Blood of Mary 4.
Jelige: Ezüsthold 2011.04.26. 08:18
2. felvonás
A jelenet a teázóban játszódik. Sötét van, csak mécsesek világítanak, Mary ül az asztalnál.
Pincér: Úgy látom, egészen ide szokik. Ízlik a tea?
Mary: Vacsorázni készülök menni, de előtte még beugrottam egy teára. Nagyon finom.
Pincér: Hozhatom a szokásosat?
Mary: Az enyémet kérem.
Pincér: Én is arra gondoltam…
Pincér elmegy, Mary előveszi a jegyzeteit. Bele-bele olvas, mosolyog. Megérkezik a tea.
Pincér: Parancsoljon Hölgyem, a teája.
Mary: Van kedve csatlakozni hozzám? Úgyis üres a teázó.
Pincér: Miért is ne? Örömmel.
Mary: Ön sokat tud a misztikumról, ugye?
Pincér: Érdekelt a téma mindig is, így utánajártam néhány dolognak. Olvasgattam ezt-azt.
Mary: És a teám receptjét miben olvasta?
Pincér: Nem, ezt nem könyvben olvastam. Ez egészen más. Hallgattam a belső hangra. Rábíztam magam az érzésre, ami megmutatta, mire van szüksége Önnek.
Mary: És mit érzett, mire van szükségem?
Pincér: Arra, hogy rátaláljon önmagára.
Mary: A lelki teljességre?
Pincér: Ez több annál. Megismerje önmagát. A múltját, jelenét, jövőjét.
Mary: Ismerem magam.
Pincér: Azt kétlem. Ha ismerné magát, tudná milyen érzések járják át a szívét és a lelkét.
Mary: De én, nem tudom.
Pincér: Úgy érzi, szerelmes, de nem tudja ki az, az illető, aki elvarázsolta, megbabonázta.
Mary: Az érzéseim tele vannak rejtélyekkel. Egyik pillanatban lángolok, másik pillanatban okokat keresek rá.
Pincér: És nem talál.
Mary: Egyszerű nő vagyok. Az álmomat élem. Írok.
Pincér: Tudom, szeretem olvasni a cikkeit, tetszenek. Megragadják a lényeget.
Mary: Szeretem ezt csinálni, de tegnap egy darabig nem tudtam írni.
Pincér: Alkotói válság?
Mary: Azt gondoltam, igen. De aztán történt valami.
Pincér: Megváltozott?
Mary: Éjszaka írtam. Majdnem egy egész könyvet. Nem emlékszem semmire. Ma beleolvastam, és olyan volt, mintha megtörtént eseményt írtam volna le. Mintha velem történt volna meg mindaz, amit leírtam. Mintha átéltem volna.
Pincér: De ja vu? Lehet, hogy valamikor átélte.
Mary: Azért ennyire még nem hiszek a misztikus dolgokban…Lassan indulnom kell.
Pincér: Odakinn már besötétedett. Maradjon inkább még itt egy kicsit.
Mary: Köszönöm, de nem. Szeretnék találkozni a Sorsommal.
Pincér: A sorsával?
Mary: Csodálatos volt visszaolvasni az írásomat. Ha még egyszer átélhetném…Ezúttal úgy, hogy jelen vagyok benne. Az, fantasztikus lenne. Tudja, felébresztett bennem valamit a tegnap leírt történet.
Pincér: Szerelmet? Rejtélyt, varázslatot? Hozom a számlát.
Pincér el. Nyílik az ajtó, belép Dracula. A pincérhez fordul:
Dracula: Kérek két Blood of Mary-t.- Mary asztalához megy.
Mary: Kicsoda maga?
Dracula: Ezt én is kérdezhetném.
Mary: De nem kérdezi.
Dracula: Nem, mert érzem, tudom. Leülhetek?
Mary: Lassan mennem kell.
Dracula: Egy tea idejére még maradhat. Nem harapok. Szívesen megismerném.
Mary: Talán, majd máskor.
Megérkezik a pincér: Két Blood of Mary. Parancsoljanak.
Mary a pincérre néz: Kettő? Ő is kaphat ilyet?
Pincér: A szálak olykor összefutnak. Ilyenkor létrejön egy kör.
Mary Draculához: Szereti a teát?
Dracula: Jobb híján, megelégszem vele. Ennek különösen kifejező neve van. Varázslatos, elbűvöl. Más szférákba repít. Vágyat és szenvedélyt ébreszt szívemben- megérinti Mary arcát – Varázslatos melegséggel ajándékozza meg lelkemet.
Mary megfogja Dracula kezét: És megtanít tisztelni, és csodálni a szerelmet.
Lassan, csendben kortyolgatják a teát, háttérben zene szól. A pincér meggyújt egy mécsest, odaviszi az asztalhoz: A nagy találkozásokhoz gyertyafény illik. Egy plussz varázs.
Percek telnek el, Mary még mindig fogja Dracula kezét. Elbűvölten, szenvedéllyel néznek egymásra. Mary töri meg a csendet, elveszi a kezét:
Mennem kell.
Dracula: Holnap láthatom? Vagy még ma éjjel?
Mary : Holnap, talán, ha a sors úgy akarja. - Mary feláll,elköszön a pincértől, elindul haza.
Dracula pincérnek: Elvarázsolt, megbabonázott. Szebb, mint valaha. nagy találkozás ez, mágikus szerelem.
Pincér: A nagy álmok egyszer valóra válnak. A Blood of Mary gondoskodik erről. –Draculára kacsint.
Dracula: Ó, igen, Mary vére felszabadít.
Pincér: Örülök, hogy így gondolja.
Mary szobája, a két barátnő ül a szőnyegen.
Mary: Nem tudom, mi történik velem. Találkoztam a tegnapi férfival. Meg fogtam a kezét és percekig el sem engedtem. Ültünk, teáztunk és bámultuk egymást. Olyan volt, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Mindennapos történés. El sem tudom mondani, mennyire varázslatos érzés volt.
Catherine: Szerelmes vagy?
Mary: Igen, Ő az, megtaláltam, akit kerestem.
Catherine: Ő az igazi?A nagy Ő?
Mary: A legigazibb. Megyek aludni.
Catherine: Aztán, vigyázz kis szerelmes tündér, a titokzatos lovag meg ne harapjon…
Mary Catherinehoz dob egy párnát: Ha segítségre van szükségem, szólok.
Mary leoltja villanyt, csak a mécses pislákol a szobában. A lány alszik. Meglibben a függöny, megérkezik Dracula. Leül a lány mellé az ágyra.
Dracula: Szerelmem, egymásra találtunk. Oly régen vártam erre a pillanatra. S amikor már
úgy éreztem, minden erőm elhagyott, megjelentél az életemben. Még látszik a 150 éves seb helye a nyakadon. Gyönyörű vagy. S ébren él benned az irántam érzett szerelem, a vágy, a szenvedély. Ez semmit sem változott. Annak szeretsz, aki vagyok. A királynőm vagy, a szerelmem, társam, párom, életem. A mindenem. S bár csak éjszaka érinthetlek, mégis annyira jó nekem. Csókod íze most is a legnemesebb mézzel vetekszik, s hangod lágyabb, mint a leggyengédebb éjjeli palást. Szeretett asszonyom, újra együtt vagyunk.
Dracula Mary mellé fekszik, összeölelkeznek.
Világosodni kezd. Mary az ágyában ül, keresi a férfit, de az már nincs ott. A szín ketté válik, egyik oldal Mary szobája, másik Dracula koporsós lakhelye.
Mary: Csak álom volt, csak álmodtam.
Catherine kinyitja az ajtót, bemegy a szobába, leül Mary mellé: Szerelmes angyalka, hogy aludtál?
Mary: Különös álmom volt.
Catherine: Életre kelt az álom-pasi?
Mary: Nem tudom, mi folyik itt.
Catherine: Miért, történt valami?
Mary: Találkoztam vele, tegnap. Ő az, aki az álmaimban szerepel. Éjszaka döbbentem rá, illetve reggel, ahogy felébredtem. Ő az. Megérintette a szívemet. Lángolok, ha csak rá gondolok. Olyan, mintha ezer éve ismerném. Vágyom rá. Ezt éreztem az étteremben, a teázóban, s éjjel itt, az ágyamban. Vágytam a szerelmes ölelésére. Most már tudom, az, ami az éjjel történt, csak álom volt. Csak egy álom.
Catherine: Szerelmes szép álom.
Mary: Csodálatos érzés, mondhatnám mennyei. Ha rágondolok, remegnek a lábaim, remeg a testem. S még a nevét sem tudom.
A másik oldalon Dracula ül a koporsó tetején, kezében a kehellyel:
Álomszép, mennyei varázs. Túlcsorduló szenvedély. Ismét élek. Szeretem a vér ízét, visszanyerte szívem, lelkem a szerelmet. S mégsem tudom, most mit tegyek. Hogyan tovább.
Mary szobája.
Mary: Az emlékek újjá élednek bennem. Ahogy a pincér mondta tegnap: de ja vu, mintha már megtörtént volna. Az érintése olyan lágy volt, mint a déli szél gyengéd bársonya.
Dracula szobája
Dracula: Csodálatos az élet, borzongató a szerelem. Egymásra találás, mágikus egyesülés.
Mary szobája
Mary: Mintha ezer éve ismerném.
Catherine: Megijesztesz. Olyan furcsa dolgokról beszélsz.
Mary: Nem fura ez barátnőm. Ez csak szerelem.
Catherine: No de ennyire hirtelen? Nem furcsállod egy kicsit?
Mary: Szerelemre vágytam. Ez volt a szívem legnagyobb vágya, s megtaláltam.
Catherine megöleli Maryt: Lehet, hogy feleslegesen aggódom. Örülök, hogy megtapasztalhatod a csodát, amire ilyen sokáig vártál.
Mary: Látod, ilyen az igaz barátnő. Ezért is szeretlek. Őszinte vagy és igaz, még ha néha gyanakvó is.
Catherine: Emlékszel a Jackkel való első találkozásodra?
Mary: Igen, azt mondtam rá, hogy gazfickó.
Catherine: Most pedig ez a gazfickó lesz a férjem.
Mary: Csak nehogy én menjek férjhez hamarabb.
Üres teázó. Egy asztalnál mécses világít. Feketébe öltözött hosszú hajú alak ül a széken. Haja kibontva, kellemes, lágy zene szól a háttérben.
Mary belép az ajtón. Egyenesen Draculához megy. Az ölébe ül, hosszan megcsókolják egymást.
Dracula: Csodálatos vagy.
Mary: Csodálatos, hogy egymásra találtunk.
Pincér megáll az asztalnál, letesz két csésze gőzölgő teát: Csak a Blood of Mary képes erre.
Dracula: Mary vére felszabadít.
Mary Draculához bújik, Dracula a nyakát csókolja.
Mary: Szeretem, ahogyan csókolsz. Mindig is szerettem.
Dracula: 150 éve nem csókoltalak.
Mary: Már hiányzott. Nagyon hiányzott.
Dracula: Élő halottként telt az a 150 év.
Mary: Nekem is az elmúlt harminc.
Dracula: Vártál rám?
Mary: Igen, s néha úgy éreztem, megőrjít a vágy, de te nem jöttél.
Dracula: De már itt vagyok. Már itt vagyok.
Mary: Harapj meg, és örökké együtt lehetünk.
Dracula: Nem tehetem.
Mary: 150 évvel ezelőtt már késő volt. Nem akarlak elveszíteni.
Dracula: Még csak most találtunk egymásra, ne beszéljünk az elválásról.
Mary: De mi lesz, ha késő lesz?
Dracula: Mary, ne beszélj most erről.
Pincér: Hozhatok még két Blood of Maryt?
Dracula: Hogy megpecsételjük szerelmünk?
Mary: Akarom.
Dracula egy kést vesz elő. A pincér megterít egy asztalt. Kidíszíti virágokkal, s leteszi a két teát. Mary és Dracula odalépnek. Mary tartja az ujját.
Dracula: Biztos, hogy akarod?
Mary: Szeretném.
Dracula megvágja Mary ujját, pár csepp vért csepegtet a csészébe, majd ugyanezt teszi a sajátjával. Kicserélik a csészéket. Dracula átadja a csészét Marynek:
Dracula: Vér a vérrel, enyém vagy, amíg a sorsod azt kívánja.
Mary: Vér a vérrel enyém vagy, örökké, a halálon túl, minden eljövendő életemben.
Megisszák a teát.
Pincér: A nagy találkozások rendszerint óriási álmokat váltanak valóra. Régmúlt idők emléke összekapcsolódik a jelennel, és új jövőt teremt, életen innen, halálon túl. Amíg írva vagyon.
Dracula Marynek: Véred íze felszabadítja lelkemet a fájdalom alól. Új életet ad, szerelemmel tölt el. Lelkeink ily módon egyesülnek az éjszaka csendjében. Nappal minden a régi. De éjjel életre kel a vágy.
Mary: Életeken át…
|
Ez nagyon tetszett nekem.Sziporkázik a párbeszéd,jó a levezetés.Lehetett volna még élesíteni a Mary-Drakula kettőst,kisé hamar megoldottad,nem fordítottál a végén.Ezt a befejezést már kitalálhatja a néző. Mindenképp játszhatónak vélem alkotásod,s van esélye,hogy elvigyék.
Persze,ha benéznek id színházi szakemberek.
Én erre 10-t adok a fenti kifogások végett egy kis minusszal.
Gyuri