Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk
Köszöntő
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
Számláló
Indulás: 2010-05-10
Jogvédelem
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
Csak egy gondolat
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
Egy irodalmi oldalhoz
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat, Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva. Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd, Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod. Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers Üres estéket parázslón szellemmel betöltve. Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez, Tedd szebbé a napok megfakult színét!
Szerkesztők
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
Pipafüst Kereskedőház
Itt eladhatsz és vásárolhatsz, kereshetsz és kutathatsz. Figyelem! Minden hirdetés - automatikusan - két hét elteltével törlődik. Az oldalt úgy használjátok, mint a Társalgót. Az üzenet részbe írjatok. Ötven hirdetésnek van helye.
Társoldalak (kattintható)
Érdekes oldalak
Bannercserére ajánljuk
Még egy gondolat
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
Akik ismernek minket, tudják, hogy nagyon szeretjük az állatokat. Három kutyával, és hat cicával élünk együtt. Egy cicát fogadtunk be, úgy tíz-tizenegy éve, velünk van egy tíz-, és három hatéves kölyke. Egy pár hetes kölyköt pedig két éve, december ötödikén este az autónk alól hoztam be, a mínusz öt fokból.
Ennyi állattal együtt élni is már egy kaland, mégis életem egyik legcsodálatosabb pillanata volt - mármint az állatok terén -, mikor egy pár napos tigrist tarthattam a tenyeremen. Gondolom, most valakiben felmerül, hogy talán az alvó anyja mellől loptam el. Na, ennyire azért sosem lennék bátor, még jóval kisebb állattal sem. Nem. Ezer kilométereket sem kellett utaznom érte. Mindössze, ötven kilométerre távolodtunk el városunktól.
A lányaink még kicsik voltak, s minden évszakban ellátogattunk egy-egy hétvégén Jászberénybe, az állatkertbe. Így folyamatában figyelemmel tudtuk kísérni, az állatkölykök fejlődését. Vittünk magunkkal zöldségféléket, főleg sárgarépát, gyümölcsöket, vagyis amit az állatoknak nyugodt szívvel odaadhattunk. Az egész családnak élményt jelentett, az ott eltöltött idő. Egyszer selyemmajmok születtek tavasszal, és az egyik olyan pici volt, hogy kifért a rácson, és rendszerint meg is tette, nem kis vidámságot teremtve maga körül. Ezen felül az állatkert környezete, egész területe nagyon szép, játszótérrel, étkezési lehetőséggel. Akkor is tavasz volt, már félig bejártuk szokott útvonalunkat, közben ebédeltünk, a gyerekek hintáztak kicsit, mi pedig egy padon megbeszéltük azokat a dolgokat, ami hét közben, idő hiányában elmaradt. Aztán tovább indultunk.
Megálltunk, a nagymacskák ketrecénél. A gondozójuk éppen takarította az egyik üres helyet. A gyerekek kérdezgették, s lassan belefolytunk mi is a beszélgetésbe. Hamar kiderült a számára, hogy egy állatszerető család komolyan érdeklődik a napi teendői iránt, s a beszélgetés során arra is fény derült, hogy az öccse ugyanabban a mezőgazdasági szakközépiskolában végzett, ahol én. Észrevettem, hogy az egyik tigris farka itt-ott, rászáradt vértől foltos. Mikor rákérdeztem, hogy talán megsérült-e valahogy, nevetve mondta, hogy pár napja kicsinye született. Olyan szeretettel beszélt róla, hogy éreztem, ő azért van itt, mert itt akart lenni, az állatok közelében. Végül magával hívott minket. Megkerültük a kis épületet, és beléptünk a tigrisek házába.
Az anya ki volt zárva, hogy a kicsi pihenni tudjon, csak időnként etetni engedték hozzá. A gondozó odament az aprósághoz, az felemelte a fejét, a szeme még nem nyílt ki, csak a szagra, és zajra reagált. Olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy elrepül, felvette a csöpp kis állatot, odahozta, és én nem akartam elhinni a mozdulatot: Felém nyújtotta. Én egymás mellé téve a tenyeremet, kinyújtottam, s ő ráfektette. Akkora élmény volt, hogy elérzékenyültem. Nem lehet elmondani az érzést. Az anyjához képest olyan apró, olyan törékeny volt, hogy szinte képtelenségnek tűnt őt látva, hogy egyszer hatalmas, félelmetes állat lesz belőle. Felemelte a fejét újra, s bár a szemem könnyes lett, elnevettem magam, mert rám fújt. A nyaka olyan gyenge volt még, hogy a feje ide-oda ingadozott rajta, majd elfáradt, és a tenyeremre fektette. A bundája hasonlított a házimacskákéhoz, csak míg a cicáké simogatva a testükhöz simul, az övé tömöttebb volt, és miután a kezem elhaladt, újra merőlegesen állt a testéhez képest. Erősebb, vastagabb szálakból állt, mégis selymes volt. Aztán valamiféle nyávogó hangot adott ki, de már benne volt, a nagymacska zönge. Egyáltalán nem hasonlított a kiscicák hangjára. Fenyegető hajlítások voltak benne, amitől mindannyian nevettünk, de halkan, nehogy megijedjen. A csukott szemeivel, olyan védtelen volt. Adtam egy puszit a fejére, s halkan odasúgtam neki:
- Nőj nagyra!
Óvatosan visszaadtam a gondozójuknak, s ő nagyon vigyázva rá, visszatette a helyére. Mocorgott egy picit, aztán elcsendesedett. Még beszélgettünk kis ideig, majd nagyon megköszönve az élményt tovább indultunk. Amikor természetfilmet nézek a televízióban, és tigriseket látok, mindig felidézem az érzést, ahogy a tenyeremen feküdt. De nem ott érzem. A szívemben, amit maga után hagyott. Mindenkinek ismerni kellene az érintésüket. Talán jobban tudnánk értékelni a jelenlétüket a földön, mert ész nélkül pusztítunk mindent, csak amikor a kihalás szélére kerül egy-egy faj, akkor kezdünk kapkodni. Pedig minden egyes elvesztett állatfajjal szegényebbek leszünk.
Kedves Tara!Értékelem állat és emberszereteted.Én is körül vagyok véve állatokkal, növényekkel, emberekkel.Pezseg az élet.És amig pezseg melletted, addig minden rendben. Köszi a hozzászólásaidat.
Levente/gatkötők/
Válasz:
Levente! Köszönöm a kedvességed. Jó itt Veletek. Jó érzéssel jövök ide, és mindig találok Valami jót Tőletek. Maradjon is így, szívemből kívánom. Jó ötleteket kívánok az íráshoz!
Kedves Tara, az állatok iránti szeretet árad írásodból, ami azt jelenti: az embereket is szereted.
Köszönöm szép írásod!
Szeretettel: Mila
Válasz:
Milám, tapasztalatom szerint, aki felé szeretettel fordultam, kevés kivétellel szeretetet kaptam vissza. Származástól, bőrszíntől függetlenül. Mindenki megérdemel egy esélyt.
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
Pályázat....
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István
Jó tanács
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
Kedves Tara!Értékelem állat és emberszereteted.Én is körül vagyok véve állatokkal, növényekkel, emberekkel.Pezseg az élet.És amig pezseg melletted, addig minden rendben. Köszi a hozzászólásaidat.
Levente/gatkötők/
Levente! Köszönöm a kedvességed. Jó itt Veletek. Jó érzéssel jövök ide, és mindig találok Valami jót Tőletek. Maradjon is így, szívemből kívánom. Jó ötleteket kívánok az íráshoz!
Szeretettel: Tara.