Ma jelent meg a Mórickában. Egyébként néhány napja írtam.

Kedves Pali bátyám!

Nincs az a Vajákos Biri nénnye, aki megjósolná, mit hoz hazánknak a borús jövő. Merthogy borús, azt az is láthassa, aki esetleg még a napos oldalon botladozik. Ugyanis idő előtt megszakadtak a tárgyalásaink az IMF-el és az EU-val. Utána azonnal zuhanni kezdett a forint, majd jött a döbbenetes hír. - A hétvégi magyarországi események hatására, miszerint eredménytelenül zárultak, megszakadtak a tárgyalások az EU – IMF - küldöttség és a kormány között, Magyarország csődkockázati mutatója is megugrott a hétfői kereskedésben. Ezzel a világ tízedik legkockázatosabb országa vagyunk. A magyar piacok a reggeli órákban komoly eladói nyomás alá kerültek, ami azóta némiképp csillapodott. – persze, most lehet köpködni kormányra, országra, világra, de! Egyet ne feledjünk. Megérdemeljünk sorsunkat, hisz megint érdemteleneket engedtünk országunk házába. Valami ellen, és nem valami mellett szavaztunk! Ebből is láthatja drága Pali bátyám, hogy elképesztő hülye egy nép vagyunk. Tudhattuk volna, hogy a gané, amit a szocik kavartak, túllóg a kerítésen. Dobálóztak a számokkal, vak vezet világtalant alapon, és felvettek egy akkora hitelt, melyet még az unokáink is nyögni fognak. Közben persze a fityisz ellenzékben okostojáskodott. Hogy a szocik hülyék, és ők aztán tudják, hogy mit, hogyan, merre kell csinálni. Jól csinálni! Oszt tessék! Itt van! Eddigi rövid kormányzásuk alatt, már másodszor döntik be majdnem a forintot, és hol van még az év vége? Igaz, a Nemzetgazdasági Miniszter úr mosolyogva közölte a tévében, hogy nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben van, de erről tán a sok devizahitelest kellene megkérdezni, akiket állítólag a kormány épp most húz ki a szarból. Azt is mondta a miniszter úr, hogy a két pénzhatalom szeptemberben tér vissza, és majd akkor folytatódnak a tárgyalások. Hogy addig mi lesz, az a kóbor kutyát sem érdekli. A Parlament ettől a hét végétől szabadságra megy, a többi meg le van…. Gondolom arra gondolt a Nemzetgazdasági Miniszter úr, hogy szeptemberben az IMF és az EU összeszarja magát a magyar kormány kétharmados többségétől. És ha így lesz, akkor onnan kezdve majd mi diktálunk nekik, és nem ők mi nekünk. Tulajdonképpen ez így lenne helyes, hisz nehogy má’ az EU mondja meg a mi kiváló kétharmadunknak, hogy mire és hogy költjük el az ő pénzüket. Nem igaz, drága Pali bátyám? Hát majd az EU parancsol, nem? Akkor, amikor minden magyar felnéz a magyar miniszterelnökre, majd pont az EU meg az IMF fog vele kukoricázni? Szépen lennénk, ha így lenne! Nehogy már azt mondja magáról bármelyik kinti Paprikajancsi, hogy többet ér, mint a mi, demokratikusan megválasztott CsoVink! Azt hiszik ezek az alultápláltak, hogy a mi kétharmadunkkal, nem tudunk világraszóló reformokat csinálni! Hát már hogyne tudnánk! Mit tetszett mondani? Hogy az diktál, aki a pénzt adja! Persze! Eddig ez volt! Ezentúl viszont az lesz, amit mi akarunk! Az diktál, aki a pénzt kapja. Ilyen egyszerű! És ha a sok kőbunkó ezt nem fogadja el, akkor csesszék meg a pénzüket! Nem adjuk vissza, és többet nem kérünk tőlük egy fillért sem! Azt megnézhetik magukat! Vihetik a szaros pénzüket a görögöknek meg a többi csóró senkiházinak. Mi meg itt leszünk hatalmas nemzeti öntudatunkban, nemzeti egységünkben, nagy vezérünkkel az élen úgy, ahogy megszoktuk az elmúlt huszonegy évben. Éhezve, a gatyánk mellett állva, lerongyolódva. Mert csak erre fussa a dicsőséges magyar politikának. Ígéretekkel, szép szavakkal tele van a padlás Csak az a baj, hogy hatalmas csóróságunkban a padlás is már lassan a fejünkre szakad.  Közben azt rebesgetik bankkörökben, hogy a kormánynak nincs kész gazdasági programja, és ez is tetézi a bajt. Most már csak egy kérdés van. Ha tényleg nincs, miért nincs? Nem volt idejük felkészülni a kormányzásra? Persze, hogy nem. Annyira váratlanul jöttek azok a fránya választások, meg annyira reménytelen volt a fityisz helyzete, hogy nem volt idejük a felkészülésre. Ugyan már! Ki az a barom, aki ezt elhiszi! Ne is higgyék, nem komolyan mondtam. Nem komolyan, hanem szomorúan. Szomorú vagyok, mert a választások előtt azt harsogta minden fityiszes politikus, hogy kérik a bizalmat, mert ők kivezetnek bennünket a szoci rémálomból. Erre felébredek, és benne vagyok egy még nagyobb borzalomban. Az az én problémám ezzel, hogy kurva nehéz lesz a pénzügyi muftiknál visszaállítani országunk hitelét. Ők nem engednek, és ami a legnagyobb baromság mi sem. Sőt, mi akarunk diktálni. Azt hiszem ezt, ebben a helyzetben nem tehetnénk meg. Hiába pökhendiskedik a Nemzetgazdasági Miniszter úr, hiába hadovál a sok fityiszes megmondó ember, ez most így, nem fog működni. Azt mondják, azzal kábítanak bennünket, vagy bankadó, vagy megszorítások? Ugyanis ha nem mondtam volna, a bankadó esetleges bevezetése hatalmas szálka az IMF – EU zsiványcsapat szemében. Persze, hogy szálka, hisz varjú a varjúnak, akarom mondani, bankár a bankárnak nem vájja ki a szemét. Ó a sok szemét, aki idáig juttatta országunkat! Voltak néhányan, és még lesznek is jó néhányan. Egy biztos. Az elkövetkező három – négy év úgy fog eltelni kedves Pali bátyám, hogy megint nem sikerül majd kolbászból kerítést csinálnunk. A feleségem azt mondta a választások után, hogy ő három évet ad ennek a kormánynak, hogy kedvező feltételeket teremtsen népünk boldogulásához. Én azt mondom, egy – két év, oszt vagy megpusztulunk, vagy az Unió pusztul meg. Mert azt azért ne feledjük drága Pali bátyám! Amibe eddig a magyar politika betette a lábát, az vagy feloszlott, vagy tönkrement, vagy megpusztult. Úgyhogy, örömmel jelentem, már nem kell sokat várni, és befingik az EU, tönkremegy az IMF, és feloszlik a Nato. Mi meg itt leszünk csöppnyi 93.000 négyzetkilométerünkön, boldogan, gazdagon, egységben az erő, no és a nemzet alapon. Csak nehogy felébredjünk, mert esetleg meglátjuk a kínkeserves valóságot. 

A Zsoci kijelentette, hogy olvasott valamiféle pályázatot. Állítólag a Nemzetgazdasági Minisztérium írta ki. Lényege az, hogy a legjobb, legsikeresebb pályázók tárgyalhatnak szeptemberben, az idelátogató EU – IMF delegációval. Zsoci azt mondta, magával viszi a Gizus konyhakönyvét, abba benne van minden családi bevétel és kiadás, hadd lássa a sok pénzügyi zseni, hogy is kell gazdálkodni kevés pénzből, hatékonyan. Ez jó ötlet! Főleg akkor, ha eltudja titkolni Zsocikám a kurva sok tartozását.