Köpönyegforgatók is elolvashatják (de nekik sem kötelező)!

A web fórumok tollforgatói - populációként - nyilván nem lehetnek nagyon mások, mint az a népesség, amelyikből kikerültek, ha vannak is attól némileg eltérő, közös tulajdonságaik. Utóbbi érthető, hiszen nem reprezentálják teljesen - több ok miatt is - a lakosságot. A tollforgatók egyénileg azonban sokban különböznek egymástól. Ez is természetes, de az is, amiben egyénileg - általában - nem különböznek.

Az e kis írásban foglaltakat senki se vegye magára, mint a saját ingét, de még a web fórumok egyike sem! Nem kívánom, hogy bárki is egyetértsen velem, de egyet nem értőkre sincsen szükségem. Csak leírok néhány epizódocskát tanulságos barangolásaimból..

Nos, bizonyos - általam meg nem nevezett - web fórumon olvasgattam egy hölgy érdekes, jó stílusban írt történeteit, visszaemlékezéseit erre-arra. Verseit is olykor. Időnként, véleményem szerint, egy-egy apróságot talán ki lehetett volna javítani ezeknél, egy-egy közhelyet másra cserélni, de ismerem az emberi érzékenységet, így ezt nem írtam meg neki. Ám egyik napon versében (talán én is bal lábbal keltem fel aznap!) nem tetszett, hogy saját átélt múltjának egy korszakáról oly tömören emlegeti azt az ítéletet, amelyet az 1989-es rendszerváltás óta a mindenkori hatalom az emberek szájába (és tollára) ad: papagájozzátok! Bár az illetőnek megrendítő eseményben volt része egykoron, így sérelme miatt nála ez ítélet emberileg érthető volt, de azért megírtam neki: a társadalom bonyolult dolog, kicsit gondolkozzon el ezen-azon. Az elgondolkozást - mint 1989 óta annyian! – az illető nem vállalta (még ha sejtem is az okait, nem írom ide, mert a sejtések nem tények). Makacsul kitartott véleménye mellett, anélkül, hogy érdemben erről valamit is visszaírt volna. Rendben, gondoltam, de őszintén megírtam neki: nem sorolom az igazságot keresők közé. E véleményem most is, változatlanul, fenntartom.

Nem tudom, hogy mit várt volna tőlem az illető. Azt, hogy, bár nem sorolom oda, ezt ne írjam meg neki? Ezt tartotta volna tisztességesebbnek? Esetleg azt, hogy bár nem sorolom oda, írjam mégis azt: derék igazságkereső? Minden rendben lett volna, ha az illető belenyugszik véleménykülönbségünkbe, és nem kezd – burkoltan – panaszkodni emiatt hozzászólásaiban, másoknak (ám kulturáltan tette, név említése nélkül, többek között ezért is nem említem a nevét, azaz interneten használt nevét!)

Egy másik tollforgató is vérig sértődött, pedig ő írt nekem hozzászólást, arra pedig válaszolnom kellett, részben illemből is, de meg azért is, mert saját írásom alatt nem engedhetek meg olyan hozzászólás-véleményt, amelynél, ha válasz nélkül hagyom, úgy tűnhet: hallgatólagosan egyetértek vele. No, írt is, - igaz, nagyon tapintatosan, név említése nélkül - egy verset, amelyben egoistának nevez. Nyilván nem ismeri eléggé az egoista fogalmát, hiszen aligha lehet valakit önzőnek tartani, aki manapság az igazságot mondja ki. Az illető ebből egyéni haszonra nem számíthat, esetleg inkább valamilyen retorzióra. Vagy azért lenne valaki egoista, mert ragaszkodik igaznak tartott véleményéhez? Az, hogy „nem tiszteli mások véleményét, ezért egoista”, szintén nem állja meg a helyét: a helytelen véleményeket nem tisztelni kell, hanem megpróbálni elmagyarázni miért nem állják meg a helyüket, egy ponton pedig esetleg abbahagyni az értelmetlenné vált vitát. (A szóban forgó tollforgató egyébként nem vitatkozott velem, hanem elsietett verset írni az „egoistáról”.)

Az emberi hálátlanság sem lep meg. A klasszikusok (többek között József Attila is) nem a hatalmat támadták „általában” (mert nem minden hatalom elítélendő, ezt még a vak is beláthatja, ha gondolkodik!), hanem bemutatták a hatalom valódi részeseit, a társadalmi osztályok, rétegek jellegzetes típusait, azok viselkedését, mindezeken keresztül az ábrázolt társadalmi rendet. Ha valaki visszairányítja a figyelmet alapvetően fontos fogalmakra, olyanokra például, mint társadalmi rend, társadalmi réteg, akkor a közösség többségének, az országnak jót akarók részéről inkább helyeslést érdemelne.

Igen humoros esethez vezetett, amikor az egyik író (szerintem is jó versek szerzője egyébként, ez is az igazsághoz tartozik) hozzászólásában megkérdezte tőlem, hogy mit értek versemben Karácsony alatt. Tekintettel arra, hogy egy-egy ilyen jelkép mögött sok minden van (és lehet), néha nem könnyű a kérdésre röviden válaszolni. Az illető, talán saját kijelentésétől döbbent meg, hogy az Anyagról még kevesebbet tudunk, mint Istenről (utóbbi gondolata szerintem igen közel jár a ma elérhető teljes igazsághoz), és a filozofálásoktól való rémületére hivatkozva, elrohant a további megbeszélés, információcsere elől. Joga volt erre, bármilyen humoros is az eset, de az már túlzás, hogy - talán bosszúból? - „stílusparódiát” írt mondataimról (melyek hozzászólásaimban tényleg hosszúak, de ez nem elég a paródiához, amelyhez- szerintem - nincs több érzéke, mint Szabolcska Mihálynak (aki Adyt próbálta parodizálni). Egyébként ez a paródiaíró illető arra mindeddig nagyon vigyázott, hogy írásaim igazságtartalmával kapcsolatban ne tegyen észrevételt. Nem véletlenül, mert akkor állást kellett volna foglalnia, megírnia, hogy mit, miért nem helyesel.

Nagy elismerés számomra, hogy bizonyos körökben népszerűtlenségem sikerült megőriznem, sőt, fokoznom. (Hány esetben volt a népszerűtlenség erkölcsileg dicsérendő a hazai (és világ-) történelemben? Aki akar, elgondolkodhat ezen!)

Írásaim NEM KÖTELEZŐ olvasni, nem kötelező hozzászólást írni hozzájuk! Cserében én is megígérem annak a bizonyos web fórumnak, hogy senkinek sem írok hozzászólást, véleményt, még akkor sem, ha írása nagyon tetszik, nagyon egyetértek vele. Sok időt megtakaríthatunk ezzel, én is, mások is. A megmaradt időt hasznos dologra fordíthatjuk, például egyeseknél már az is előnyös volna, ha a helyesírással nem állnának ennyire hadilábon, hanem átmeneti fegyverszünetet kötnének vele (nem a véletlen elütésekről, ritkán előforduló hibákról van szó, azok minden írásnál előfordulnak!).

Maradjunk ennyiben! A maradiak maradjanak maradiak, a haladók haladjanak, ha tudnak, - és aki, saját magatartását illetően, az én liberális véleményemre kíváncsi, az olvassa el a bájos népmesét, amelyik a „Kutya szeretne lenni” címet viseli!

(2011)