Ezt a történetet, amit most elmesélek, egy meleg nyári napon azt egyik lakótelepi lakásban történt. Szerencsés voltam, mert szembe lévő ház azonos emeletén történt. Így teljes panorámában láttam is, és hallottam is, mert még nem volt az ablakon függöny, és az ablak teljesen ki volt nyitva. Egy csinos Hölgy nevezzük most Erikának, pára, aki kissé illuminált állapotban tért haza, mondjuk, hogy spiccesen. A fiatalembert nevezzük Bélának.

Két fiatal úgy huszonöt évesek lehettek.

Erika, reggel nyolckor még az ágyában volt. Gyönyörű, csodálatos hosszú vörös hajú nő. Élmény volt nézni. Ja, semmi ruha nem volt rajta, úgy feküd. Sokszor figyeltem, és láttam, hogy nem takarózik, semmivel. Jó, akkor még fiatalabb voltam, tizenhat éves.

Szóval, láttam mikor Béla bemegy a házba. Kinyitja a lakásuk ajtaját, közben a kezében lévő sörös üvegből iszik egyet.  A hálószobába, keresi Erikát. Nem vette észre, hogy az ágyban fekszik. Igaz Őt észrevenni, az Ő állapotában már nehéz volt.

Béla tapogat, és megtalálja a lányt.

Te még mindig itt vagy? Még nem mentél el? Hiszen azt mondtad, hogy mikor hazajövök, a munkából akkor már nem leszel itt. Ezt mondtad nekem tegnap előtt.

Erika álmából fel kell, és mereven nézi Bélát, kezét a homlokához emeli, és tágra nyitja a szemét, nézi, hogy jól látja az előtte lévő embert. Jól látta, tényleg Ő Béla, a férje.

Egy kis figyelmet kérek fiatalúr! Figyelne rám egy kicsit! Itt vagyok, látja Bélám, itt vagyok előtted, ha észrevennél, akkor megköszönném.  Ha nem zavarnék, picit rám tekintenél.  Köszönöm. Te, jó ember, mert ezek után így foglak Téged hívni, hogy jó ember.  Először, (mutat a kezével) ittas állapotban vagy, másodszor ne hangoskodjál, mert ki van nyitva az ablak, harmadszor nincs függöny az ablakon, és így az néz be, aki nem akar.

Most szeretnélek megkérni, hogy a széken lévő köntösömet ide adnád.

Köszönöm.

Béla elindul a szék elé, de kissé tántorog, és mellé esik. Erika gyorsan felkelt, hozzá siet, lehajol a fiú mellé, fejét átöleli, és e szavakat mondja neki: „Akármilyen vagy Bélám, azt tud meg, hogy nagyon, és nagyon szeretlek.” Bélám, mond miért vagy ilyen, hogy állandóan leiszod magad, hisz mikor megismertelek, akkor nem voltál ilyen. Te, egy olyan jó, és rendes ember vagy, hogy a világon nincs ilyen, mit Te. Jóképű, és vonzó, csak az ital tesz tönkre téged Bélám.  Megpuszilta az ittas férjét. Majd felvette a köntösét, és kiment a háloszobából. Gondolom, hogy a konyhába, mert egy bögrével tért vissza, és kortyolgatta a benn lévő italt. Majd ismét kiment, és egy nagyobb edényt hozott be, és nyakon öntötte a szeretett férjét. Víz lehetett benne, mert Bélám miután a víz érte az arcát, azonnal felkelt, és észhez tért. Megrázta a fejét. Felült, kezeit kitámasztotta, hosszú fekete haja, csimbókokban lógott le a vállára.

Na, most már jobban vagy, és jól érzed magad? – kérdi Erika a férjét.

Béla, még mindig nem teljesen ébred fel a szédült állapotából, azt se tudta, hogy hol van.

Hol vagyok, és Te ki vagy, mit keresek itt? – tette fel a kérdéseket feleségének.

Jó, ember azt akarod kérdeni, hogy hol vagy? Hát elárulom Neked, most figyel, és jegyezd meg, ha egyszer máshová mennél. Itthon vagy! Érted? Itthon vagy a saját lakásunkban. Kékvirág utca huszonkettő, negyedik emelet egyes számú lakásban. Érted? Ha még egyszer így jössz, haza nem fogok jót állni magamon. Nem is tudom, hogy mit csinálok veled, drága szeretet férjem. Hm, férjem! Csak azt tudnám, hogy miért mentem hozzád öt évvel ezelőtt, inkább maradtam volna egyedül, akkor jobban jártam volna. Nekem Te kellettél, Bélám. Azt ne kérdezd, hogy miért, mert erre a választ megadni nem tudom. Ja, eszembe jutott, mert olyan aranyos, és jóképű fiatal srác voltál. Tessék, most itt vagy előttem a földön, összerogyva, romokban heversz, és azt sem tudod, hogy ki, és hol vagy. Szépen nézek ki veled, Bélám!

Ekkor láttam, hogy a fiú feláll, és előre megy néhány lépést, majd megfogja szekrény oldalát. Eljut nehezen a fotelba, majd beleül. Mivel vasárnap volt, és teljes csend így minden szót hallottam. Azt is mikor Béla mondja, milyen hangulatos helyen laksz Te Mártikám.

Nagyot kacagtam magamban, és akkor nem értetem, hogy miért keveri össze a neveket, mikor tudta, hogy melyik lakásba ment be. A sörösüvegből kiitta a maradék sört, és eldobta a lakásba. Neje csak nézte férje tevékenységét, és arcába temette a kezét. Valószínűleg sírt, mert zsebkendőjében megtörülte szemét. Hosszan nézte a fotelban lévő férjét. Erika kihasználva az időt, és távozott a lakásból. Lement az utcára elment egyet sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét. Ilyenkor ezt szokta csinálni, mikor Béla a kedves férj ilyen állapotban van. Sétál. Ameddig tudtam követtem Erikát, eltűnt a saroknál. Béla csak ült a fotelba, és azt hiszem, hogy bevágta a szunyókát. A Nő, csak két vagy három óra múlva jött vissza, belép a lakásba, és látja, hogy férje, még mindig alszik.

Még mindig ott voltam az ablakban, Anyám látta, hogy furdal a kíváncsiság, nem hívott reggelizni, hanem helyembe hozta a reggelimet.  Miközben majszoltam a falatokat, láttam, hogy Erika visszatér, és bemegy a házba. Felment a lakásukba, kinyitja az ajtót, és látja, hogy férje Béla, még mindig a fotelban alszik. kimegy a szobából, majd kis idő múlva visszatér. Megpiszkálja férjét, aki felriad, és ezt mondja Erikának.

- Válunk, Márta! Válunk, érted, válunk! – ismételte még egyszer.

- Mit csinálunk Bélám?

- Válunk Mártám!

- Jól hallottam, hogy válni akarsz, Bélám?

- Válunk! – Béla csak ezt hajtogatta, hogy vállunk.

- Ember! Erika vagyok a feleséged, figyelsz rám! Nem Márta vagyok, hanem  Te feleséged  E R I K A! Sajnos, de már teljesen mind egy. Neked Bélám már annyi! Érted! Annyi. Én, hülye ehhez az emberhez mentem anno feleségül, mit tettem én. Ha válni akar, akkor válunk, szépen beadod a válóper, és fizetni fogsz. Az biztos.

Erika kihasználja a lehetőséget, miközben Béla már úgy aszik a foteljában, hogy horkol, felhívja ismerősét Gyulát, és elmesélte, hogy ez a szemét, aki mellette horkol, nem ismeri fel, azt sem tudja, hogy hívják, és válni akar. Hosszan hallgat Erika, fejével a beleegyezés jelét adja. Leteszi a telefont. Ablakhoz megy, kinéz, észrevesz engem, és integet felém, ezt mondta nekem:

- „ Szia, Öcskös, nem jössz át.”

- Nem, mert várom a barátnőmet, Őt nézem, hogy mikor jön.

- Oké! Akkor csak várd, én a Gyulát várom, az ügyvéd barátomat. Szia!

- Szia, Erika.

Alig, hogy elköszöntünk egymástól, utcába befordult egy Zsiguli, és kiszállt a Gyula.

Felment Erikához, Béla akkor már felkelt. Észnél volt, és üdvözölte Gyulát. Erika tájékoztatta az ügyvédet a tényállásról, mikor Béla, észbe kapott, hogy mit csinált.

- Te, válni akarsz, és miért, édes Erám?

- Nem én, hanem Te Bélám. Te, Bélám!

Mi történt e szavak után, nem tudom, mert megjött a barátnőm, és elmentünk moziba. Sokáig nem láttam a fiatal párt, Erikát, és Bélát.

Egyszer találkoztam Erával, és elmesélte, hogy elváltak. Már egyedül lakik a lakásban.