2012.07.04. 11:11, Borsosirenke
Hónapokkal ezelőtt olvastam egy tájékoztatót…bár családom már régen eldobta az újságot, jegyzeteim mégiscsak megmaradtak.
„Miért nem születik több gyerek?” A cikket férfiak írták, és a nyilatkozók is férfiak. Ők mondják, hogy a gyermek közkincs s hogy családonként n é g y gyerekre lenne szükség! Száz nőnek 210 gyereket kéne szülni, hogy legalább ne fogyjunk..!
Mások számára én is figyelemreméltó tanácsokat, és elvárásokat tudnék megfogalmazni!
A valóságban a társadalom semmi megértést nem tanúsít; A gyerekest nem veszik fel, a gyerekest bocsátják el, miután már előtte sem kapott jutalmat. Nincs óvoda,nincs bölcsőde. Egy széllel szembeni élet-halálharc az anyaság… Mindenki a nőt, az anyát rugdossa mindenért… s mivel segítsége nincsen, magára marad összes gondjaival…
A szegénységet választja az, aki ma gyermeket vállal! Ehhez nem fér kétség! Már a kis gyermek is látja az óvodában; hogy akinek testvérei vannak az szegény.
Manapság a nő tanul és művelődik…No és látja saját anyja sorsát; aki az év egy napján kap egy csokor virágot, a többi 364-en pedig a földbe tapossák, és kiszipolyozzák… Ő nem akar magának sem szegénységet, sem szolgaságot!
Az egyetemeken meg kellene kérdezni a fiatal nőket; Mikor és hány gyermeket akarnak? Egyáltalán akarnak-e családot? Vagy úgy torkig vannak a sajátjukkal, hogy alaposan megfontolják…! Minden nő maga dönt az élete felől… sem egyház, sem Radkó Anna, senki!
A férfiak vonatkozásában pedig társadalmi szintű s z e l l e m i f e j l ő d é s r e lenne szükség…
Hiába tüntetünk a Parlament előtt piros tábláinkkal a családon belüli erőszak ellen… ha látjuk, hányan haltak már meg, felforr az indulat! A társadalomnak a nő úgy jó, ha megverheti, kiszipolyozhatja…! A nő dolgozzon, tanuljon, közben szüljön több gyereket, és úgy álljon helyt otthon, mintha csak háztartásbeli lenne..! Igény az van! Megbecsülés nincsen!
II. A „család éve” is csak álmokat, elképzeléseket fogalmazott meg, miközben a tények lehangolóak! Az élet olyan futóverseny, melyből hiányzik az esélyegyenlőség! A férfi öltönyben fut, a nő pedig bevásárló szatyrokkal a kezében, gyerekkel a hátán teszi meg ugyanazt…
Nagy a feladat és a megtiszteltetés, amelyben gyermeket szültünk. „Manapság azonban, a hím nem gondoskodik az utódokkal foglalatoskodó nőről”- olvasom a Metropolban. Nem bizony, a férfi mossa kezeit, ő nem is akarta a gyermeket! - S legfeljebb lelép!
Statisztikai tény, hogy a családok jó részében nincs is férfi! Emberöltők kellenek még, amíg a férfiak, s a társadalom szellemi szintjében változás áll majd be, és nem mindent a férfiakhoz viszonyítunk!
A nő - még mindig - kellék, beosztott; házvezető, bébi-csősz, takarító, nevelőnő, mosónő, titkárnő és lelki gondozó, meg még ki tudja mi minden… Ami a legfontosabb, hogy mindezért a férj nem ad fizetést! A műszaknak pedig nincsen vége… folyamatos éjjel és nappal…!
A nőket a végletekig ki lehet szipolyozni…észrevétel, reklamáció esetén pedig; jön a családi erőszak! A férfi testi és lelki terrorral, megfélemlítéssel kerekedik felül. Holott a társak, adottságaikat együttesen felhasználva többre jutnának az élet minden területén!
„Tizennégyezer nő hal meg évente a családi erőszak miatt. Az alkoholista férj hazamegy, és egyszerűen agyonveri a feleségét. Az év minden napján; negyvenpercenként hal meg egy nő Oroszországban! A családi élet minden-napjaiban Olaszországban is állandó a durva erőszak.” – mondja a Rádió.
És nálunk…?
A NANE Egyesület 2012 július havi sajtóközleménye:
A statisztika szerint Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, élete során pedig minden ötödik magyar nő lesz módszeres és rendszeres erőszak áldozata párkapcsolatában, legyen az fizikai vagy szexuális bántalmazás, lelki kiszolgáltatottság, vagy anyagi fenyegetettség. Ez negatívan befoilyásolja testi lelki egészségét, gazdasági körülményeit, munkaerőpiaci helyzetét, esélyeit. A párkapcsolati erőszak minden esetben veszélyezteti a családban élő gyermek jólétét is. Magyarországi kutatási adatok rámutattak, hogy legalább tízszer annyi, - a kriminális erőszak mértékét elérő párkapcsolati, - erőszakos esemény történik, mint amennyinek a rendőrségi feljegyzésekben nyomát lelhetjük.
III. A férfiak nagy része haszonlesésből nősül; hogy állandó munkára, és állandó használatra legyen i n g y e n c s e l é d j e...!
Mindezt mi nők, csak akkor kezdjük világosan látni, amikor, már teljesen egyértelmű, hogy a "család" egyre jobban a földbe döngöl, és igyekszik hét bőrt lehúzni rólunk... hogy a f é r j j e l együtt, csak nagyon sokféle hátrány lett az osztályrészünk…
Ezek olyan tények; amit a társadalom igyekszik kendőzni, a leendő áldozatok elől... Ezért van az udvarlás, a lánykérés, meg a fényes esküvő.. Ez a porhintés… Akkor még nem sejti a leány, hogy a család legalantasabb szolgája lesz egy életen át, minden megbecsülés nélkül…
Mire kiderül, hogy minden csak színjáték volt, akkor már nehéz változtatni. Egy nem kívánatos helyzetből azonban mindenképp érdemes kilépni, akár gyerekkel is, semmiképpen ne váljunk a családi erőszak áldozatává!
Kevés ma a házasság, mert sokan átlátják ezt... Mindenki tanul, ma már nem lehet szemellenzőt rakni a fiatal nőkre! A munkahelyi munkáért fizetést és megbecsülést kap. Az otthoni munkáért még jó szót sem…!
Minél tovább tanul, annál később fog a nő szülni, és keveset.
A nő fejlődött, és megváltozott. (nem ingyen cseléd, és nem kiszolgáló személyzet) - a férfiak pedig még nem másztak le a fáról…ezért olyan sok a családon belüli erőszak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Szívemből szóltál. Még nem is annyira régiek a tapasztalataim, de meglepődtem a társadalom hozzáállásán, amikor gyermeket vártam, nem hogy udvariasságot nem tapasztaltam, hanem annál több faragatlanságot.
Na kíváncsi leszek a Matolcsy-féle baby-boom-ra :) Minden nő anyaságra van kódolva, biztos vagyok benne, hogy szülnének, de ott kezdődik, hogy férjhez menni egy normális emberhez, aztán folytatódik az ellehetetlenüléssel. A témaválasztás nagyon is aktuális, nem lehet eleget szólni róla.
Köszi:ariadne
Részt vettem egyszer egy vallási összejövetelen: Ahol a következőt mondták: "Az egyháznak Krisztus a feje, az asszonynak meg a férfi!" Megkérdeztem; - Akkor is ha bolond, vagy alkoholista ? Válasz: - "Igen, akkor is!
Világos hogy senki, - sem állam, sem egyház, sem rendőrség, - senki nem akadályozza meg egy családon belüli szadista ámokfutását.Nekünk pedig azért adatott ész és akaraterő, hogy Isten segítségével békéssé, rettegéstől mentessé tegyük a magunk, és a Gyerekünk életét!
szeretettel Irénke