ez meg az...

Kedves Pali bátyám!

Most mit tudok erre mondani? Jegyrendszer lesz, akárki meglássa. Pontosabban ez így, ebben a formában nem igaz! Mert nem jegy, hanem a kibővített Erzsébet utalványrendszer kezd körvonalazódni, sokunk nagy bánatára. Történt ugyanis, hogy valaki a kormányból arra riadt fel egyik hajnalban, hogy nem jól van ez így! Mi lenne, ha a sok csóró és kevésbé csóró nem pénzben, hanem az Erzsébetre utalva kapná meg a családi pótlékot és egyéb más segélyt. Hisz a pénz kopik, meg ott van az a fránya játékgép - sok hülye odahajigálja a megkapott pénzt -, meg különben is! Szabályozzuk már le ezt is - mint mindent -, ki, mire költi a saját pótlékát vagy segélyét! Illetve, az állam pénzét, ha már kapjuk. Pontosabban ez is a miénk, hisz az adófizetők pénzéből jön, és nem abból, amiről esetleg lemondanak dolgos képviselőink. Hisz ők még nem sokról mondtak le a mi boldogulásunk érdekében. Persze, tervek vannak, meg nagy pofa is van, csak mikor cselekedni kéne…. no, akkor van a nagy hátraarc. Nem is lenne a Böbeféle gondolattal semmi probléma, egészen addig, míg az ember kajára szeretné költeni azt a keveset, amivel az állam megkínálja. Persze, én mindig azt mondom, nem segély meg pótlék kéne, hanem tisztességes fizetés, de persze, ebben sem hallgatnak rám, ugyanúgy, mint sok más esetben. Na szóval! Azt mindannyian tudjuk, hogy a Böbénken felhalmozott javakat csak kajára költhetjük. De mi van akkor, ha az ember mondjuk, másra költené azt a pénzt. Lakhatásra, beiskolázásra, ruházatra, netán fűtésre, vagy világításra. Mert ha hiszik a törvényalkotók, ha nem, a gyerek is szereti a meleget, szeret villanyfénynél tanulni, és az sem egy utolsó dolog, ha mondjuk, nem rongyokban megy végig az utcán fényes nappal. Szóval drága Pali bátyám, megint olyan törvényt akarnak alkotni sokunk kárára, mely nem segíti, hanem inkább hátráltatja az Európába vezető utat. Ezt most miért mondom, azt tetszik kérdezni? Azért, mert egy kicsit már előrébb léptünk, mint az ötvenes évek jegyrendszere, és Isten lássa lelkem, nem kéne visszafelé fejlődnünk! Mint ahogy Országunk Házában sem kellene olyan etnikai kinyilatkozásokat tenni, melyet a minap tett az egyik Jobbikos képviselő úr. Persze, az embernek meg lehet a véleménye bizonyos körök esetleges viselkedéséről. De általánosítani, megbántani különféle, számára ismeretlen személyeket tán nem kéne. Ne abból próbáljon meg előnyt kovácsolni egyik politikai párt sem, hogy embereket, népcsoportokat, nemzetiségeket uszít egymás ellen. Van épp elég megosztottság a politika, és a politikusok viselkedése miatt piciny országunkban. Tán nem kéne ezt tovább fokozni. Jó, azt is tudom, hogy a zavarosban lehet a legjobban halászni. De az is üdvös lenne, ha a magas politika befejezné a halászatot. Főleg úgy, hogy csak az ő hálójuk telik meg hallal, a többség pedig a kegyelemkenyérre, a különféle segélyekre kénytelen ácsingózni. Apropó! Maga szerint ki lesz a következő Köztársasági Elnök? Mert a névrokonát úgy kicsinálták, oly mesterien megszégyenítették, mint Nixont a Watergate botrányban. Micsoda filmet tudnának ebből forgatni! Már látom magam előtt a főcímet: - A kisdoktor nagy bukása! - oké, plagizált, és elnyerte méltó büntetését. Ez természetes! Ha hülye volt, és nem számolt a következményekkel, akkor megérdemli. Magasra vágyott, nagyot zuhant! Bár, én anno, kiálltam mellette, nem tudtam róla ezt elképzelni, de ez van, én is tévedhetek. Viszont én nem haragszom rá! Ugyanúgy tisztelem, mint eddig. Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy én milyen egy marha vagyok, meg satöbbi. Erre csak annyit mondok! Ő bebukott, mert rámásztak, és kicsinálták. Azt viszont ne feledjük, hogy ő legalább lemondott. Most magától mondott e le, vagy kapott valamiféle telefont az emlékezetes, nagyon sutára sikeredett tévériport után, azt nem tudom, de nincs is jelentősége. Bár többen kapnának ilyen, olyan telefonokat és mondanának le akkor, amikor félrevezetik a választókat, megszívatják a rájuk szavazókat. Most is kapásból tudnék mondani majd négyszáz képviselőt, aki nyugodtan lemondhatna a székéről, egy könnycsepp nem sok, annyit sem hullatnánk értük. Viszont a lemondásból adódóan néhány kérdés lebegni látszik a levegőben. Kinek volt érdekében ezt az egészet kirobbantani? A vörösöknek, akiknek csípte a szemét, hogy az elnök úr mindent aláírt, amit az orra alá toltak? Netán a szélsőségeseknek, hisz az ő szemüket mindenki csípi, aki nem karlendítéssel köszön? Netán a gazdának csak eddig volt rá szüksége? Aláírt mindent, hisz a kétharmados törvények megalkotódtak, és aláíródtak! A mór megtette kötelességét…. a mór mehet a levesbe. Ebből az apró kis mozzanatból is mindannyian láthatjuk, hogy gusztustalan valami a politika. Főleg itt, az Unióban. Lásd, amikor hidegre tették az IMF vezért, hogy molesztálta a szobalányt. Vagy most, nemrég, halva találták a francia elnök tanácsadóját. Megölték, önkezével tette, besegítettek neki? Nem tudom, és sosem tudjuk meg. Mint ahogy azt sem, ki rendelte el a kisdoktori alapos felülvizsgálatát. És azt sem tudjuk, hány diplomát akarnak még megtekinteni, felülvizsgálni. Egyet már keresnek, de lába kélt. A volt miniszterelnök úr okiratát sehol sem lelik. Pedig meg van az, előkerül, csupán idő, no meg szerencse kérdése.  Mert diploma nem vész el, csak kidobják, szanálják, elhagyják véletlenül. Mondjuk, valaki kirántja a zsebéből. Netán az, aki gyártotta, jó pénzért. Szóval a magas politika már csak ilyen. Hogy milyen? Nem sportembernek való. Illetve, hogy senki se értse félre. Kiveti maga közül a tisztességes embereket. Hogy mi a tisztesség, meddig terjed a tisztesség, azt persze mi döntjük el. No és a média! Ahogy figyelem, egyre tágabbá válnak a határok, egyre jobban növekszik a tisztességes emberek tábora. Lassan ott tartunk, aki nem öl, az tisztességesnek tekinthető. Kijön valaki a börtönből, és sztár lesz, celeb! Tévében mutogatják, újságok cikkeznek róla, sőt, tévéműsort kap. Kitekeredett a világ, egyre jobban eltolódnak az erkölcsök. Ez alól a politika sem kivétel. Határtalan és erkölcstelen. Szóval a politika nem való jóérzésű embernek. Annak való csak, aki szeretné rövid időn belül, maga által alkotott szabályok szerint „tisztességesen” megszedni magát. Annak való, akinek van vastag arcbőre, nagy zsebe, és nem ijed meg, ha valaki megkínálja, mondjuk egy Nokiás dobozzal, vagy egy aktatáskával. Persze, a dobozban nem telefon, a táskában pedig nem szendvics van.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci kint volt a Városligetben, és a céllövöldében lőtt magának egy biankó doktorit. Azt mondja öt hurkapálcikán volt, és annak a nevére töltheti ki, akire csak akarja. Jó lesz karácsonyra a Margitnak.