Egy kis zagyvaság....

Kedves Pali bátyám!

Minden jó, ha a vége jó, tarja a közmondás, de hol van még a vége, hisz lassan huszonhárom éve tartunk az elején. Pontosabban ez így, ebben a formában nem igaz, mert nem tartunk, hanem vergődünk. És mint a szákban rekedt ponty, hatalmas sebeket, sérüléseket szerzünk vergődésünk közben. Most olvasom, hogy a legtöbb cég leépítéseket tervez a 2012-es esztendőre. A cinikusok azt mondják erre, mit vagy úgy oda, most ezt dobta a gép, ezt kell szeretnünk. Ez hülyeség, mert ezt egyáltalán nem kell szeretnünk, legfeljebb csak elfogadnunk, de azt is csak azért, mert nincs más választásunk. Majd két év múlva választhatunk, most nem. Hogy akkor kire, mire, azt pillanatnyilag hét öregasszony sem tudja megmondani, főleg akkor nem, ha addigra mind feldobja a prakkert a jelenlegi viszonyok miatt. Ezt már a szomszédban lakó Skultéti bácsi mondta, ország értékelő beszéde közben. No csak azért, mert az ország értékelő beszédek évadát éljük. Ez roppant érdekes dolog drága Pali bátyám, hisz mindenki úgy értékel, ahogy a pillanatnyi helyzete, illetve az elmúlt évek történései ezt indokolttá teszik. Különben is, szegény ember vízzel főz. Feltéve, ha van pénze vízre. Ha arra sincs, akkor nem főz. Viszont akkor legalább nem áll elő az a helyzet, hogy vizet prédikál és bort iszik. Van egy alkoholista ismerősöm, aki roppant egyszerűen oldja meg ezt a problémát. A saját szájától vonja meg az ételt, hogy inni tudjon. A saját, no meg a családja szájától. Ilyen is van, de olyan is, aki tisztességgel dolgozna, csak hogy enni, inni tudjon, de nem tud, mert nincs rá lehetősége. Sebaj, mondtam neki, majd ha megteremtődik az egymillió munkahely, no majd akkor. Erre kinevetett. Most mit tudok az ilyen szkeptikus baromnak mondani? Persze, olyat is ismerek, aki tisztességgel dolgozik, csak épp nem jut egyről a másfélre. De majd meglátják, hogy mostantól minden más lesz. Ugyanis az országgyűlés tavaszi ülésszakától kezdve kikérik majd az ellenzék véleményét is. Kikérik, de valószínűsítem, hogy nem fogadják majd meg azt. Minek is fogadnák, hisz az ellenzék nem jól látja, de ami a legfontosabb, Skultéti bácsi nem jól érzi. Arról pedig a kormány végképp nem tehet, hogy a bőrében sem érzi jól magát az öreg. Aranka néném sem, de ezen nincs mit csodálkozni, mert ő a légitársaságnál dolgozott, ami aztán úgy befuccsolt, mintha sosem lett volna. Aminek viszont örülök, hogy nem lesz több Nokia dobozos történet, hisz ők is becsuknak, így nem lesz több doboz. Majd lesz zacskó, hisz a pékségek még, úgy ahogy működnek. A színházak is. Ezek közül a legnagyobb, legtöbb nézőt vonzó Brüsszelben található. Amatőr színészekkel, profi előadással. Az ember csak kapkodja a fejét a sok remek alakítás láttán. A múltkor egyenes adásban, épp Gogol Köpönyegét adták. Forgatták is rendesen. Főleg mi, magyarok. A legszebb az egészben az, hogy amikor jól szavalt a vezető színészünk, jól mondta a szövegét, és jól forgatta azt a bizonyos ruhadarabot, akkor azonnal erősödni kezdett a forint. Ha rosszat szólt, gyengült. Viszont rájöttem a dolog nyitjára! A súgó a hibás, mert sokszor rosszat súg. Vagyis, ki kell rúgni a súgót, akárki is az! Visszatérve Skultéti bácsi beszédére. Az öreg valami olyan baromságot mondott, hogy nagyon elszaladtak az árak, és az ember fia nagyon nehezen jön ki a még nehezebben megkeresett pénzéből. De ez egy hülyeség, mert nem most szaladtak el az árak, hanem hosszú évek óta vannak folyamatos rohanásban. El tőlünk, minél messzebbre! Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak a devizahiteleseket kellene megmenteni, hanem az egész csóró lakosságot. Mondjuk a békávétól, ahol azért ismét kiderült néhány szemenszedett pimaszság. Történetesen az, hogy pénzért kuncsorognak, mondván a csőd szélén állnak. Közben hatalmas jutalmakat osztogatnak vezetői szinten. Azt már meg sem említem, mert nem tisztem, hogy ismét emelik a jegyek árát, csak épp a szolgáltatás színvonala marad alatta az európai színvonalnak. Arról nem is beszélve, hogy sorban robbannak le, gyulladnak ki a tömegközlekedés járművei. Kíváncsi leszek arra, - ami elképzelhetetlen sokak szerint - ha netán a békávé is a légitársaság sorsára jut majd, akkor mihez kezdenek? És még azt is megkérdezem drága Pali bátyám, miért kell az adófizetők pénzét jutalmakra szétszórni? Szóval ismét cifra világot élünk. Úgy dorbézolnak egyesek, egyes vezető pozícióban leledző hölgyek és urak, mintha a húszas, harmincas évek dzsentri világát élnénk. Az urak mulassanak, a koldusok kolduljanak. Ez a dolguk. A probléma javát viszont abban látom, ha mindenki koldussá válik, akkor kitől lehet majd koldulni? Mert mint tudjuk, holló a hollónak…. Persze, de a holló az nem koldus, mert bizony koldus a koldusnak…. Szóval, tetszik érteni. És ezt egyre többször teszik. Ezt egy rendőr ismerősömtől hallottam, ő mondta, hogy jelentősen megnőtt a vagyonelleni bűncselekmények száma. De csak azért, mert az emberek szegények és elkeseredettek. És ugye, ott a végső kétségbeesés. Nem Pali bátyám, nem a végső visszaszámlálás. Az még odébb van. Addig még sok drága víz kifolyik a csapból, és sok drága gázt elfűtünk majd. Viszont mi van akkor, ha megéljük netán a beígért pozitív változásokat? Tudom, olyan úgysem lesz, hogy mindenkinek egyformán jó sora legyen. De azért az túlzás, hogy egyes becslések szerint, az ország tízmillió lakosából, egymillió él a létminimum alatt. Mondják, hogy kevés gyermek születik. Bár, a pénzügyminiszter úr azt nyilatkozta a minap, hogy hála a tizenhat százalékos adónak, sokkal több gyerek születik azóta, mióta bevezették. Tulajdonképpen a miniszter úr biztosan aspirálhat a biológiai Nobel díjra, hisz a gyermekek fogantatástól születésig terjedő idejét egy huszárvágással lecsökkentette kilenc hónapról röpke hathétre. Ugyanis hat hete vezették be a tizenhat százalékos adót. Ami ugyan nem annyi, hisz történetesen eltörölték az adójóváírást, és meghagyták a félbruttósítást, ami egy kispénzt kereső dolgozónál hatalmas jövedelem kiesést jelent. Persze én mindig azt mondom, ne adójóváírást, adókedvezményt, családi pótlékot és egyéb alamizsnát adjanak, hanem olyan bért, amiből egy tisztességesen dolgozó család megtud élni, és feltudja nevelni gyermekeit. Egy szó, mint száz, izgatottan várom az országgyűlés tavaszi ülésszakát. Kíváncsi vagyok, megtörténik e az, ami miatt az a pár százezer ember utcára ment, és országunk első emberét biztosította feltétlen hűségéről. Maradunk e az EU-ban, beteszi e hozzánk ismét a lábát a sokat szidott IMF, és leszünk e ismét – folyamatosan – modern gyarmata a pénznek? A pénznek, melynek most igencsak híját szenvedjük.

Kézcsókom Margit néninek!

 A Zsoci azt mondta, hogy minden rosszban van valami jó. Amikor megkérdeztem tőle, ugyan mondja már meg, most ebben, ami itt folyik mi a jó, akkor hosszan eltöprengett, majd azt mondta. Hu waze, most már ez a közmondás is oka fogyottá vált.