Két hete írtam, ma jelent meg a Mórickában.

Kedves Pali bátyám!

Pártunk és kormányunk, - juj miket beszélek, azok a komministák voltak! – tehát, csak kormányunk, jó munkát végez. De milyen jót! Új seprű jól söpör alapon, ezentúl bárkit indoklás nélkül kirúghatnak a kormánytisztviselők népes táborából. Ezt a törvényt, aláírás előtt ugyan visszadobta a Köztársasági Elnök úr, mondván, aggályos, de érdekli ezeket? Naná, hogy nem, mert törvény adta joguk annulálni az Elnök úr aggályait. Tehát ugyanúgy megszavazták, mintha az öreg nem is látta volna. Nem is tudom, minek ez a hülye cécó, egyáltalán miért mutatják meg neki? Hisz úgysem tehet ellene semmit, mert ezek úgy levédték magukat még huszonegy éve, hogy a Köztársasági Elnök úr érdemben nem nagyon tud beleszólni törvénybe iktatott agymenéseikbe. Mit tetszett kérdezni? Hogy ez mit jelent? Tulajdonképpen nincs jelentősége. Aki nem focizik narancssárga mezben, az mehet. Ennyi. Ezen nincs mit csodálkozni, hisz az a természetes, ha egy kormány igyekszik saját embereivel feltölteni a fontosabb munkahelyeket. Csak az eljárás a fura. Az indok nélküli elbocsátás. Valahogy – ebben az esetben is – mintha sérülnének a demokratikus emberi jogok. Sietve előrebocsátom, ez nem a véleményem. Ezt csak úgy leírom. Tulajdonképpen az egész hülye mondatot a szomszédban lakó, nyolcvanéves Skultéti bácsi súgta a fülembe, én csak leírtam. Hiába ugattam neki, hogy vigyázzon Skultéti bácsi, mert demokratikusan megválasztott kétharmados kormányunk, demokratikus, kétharmados szavazattal megszüntette a véleménynyilvánítás szabadságát. De hát én pofázhatok! Azt, ha becsukják a vén hülyét, akkor meg az lesz a baja. Persze, könnyű neki, hisz ha becsukják, akkor demokratikusan csukják majd be, és azért az mégis csak másabb, mintha diktatórikusan tennék ugyanazt. Nem igaz, drága Pali bátyám? Egyébként szólásszabadság, az van! Akkor meg minek a véleményt is szabadon szétkürtölni. Hogy ez mit jelent, azt tetszik kérdezni? Mondok egy példát. Skultéti bácsi szól, hogy csökken a nyugdíjak reálértéke. Oké, tiszta sor, hisz ő sem hülye nyugdíjas, láthassa a saját nyugdíján, hogy szart sem ér, miért ne ossza meg másokkal is tapasztalatait. Mivel szólásszabadság van, szólhat róla. De ha azt mondja az ostoba Skultéti bácsi: - a szemét kormány ostoba döntéssorozata miatt, szarul áll gazdaságunk, és emiatt szart sem ér a kétharmados hiéna csapat által folyósított nyugdíj – no, ez már véleménynyilvánítás, ami ugye mostantól, mint olyan, tilos. Azt nem mondom, hogy életveszélyes, mert ott még nem tartunk, de ki tudja, mit hoz a holnap. Mert ugye, ami késik, az jön. Mint a vonat, melyet újra indítanak a tavaly bezárt szárnyvonalakon. Hiába, no! Látszatintézkedésekkel tele van a sublót. Harmincnégy vasútvonalat bezártak, ötöt-hatot újra megnyitnak. Vajon miért csak annyit? Esetleg a többi település rosszul lobbizott? Netán nem narancssárga a városháza? Vagy csak egyszerű megfontolás, és rájöttek, hogy jól csinálta a régi tárca, mert valóban veszteséges volt az a pár vonal. Csak hát ugye, ezt nem jó elismerni, és inkább tesznek egy gesztust. A termelt veszteséget pedig majd leírják valahogy. Most jött a hír: - Sólyom László köztársasági elnök nem ért egyet, az alkotmánybírákat jelölő bizottság összetételére vonatkozó alkotmány- és törvénymódosításokkal, ezért megfontolásra visszaküldte azokat a parlamentnek. Az államfő szerint az Országgyűlésben elfogadott változtatások nem szolgálják az alkotmánybírák függetlenségét és magas szakmai színvonalát sem. Mivel az Alkotmánybíróság (Ab) gyakorlata szerint alkotmánymódosítás alkotmányellenessége fogalmilag kizárt, Sólyom László az Országgyűlésnek küldte vissza megfontolásra a törvényt - olvasható a közleményben. A köztársasági elnök álláspontja az, hogy sem a jelenlegi, sem az újonnan elfogadott szabályozás nem felel meg az irányadó nemzetközi gyakorlatnak, ezért arra kérte a parlamentet, hogy "az európai példáknak megfelelő, garanciális szempontból kielégítő, ugyanakkor hatékony szabályozást alkosson". Ezeknek a követelményeknek az államfő szerint leginkább az felelne meg, ha az alkotmánybírák állításában szerepet kapna a Köztársasági Elnök és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. – gondolom ezzel az aggályával is úgy jár majd az Elnök úr, mint a többivel. Elolvassák, és kitörlik vele. Ez pedig undorító, hisz azért emel szót a várható törvény ellen, mert alkotmányellenes, netán ütközik a demokratikus normákkal. És ha ennek ellenére megszavazzák, - ugyanúgy, mint a többit – akkor úgy néz ki, hogy demokrácia és alkotmányellenes törvények születnek országunk házában. Egyébként én már rég óta hangoztatom, tiszta röhej az, hogy a független Magyar Bíróság és a független Magyar Ügyészség vezetőjét parlamenti pártok, politikusok terjesztik elő, és válasszák meg. Mi a túró köze van a magyar politikai elitnek a független szervezetekhez. Ugyanígy, mi a túró köze van a kormánynak, illetve a parlamentnek az Alkotmánybíróság összetételéhez, munkájához? Semmi! Az itt a bökkenő, hogy bárminemű észrevételt tesz is ezzel kapcsolatban a Köztársasági Elnök úr, az nem jelent semmit. Neki ugyanis, mint az ország első emberének, nincs joga törvényileg megsemmisíteni az ilyen és ehhez hasonló, - kilóg a lóláb – törvényeket. Miért lóg ki a lóláb? Hát azért, mert nekem úgy jön át ez az egész, mintha a kormány irányítása alá akarná vonni a fent említett szervezetek munkáját. Ez pedig nem jó, mert az ilyen agybeteg dolgokból szoktak kialakulni az úgynevezett koncepciós perek, és társaik, melyek azért nem a demokrácia jellemzői. Azt észrevette Pali bátyám, hogy hetente drágulnak az üzemanyagok? Ez marha érdekes, hisz úgy néz ki, hogy kormányunk megegyezett a külföldi kezekben lévő gáz és áramszolgáltatókkal, miszerint ők nem emelnek árat. Akkor a Mol, mely köztudott magyar kézben lévő társaság, hogy tud még mindig srófolni az árakon? Velük nem tud, vagy nem akar tárgyalni a kormány? Ha nem tud, akkor nincs mit tennünk, nyelnünk kell. Persze, azért ott lebeg, hogy miért nem tud? De ha nem akar, akkor a kérdésem az, hogy miért nem? Ki függ, kitől? A kormánypárt Mol függő, vagy a Mol kormánypártfüggő? Vagy tényleg az van, hogy a monopolhelyzetben lévő cég már túl nőtte önmagát, az országot és a hatalmat, és azt tehet velünk, amit csak akar. Mert ha így van, akkor a gazdasági versenyhivatal – nyugati mintára – korlátozhatná a cég tevékenységét. Sőt, arra is kötelezhetné, hogy darabolja fel és adja el önmagát, ahogy azt már jó néhány túl erős cégcsoporttal ezt megtették tőlünk nyugatabbra. Tulajdonképpen rá kell, hogy jöjjünk drága Pali bátyám, hogy nem szabad sem cégeknek, sem kormányoknak korlátlan hatalmat adnunk, mert visszaélnek vele. Árakat srófolnak, demokráciaellenes törvényeket hoznak, megkeserítik életünket. Közben pedig úgy harsognak, mint Döbrögi a mesében: - A törvény én vagyok! – csakhogy ez nem mese.   

Kézcsókom Margit néninek!

A Gizi azt mondta a Zsocinak, hogy mától nincs meccsnézés a tévében. Azóta a Rózsaszínű lelket tánca című szappanoperát nézik, a Zsoci nagy bánatára. Náluk a százhúsz kilós Gizi dönt, hisz súlyánál fogva ő a kétharmad birtokosa. Zsoci meg egyfolytában azt hajtogatja: - Nincs mit tennem, én választottam. – végre rájött a barom, ha későn is.