Egy kis hebehurgyaság.

Kedves Pali bátyám!

Olvasom az újságban – mint annak idején, Jenő és Lujza -, hogy több ezren tüntettek a Kossuth téren a kormány ellen. Ez nekik hír! Tudja Pali bátyám, mi a hír? Illetve, mi lenne az igazi hír? Ha egyszer azt olvashatnám, hogy a kormány tüntetett a nép ellen! Az igen, az hír lenne! De ez? – A kormányfő vezetésével a Kossuth térre vonult kormányunk, és óriási transzparensekkel tüntetett a tesze-tosza, érthetetlen nép ellen. A felszólalók egységesen a nép leváltását, megbüntetését követelték. A tüntetésen megjelent Köztársasági elnökünk is, és rövid beszédében arra kérte a népet, hogy mondjon le. „Tarthatatlan – mondta -, amit a nép csinál! Kötözködik velünk, nem hisz nekünk! Úgy tesznek, mintha hazudnánk! Hát hazudtunk mi már valamikor is? Becsaptunk valakit? Nem, nem, és nem! Azok nem mi voltunk, hanem a gaz, gonosz, régi kormány! Úgyhogy tisztelettel kérem a népet, én, mint „álamfő”, hogy alaposan átgondolva az elmúlt időszak történéseit, mondjon le!”. Ezek után felolvastak egy Brüsszelből érkezett levelet, melyben az EU vezetői egységesen álltak kormányunk mellé, mert mint a levélből kiderült, nekik is elegük van népeikből, mert azok elrontják gazdasági játékaikat, és állandó ellenkezéseikkel megnehezítik a tagországok vezetőinek pénzkereseti lehetőségeit. A tüntetés végén a kormány tagjai elénekelték a Himnuszt, majd csendben hazatértek. Incidens nem történt. – Eddig tartana a hír. Azt hiszem, rövid lenne, de velős. Pontosabban, csak lukas csont, mert a velőt már rég kilopták belőle. Na és mit tenne a nép? Természetesen azt, amit a mindenkori kormányok tesznek hasonló tüntetések alkalmával. Nem mondana le, sőt! – Hagy tüntessenek, majd megunják és hazamennek. – mondaná. Ergo, hazánkban még tüntetni sem érdemes, mert nincs foganatja. Tőlünk nyugatabbra, néha keletebbre is, bizonyos esetekben, bizonyos vezetők alkalmasint lemondanak, ha bármiféle gazság vagy egyéb valami kiderül róluk. De még akkor is lemondanak, ha valami súlyosabb baleset vagy egyéb katasztrófa történik. Hányszor olvastuk már, hogy vasúti vagy egyéb sajnálatos tragédia után lemondott az adott ország bizonyos minisztere. Vagy ha netán valamiféle gyanú merül fel ellene, akkor is. Nálunk ez nem fordulhat elő. Isten ments Pali bátyám! Ne legyen baleset, vagy tragédia, nem ezt akarom mondani. Illetve, tragédia van – sok a szegény, egyre nehezebb megélni, satöbbi – csak épp senki sem törődik vele. Sőt, valaki a minap mondta kormány közeli körökből, minden szép, minden jól alakul. Vagyis, amit a bőrünkön érzünk, az nincs, rosszul érezzük. Szóval, mindenhol lemondanak, felmondanak, csak itt nem. Netán odakint vékonyabb az arcon a bőr, vagy mások az erkölcsök? Nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mi történhet a szomszédunkban, tótéknál. Csak nem az, hogy ott nincs rasszizmus, csak az igény van meg rá? Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy Fico úr ismét megnyerte a választásokat. Már előre látom, hogy megint acsarkodással és a magyarok elleni ármánykodással telik majd a határon túli idő. Azt, ha erre még mi is rásegítünk ismert politikusaink ismert politikájával, akkor…. Szóval most megint rossz lesz odaát magyarnak lenni. Ideát is, de az meg már a mi bajunk. Egyébként vergődik itt mindenki. Vállalkozói szektor, önkormányzatok, magánszemély, tanuló és nyugdíjas. Igen ám, de ha mindenki vergődik, akkor ki az, aki jobban él. Legalábbis a kormányszóvivő szerint jobban. Mert röpködnek ám a statisztikák, hogy ennyivel meg annyival keresünk jobban, meg ennyivel meg annyival dolgoznak többen, mint tavaly. A kérdésem az, drága Pali bátyám, hogy hol vannak ezek az emberek? Tudja, akikre hivatkozik a statisztika. Mert én bizony, még egyel sem találkoztam. Vagy rosszul olvastam volna? Nem a statisztikában vannak ennyien, hanem a slamasztikában? Látja, látja! Ez a baj, ha az ember sokat olvas! Sokat olvas és keveset ért. Nem értem például azt sem, hogy miért kell különféle népnyúzó, bocsánat, vállalkozásnyúzó ötletekkel megint a békávé megmentésén fáradozni? Amikor a régi kormány harmincmilliárddal segítette a közlekedésieket, az akkori ellenzék csontra ki volt akadva. Köpködtek és prüszköltek, hogy na azért már még se illik! Meg ne má’! Aztán kiderült, a szocik – ha igaz – így tudták kimenteni, és leosztani egymás között, a nagy lóvét. Csak nem elmondta egy elfogott vörös a nagy titkot, hogy kell ezt csinálni? Mert igen-igen hasonlatos a helyzet. No mindegy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Jobb is, ha nem fáj, mert akkor orvoshoz kellene menni, és ugye, ők meg keveset keresnek, ettől idegesek, és még a végén valamelyik olyat tesz, hogy magam is megbánom, hogy hozzáfordultam. Egyébként arra lennék kíváncsi, hogy mennyi lehet az a kevés, mert bizony én még nem nagyon láttam orvost albérletben tengődni, kiskategóriás, ócska autóval járni. Meg arról sem nagyon hallottam még, hogy valamelyikük is elment volna másodállásba gürizni, mert nem jön ki a pénzéből. Tulajdonképpen azt sem gondolhatják komolyan, ha mondjuk, megemelik az orvosok pénzét a hatszorosára, vagy tízszeresére, akkor nem tartják majd az eddig is hálapénzre ácsingózók a markukat. Mert bizony, ez nem fog változni. És itt nem a tisztességesen dolgozó orvosokról beszélek, hanem azokról, akik előre bemondják, mennyi lesz zsebbe fizetve egy szülés, vagy egy műtét. Azt mondják például, hogy a gyermekorvosok nem számíthatnak majd bérrendezésre. Miért nem? Nálunk két gyermekorvos dolgozik, becsülettel, nagy szaktudással, és nekik eszükbe sem jut egyetlen fillért is elfogadni. Sem akkor, amikor házhoz jönnek, sem máskor. Na mindegy, nem ez lesz az első és nem az utolsó igazságtalanság, ami az egyenlő bánásmódra való törekvést illeti. És még egy apróság! Ha az orvosok béremelést kapnak, és természetesen a pedagógusok is, akkor az állami szektor többi közkatonája – köztisztviselők, közalkalmazottak, fegyveres testületek tagjai – miért maradnak ki ebből? Csak nem azért, mert ők nem fenyegetőznek, hogy elmennek külföldre dolgozni?    

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, annyira felemelték a cigi árát, hogy ezentúl a fogát szívja. Aztán a szája szélét rágja, mert a kaja is drágul, vizet meg nem iszik, mert az sem olcsó. Mondtam is neki: - Isten hozott a süllyedő hajó fedélzetén.