2017.02.22. 07:05, gatkotok
A boldogság királysága 1986
A boldogság királysága az Ázsia-i, ősi Bhután
Nem is élnek az ottani népek talán olyan bután
A menydörgő sárkány országában, sajátos egyedien
Hol a “bruttó nemzeti boldogság” irányadó lészen
Az országuk elszigeteltségben él a Himalája lábánál
Melynek modernizálását tűzte ki célul a mai király
Átvezetni népét a középkorból a létező, élő mába
Hogy az ősi értékek megmaradjanak, azokat óvva
A felvilágosult uralkodó önzetlen, olyan isteni király
Mely népének szolgálatában, boldogsága élére áll
Mellőzik a modern kor divatos, de káros hatásait
És a múltból hagyományosan a jót máig átmentik
Nincs itt bűnözés, tisztességes a napi egyszerű élet
A természettel harmóniában élnek, van tisztelet
Egy szép nemzeti park jóformán az egész ország
Amijük van, annak örülnek, ismerik hol a határ
A felelős elhivatottság, vezetés, önzetlen közjólét
Tudják, hogy az anyagi lét csábítása, káoszhoz vezet
A közösségi lelkiismeret a méhkaptárhoz hasonló
Mely, tudják ők hagyományosan, az mindenkinek jó
Ott nem a pénz hatalma, a boldogság még az úr
Mely többnyire bölcsességen, vallásos hitükön alapul
A nyugati romlott világ csak ámul annak láttán
Mire képes a tiszta erkölcsű, ősi néphagyomány
A mi székely népünk öröksége is hozzuk hasonló
De elrontotta a pénzvilág ördöge, mely lélekromboló
A sajátos világunk nem tudtuk megőrizni itt sajnos
És a többi népekhez leszünk,- vesztünkre- hasonlatos
Pedig sokáig modellként szolgáltunk más népeknek
Egy tisztességes társadalom, összetartó közösségnek
Felborult mára ez az ősnépi rend és bevált fegyelem
Mely a modern, keveredő világban, vesztünkbe viszen
De talán felfogásában még ott motoszkál az ősi genetika
Mely megfelelő körülményben, erényeit még visszahozhat
Isten s emberség törvényei szerint összhangban élni
És ne az ördög csábító, anyagi útját járva, azt követni
A fejlődés nem ismer határt, bizony az el is veszíthet
Az elszigeteltség, lemaradás, megmaradást is jelenthet
A határt mindkét irányba bizony nekünk ismerni kell
Csak így maradhat meg bölcsen, de a gyarló az ember!
Csíkszereda 2015 XI. 25