Ugye még lehet?

Teszem fel a kérdést Kegyednek.

Mert, ha igen a felelet, akkor csak egyet kérek.

S, egyet tennék, hogy Önhöz közelebb kerüljek.

Szeretném elcsábítani, Kegyed finom testét,

akkor alkotnánk egy felejthetetlen csodás estét.

Ott, ahol Kegyed akarja.

Hegyekben, vagy vízparton, s ha már ott vagyunk

megvárjuk, hogy jöjjön a napszak alkonya.

Hogy csodáljuk a gyönyörű természetet,

és adjuk át egy másnak a legszebb szerelmet.

A Pálmafák alatt, ott a tenger mosná a lábunkat,

vagy két völgy között, ahol nem hogy felöltözött,

hanem gyorsan vetkőzött, hogy mutassa meg csábos testét,

S, akkor ’bíz soha, de soha nem felejtenénk el ezt az estét.

Most az, a pillanat következik, hogy a Lányokat, Asszonyokat, és a Kedves Hölgy ismerőseimet, akihez nem tudok eljutni, mert sokfelé vagytok, Kedves Hölgyek, így onile-be m e g l o c s o l ó m, hogy NE hervadjanak el. Hál 'Istennek nagyon sok szép Hölgy az Ismerősöm. Nem tudok mindenkihez eljutni.

Szemüveg.

Te látsz?

Nem, csak téged.

Miért?

Mert nem látok messzire.

Szeretem vagy mégis nem?

Nem tudom, hogy mi lehet, de valami van.

Fura, hogy most ezt írom, de a helyzet változatlan.

Szinte minden nap látom.

Itt van előttem, és látom.

Nekem háttal megy, s nem esik el.

Vigyázz magára, mert tudja, hogy figyelem.

Pedig messze vagyunk egymástól.

De, mégis látom.

Mosolygós arcát, csodálatos alakját látom.

Tudtunk kicsit beszélgetni.

Mindenkitől távol lenni.

Senki sem zavart akkor Minket.

Ketten voltunk, s gyönyörködtem,

mikor Kegyedet közelről néztem.

De, később jött egy magas rangú Ember.

Kegyed, kicsit megijedt, és távozott.

Félúton volt már, visszanézett, és mosolygót.

Igen, volt egy CSAPAT, az EB-én.

Ott, Játszottak, SZÍVVEL, Magyar SZÍVVEL játszottak.

Ott, Portugálokat, megtréfáltuk, mert JÁTSZOTTUNK.

Nem tudom, hogy mi lesz velem.
Nem tudom, hogy itt lesz-e még a Kedvesem,
mert nincs munkám se kenyerem,
se pénzem
Koldus vagyok, s amit kapok.

 

ilyen is van....

Mára már elfeledte, hogy teste vonaglót

Kedvese testén.

játék.....

23. fejezet.

 Ígéret.

Reggel, mikor felkelt, Emese segítette felöltözni. Azonnal a székbe ült, és avval ment a Kúriában minden hova. Tetszett, hogy már nem kell mankóznia. Azért fél szemmel figyelte Emesét. Lépcsőnél el kellett a segítség. Lement, János műhelyébe, és megköszönte a remek munkát.

                                                                                                  22. fejezet.

 Szék.

Joachim, úgy gondolta, hogy megtréfálja a jelenlevőket.  Lovászfiútól elkérte a ruháját, és úgy jelent meg a többiek előtt. Ajtóban állt, Édesapja mérgesen néz rá.

-      Fiam, felöltöznél már rangodhoz méltó öltözékben.

-      Jól, van, megyek. De előbb…  

messze nyúlik vissza...

21. fejezet.    

Váratlan pillanat.

Karola, egy kis idő után távozott a Kúriából. Távozását Emese szúrós tekintette kísérte.

Holdvilág van. Néhány fáklya fénye ad világosságot a Kúria belső udvarán. Lentről alig lehet látni valamit. Csak az árnyékokat, lehet felismerni.

Karolaaaaaaaa! – kiállt Eugén.

Itt vagyunk, gyere fel. Gróf elfelejtette a sérülését, integetés közben majdnem átesett a korláton. Fiatal lány, Emese fogta meg, és húzta vissza a magáról elfeledkezett idős Grófot.

lépcsőfokokon...

20. fejezet.

Beszélgetés.

Másnap találkoztak, és kihajtottak a szőlősbe, kicsit itt ketten lehettek, ismerkedtek egymással. Nem sokáig voltak kint, úgy délutántól alkonyatig. Mind, mindig, amikor kimegy, Eugén a szőlősbe esik az eső.

hiányzik...

19. fejezet.

Emese taktikája.

-        Ki vagyok, és honnét jöttem, azt azonnal megmondom. Emese vagyok, és innét a szomszéd járásból jöttem. Szüleim kétajkúak, Anyám magyar, Apám pedig német. Beszélem mind a két nyelvet tisztán. Sokszor figyeltem uraságodat.

-       Látom, hogy elég bőbeszédű, csinos vagy. Látszik, hogy magyar vér folyik benned.  Nálam, ez előnyt jelent.

-       Miért előny ez Önnél.

-       Elárulom, mert Erzsébet is magyar származású volt.

-       Grófom, akkor elmondhatom, hogy ismeretségünk nem egy szimpla uradalmi ismeretség.

-       Hát, nem is tudom. –mosolygót Eugén.

18. fejezet.    

Fiatal lány feltűnése.  

Idős grófnak az egyik ügyes kezű inas készített egy „ideiglenes” mankót. Kivágott két vastag faágat, tetejére rövid, de erős fából csinált támasztékot. Úgy, hogy ronggyal körbe tekerte, azt a vastag fára tette, és jó szorosan a rongyot rátekerte. Így lett kész a mankó. Eugén megdicsérte az inast, de biztonság kedvéért, maga mellé rendelte, nehogy baleset érje, mert félt, hogy megint elesik.

a miénk...