| Drámák : Nem vagytok a magatokéi |
Nem vagytok a magatokéi
Jelige: Hegyek 2011.03.22. 06:42
SZEMÉLYEK
ERZSÉBET, 30 éves, magas, értelmiségi
TAMÁS,27 éves, szőke, rongyos öltözetű
CSILLA, pénztáros, 45 éves, köpenyes
VENDÉG, 60 év körüli férfi, jól öltözött
BEHEMÓT pincérfiúk
NYURGA
ATTILA, 23 éves, barna hajú, farmerban
FLEGMA elsősegélynyújtók
HANYAG
BANDITA, 40 év körüli, fekete bőrkabátos
PORTÁS, 50 éves férfi, pocakos
RÓBERT, orvos, 34 éves, magas, szemüveges
BALÁZS,ápoló, 28 éves, kigyúrt
RITA,asszisztens, 42 éves
Vendégek, utasok, járókelők, betegek, akik folyamatosan cserélődnek
ELSŐ FELVONÁS
Lepusztult étterem. Nagy tábla „MENZA 500 Ft” felirattal (aktuális ár), világos színű fal, lambéria, rácsos korlát az ételkiadó pult előtt, kockás terítők és művirág az asztalokon. Nyári kánikula, ventillátor. Rádió szól popslágerekkel. A színpad jobb szélén van a bejárat, mellette, odakint utcai lámpa. Kora délután
Két asztalnál párok étkeznek. Egy-egy magányos alak a háttérben. Erzsébet maga elé meredve, középen ebédel egymagában. Körülötte üres asztalok
Tamás ittas állapotban betámolyog az ajtón, leül Erzsébettel szemben. Egy ideig figyeli, ahogy Erzsébet eszik, s amikor a nő felnéz, hangosan beszélni kezd hozzá
TAMÁS (dadogva) Azt akarom neked mondani, hogy teljesen kész vagyok. Te nyitottnak látszol, ezért neked mondom el. (Körülnéz) Rohadtul elegem van mindenből. Érted? A héten kirúgtak a munkahelyemről, mert azt mondták, ittam.
Erzsébet tovább eszik
TAMÁS (egykedvűen) Pedig nem igaz, hogy ittam bent. Csak rám fogták, mert másnak kellett az állás. A bátyámat meg nem érdekelte, hogy rólam van szó. Mostanában eléggé szemét volt velem.
Erzsébet megáll egy pillanatra, majd tovább vágja a húst a tányérján
TAMÁS Olyan rohadt egy helyzet ez. Pedig annyira bíztam benne, hogy rendbe jönnek a dolgok. Aztán mégsem…mert… (Kezével mintha elengedne valamit a levegőben) Fuccs! Oda lett minden! Érted? (Szünet) Voltál már úgy, hogy tényleg semmi lehetőséged nem volt, hogy folytasd?
ERZSÉBET (sajnálkozva) Hát… (Lassabban folytatja az evést)
TAMÁS (hadarva) A bátyám nem akar segíteni. Sosem akart. Most is csak hibáztat. Még meg is zsarolt. Elegem van belőle. Milyen testvér az ilyen? És mit képzel egyáltalán? Azt képzeli, mindent megtehet, csak azért, mert nála van az a rohadt stex.
ERZSÉBET (együttérzőn, de mocorogva) Sajnálom…
TAMÁS (együgyűen) Azt mondta, majdsokkal jobb lesz, és talán még külföldről is szerez munkát. Aztán meg elivott mindent, és rám fogta. Na, persze! Így volt könnyebb! Mindig a másikat kell a szarban hagyni. Te mit csinálnál a helyemben?
Erzsébet abbahagyja az evést, gondolkodik. Újabb csoport vendég érkezik, lassan megtelik a terem
TAMÁS (nem várva meg a választ, és szándékosan a vendégek felé, hangosabban) Kit érdekel, hogy mit gondolnak rólam?! (A közönség felé fordulva) Láttam, ahogy pár évvel ezelőtt anyám és apám ott maradnak a tűzben, amikor leégett a házunk… Azóta is rémálmaim vannak.
ERZSÉBET (megrendülve hátradől, hol Tamásra, hol az asztalra pillant) Nagyon sajnálom…
TAMÁS Azt akarom neked mondani, hogy teljesen kész vagyok. Te nyitottnak látszol, ezért mondom el neked. (Szünet) Nagyon ki vagyok borulva.
ERZSÉBET (lerakja az evőeszközöket) Ez így nagyon nehéz helyzet…
TAMÁS Az. Bár, tudom, sokan vannak így.
Csend, csak a vendégek beszélgetnek körülöttük
TAMÁS (letargikusan) Az is bánt, hogy nincs már otthon senkim. Aki volt, az nem fogad be. Azt mondja, hazudok és lopok. (Szünet) Persze, előfordult, hogy elemeltem valamit. Nem mondom, hogy ártatlan vagyok. De abbahagytam, és rendesen próbáltam utána. (Magára mutat) Ide jutottam a nagy tisztességgel!
ERZSÉBET Értem... De megpróbáltad. És még sok minden történhet.
TAMÁS (maga elé meredve) Hát, nem hiszem…
Csilla bejön a kasszához, unottan nézegeti a vendégeket. Újabb vendég érkezik, beáll a sorba tálcával. Erzsébet tovább eszik
TAMÁS Azért vicces is az egész. Mindig tele voltam erővel, mindig tudtam, mit akarok. Hmmm. (Szünet) Nézz rám. De most őszintén. Milyennek látsz?
ERZSÉBET Eddig nem úgy sikerült az életed, ahogyan szeretted volna. Érthető, hogy szomorú vagy és kiábrándult.
TAMÁS Jó, ez van belül. De milyennek nézek ki?
ERZSÉBET (fészkelődve) Látszik, hogy nem vagy túl jól.
TAMÁS (konstatálva) Téged is zavarlak. Mint mindenki mást.
ERZSÉBET Nem, nem. Dehogy. Az életemben eddig úgy láttam, hogy mindig volt valami kiút. A legnehezebb helyzetekből is. (Szünet) Tudom, könnyű ezt mondani. Nem vagyok a te helyzetedben.
TAMÁS (a pénztár felé pillant, majd vissza) Kérsz egy kólát?
ERZSÉBET Nem, köszönöm. Nagyon tele vagyok.
TAMÁS (lemondóan feláll) Hát igen. Nem megyek többé haza. (Kiáltva) Haza?!... Ha-ha! Még, hogy haza!
Csilla felkapja a fejét. Tamás elindul az illemhely irányába, Csilla szemével követi. Erzsébet a táskájában turkál
Tamás fél percen belül visszaér, megáll Erzsébet asztalánál
TAMÁS Holnap is itt leszel?
ERZSÉBET (úgy tesz, mintha átgondolná) Hát… Nem tudom még. Lehet. Ez a tiéd. (Egy kártyát ad át neki)
TAMÁS (elolvassa, elgondolkodik) Kösz! Szia!
ERZSÉBET Szia!
Tamás a vendégek székeibe belerúgva kitántorog a helyiségből. Az urak és hölgyek rosszallóan bámulnak utána, elhessegetik az utána terjengő alkohol- és cigarettaszagot. Erzsébet eltűnődik, iszik, majd gépiesen visszaviszi a tálcáját. Távozik
A rádió elhalkul, a fények kialszanak
Csend
Másnap minden asztalnál étkeznek, kivéve középen, ahol Erzsébet ücsörög egyedül. Maga elé bámulva ebédel. Még csak a levesnél tart. Balra Csilla rendezgeti a számlákat a kasszánál
Tamás ittas állapotban betámolyog az ajtón, megáll Erzsébet asztalánál
TAMÁS (vigyorogva) Tamás vagyok. Neked biztosan szép neved van (Tartja a kezét)
ERZSÉBET (kimérten, közben kézfogásra nyújtva a kezét) Szia. Erzsébet.
Tamás gyorsan megcsókolja a nő kézfejét, mire Erzsébet visszahúzza az asztal alá
TAMÁS Nem kell félni, nem akarok rosszat. (Nevet) Tegnap jólesett, hogy nem küldtél el. És nem is hagytál faképnél. Nem akarok semmi rosszat, de te vagy az egyetlen, aki meghallgatott. Úgyhogy visszajöttem. (Leül) Nyugi, nem mászom rád.
ERZSÉBET (hirtelen váltva) Mit dolgoztatok a bátyáddal?
TAMÁS A bátyám gumis cégénél melóztam. (Kényelmesen elhelyezkedik) Jó sok megrendelőnk volt, amíg rendesen csinálta. Aztán meg ki akart forgatni mindenkit mindenből a szemétláda. Csak azt tudnám, engem miért akar átverni. Az, hogy mással is elbánt, az egy dolog. De nekünk, testvéreknek inkább össze kellene fognunk, nem? (Elgondolkodik, majd a közönség felé) Hát mire való egy testvér, ha nem erre? Hogy egymást segítsük, hogy egymásra támaszkodjunk, nem? Na ugye! (Erzsébethez) Neked van testvéred?
ERZSÉBET (nyugodtan folytatva az evést. Maga elé veszi a második fogást) Van.Kérsz? (Kínálja az ételt)
TAMÁS Nem, kösz.
ERZSÉBET De a te testvéred miért változtatott, amikor jól mentek a dolgok?
TAMÁS Mert kapzsi. Sosem volt elég neki az, amije volt. Engem meg nem érdekel, hogy milyen kocsink vagy kérónk van. A kocsi menjen, azt kész. A lakásban meg lehessen lakni, mert azért van. Nincs igazam? (Lehajtja a fejét) De neki sosem elég semmi. Már kiskorunkban is mindent egyszerre akart magának. Jó, néha én is így voltam vele, de semmi értelme nem volt… A szüleink meg rámentek erre.
ERZSÉBET Hová valósiak vagytok?
TAMÁS (megörül a kérdésnek) Fehérvárra. (Túl hangosan, néhány vendég meg is fordul) Csodaszép város! Van ott egy tuti hely. Volt egy barátnőm is, ott ismertem meg. Nagyon klassz csajszi volt! De amikor kikészültem, elküldött. Akkor szemét dolognak éreztem, de most már értem, hogy neki miért nem volt úgy jó. (Eltűnődik, majd csettint) Nem tudom, lesz-e még egyszer olyan jó csajom.
ERZSÉBET Értem. Amúgy szerintem, ne add fel. Van abban a dalban is, tudod: „A mindenen túl a minden jön el”.
TAMÁS (elmosolyodik) Hát, ha te tegnap nem hallgatsz meg, lehet, hogy a Dunának megyek. Vannak ilyen szar napok.
ERZSÉBET De túl vagy rajta.Hál’ Istennek.
TAMÁS Hmmm. Hála neked!
Behemót és Nyurga jelenik meg balról, keresztülhaladnak a helyiségen, nagy csomagot cipelnek. Kimennek az étteremből. Csilla is megjelenik a kasszánál, vendégek fizetnek nála
ERZSÉBET Bocs, most ki kell mennem. (Az illemhely irányába mutat a fejével, majd kimegy balra)
Tamás feláll, a kasszához megy
TAMÁS (borízűen) Jó napot, Hölgyem! Egy kólát kérek!
CSILLA (rosszallóan) Nem tetszik, hogy ide jár.
TAMÁS (meglepetten) Miért? Pénzem is van.
CSILLA Nézzen magára! (Undokul) Először tisztálkodjon, öltözzön fel rendesen, aztán jöhet! Nézze meg a többi vendéget, vegyen róluk jó példát!
TAMÁS Ne sértegessen, Hölgyem. Én se sértegettem magát. (Szünet, majd mérgesen) Adjon egy kólát, mert az a dolga.
Csilla kelletlenül kiméri a kólát, Tamás nyújtja a pénzt
CSILLA Tegye le az asztalra.
Tamás leteszi az érmét, majd savanyú arccal visszaül a helyére.Erzsébet visszajön, leül
TAMÁS Micsoda egy bunkó nő ez! (Csilla felé bök)
Erzsébet Csilla felé néz. Behemót és Nyurga visszajönnek, Csillával együtt kimennek balra.
Egy csoport vendég érkezik, Tamás az órájára pillant
TAMÁS Jaj, nekem rohannom kell! Bocsi! Holnap jövök!
Felpattan, sietősen távozik a helyiségből. Erzsébet befejezi az ebédet, iszik, majd lendületesen visszaviszi a tálcáját, távozik
A rádió elhalkul, a fények kialszanak
Csend
Másnap minden asztalnál étkeznek, kivéve középen, ahol Erzsébet ücsörög egyedül, vidáman ebédel. Tamás igen ittas állapotban bejön az ajtón, leül Erzsébettel szemben
TAMÁS (ünnepélyes hangon) Tudod mit? Ma kapsz tőlem egy ajándékot!
Erzsébet zavarba jön
ERZSÉBET De… hát már kaptam tegnap. Tudod, a kólát.
Tamás a zsebeiben keresgél, majd a kabátjából előhúz egy papírtasakot, és abból óvatosan kivesz egy kisebb tábla csokit. Boldogan átnyújtja Erzsébetnek
ERZSÉBET (kissé bizonytalanul átveszi a csomagot, leteszi maga elé az asztalra) Köszönöm. Ez nagyon finom csoki. Kedves vagy. Nem kellett volna.
TAMÁS (meglepődve) Dehogynem kellett. Nyugodtan fogadd el. Nincs abban semmi! (Szünet) Látod? (Ruhájára mutat) Milyen szépen kinyaltam ma magam! (Hangosan gondolkodik) Bár az is igaz, hogy ez az egyetlen ruhám, csak leporoltam! (Nevet) Apropó, nem tudsz valahol ruhát szerezni nekem? Vagy mondani egy helyet, ahol adnának?
ERZSÉBET (felcsillan a szeme) Dehogynem. A közelben van egy plébánia, ahol biztosan van ruha.
TAMÁS (megdöbben, majd vizsgálódva) Ugye nem vagy vallásos?!
Erzsébet felhúzza a vállát, mintha nem tehetne a dologról
Csend
Csilla érkezik a kasszához
TAMÁSGondolhattam volna… (Hosszú szünet) Kötelességből hallgatsz meg, igaz?
ERZSÉBET (óvatosan) Nem… Dehogy. Erre így nehéz válaszolni… Szimpatikus is vagy, és érdekel, hogy ki vagy.
TAMÁS (kijózanodott hangon, kicsit megjátszva) De mindenkit meghallgatsz keresztény kötelességből. És azért óvatos is vagy az idegenekkel.
ERZSÉBET (egyenesen Tamás szemébe néz) Hát, mindkettő igaz, amit mondasz. De hidd el, hogy akkor is meghallgattalak volna, hogy ha nem lennék vallásos. Ez a kettő nem függ össze teljesen szerintem.
TAMÁS Még szerencse…
Erzsébet feszeng, csak a vendégek beszélnek körülöttük
TAMÁS (kisvártatva, csendesebben) Rendes tőled mindenesetre, hogy nem küldtél el rögtön. A legtöbben tényleg ezt teszik. (Csillára néz)
Csilla hangosan telefonálni kezd a mobilján. A kasszára könyököl
TAMÁS (új lendülettel) A papod sem fog elküldeni?
ERZSÉBET (felbátorodva) Dehogy! Nagyon segítőkész. Biztosan be is hív majd.
TAMÁS Elég baj az… Nem szeretem se a papokat, se a paplakokat.
ERZSÉBET (szalvétáért megy, visszajön, majd könnyedén) Emlékszem, amikor engem először elhívtak a plébániára - és akkor csak ping-pongozásról volt szó -, nem akartam bemenni a nagykapun, mert attól féltem, hogy az már azt jelenti, hogy vallásos vagyok.
TAMÁS Hogy érted?
ERZSÉBET Hát a többi ember felé. Hogy majd azt hiszik rólam, hogy olyan ájtatoskodó lettem.
TAMÁS (mókázva) Hát van benne valami… (Kedvesen) Na, jól van. Nem is igaz. Te egész normális vagy.
ERZSÉBET (Nevet) Kösz!... Amúgy a mi plébániánkon…
TAMÁS Jó, jó, hagyjuk… Csak ne beszélj róla, légyszi… Tudom, ott csak jó emberek vannak. (Mintha leckét mondana fel) És higgyek Jézusban, mert Ő az igazság… Bocs, de mindig ezt nyomjátok. (Szünet) Persze, megcáfolni nem tudom, amiről beszéltek.
ERZSÉBET (Nevet) Nem nyomok én semmit.
TAMÁS Hát ne is nyomd, mert az idegesítene. Meg éppen az ellenkezőjét érnéd el vele.
ERZSÉBET Igen, tudom. Saját tapasztalat. Mondom, én se lettem egyből vallásos. Nagyon is kritikus voltam.
TAMÁS (elfáradva) Na, mindegy… Hol van a paplak?
ERZSÉBET (mosolyogva) A Kis-Duna partján kell menni, egészen a játszótérig. Tudod, hol van az?
TAMÁS Nem. De majd megtalálom.
ERZSÉBET Ott van egy tér, és ott a templom. A templom mellett van a plébánia.
TAMÁS (huncutkodva) OK. Remélem olyan rendes a papod, mint amilyen te vagy.
Erzsébet elmosolyodik, lesüti a szemét, elkezd pakolni
TAMÁSNa, megyek. Szia! És kösz a tippet! Lehet, hogy holnap nem jövök! Nem baj?
ERZSÉBET Örülök, hogy beszélgettünk. És szívesen! (Mosolyogva felhúzza szemöldökét, úgy néz vissza rá)
Tamás kisétál az étteremből. Útközben megpaskol egy vendéget, aki háttal ül neki. A vendég ijedtében majdnem leesik a székéről
VENDÉG Micsoda suhanc! (Tisztogatja az ingjét) Megáll az ember esze!
Rosszalló morajlás kíséri Tamást az ajtóig. A fiú kint megáll az ajtó előtt, rágyújt egy cigire
Csilla magához inti Behemótot
CSILLA (az ajtó felé nézve) Csináljatok már valamit, mert már megint itt volt ez a szutykos! Ha még egyszer megjelenik, esküszöm, hogy én penderítem ki, ha ti nem teszitek meg!
BEHEMÓT (Öblösen) Eddig még nem okozott nagy galibát, de rendben. Tekintsd a dolgot elintézettnek.
Erzsébet visszaviszi a tálcáját, távozik
A rádió elhalkul, a fények kialszanak
Csend
Másnap az étterem félig van tele, Erzsébet még nem érkezett meg. Tamás ittas állapotban betámolyog az ajtón. Tárva nyitva hagyja. Középen lerázza rozzant esernyőjét, leül a szokásos helyre
TAMÁS (Csillához, átkiabálva az éttermen) Szép jó napot, Asszonyom!
CSILLA Na, már csak te kellettél ide!
Csilla kimegy, Tamás leül, elkezd játszani a poháralátétekkel. Pöcköli és dobálgatja őket
BEHEMÓT (kiront a konyhából, mögötte Nyurga) Na, gyere csak! Még egyszer meg ne lássam, hogy molesztálod a vendégeket! Ha jön az a kis hölgy, hagyd békén, mert különben megemlegeted!
TAMÁS (nyugodtan, a poháralátétekre koncentrálva) Hagy döntsem el én, kivel beszélgetek és kivel nem, jó? A kis hölgynek meg amúgy sincs ellenére. Elég magányosnak látszik. Kifejezetten örül nekem.
BEHEMÓT (még idegesebben) Na, hiszen!Csak nem akar elküldeni a fenébe!
NYURGA (fölé magasodik) De helyette majd mi megtesszük!
TAMÁS (elkedvetlenedve) Jól van, na, nem fogom feltartani. De azért köszönhetek neki, nem? (Kíváncsian felnéz Behemótra, majd kajánul) Jó lesz így, főnök?(Szünet, majd unottan) Hozz egy kólát inkább!
BEHEMÓT Menj a kasszához érte!
Megérkezik Erzsébet, az ajtónál elhelyezett tartóba teszi az esernyőjét. Maga mögött behúzza az ajtót, az ételkiadó felé indul. Útközben megszólítják
VENDÉGCsókolom a kezét! Letelt mára?
ERZSÉBET (felismerve az illetőt, derűsen) Igen, most már jöhet egy kis pihenő.
VENDÉG (Erzsébetre mutat) Íme a szellemi munkát végző ember! (Nevet) Kell adnia a testnek is, hogy jól működjön, igaz?
ERZSÉBET (nevet) Így van! Időnként kell az üzemanyag!
VENDÉG (nagyon udvariasan) Jó étvágyat!
ERZSÉBET Köszönöm, magának is!
Erzsébet kikéri az ételt, majd a vendégek feje fölött a tálcáját óvatosan az asztalhoz irányítja. Leül Tamással szemben
ERZSÉBET Brrr! Micsoda egy idő van! (Kedvesen) Szia!
TAMÁS (feszülten) Hát, nem a legszebb! Szia! (Feláll, Erzsébethez lép, hogy lesegítse a dzsekijét)
Behemót és Nyurga kiszaladnak, megragadják Tamást, kezdik kitoloncolni a helyiségből. Erzsébet moccanni sem bír a megdöbbenéstől
Tamás kicsavarodik a kezükből, visszalép Erzsébet asztalához. Minden vendég őket nézi, többen mutogatnak feléjük. A zene is elhalkul
TAMÁS (Erzsébethez, határozottan) Mondd nekik, hogy egy barátom vagy.
Erzsébet torkán egy hang sem jön ki, kábultan ül. Vendégre néz, aki éppen feláll, szigorú arccal Erzsébetre néz, Erzsébeték asztala mellett viszi vissza a tálcáját. Erzsébet lehajtja a fejét
NYURGA (Tamást lökdösve) Na, gyere szépen!
BEHEMÓT Ezt a napot biztosan nem felejted el!
CSILLA (boldogan) De nem ám!
Behemót és Nyurga kitólják Tamást az étterem ajtajáig, a vendégek tovább figyelik őket. Egy új párocska is érkezik kívülről az ajtóhoz, de a botrányos jelenetet látva inkább kifordulnak az étteremből
NYURGA Még egyszer be ne merd ide tenni a lábad! Vagy rendőrt hívunk! (Durván kilöki Tamást az ajtón)
A vendégek egymással a látottakat tárgyalják, többen Erzsébetre mutogatnak. Erzsébet lehajtott fejjel ül egy darabig
A zene hangosabb lesz, a szokásos beszélgetések folytatódnak a vendégek között
Tamás odakint áll az esőben. Erzsébet utánasiet. Még az ajtó előtt elkapja őt, és megfogja a fiú karját. A színpad szélére állnak
TAMÁS (egyből) Miért nem mondtad, hogy barát vagy?
ERZSÉBET Nem tudom. Olyan hirtelen történt az egész.
A zene megint elhalkul
Csend
ERZSÉBET Ne haragudj rám… Nagyon szégyellem magam.
TAMÁS (lefelé néz, lábával kotorászik) Bent is szégyellted magad, csak más miatt, igaz? Ott volt például az az öreg sznob a másik asztalnál. (Gúnyosan és keserűen) Eléggé mustrált téged, meg persze engem, a hozzád nem illő társaságot…
ERZSÉBET Őszintén sajnálom. Nem akartalak megbántani.
TAMÁS Csalódtam benned, de hát mindegy. (Hangosan gondolkodva) Előfordult már velem… Nem is tudom, miért jöttem ma vissza. (Tűnődve nézi az utcát) Na, de elmúlt, hagyjuk! (Végignéz Erzsébeten) Menj vissza, meg ne ázz! Szia!
ERZSÉBET Hová mész most?
TAMÁS Nem tudom. Akárhová.
Tamás elindul, Erzsébet megsemmisülve áll az esőben, a fiú után néz
ERZSÉBET Várj, hozok egy esernyőt!
Visszaszalad a saját ernyőjéért, kirohan Tamás után. Fél perc múlva egyedül tér vissza. Lerogyik a helyére. A popsláger egyre hangosabb lesz. Függöny
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Örülök!