egy kis zagyvaság.....

Kedves Pali bátyám!

Közelednek a Nagy Világjátékok, és egyre inkább nyilvánvaló válik, hogy nagyon karcsú lesz olimpiai csapatunk. Sorra érkeznek a rossz hírek, miszerint ez meg az a csapatunk, versenyzőnk, nem tudta kvalifikálni magát eme nemes rendezvényre. Pedig hajdanán, mi magyarok, országunk nagyságához, lakossága számához mérten, sportnagyhatalomnak számítottunk. Most legutóbb vívóink háza tájáról érkeztek a lehető legrosszabb hírek. Nem sikerült a kard, a női párbajtőr, és női tőrcsapatunk kvalifikációja. Ez pedig azt jelenti, hogy sok más sportágunkhoz hasonlóan, vívósportunk is elérkezett a lejtő aljára, haláltusáját vívja. Hogy mik az okok? Mindenek előtt, pénz és szakember hiány. Na és még rengeteg szakmai összetevő, melynek boncolgatásához kevés lenne az újság összes oldala. Hogy pénz nincs, az „természetes”, hisz semmire sincs pénz manapság. Pontosabban, ez így, ebben a formában nem igaz. Ugyanis kormányzatunk döntése értelmében, vannak kiemelkedő sportágak, melyek előnyt élveznek. Ez az előny elsősorban központi anyagi támogatást jelent. A labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong, igenis sokkal több pénzt kap a büdzséből, mint a többi sportág együttvéve. A vízilabda megérdemli. Ez nem lehet vitás, hisz az utóbbi tizenhat évben a fiúk mindent megnyertek, amit megnyerhettek, és a pólós lányok is ott vannak a világ élvonalában. A kézilabda is ott volt, tán ott is van, bár már nem régi fényében, de azért a fiúk és a lányok még okoznak kellemes meglepetéseket szurkolóiknak. A jégkorong…. hm…. szóval, azt nem tudom. Illetve az tudom, hogy ott vagyunk az „A” divízió kapujában, és? Mi van, ha feljutunk? Nem hinném, hogy életre szóló emlékekkel lennének szurkolóink gazdagabbak, hisz a világ élvonala azért igen csak messze van tőlünk. A kosárlabdáról és a fociról pedig ne beszéljünk. Azt nem is tudom, hogy ők mire kapják azt a rengeteg pénzt? Jó, tudom, kosárban volt egyszer egy Európa Bajnok csapatunk, fociban is voltunk olimpiai bajnokok, és volt VB második helyünk. És akkor mi van? Rég volt, szép volt! De…. Ja, és a kedvenc témám! Barátságos mérkőzésen elvertük az addig veretlen angolokat. A mai napig ebből él a magyar foci. Röhej! Mert nincs más eredmény, hogy abból táplálkozzék. És erre kapják a lóvét. A múltra, mert jelen nincs, a jövő pedig homályos. Visszatérve a vívásra. A jónak mondható vívómesterek külföldön boldogulnak. Csupán azért, mert odakint, tízszer, hússzor vannak jobban megbecsülve anyagilag, mintha idehaza dolgoznának a magyar sport felemelkedéséért. Tetszik érteni? A fociba, kosárlabdába, - stílszerűen - kosárral öntik a pénzt, a nagy múltú olimpiai sportágak pedig elsorvadnak. Persze, az sem elhanyagolható tény, hogy a sportvezetés összetétele, emberi hozzáállása is hagy némi kívánnivalót maga után. Egyik fúrja a másikat, másik fúrja az egyiket. Öreg, hajdan volt nagy sporttekintélyek nem veszik észre, hogy elszaladt felettük az idő, át kellene adni a stafétabotot a fiatalabb, szélesebb látókörű nemzedéknek. Nem feltétlenül annak kellene beülni a különböző sportágak elnökségébe, aki sporteredményei alapján – visszavonult versenyző – jogosult rá. Mert megérdemli azt. Nem kell öregek tanácsa! Minden tiszteletem az övék, de ha elszaladt az idő, tessék felállni! Sportvezetőnek lenni, nem érdem kérdése, hanem csupán érteni kell, kellene hozzá. A sportdiplomácia persze nem elhanyagolható tény, de a managger szemlélet, és a sportért való áldozathozás, mindennél fontosabb lenne. Egy szó, mint száz – megint visszatérve a vívókra – kíváncsi vagyok, hogy e dicstelen szereplés után, ki, mikor fog lemondani foggal, körömmel védett pozíciójáról a szövetségben? Arra is kíváncsi vagyok, hogy a nagy központi pénzosztó mikor fogja kellőképpen komolyan venni feladatát, és nem úgy osztja majd a pénzt, ahogy a szíve diktálja, hanem úgy, ahogy a magyar sport érdeke kívánja. Olimpia! Örüljünk Pali bátyám, ha összejön majd három – négy aranyérem. Akikre számíthatunk, a kajakosok, kenusok, tán a vízilabda, esetleg az öttusa, és az úszás. Remélem nem lesz igazam, és a fiúk, lányok kellemes meglepetésekkel, helsinkiszerű eredménnyel örvendeztetnek meg bennünket. Egyébként most mi a legújabb hír, nem tudja véletlenül? Jönnek, vagy nem jönnek? Ugyanis a Főnök ott ül az asztalnál, már idestova két hónapja, - legalábbis ő ezt mondja – és nem jönnek. Mármint az IMF. És különben is! Mi a jó nekünk? Mit kíván gazdasági szabadságharcunk? Jöjjenek, vagy ne jöjjenek? Valaki azt mondta megint, nyakunkon az államcsőd! Persze, aki mondta, az megrögzött ballos. A megrögzött jobbosok azt mondják, megoldjuk. Nélkülük is megoldjuk, nem kell ide IMF. Most kell, vagy nem kell? Mert ha kell, akkor tenni kéne, hogy tárgyaljanak. Ha pedig nem kell, akkor mi a francnak utazgat Washingtonba a tárca nélküli miniszter úr. Apropó! Azt tudta Pali bátyám, hogy azért tárca nélküli, mert olyan csórók vagyunk, hogy úgysem lenne mit beletenni! Mármint a tárcába. Akkor meg minek neki, nem igaz? Egyébként én tudom a titkot. Azért nem jönnek, mert tisztelik szabadságharcunkat. Úgy vannak vele, mi választottuk, küzdjünk, harcoljunk. Hisz ők négyszázezren is megmondták, hajrá Főnök! Ő meg azt mondta erre, hajrá Magyarország! Szóval így beszélget a nép és egyszerű vezetője. A mocskok meg nem jönnek. Pedig ő várja őket, de azért jobb, ha nem jönnek. Vagy az lenne a jobb, ha jönnének? Szóval, ha innen nézem, ez a jobb, ha onnan nézem, akkor az. Ha mondjuk a büféből nézem, akkor speciel nem látok semmit, csak a drágaságot, de az már az én bajom. Miért keresek olyan keveset. Jó, tudom Pali bátyám, az ember nem tud olyan keveset keresni, hogy ne költse el néhány perc alatt. Még szerencse, hogy az elkövetkező negyed évben, nem emelkedik a gáz ára. Szóval ez azt jelenti, hogy májusban, júniusban és júliusban fűthetünk majd gond nélkül, nem lesz drágább. Egyébként biztos vagyok abban, hogy minden meg lesz oldva, semmiben sem fogunk hiányt szenvedni. IMF-fel, vagy nélküle, de megoldanak mindent, hisz azt mondta a Főnök, hogy megoldják. Hisz az ő jobb keze – Nemzetgazdasági miniszter urunk - azon dolgozik, hogy valóban így legyen. És ha ő azon dolgozik…. hm… akkor az tutira meg lesz oldva.

Kézcsókom Margit néninek!  

A Zsoci levelet írt a Nemzetgazdasági miniszter úrnak melyben arra kéri, hogy ha már felveszi az IMF hitelt, akkor róla se feledkezzen meg. Kérjen már néhány millával többet, mert megszűnt az állása, lakását elvesztette, az asszony kirúgta, és mint földönfutó, igencsak szeretne ő is boldogulni, a többi hozzá hasonló szerencsétlennel egyetemben.