ez + az....

Kedves Pali bátyám!

A minap jött a hír, hogy ismételten szarban lesznek a devizahitelesek, mert a svájci jegybank nem tudja megállítani a frank erősödését. No, azon csodálkoznék a legjobban, ha ez másképp lenne. Viszont azt gyanítom, hogy nem a frank erős, hanem a forint falevél gyenge. Bárhogy, bárhonnan fúj is a szél, mozdul, és aláhullik. Az viszont elgondolkodtató, hogy huszonhárom évvel a váltás óta, egyszerűen képtelen nemzeti valutánk megerősödni. Mondjuk csupán annyira, hogy ne kerülgesse az embereket a frász, minden külföldről illetve belföldről érkező gazdasági hír hallatán. Mert ha netán külföldön nyugalom van, akkor itt szólal meg valamelyik tehetségtelen politikusunk úgy, hogy azonnal zuhanni kezd a forint, és ha itt van valamiféle nyugalom - ami azért valljuk meg őszintén nem annyira jellemző -, akkor odakintről fúj be a szél, ami felkapja, és odavágja pénzünket. Ugyanakkor arról is jönnek ám a hírek, hogy az egész Unió nagy ganéban van, az Euró vergődik, és már csak hetei, hónapjai lehetnek hátra. Ha pedig így van, akkor azon el kellene gondolkodni, hogy micsoda tehetségtelen politikusokkal vagyunk megáldva határokon kívül és belül, hogy a szakadék szélére sodorták, és folyamatosan ott tartják a rájuk bízott emberi életeket. Tulajdonképpen megy a szarkeverés és a szemfényvesztés. A jobboldal háborút vív a baloldal ellen, és viszont. És azt észre sem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy erre az esztelen csatározásra rámegy mind Európa, mind országunk nyugalma és jövője. De az is lehet, hogy önös érdekeik miatt, ez nem is érdekli őket. Ők a politikusok, akik szerintük megbízást kaptak országuk népétől. Ezt a szólamot elsősorban itthon halljuk, mondván, kétharmados megbízásuk van arra, amit tesznek. Nem kérem, a megbízás szerintem nem erről szólt. Nem arról, hogy áldöntésekkel álsegítséget nyújtsanak családok ezreinek, majd nyugodtan hátradőljenek trónusukban, mondván, ők megtettek, megtesznek mindent, jó ügyet szolgálnak. Itt nincsenek szerintem jó és rossz ügyek, mert az emberek életét nem lehet ügyként kezelni. Persze, azt is tudom, nem lehet mindenkinek a hóna alá nyúlni, és felsegíteni. Na de földre dönteni! Olyan törvényeket, szabályokat hozni, ami emberek sorsát nehezíti, keseríti meg, azért azt mégsem kéne. Hogy miről beszélek, azt tetszik kérdezni, drága Pali bátyám! Például az új munkatörvénykönyvről, az autósokat, motorosokat érintő negatív változásokról, a gyenge forint miatt bekövetkező folyamatos áremelkedésekről,  egyáltalán, a kisembereket érintő súlyos döntésekről, melyek úgy vannak tálalva, hogy miattad hoztuk te szerencsétlen, hogy neked jobb legyen a sorod. Az emberek sora pedig egyre rosszabb, egyre reménytelenebb, csak épp ezt nem akarják döntéshozóink tudomásul venni. Statisztikákkal dobálóznak, és azt dörgölik az orrunk alá a média által. Ha jól megfigyeli Pali bátyám, havonta egyszer kétszer felröppen a hír, hogy micsoda támogatottsága van még mindig uralkodó pártunknak. Sőt, nő a támogatottság! Eltudja ezt hinni? Akkor, amikor emberek kerülnek folyamatosan az utcára, nem teremtődnek a beígért munkahelyek, amikor a közértben egyre kevesebbet ér a forintunk, akkor nőne a támogatottság? Persze, mert azt kommunikálják le, hogy csökkent az álláskeresők száma. Na persze, mert az új törvények értelmében, már kikerültek a munkaügyi központok látóköréből. Munkahelyek meg úgy teremtődnek, hogy beindult a közmunka program, melyet az állam az adófizetők pénzéből finanszíroz. Ott nem termelőmunka folyik, hanem munkát adnak azoknak, kiknek eddig a segélyt adták. Ez olyan, mint az állami alkalmazottak esete. Ezektől a munkahelyektől az államnak nem lesz több bevétele, mert az adót is a saját pénzéből fizeti be. Tudom, segélyen sem szabadna tartani embereket, és annál még ez a megoldás is jobbnak tűnik. Igen, de a jó megoldást az igazi, termelő munkahelyek létrehozása jelentené, amire valljuk meg őszintén, nagyon kevés az esély.  Pedig beígérték az egymillió munkahelyet. Persze nem két éven belül, de ha jól látom, nem látok javulást az ügyben. Nem teremtődnek, fogynak azok a fránya munkahelyek. Azt olvastam valahol, valami balos lapban vagy oldalon, még sosem dőlt be ennyi cég hazánkban, mint ebben az esztendőben. Persze a jobbos újságok, internetes oldalak mást hoznak a kérdésben. Hogy is van ez? Sikeres vagy sikertelen a kormány gazdaságpolitikája? Aki munka nélkül marad, és reménytelen helyzetbe kerül, annak feltétlenül sikertelen. Akinek pedig valami csoda folytán jobbra fordult az élete az elmúlt két évben, annak feltétlenül sikeres. Csak én – elég sokfelé járok -, ilyennel az utóbbi időben nem nagyon találkoztam. Mindenki sír, panaszkodik, szitkozódik. Viszont ha így van, akkor honnan a francból jön a statisztika, miszerint nő a kormány támogatottsága? Egyébként elképesztő, hogy a városoktól is folyamatosan elvonják a pénzeket, és beszéltem olyan polgármesterrel, aki ennek ellenére, üdvözölte ezt a fajta gazdaságpolitikát. Amikor a régi kormány ugyanilyen elvonásokat eszközölt, akkor minden beszédét úgy kezdte, sajnos nincs erre sem és arra sem pénz, mert a gaz, gonosz vörösök elvonják. Most a drága narancsosok ugyanúgy elvonják, de ez természetes, hisz a haza érdekeit szolgálja. Most hülyék vagyunk, vagy csak én vagyok egyedül hülye, hogy nem értem. Persze, miért kellene nekem mindent értenem. Itt élek, van munkám, amiért megkapom az éhbéremet, fizessem ki a kifizetni valókat, ne menjek szórakozni, mert arra már nem telik, neveljem fel a kölköket ennek a szép világnak, és fogjam be a pofámat. Ja, jut eszembe. Valaki azt mondta, még vagy húsz – harminc évig ilyenfajta élet vár ránk. Megszorítások, kevés meló hely, annál már csak a fizetés a kevesebb, és egyáltalán. Folyamatos robogás a sötét alagút belsejébe, és tök mindegy ki a mozdonyvezető most is, és ki lesz a jövőben is. Az első osztályon utazó utasok kellemesen érzik magukat, dorbézolnak, pezsgőznek, a többség viszont csak zötykölődik és nyeli a kormot és a port.  

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, ha még egyszer választania kéne, akkor azt választaná, hogy nem választana. Persze, ha az egyik eltűnik, akkor majd jön helyette másik. Ahogy nagy bohócunk mondaná: - Van máááásik! – én meg azt tenném hozzá: - Sajnos -.