2012.02.23. 14:23, istvan
Radnai istván:
LÉGI(ES) CSATA HATÁROK FELETT
a kútnál kezdődik a tó
igazi balaton vörösmárvány itató
fölötte harci méhek
fullánkos virágpor bombázó
orosz angol vagy német
háború van tavaszutó
felhőuszályon elfutó
és minden virág sárga
sarjad a hirtelen sziklagyep
csak a kökörcsin árva
szőrös teste vacog kesereg
ha tudná míg fogom
laza ujjakkal a kezét
felmagaslik karók közt egy orom
erdő ül a tarkóján
szétálló füllel a neszét
hallgatja szeles órán
de itt zümmög a méh
és agresszív a darázs
kenyerem támadja hé
ez a kenyér országom
valaki kiharapta parázs
felette füstmentes ágon
gunnyaszt hazai madár
a balatoni menyasszony
mandulán rügyet újból fakasszon
minden ostoba tél után
valami pamacs lelkű tavasz
szibéria fagyhajú urán
győzhessünk s atlanti sánta
tolvaj viharzó átka
ne legyen május esője
búza sárguljon virágozzon a tőke
legyen ismét aratás szüret
e talmi béke ne legyen szünet
amíg liberátor s rata zúg az égen
emlékeimbe temetve régen
éjjel felébredek verejték
áztat csúfosan hová is jutottam
hazám szüzét megejték
most iszapban mocsokban hever
míg kékbe hullámzik a víz
hűvös még hullám korbácsa
mólókat ver nem fürödni hív
hős áldozatot rozsdába
takar most hős volt-e vagy balek
s posztumusz vigasz érdemkereszt
aranyhídon az alkonnyal közeleg
kagylót vesz fel gyermek-kezem a parton
hiába óvnak a vízhez egyre közelebb
megyek egyetlen hullám morogja pardon
ma ismét elszáll fejem felett
az első méh virágport keres
lelhet-e még sárga s kék virágra
vagy elöregszik s lehull hiába
kis teste a hullámzó tóba
bevetés háborús főpróba
aggkorom korhadt küszöbén
felvirrad háború a rém
álmomat zavarja az idegenség
pénzünkön lubickol és simfel közbe
szidalmaz s hogy érthető legyen
néhai munkásmozgalmi ökle
megcsúfolt jelkép pártos szentkép
szajházik minden pitymalló hegyen
valami szennyes pénzeszsákot emelget
mutatóujjal csellel fenyeget
hol van már aki szemtől szembe
gépén halálát lelte
temethetünk kilúgozott csontokat
nem tenyészett benne csontkukac
pusztán a szíve is elégett
koromhazába lezuhant ígéret
álmait élte a tóban is alant
katonazene gyászinduló friss hant
mely látnok szemében országot temet
európa hallgat kiprésel hamis könnyeket
hol vannak már tavaszi vagy őszi
dicsőségbe fulladt forradalmak
majd a naptár nektek megőrzi
s megint nem jönnek atlanti hatalmak
csak piszkos kezét kinyújtva dollár-
s euró-lovagok a véred ontják
beleharapnak mit gyermeked
kapott a szikkad karéjba
dézsávü lep meg néha
míg szívverésem mellkasomban megreked
ma láttam meg az első balga méhet
dolgozna már s másnak termelne mézet
igyekszik kék sárga piros fehér virágra
felüti fejét a fű zöldell hiába
csobog a kút de vizét elhajtja messze
szétporlad a böjti durva szélben
a gyermeket a partra hívja mersze
felhő vonul húsvét közelg mint régen
halálra komorul kisüt feltámadásra
óhaja gyenge mint óriási gyertya lángja
jelképezi a hazát a diadalmas testet
tavaszt illatot megújulni még ma restell
aranyhídról leszédült alkonyatban
a megrabolt méh odahagyja
virágok hirtelen záruló félénk kelyhét
hogy kaptárt érjen ne halálos estét
egykori önmagam magamra
szakadt parton bámészkodom árván
megőrölt az élet őrült malma
borostyán létben lettem zárvány
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Egy egész élet összekötve a hazával.
Szeretetel gratulálok: Mila