VIKTOR                        Bocsássatok meg. Türelmetlen voltam. Az idegeim…

FRICI                S a szíved? Rendbejött?

VIKTOR                        Néha ficánkol. Olyankor rendre utasítom.

FRICI                Szedni kéne a bogyóidat. Hol hagytad őket?

VIKTOR                        (elengedi a füle mellett) Folytassuk. Nézzük a harmadik felvonást. Solness jelenete Hildével. Kész vagy, Kriszta? Akkor rajta! Solness végszava:  „Többé nem épít…szegény építőmester.”

KRISZTA                      (mint Hilde) „Dehogynem! Hisz ketten leszünk. S fölépítjük a legszebbet – a legragyogóbbat, amit ember építhet.”

VIKTOR                        (mint Solness) „Hilde – mondja, mi az?”

KRISZTA                      „Az építőmesterek – nagyon-nagyon ostobák.”

VIKTOR                        „Persze, hogy ostobák…De hát mondja, mi a maga szemében a legszebb? Amit együtt építenénk?”

KRISZTA                      „Légvár”.

VIKTOR                        Nem jó. Ne siess annyira. Tarts egy kis szünetet. És ne nézz oly meredten a szemembe.

KRISZTA                      Hát hova nézzek?

VIKTOR                        A szövegben is az a szerzői utasítás, hogy Hilde tétován néz.

KRISZTA                      Tétován.

VIKTOR                        Nem tudod, milyen a tétova tekintet?

KRISZTA                      Kire nézzek tétován? Terád?

VIKTOR                        Dehogyis. Valahova mögém.

KRISZTA                      A semmibe?

VIKTOR                        A magasba! Mintha látnád azt a tornyot. De hisz’ látod is…Próbáljuk ki. Ez nagyon fontos.

KRISZTA                      „Légvár…” Így jó?

VIKTOR                        Üres a tekinteted. Hideg. Akár a halaké…Te nem szereted a világot. Talán senkit se szeretsz. Így sosem fogod tudni elképzelni, hogy Solness egyszer fölér a csúcsra. No, mondd tovább.

KRISZTA                      „Igen, légvár! Nos, tudja-e, milyen az a légvár?”

VIKTOR                        „Most mondta, hogy a világon a legszebb.”

KRISZTA                      „Ó, hogyne, hogyne. Afféle kényelmes mentsvár.”

VIKTOR                        Rossz! Nincs benned szenvedély se. És nincs irónia. Egy biztosítási ügynök petyhüdt monológja, aki előre tudja, hogy nem engedik be az ajtón.

KRISZTA                      Na, most már elég! Szállj le rólam.

VIKTOR                        Elfelejtettél játszani, Kriszta. Mintha nem akarnál már semmit.

KRISZTA                      Igazad van. Haza akarok menni.

VIKTOR                        Dehogyis mész te haza, dehogyis mész!

FRICI                Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, Viktor, hogy ott folytathatod, ahol tíz éve abbahagytad!

VIKTOR                        Pedig ott folytatom. És ti sem gondoltok másra. Bárhogy is prüszköltök ellenem… (Krisztához) Tehát úgy mondd, oly keményen, irónikusan, mintha gyémánttal akarnád megkarcolni az önbizalmát. Hideg tűzbe zárd a szenvedélyt.

ANITA              Hideg tűz – ez jó…

KRISZTA                      (mint Hilde) „Ó, hogyne, hogyne! Afféle kényelmes mentsvár! S milyen könnyen fölépítik…Kölönösen a szédülős lelkiismeretű építőmesterek.”

VIKTOR                        „Mától fogva együtt építünk, Hilde.”

KRISZTA                      „Igazi légvárat?”

VIKTOR                        „Igazit. Tömör alapozásút.” (hirtelen boldogan) Amilyen a miénk is volt, igaz?

FRICI                (felcsattan) A tiétek??

VIKTOR                        (szenvedéllyel) A mi légvárunk, Kriszta! (magához öleli Krisztát) A miénk!

ANITA              Nézdd, hogy varázsol! Nézdd, hogy kábít!

FRICI                Elég már! Hallod? Ereszd el Krisztát! Mert nem állok jót magamért.

ANITA              Nőjjön, csak nőjjön a balhé!

FRICI                (maga elé) Mindjárt átharapom a torkát.

ANITA              Jó étvágyat! Azt hiszed, bűntetlenül belebújhatsz a bőrébe?

FRICI                Ölelgeti! Itt, az orrom előtt is, pofátlanul…Szerinted normális ez az ember?

ANITA              (némi iróniával) A Tündérkert pompás, elszabadult példánya – visszavette birodalmát…Nagyon bele tudnék zúgni újra…

                        (Áttünés: az előadás kezdete előtt a színpadon, takarásban)

FRICI                Mindjárt kezdünk…Egy merő görcs a gyomrom…                       Nem fog eszembe jutni semmi.

SUTYI              Mit gondolsz…kifizeti a gázsinkat? Nem ver át?

FRICI                Már nem szökhet el. Láttad, nála a pénz.

SUTYI              És a késem? Azt is visszakapom?

FRICI                Mocorgást hallok: a közönség.

SUTYI              Telt ház lesz, állítólag. Te elhiszed?

                        (Áttünés: Viktor, Kriszta és Anita a takarásban)

VIKTOR                        Mindjárt felmegy a függöny.

KRISZTA                      Itt a gombóc a torkomban….

ANITA              Lenyelheted. Csak az első sorban ülnek. Azok is rendőrök.

KRISZTA                      Rendőrök? Hogyhogy?

ANITA              Botrányszagot érzek.

VIKTOR                        Ne törődj vele, Kriszta. Csak arra gondolj, amit Hilde mond a darabban: „A királyságomat akarom. A határidő letelt”.

KRISZTA                      Jaj, Viktor. Én nem vagyok Hilde. Te nem vagy Solness. Csak két fölösleges ripacs vagyunk.

VIKTOR                        Hinned kell a csodában.

KRISZTA                      A csodában.

ANITA              (gúnyos) Visszajött érted. Ahogy Hilde az öreg Solnessért.

VIKTOR                        (komolyan) Ahogy Hilde Solnessért. (átszól Sutyinak) Készen vagytok?

SUTYI              Készen, főnök.

VIKTOR                        Fejgépek, lámpák, erősítők?

SUTYI              Minden.

VIKTOR                        Akkor – függöny fel! (gongütés)

                                   (Áttünés: az előadás végszavai a színpadon)

EGY HANG      „Solness építőmester meghalt!”

MÁS HANGOK„A feje teljesen szétzúzódott…Egyenesen a kőbányába zuhant.”

KRISZTA                      (mint Hilde) „Most már nem látom fönt.”

FRICI                „Borzasztó. Hát mégsem sikerült neki.”

KRISZTA                      „De a csúcsig följutott. S a levegőben hárfák zengtek... Ó, én építőmesterem!”

(Felhangzik egy hegedű bús tremolója, majd gyér taps a nézőtérről)

                                                           (Áttünés)

I. RENDŐR       Szerinted kire illik a személyleírás?

II. RENDŐR      Szerintem ő a hunyó. Az ott, a színpadon.

I. RENDŐR       Hoppá. (Viktorhoz) Minden oké, művészem?

II. RENDŐR      Jól érzi magát?

I. RENDŐR       A vérnyomása rendben?

II. RENDŐR      Ha igen, láthatnánk a személyijét?

VIKTOR                        Most éppen…sajnos…

I. RENDŐR       (nagyon élvezi) Hoppá! Akkor most csúnya kérdést teszek fel: neve? (Viktor hallgat) Nincs neve?

KRISZTA                      Mit akarnak tőle?

II. RENDŐR      Van egy ezresem rá, hogy ő a mi emberünk. Az ideggyogyóról.

KRISZTA                      Ideggyogyóról?

II. RENDŐR      Aki eltűnt. A házipénztárral együtt.

I. RENDŐR       Bájos, hogy tudnak csodálkozni ezek a művészek.

II. RENDŐR      Szíveskedjék velünk jönni, művész úr…Hé, hová mászik? A zsinórpadlásra?

I. RENDŐR       Hoppá.

II. RENDŐR      De vicces.

I. RENDŐR       (mobilba beszél) Itt Kovács Három záss…Jelentem: körözött személyt realizáltuk…Igen…a bontás alatt álló kultúrházban…jelenleg valami díszlet tetején…lehozni…előállítani…értettem!

II. RENDŐR      (Viktorhoz) Ereszkedjen szépen lefele, papa!

VIKTOR                        (odafentről) Aznap este, hogy kirúgtak a színházból, fölmásztam a téglagyár kéményére. Egész a pereméig, Kriszta. A villámhárítóig…El tudod képzelni, milyen magasan volt? Férgeknek látszottak az emberek…

II. RENDŐR      Kászálódjék, papa, jó? Mielőtt lezúg onnét.

VIKTOR                        És ott fent…rájöttem valamire…valami nagyon fontosra.

FRICI                Látjátok, hogy remeg a keze, ahogy fogja a kötelet? A végén még bezárul a kör - újra lezúg.

ANITA              Észnél legyél, Viktorom! Ereszkedjél szépen.

SUTYI              Felőlem fönn maradhat. Csak a késemet dobja le.

VIKTOR                        Odafönt, ötven méter magasan…már várt rám a Hajnalcsillag…A könnyem is eleredt az örömtől!

I. RENDŐR       Baromi türelmes vagyok ám…Vetted, művészem?

FRICI                Kapcsold ki magad, Viktor, hallod? Elég volt.

VIKTOR                        Akkor jöttem rá az igazságra…Hogy miért…miért akarom én folyton a Sollnest megrendezni? Ha akkor ott lettél volna, Kriszta, megérted. Rózsállott az ég fölöttem. Valami hang azt suttogta: „úgy udvarolsz a végzetnek is, mint a szeretődnek”...Egy csöppet se szédültem odafönt…Csak a lejövéssel, csak azzal volt bajom…(felnevet) Mert akkorra odajött a rendőrség.

I. RENDŐR       Még most se indul? Odacövekelt?

VIKTOR                        A fakabátok összevissza rohangáltak…Azt hitték, öngyilkos akarok lenni…Nem sejthették, mennyire boldog vagyok! Olyan volt…de tényleg olyan…mintha hárfák zengtek volna! (nevet) Hogy én végre…életemben először…megértettem valamit…Valami fontosat…

II. RENDŐR      Szolgálati szabályzat, huszonegyes pont. Készítem a kézbilincset.

I. RENDŐR       Hoppá! Amire te gondolsz, az a huszonkettes szakasz. Erőszak a közeg ellen.

VIKTOR                        Mert, mint egy vert hadsereg, elvonult előttem az életem…Veszélyes életem volt, folyton-folyvást hazudtam. Szenvedéllyel hazudtam – mert mindig elhittem, amit hazudtam.

II. RENDŐR      Már hogy a radai rossebbe lenne a huszonkettes?

Mikor a huszonegyes??

VIKTOR                        …Az életem egy zsákutca volt, s ti életem negatív lenyomatai…De most visszajöttem, hogy kigyógyítsalak bennetek…Ne nevessetek…Csak egy perc kéne még! Egy percben is benne van az egész idő! Érted, Kriszta? Egy perc elég!

I. RENDŐR       Hoppá! Kényszerintézkedést alkalmazunk.

VIKTOR                        Most menjek le? Ötvenöt évesen? Én még nem jutottam a csúcsig. Még nem tudom, ki vagyok…Nem nézhetek a tükörbe, mert rámrivall: mit akarsz te tőlem??

I. RENDŐR       A maga baja. Intézkednem kell. A maga felelősségére, tata!

VIKTOR                        Engem senki…senki nem hozhat le innen…mint az Istent…A teremtés kezdetén.

II. RENDŐR      Vicces. Nagyon vicces.

I. RENDŐR       Ezt már mondtad. Inkább indíts fölfelé, lehozni.

FRICI                Vigyázzon, kés van nála!

SUTYI              Az én túlélőkésem. Öt rongyért vettem az Ecserin.

I. RENDŐR       A rohadt életbe! (a mobilba) Itt Kovács Három Béla…Jelentem, a célszemélyt jelenleg nem tudjuk előállítani…Bevette magát a díszletbe…Erősítést kérünk…Vettem!

II. RENDŐR      Kapunk erősítést?

I. RENDŐR       Pszichológust.

II. RENDŐR      Beszarok…Ez az a pasas, aki lelépett a gyogyóról és engedély nélkül bevette magát ide?

I. RENDŐR       Az hagyján. De feljelentés is érkezett. Csalás miatt.

VIKTOR                        Csak egy perc kéne még… Csak egy perc – hogy akarjatok engem…(kiáltva) Miért nem akartok jobbak lenni magatoknál?? (más hangon, szelíden) Hogy is mondtad egyszer, Kriszta? Ki vagyok én? Szélkirály?

KRISZTA                      (szomorúan) A szélkirály.

(Mentősziréna hangja. Bejön a Doktornő)

DOKTORNŐ     (felkiabál Viktorhoz) Hát itt vagy, kisszentem? Jól elkóboroltál! Gyere le szépen, arany bogaram, gyere le! Még lepottyansz nekem onnan! Ideje hazajönni, nem gondolod?

FRICI                Maga kicsoda? Pszichológus?

DOKTORNŐ     Én vagyok a kezelőorvosa.

ANITA              Tulajdonképp mi baja?

DOKTORNŐ     Mániás depresszió.

KRISZTA                      Súlyos?

DOKTORNŐ     Nem szuicid, de menekül…Bár, fene tudja…Akkor a legválságosabb, amikor a legjobban érzi magát…Három-négy havonta visszatér a krízis…Előtte a túlmozgásos időszak, a tévképzetek…

KRISZTA                      Istenem.

ANITA              (felkiabál) Viktor, ébredj! Nyisd ki szemed: hol vagy? Csak pár méterre a földtől. Gyere vissza közénk!

I. RENDŐR       Mindjárt lehozzuk. Kés van nála. Közveszélyes. Hívom a kommandósokat.

DOKTORNŐ     Hagyja csak. Majd én. (Viktorhoz) Gyere le, szívem. Arany galambom. Mára eleget játszottál. Megfájdult a fejed tőle, kicsit szédülsz is, igaz? Tedd el szépen azt a bicskát. Gyere ide hozzám, hadd masszírozzam meg a nyakad…Ki tudja nálam jobban, mikor jön a rohamod, igaz? Előbb megérzem, mint te, igaz? Ki más tudná úgy leszorítani a buksid, masszírozni a nyakincád, hogy nem kell lélegeztető se? Nyelvedre cseppenteni a tablettácskát, hogy ne fulladj a taknyodtól, drága? Én vagyok a te királynőd, gyere szépen, gyere, na.

VIKTOR                        Kutyabajom…Dehogyis szédülök…Dehogyis…

(Lemászik, kissé imbolyogva elindul) Lyukas az ég fölötted, Kriszta.

DOKTORNŐ     Látják, már mosolyog. Ha jól kezelik, ártalmatlan…

I. RENDŐR       (gúnyos) Szabad akkor a karját, építőmester úr? (veszi elő a bilincset) Művészi karperecet kap, ne féljen.

(Viktor hirtelen a melléhez kap és összegörnyed. Melléhez szorított újjai közt vér csordul. A kés a földre esik)

SUTYI              A késem! 

ANITA              Szívenszúrta magát!

KRISZTA                      (Viktor fölé hajol) Mit műveltél, szélkirály??

                                   (Áttünés: Frici és Kriszta. Kriszta jön)

FRICI                Na végre…Egy órája várlak.

KRISZTA                      Nem kértelek rá.

FRICI                Hol voltál?

KRISZTA                      A kórházban.

FRICI                Mi van vele?

KRISZTA                      Hajnalban meghalt. (szünet)

FRICI                Sajnálom. (szünet) Anita?

KRISZTA                      Már elment.

FRICI                Sutyival?

KRISZTA                      Vele. (szünet) El se búcsúzott.

FRICI                Igénytelen egy teremtés lett ez az Anita. Csak megjátszotta itt magát, hogy nem olyan bikát kapott, mint ami kijár neki. Pedig odavan a dzsigolójáért. (szünet) És mi? Nem kell válaszolnod: újra kezdjük.

KRISZTA                      Nem.

FRICI                De miért? Mi egymáshoz tartozunk….Akarod, hogy bevigyelek a reklámpiacra?

KRISZTA                      Kösz. Ne fáradj. (indul)

FRICI                (Kriszta elé áll) Beszélek a Mankoviccsal…Ősszel indul egy új sorozat…Fürdőruhák, szállodabelsők, túrisztika, ilyesmi…Egy összeszokott párt keresnek, akikkel nem kell egyeztetni…Az éjszakai felvételek miatt, érted…Ideális lenne, nem? Ha mi ketten újra…Ideális!

KRISZTA                      Az.

FRICI                Hát akkor?

KRISZTA                      Légy szíves.

FRICI                Mit légy szíves?

KRISZTA                      Elállod a kijáratot.

FRICI                (nem mozdul) Merre mész?

KRISZTA                      Az ellenkező irányba.

FRICI                Nevetséges vagy.

KRISZTA                      Te még inkább.

FRICI                Te most azzal kábítod magad, hogy engem kínzol. Ez valami új. Régen nem voltál ilyen... Ez az idegbeteg alak! Ez mindenkiből a legrosszabbat hozta ki. (kis szünet)

KRISZTA                      Megy a vonatom.

FRICI                Jó, elismerem…Én is hazudtam neked: mostanában nem megy semmi…Mindennel úgy járok, mint ezzel itt. (szünet) Nem tudom, hol rontottam el. (szünet) Félek, Kriszta! Nem tudom mitől, de félek. (szünet) Alig vártam, hogy összefussak veled. Szükségem van rád, nagyon. Nem vetted észre?

KRISZTA                      Dehogyisnem. Tele van a lelked szeméttel - takarítsam ki. Aztán, ha végeztem, tűnjek el. Ezt szeretnéd.

FRICI                Tudod, mit? Visszaadom a bútoraidat, az ezüstneműdet, mindent…Mikor jössz érte? (kis szünet)

KRISZTA                      Ugye, te jelentetted fel Viktort?

FRICI                Már az is baj?

KRISZTA                      Takarodj!

FRICI                De Kriszta, tudod, hogy szörnyeteg volt! Kihasznált minket, becsapott – emlékszel a bőröndjére? Azt mesélik, tégla volt benne, nem pénz! Ilyen olcsó, pocsék egy trükk! Az orrunknál fogva vezetett, akárcsak akkor…

KRISZTA                      Mikor a függöny legördült, hallottam a tapsot.

FRICI                Hisz’ tudod, hogy csak a rendőrök voltak. Udvariasságból tapsoltak.

KRISZTA                      Az első sorban a könnyeit törölgette valaki.

FRICI                Hát aztán? Te akartad legjobban följelenteni.

KRISZTA                      A könnyeit törölgette. Tisztán láttam.

FRICI                Azelőtt sose voltál szentimentális. Mi ütött beléd?

(Kriszta elmegy)

FRICI                Hová mész, várj! (kétségbeesetten üvölt) Kriszta, várj! Kriszta!!

HANG              (valamelyik népdal dallamára)

                                   Kővé válik, kővé,

                                   Kit holdkirály szeret.

                                   Csillagok porává,

                                   Kit szélkirály szeret.

                                                                                                                                 (Vége)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2011.03.24. 14:22 flamingo Hát, földobtad a labdát, kedves Titánia, jó magasra. Úgy érzem magam, mint akit arra figyelmeztetnek  "Hékás, ilyen színvonalú drámákat várunk a pályázatra!". Mivel én ezt az  "alkotó játékot" kihívásnak tekintem, egy új dráma kidolgozáasába vetem magam. A lehető legjobb időpontban került a munkád erre az oldalra. Nem tudom, hogy motivációként, figyekmeztetésként, vagy egyszerűen csak tényleg a pályázatért. Nem is érdekel, mert ez egy színpadra vihető, nagyon jó dráma. Gratula.