2010.05.12. 22:10, Boér Péter Pál
- Óh, be szép ez a napsütéses völgy, csillámló kristálytiszta tavával, amott zord, sötét sziklaorom, balra a Niagara zuhog ijesztő dörgéssel.
Épp kikötni készül gondoláján a világszép királykisasszony.
- Segíthetek neked, világszép királykisasszony?
- Ó, minő boldog vagyok, szép szőke herceg, teljes életemen át reád vártam s emitt megleltelek. Már hogyne segíthetnél!
- Add hát kacsódat, jer ki ladikodból!
- Nem ladik ez, hanem gondola, a velencei lagúnák riksája. Amott hátul a gondolás!
- Egy szempillantás alatt beléd szerettem világszép királykisasszony, leszel a feleségem?
- Már hogyne lennék szép szőke herceg, náladnál daliásabbat el sem tudok képzelni!
- Imitt, a fűzöld erdő belsejéből a vadász jön éppen, még messze van, két méterre tőlünk… ló van alatta!
- Valóban hatalmas ez a tó, mint egy teniszpálya! Úgy melengeti a szívemet a delfinek csodás játéka s nézd királyleány, a túloldalon, az abrosz nagyságú sivatagban, a tevék egy beduinnal.
Mind tikkadtak szegények…
- Igen, igen, de a legszebb ott lent az a szikla zátony...
- Arról a kőkupacról beszélsz?
- Igen, igen, a pingvinekkel és körülöttük a fókákkal.
- Valóban szép!
- Szép szőke herceg, parancsold meg a vadásznak, hogy a tőlünk igen távol, másfél méterre levő őzikék mögött nyesse meg a bokrot.
- Vadász, szólj a lovadnak, hogy menjen ki alólad és tedd, amit a királykisasszony mond!
- Én tenném is, szép szőke herceg, csak tudnám, hogy mi értelme. Az őzek meg nem láthatnak, hisz nagyon messze vannak, tőlük még a bokor is vagy 20 cm-re van, meg nem zavarnám őket, de az erdei bokor nem puszpáng buxus, azt nem szokás nyírni.
- Engedetlen alattvaló, tedd, amit parancsolt!
- Ó, de szép a zord orom, ott fent a soktornyú a kastéllyal!
- Valóban az enyém, ott fogunk élni mi ketten, Te meg én, bár még soha nem voltam benne, egyszer, valahogy talán majd csak feljutok.
- Srácok! Csendet, valaki jön!
Nyílik az ajtó.
- Nos fiatalember, ez lenne a kiadó szoba, azt rendez át benne, amit akar. Megfelel?
- Tökéletesen! Azt az ocsmány, giccses falvédőt levehetem a falról?
- Akár ki is dobhatja, mi sem szeretjük. Javallom, vonuljunk vissza, esteledik!
Szép álmokat, majd még beszélünk.
Az ifjú levette a falvédőt a falról, összetekerte, előbb úgy gondolta, miután, miután kissé fázott, hogy felvágva azt, befűt egy kicsit magának, ám a hóna alatt elkezdett a falvédő fickándozni, különös hangok jöttek ki belőle, rettenetesen megijedt!
- Mi lehet itt?
Lerohant vele az első szemetes kukáig, neki döntötte, majd megkönnyebbülve visszarohant a szobájába. Felsóhajtott, végigdobta magát a matracon és édesdeden elaludt. Reggel nem értette, hogy ez az egész szokatlan történés, miért nem rémítette meg. Annyi mindent látott már, legyintett egyet!
Közben lent, a kukának döntött falvédőn megelevenedett az élet.
- Elmúlt a veszély srácok, lehet folytatni! Valaki majd csak elvisz minket innen és felrak a falra, akkor majd éljük tovább vidám életünket szép szőke herceg, királynőcske, vadász, pingvinek, fókák, delfinek, teve, beduin, erdő, zord hegyormon kastély, Niagara és teniszpályányi csuda nagy tó békésen együtt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm, István!