|
Mária királynő 5.
Jelige: Ferenc 2011.01.13. 08:08
Nyolcadik szín: Budai vár
Regélő:
Boldogág költözik a királyi családba,
Az ifjú királynő kisgyermekét várja.
Országunk gondjai kettejüknek vállán,
Egyenrangú felek, ekként uralkodván.
Visegrádon, Budán élnek ők vidáman,
Mária kedvencén Diósgyőr várában.
A királyi székhely most épp Buda vára,
Vadászatra készül a főúri gárda.
Hajnaltájt indulnak környező hegyekbe,
Hajtók sokasága csapkod serénykedve.
Űzvén a vadakat, csaholnak a kutyák,
Vadászok a vadat puskavégre kapják.
Eljőve az este, csend szállt az erdőre,
Zsigmond is elfáradt, menten ágynak dőle.
Kupák fenekére igen sűrűn nézett.
Szemére az á-lom rá is te-le-pe-dett. (Regélő halkan ki)(Kintről hangzavar)
Zsigmond folytatólagosan:
Mi ez a hangos zaj, mért nem pihenhetek? (Vakarja a fejét két kézzel.)
Hírnök, Lackfi nádor személyében, szinte beront a király szobájába
Lackfi nádor:
Fenséges úr, a hang torkomra szárad,
Szó nem óhajtja elhagyni a számat.
Szörnyű az eset mi nemrég megtörténe,
Várandós kis fenséget nagy baleset érte.
Mária lovagolt künn a hegyekben,
Biztonságban ült aranyos nyergében.
Avarban tuskó, lova belébotlott,
Fenséges asszonyunk fájón a földre hullott.
Eszméletlen tették hintónak selymére,
Ágyára fektették palotába térve.
Időnek előtte beindult a szülés,
Próbálja a doktor most menteni gyermekét.
Zsigmond, felordítva:
Óh, nem, ez nem lehet igaz! – (Rohan a királynő szobájába.)
Zsigmond:
Drága Istenem, ez nem lehet igaz,
Látni akarom, nyújtsak néki vigaszt.
Doktor az istenért, segíts, ha tudsz rajta!
(A doktor folytatja)
Királyom, nem tehetem, az úr nem azt akarta.
Mindkettejük lelke már istennek kertjében,
Angyalok vigyázzák fent, örökkön szeretve.
Így döntött a mindenható, felszálltak a mennybe,
A mindenható így döntött, ők felszálltak a mennybe.
Zsigmond fohásza:
Kérdezlek uram, ezt miért cselekedted?
E történet ésszel fel nem fogható.
Melletted állottunk szeplőtelen hittel,
Mi lehetett bűnünk, mely így sújtható?
Közös életünk csak most kezdődött volna,
Tengernyi gond, sok bősz vihar után.
Csak szenvedtünk eddig kénynek szolgáltatva,
Sodorta az ár szétrongyolt vitorlánk.
Uram ki bírálod földi életünket,
Te vagy ki testekbe, lelkekbe látsz.
Légy kegyes hozzájuk nézd el kis vétküket,
E földön nincs ember, ki nem vét hibát.
Uram, fogadd be az ártatlan lelküket,
Kisfiam szinte csak pár percet élt.
Tárd ki országodnak kapuját szélesre,
Emeljék virágzó kertedben a fényt.
Uram ki bírálod földi életünket,
Te vagy ki testekbe, lelkekbe látsz.
Légy kegyes hozzájuk, nézd el kis vétküket,
E földön nincs ember, ki nem vét hibát.
Uram, fogadd be az ártatlan lelküket,
Kisfiam szinte csak pár percet élt.
Tárd ki országodnak kapuját szélesre,
Emeljék virágzó kertedben a fényt.
E-mel-jék vi-rág-zó ker-ted-ben a fényt.
(Zsigmond eltávozik)
Kilencedik szín: Váradon a vártemplomban
Temetés:
Háttérben ravatalon két fehér koporsó, egy felnőtt, egy gyermek.
Kanizsai János Esztergom érseke és egyéb egyházi személyek készülődnek a szertartáshoz. Halk, liturgikus zene rövid időre. Zene elmarad.
Előtérben zárójelenetként:
Zsigmond búcsúja:
Hitvesem, búcsúzom tőled örökre,
Fehérgalamb lelked a mennyekbe száll,
Kísérjen ott fent fiunknak szelleme,
Szorítsd kis kezét, vigyázz nagyon rá!
Voltál az életnek vénuszi kelyhe,
Zöldellő réten nyíló vadvirág.
Felkelő napomnak bíbor szentélye,
Szívemnek menedék vihar után.
Lettél kéklő égen szikrázó csillag,
Fény, ami éjente utat mutat.
Nem feledlek, mindig szeretni foglak,
Örökkön míg bennem él a tudat.
Találd meg nyugalmad odafent. Legyen szebb élted, mint idelent.
Virágzó réteknek pázsitján, bárányfelhők fodros bársonyán,
Kísérjék léptedet angyalok, tudnod kell, mindig veled vagyok.
Ameddig élek s bennem a lélek, fiúnknak képe, szíved erénye,
Arcod vonása, mosolyodnak bája,
Emléked kísér majd az elmúlásba.
Hitvesem, búcsúzom tőled örökre,
Fehérgalamb lelked a mennyekbe száll,
Kísérjen ott fent fiunknak szelleme,
Szorítsd kis kezét, vigyázz nagyon rá.
Voltál az életnek vénuszi kelyhe,
Zöldellő réten nyíló vadvirág.
Felkelő napomnak bíbor szentélye,
Szívemnek menedék vihar után.
Lettél kéklő égen szikrázó csillag,
Fény, ami éjente utat mutat.
Nem feledlek, mindig szeretni foglak,
Örökkön míg bennem él a tudat.
Találd meg nyugalmad odafent. Legyen szebb élted, mint idelent.
Virágzó réteknek pázsitján, bárányfelhők fodros bársonyán,
Kísérjék léptedet angyalok, tudnod kell, mindig veled vagyok.
Ameddig élek s bennem a lélek, fiúnknak képe, szíved erénye,
Arcod vonása, mosolyodnak bája,
Emléked kísér majd az elmúlásba.
Emléked kís-ér majd az el-mú-lás-ba
Finálé: Zsigmond búcsúját együtténekli, az összes szereplő:
Mária, búcsúzunk tőled örökre,
Fehérgalamb lelked, a mennyekbe száll,
…………………………….
Vége függöny le
Szövegmódosítási szabadság:
A versszakok végén az adott szöveg, természetesen hosszabbítható szótagolható, alakítható. Figyelembe véve a dallamok, zenei nyújtások, hajlítások és ismétlések megkívánta szövegnyújtásokat.
Budapest, 2010.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
10 pont