időkben Édesanyátok nagyon, betegeskedett. 
             
            - Ezt nem tudtuk Édesapa. - szólalt meg Karola. 
            - Kérem, folytassa Édesapánk 
             
            Már az utóbbi időkben az agya sem volt tiszta, képes volt fantáziálni, és   álladóan mellé beszélt, és súlyos tüdőgyulladása is volt. Abból alig gyógyult   ki. 
            Egyszer, Édesanyátok emlékezik vissza, ezt mondta, hogy Eugén drágám már   sokkal jobban érzem magam, kicsit kimegyek lovagolni. Nem bírtam   visszatartani. Nem tudtam. Eugén elsírta magát. A testvérek is sírni kezdtek.   Édesapánk kérjük, ne sírjon, most már visszahozni nem tudjuk Édesanyánkat. 
            Már nem. Eugén lassan letörli az arcáról a könnyeket, és folytatja. 
            Még szipog, nehezen ejti a szavakat. 
             
            - Jól van Kedvesem, de vigyázzon Magára, tudja... 
            - Tudom, Drágám, higgye el nem lesz semmi baj. 
            - Addig én kint leszek a teraszon, és ott fogom várni, visszajön. 
            - Jól van Drágám, vigyázok, és hamarosan visszajövök. Ezek voltak az utolsó   szavai. 
             
            Egy utolsó ,,búcsúcsók," de már éreztem, hogy valami baj lesz, mert ez   nem olyan volt, mint máskor. Ez olyan furcsa volt. Bár tiltakoztam volna, és   nem engedtem volna, el akkor itt ülne közöttünk Édesanyátok. Csak János jött   vissza, és hozta a hírt, hogy a ló rosszul lépet. Az úton volt egy gödör,   letakarva, és a szerencsétlen ló nem vette észre. Ló felborult Édesanyátok   rosszul esett a fejére. Sajnos. Bárcsak ott lehettem volna, hogy tudtam volna   segíteni. 
             
            Édesapám kérem, ne sírjon, ezen már nem tudunk segíteni. Karola átöleli   Édesapját, és Ő is sír. Joachim megpuszilja Édesapja ősz fejét, letérdel,   majd átöleli a két testet, és Ő is sír. 
             
            2010-07-11. 
             
             
             | 
        
    
Most csak átfutottam, mert kevés az időm. Az első problémát az időzavarban látom. Jelen, vagy múlt idóben írod? Ezt el kell dönteni, mert így nem jó. Például: "Bocsánat, szólalt meg Eugén, megtörülte a nedves kezét, elköszönt a társóságtól, és a leány után ment. A lány is vissza marad a többiektől. A két fiatal a kölcsönös szimpátia hatása alatt volt." Aztán fontos lenne, hogy figyelj a helyesírásra, helyes fogalmazásra. Használd a helyesírást ellenörző programot. Feltétlenül több leírást tegtyél bele. Például, amikor a doktor megérkezik. Az olvasó szeretné tudni, hová érkezik, milyen az a közeg. Netán gazdag, kispolgári, esetleg valami lepukkant hely, stb. Egyébként illenék pár szóban bemutatni a szereplőket is, mind küllemben, mind jellemben. Aztán bemutatni a kort, amelyben játszódik. A ruhákat, a fegyverzetet, esetleges szokásokat. Persze mindezt röviden, beszúrás szerűen, egy-egy szereplő kapcsán, hogy ne laposodjon el az egész. És valahogy még ütősebbé kellene tenni a mű elindítását. Figyelemfelkeltővé, mert rohadt fontos, hogy odaszögezze az olvasót. Úgy vagyok vele, a jó kezdés tán a legfontosabb. Annál már csak a jó folytatás, és a meglepő, de frappáns befejezés a fontosabb. Szóval, meglehetősen macerás dolog a könyvírás, de nem lehetetlen. Gyakorold, csiszold, menni fog.