Iratok Wass Albertről, akivel nem találkoztam, sem a családjával...

A Kráter Műhely Egyesület könykiadója folyamatosan jelenteti meg az életművét!

Akit a téma érdekel Turcsány Pétertől biztosan részetesebb felvilágosítást kaphat - vagy olvassa a szerzőt eredetiben és ne a véleményeket!

" - Van olyan emléke Wass Albertről, amely manapság is gyakran eszébe jut?
      – Több is. Az egyik a fent említett könyvvel kapcsolatos. A másik pedig Wass Albert néhány regényének első olvasása a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején. Akkoriban annyira át voltunk itatva magyar hazafisággal, annyira átéltük hazátlanságunkból fakadó nyomorunkat, hogy amikor először elolvastam az Adjátok vissza hegyeimet! és az Ember az országút szélén című regényeit, szinte végigkönnyeztem az egészet.
      – Wass Albertet 1946-ban a román népbíróság halálra ítélte. A Ceauşescu-rendszer Amerikában is ellenségének tartotta. Többször kérték kiadatását, majd merényletet is intéztek ellene. A 89 utáni román hatalom nem hajlandó rehabilitálni. Történészként hogyan látja, milyen érdeke fűződik Romániának ahhoz, hogy Wass Albert „háborús bűnös” maradjon?
      – Kétségtelen, hogy 1946-ban Wass Albert egy soviniszta román koncepciós per áldozata lett. Ha otthon marad, minden bizonnyal ki is végezték volna. Ennek oka pedig az, hogy Wass Albert mindig öntudatos erdélyi magyar hazafi volt, s megvolt a tehetsége ahhoz, hogy ennek a patriotizmusnak, illetve Trianon égbekiáltó igazságtalanságának hangot adjon írásaiban. Ez román szempontból nagyon veszélyes volt, mert Wass Albert népszerű, könnyen olvasható és emészthető regényeket írt."

http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=3101

csak egy kiragadott részlet valakitől, aki ismerte Wass Albertet, a tábor iskolájában ismerte meg, ahol egyik fia, Vid tanult. Amerikában is találkoztak.

"      Dr. Várdy Béla egyetemi tanár, a pittsburghi Duquesne Egyetem és a szomszédos University of Pittsburgh történészprofesszora, az Amerikai Magyar Történelmi Társulat többszörös volt elnöke, a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Mintegy másfél tucat könyv, hatszáz tanulmány és cikk szerzője.
      Tudományos munkái főleg historiográfiai kérdésekkel, a magyar liberalizmus fejlődésével, a Habsburg Birodalom szellemiségével, a magyar középkor egyes epizódjaival, valamint az amerikai magyarság múltjával és jelenével foglalkoznak.
      Jelenlegi kutatási területe: magyar rabszolgák a szovjet Gulág kényszermunkatáboraiban.
      Több mint két tucat nemzeti és nemzetközi kutatási és tanulmányi ösztöndíj nyertese.
      Tudományos munkássága elismeréseként 1984-ben a Duquesne Egyetem Elnöki Nagydíjával, 1992-ben a magyarországi Berzsenyi-díjjal, 1996-ban a Magyar Írószövetség tagságával, 1997-ben az Árpád Akadémia aranyérmével, 2001-ben a Magyar Köztársaság elnöke által adományozott érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki."

* * *

„Ismételten bebizonyosodott az Európai Unió által is jelzett tény, miszerint a romániai igazságszolgáltatás a politika befolyása alatt áll. Ilyen körülmények között született a boszszantó ítélet” – reagált tegnap a Krónika érdeklődésére Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd arra, hogy kedd este a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította a perújra-felvételi kérelmet a Wass Albert-ügyben.

Az ítélet jogerős, eszerint a romániai igazságszolgáltatás továbbra is bűnösnek tekinti, és fenntartja a kolozsvári népbíróság Wass Albert író bűnösségét és halálbüntetését távollétében kimondó, 1946. március 13-i ítéletet. Kincses Előd szerint a legfelsőbb bíróság keddi határozata kísértetiesen hasonlít Marosvásárhely 1990. évi véres márciusát követő, csak a magyarokat sújtó bírósági ítéletekre, értékelése szerint ugyanis a romániai igazságszolgáltatás ilyen esetekben képtelen átlépni a saját árnyékát. Kincses szerint a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék jogerős határozata ellenére alapfokon újra kezdeményezhető perújrafelvétel, ehhez azonban a Wass Albert ártatlanságát egyértelműen alátámasztó újabb bizonyítékok kellenek. Emlékeztetett, hogy az utóbbi hónapokban a Wass-ügyhöz kapcsolódó romániai levéltári forrásokat elsősorban Vekov Károly kolozsvári történész, egyetemi tanár jóvoltából feltárták már, de az író ártatlanságát bizonyító okiratokat a most lezárt perújra-felvételi tárgyalássorozaton az igazságszolgáltatás nem vette figyelembe.

Wass Albert író fia, Czegei Wass András megbízásából Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd 2007 áprilisában azt kérte az igazságszolgáltatástól: tárgyalják újra a kolozsvári népbíróság által 1946. március 13-án az 1946/1. számú iratcsomóban emberiség elleni bűntett vádjával távollétében halálra ítélt édesapja perét. A korabeli vádak szerint Wass Albert és édesapja, Wass Endre bujtották fel Cege katonai parancsnokát, Pakucs hadnagyot négy vasasszentgothárdi személy – Iosif Moldovan, Ioan Câþiu, valamint a zsidó származású Mihály Eszter és Mihály Rozália – kivégzésére. A vád szerint ugyancsak Wass Albert utasította Csordás Gergely hadnagyot, az Omboztelkén beszállásolt honvédek vezetőjét tizenegy helyi román lakos agyonlövésére.

Kincses Előd (képünkön) szerint azonban ezekhez az 1940. szeptember 23-i gyilkosságokhoz Wass Albertnek semmi köze nem volt. Állítását a román honvédelmi, illetve külügyi tárca levéltárából származó, eddig ismeretlen korabeli dokumentumokkal támasztotta alá.

Lényegtelen tények?

Kincses szerint az új bizonyítékok cáfolják az 1946. március 13-i ítélet vádiratában rögzítetteket, miszerint Wass Endre és fia, Albert a 19-es honvédezred vezetőjét biztatta volna fel az áldozatok kivégzésére. A nemrég előkerült, és a per-újrafelvételi kérelemhez csatolt iratok szerint a vasasszentgothárdi gyilkosságokat nem a 19-es, hanem a 11-es számú ezred követte el, amelyhez – Kincses szerint – Wass Albertnek semmi köze nem volt. Kincses furcsállja, hogy miközben ezt a tényt a kolozsvári bíróság és a táblabíróság melletti ügyészség is rögzítette, azt mégis „lényegtelennek” tekintette. Kincses szerint azt sem vették figyelembe, hogy a vasasszentgothárdi négy áldozatot szökés közben lőtték agyon a 11. ezredbeli honvédek, ami nem felbujtás, hanem a szökési kísérlet következménye."

http://wassakarat.multiply.com/journal/item/135/135