Egy kis politika...

Kedves Pali bátyám!

- Tisztelt Munkatársam! – így kezdődött az a levél, melyet december 27-én hozott a postás feleségem őnagyságának. Remélem, tetszik figyelni a megszólítást! Országunk miniszterelnöke munkatársának tekinti az asszonyt, mint állami alkalmazottat. Aztán felhívja a figyelmét arra, hogy van még kéthárom napja, hogy devizatörlesztésre való hajlamát – melyben a kormány maximálisan támogatja őt – jelezze a bankjánál és a munkahelyén. – Te, - mondom az asszonynak, jelezzük!? – Kinek? – kérdi - Hisz nálunk nem dolgozik a két ünnep között senki. – no mindegy, szó szót követett, oszt addig fajult a dolog, mire délután elindultunk. Egyenesen a bankba. Szerencsénk volt. Egy lélek sem volt előttünk, így egykettőre sorra kerültünk. Elmondtuk mi járatban, a banki alkalmazott meg elmondta, hogy mi vagyunk aznap a huszonkettedikek ebben az ügyben, és kurvára kíváncsi arra, honnan lesz az államnak minderre pénze. Mondtuk neki, ezzel csak ne foglalkozzon, hisz a miniszterelnök úr megígérte, ráadásul levélben is megírta, lássunk csak hozzá a papírok kitöltéséhez, mert kifutunk az időből. – Rendben – mondta – de előbb hadd vetítse le nekünk, mi lenne, ha a másik megoldást választanánk. Ez pedig a svájci frankos hitelünk forintosítása lenne. Nosza, neki is látott, osztott, szorzott, majd közölte, kb. vicaverza tíz ezer forinttal fizethetnénk havonta kevesebbet, ha ezt a megoldást választjuk, és befizetjük a 150.000 forintos közjegyzői és egyéb díjat. Azért ilyen kevés, mert a bank, a forintra váltásért külön költséget nem számolhat fel. Szerencse! Így százötven rongyból meg is úsznánk, feltéve, ha ezt a megoldást választanánk! Még azt is hozzátette, persze, csak akkor kevesebb a befizetésünk, ha nem emelik az alapkamatot, mert ha igen… akkor régen rossz nekünk. Mondtam neki, ha nem emelik, akkor is régen rossz nekünk. Kábé azóta, mióta felvettük a hitelt és zuhan a forint. Az pedig zuhan, akárki meglássa. No a lényeg. Kitöltöttük a papírokat, úgy, ahogy azt a miniszterelnök úr kérte, és másnap a feleségem, beadta a cégnél. Ott persze néztek egy nagyot, és azt mondogatták, még az ünnep előtt körbe ment egy körlevél – a körlevelek sajátossága, hogy körbejárnak – amiben közölték az igen tisztelt alkalmazottakkal, hogy a cégnek nincs pénze végtörleszteni. Akár ígérte a miniszterelnök úr, akár nem. No mindegy, a papírokat bevették, és most kíváncsian várjuk, hogy kinek lesz igaza. A cégnek, - miszerint nincs erre pénz - vagy a felszólító levelet megfogalmazó miniszterelnök úrnak – aki azt sugallja, megvan rá a fedezet - . Persze, úgy gondolom, nem írta volna, ha nem lenne rá lóvé. Csak nem csinál a szájából….. nem igaz, drága Pali bátyám! Január egytől pedig megváltozott egy csomó olyan dolog, amiről fingunk sincs, hogy mi a lényege. Az még hagyján, hogy Magyar Köztársaságból, Magyarország lettünk, ez eddig oké. De például, vajon mit jelenthet az új alaptörvényben az a mondat, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Mert ha kurvára kötözködni akarok, akkor ez azt is jelentheti, hogy nyugdíjak államilag einstand, és majd a kölök megoldja a szülő éhenhalásának költségeit. Hisz köteles megoldani. Az viszont határozottan jónak tűnik, hogy a személy megvédheti vagyonát és személyét a jogtalan támadások ellen. Bejön valaki a házamba hívatlanul, mondjuk lopni, erre én pofon ütöm, és kizavarom. Mert jogomban áll! Tényleg a jogomban áll majd? Az új törvény a magzat életét a fogantatástól védi. Ami, hosszú távon akár az abortusz eltörlését is jelentheti, ha jól belegondolok drága Pali bátyám. Azt is kimondja, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Úgyhogy bizonyos körök visszasüppedhetnek, illetve maradhatnak a vadházasság bűzös mocsarába, vagy külföldön házasságot kötnek, majd hazatérnek. Szóval felbolydult január elsejével minden. Az áfa 27%-ra nőtt, és ezzel az élet is legalább ennyivel drágult. A dohányosok pedig szívnak egy hatalmasat. A január elsején életbelépő, és áprilistól ellenőrzendő törvény értelmében igencsak leszűkül a dohányzóhelyek száma. A munkahelyeken nem lehet majd kijelölni cigiző helyeket, minden dohányzónak az ajtókon kívül az utcán kell megoldania eme tevékenységét. Az orvosok és tanárok még a kórház illetve iskola udvarán sem gyújthatnak majd rá. Na jó, de akkor mi lesz a dohányzó alsó tagozatosokkal? Ők ezt ugyanis mindez idáig az iskola klotyójában oldották meg, de az új alaptörvény kimondja, hogy ott sem. Szegény kölkök! Na és szegény szüleik, hisz a gyerekek ezek után majd a gyerekszobát füstölik tele a suli vécéje helyett. Amúgy a cigi forgalmazás állami kézbe kerül, ugyanúgy, mint az iskolák, és néhány kórház fenntartása. Szóval, piszok nagy változásokat hozott a 2012-es esztendő, és hét boszorkány sem mondja meg, hogy ez jó vagy netán rossz lesz e nekünk. Egy biztos. Európa kíváncsian, irigykedve, ugyanakkor bosszúsan figyeli gazdasági szabadságharcunkat. Hisz vérünk átömlesztésre került, és a régi, rebellis magyar vér csörgedez ismét ereinkben. Kérdés az, mire jutunk vele? Miniszterelnökünk azt mondta, újév előtt, hogy az IMF nélkül is erősek vagyunk, és megállunk a lábunkon. Ezt gondolom Barosso úrnak küldött válaszlevelében is leírta, amikor az kétségét fejezte ki szabadon választott utunk helyességét illetően. Vajon tényleg megállunk a lábunkon? Tényleg olyan erősek vagyunk, hogy nem kell külső segítség, nem kellenek a külföldi befektetők? Mert ha igen, akkor viszont nem értem az egyik leggazdagabb magyar ember kifakadását, aki azt mondta a tévében, hogy az IMF nélkül lezuhanunk olyan mélységekbe, ahonnan nem lesz, vagy nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnunk. Egyet bizton állíthatok. 2012 ismét a ködösítés éve lesz. Sajnos. Pedig, jó lenne, ha valakik egységesen, őszintén, minden részletet figyelembe véve tájékoztatnák az adófizetőket arról az apróságról, ami sorsunkat, életünket befolyásolhatja. Főleg, ha ez a befolyás negatív irányba sodorhat bennünket. Tudom, azt mindenhol mondják, hogy nehéz évünk lesz, és rengeteg áldozatot kell majd meghoznunk, hogy talpra álljunk. Remélem Pali bátyám, ezeket az áldozatokat egységesen, minden magyar állampolgár meghozza majd. Pártszimpátiától, vallástól, és minden egyébtől függetlenül, és nem az lesz, mint eddig. Az adófizető szenved, bizonyos körök pedig minden közös testgyakorlás alól felmentést kapnak.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, az életszínvonal egyenes arányban csökken a fizetések értékével. Főleg neki, mert évek óta, rendszeren kívüli munkanélküli, és így nem szerepel semmiféle negatív statisztikában, és fizetése sincs. Olyan, mintha nem is létezne. Úgy is kezelik őt.